20. Fejezet Bűntudat

~Reggel~

Kai Pov.:

Az előző este még jól is elsülhetett volna. Most akkor Mina itt feküdne mellettem, és az én éjszakám is jó lett volna. De, hát jött az ünneprontó Sehun, és elvitte Mina-t haza. Pedig gondoskodtam volna róla, jól éreztem volna magam. De, ez senkit sem érdekel. Mindegy, ezt mindenki visszakapja egyszer.
Reggel hatalmas dörömbölésre ébredtem.

- Ki a franc az hajnalok hajnalán?! – morogtam, majd kikászálódtam az ágyamból. Ránéztem az órámra, ami 5 óra 19 percet mutatott. Kimentem a szobámból, és a bejárati ajtó felé mentem – Nem igaz, hogy hétvégén sem tudok aludni nyugodtan! Suli időben nem tudom kipihenni magam és még hétvégén is zaklat mindenki! – kiabáltam majd kinyitottam az ajtót. Az ajtó másik oldalán Guk állt. – Mi a frászt akarsz?!

- Nem tudsz aludni? Hogy oda ne rohanjak te barom! – forgatta a szemeit.

- Miért jöttél ide? Nem vártlak… De ha csak ennyit akartál, akkor tudod, hogy merre van a kapu. Ki lehet rajta baktatni! – támaszkodtam meg az ajtófélfában.

- Szóval kíváncsi vagy, hogy minek jöttem? – vigyorgott Guk, majd meglökött.

- Ne lökdössél… Nem otthon vagy! – kiabáltam.

- Ki kérdezte, hogy hol vagyok? Azt csinálok, amit akarok… - morgott.

- Mit akarsz? Feküdnék vissza aludni… - forgattam szemeimet.

- Akkor kezdjük. – mondta majd a nyakamnál fogva a falhoz lökött.

- Tudod, hogy ez már mennyire unalmas? Az öcséd és Te is ezt csináljátok állandóan… Legalább valami újat tegyetek bele, ez szánalmas. – sóhajtottam.

- Újat akarsz? – lelökött a földre, majd rám nézett és belém rúgott – Eléggé új?  Remélem és azt is, hogy tudod miért jöttem. – morgott két rúgás között, én elmosolyodtam.

- Ha a húgod itt lenne, akkor érte jöttél volna, egy fergeteges éjszaka után. – vigyorogtam.

- Bedrogoztad… - gyomorszájon rúgott, majd nem kaptam levegőt. – Meg akartad erőszakolni… - felemelt a földről.

- És tudd… Én ezt nagyon élveztem is volna… - félmosolyra húztam a számat.

- Úgy érzem te nagyon meg akarsz ismerkedni az öklömmel… - morgott majd csak éles fájdalmat éreztem az arcomon. Elengedett, majd a földre estem. Letérdelt mellém, majd úgy kezdett el ütni. – Szívesen agyonvernélek, de az csak nekem és a családomnak lenne rossz, ha börtönbe kerülnek… - egy kis idő után befejezte a bántalmazásomat. – Jegyezd meg… A húgom számodra TABU! – dobott egy fejemre egy kéztörlőt. – Én nem itt voltam, nm tudod mit csináltam és nem is láttál… Én leléptem… - mondta majd csak egy ajtócsapódást hallottam. A kéztörlőben megtöröltem az arcom majd felkeltem a földről. Kisebb vérfoltok voltak a padlón, amit szintén a kezemben lévő anyaggal töröltem fel. Mindezek után bementem a szobámba és a telefonomat magamhoz vettem. Tárcsáztam Himchan telefonszámát majd felhívtam.

„HC: Ki az? És mit akarsz?

Én: Csumi… Kai vagyok… A tegnap estéről akartam beszámolni, ahogyan kérted…

HC: Áh, Kai… Milyen hatása volt a drognak?

Én: Egy zacskó csak fejfájást és rosszullétet okozott neki… Adnom kellett neki még egyet, hogy kiüsse.

HC: Akkor egy zacskó az rosszullét, két zacskó az meg már kiüt.

Én: Pontosan… De mindegy, mert nem tudtam semmit tenni vele…

HC: Miért nem?

Én: Mert megérkezett a bátyja és észrevette, hogy nálam van. Kiverte a balhét, és elvitte.

HC: Szóval te annyira pancser voltál, hogy hazavitted és nem egy hotelszobába? Pancser… Rád már ez a szó is kevés…

Én: Igazán kössz…

HC: Ez az igazság te nyomorék… De legközelebb, ha hívsz, akkor várj 10 óráig. Ilyenkor én még alszok… Hello.

Én: Hello…” – mondtam majd Himchan letette a telefont.

- Én is visszafekszek egy kicsit… Majd elintézem a dolgokat később. – motyogtam magam elé, majd bedőltem az ágyba és elnyomott az álom.

Mina Pov.:

- Miért nem mondjátok el, hogy mi történt? Guk majd csak később jön, haza gondolom. – mondtam.

- Azért nem mondjuk el, mert Guk megkért. – mondta Suga.

- Guk szedhetné a lábait. – dőltem hátra a fotelben.

- Mindjárt itthon lesz. – mosolygott Sehun.

- Rendben. – mosolyogtam, majd a bejárati ajtó becsapódott.

- Megérkeztem! – kiabált Guk – És, hoztam reggelit is… - mosolyogva lépett be a nappaliba.

- McDonald’s-ban is voltál? – mosolygott Jungkook.

- Igen és minden lököttre gondoltam. – nevetett Guk.

- Köszönjük. – mondtuk mindannyian egyszerre.

- Na, akkor most már Meséljetek. – mondtam.

- Előbb egyél. – mondta Guk.

- Nem vagyok éhes. – motyogtam.

- Ha eszel, akkor evés közben elmondok mindent. – nyújtott felém egy toast-ot Guk. Elvettem tőle és elkezdtem falatozni.

- Na, elmentetek Hee-vel a mosdóba, de onnan más nem jöttél vissza. Kai elvitt. Mindenki hazajött, Sehun hazavitte Yoona-t. Kai otthon volt és furcsán viselkedett, Sehun észrevette, hogy a cipőd ott volt ezért gondolta te is ott vagy. Kai nem engedte be Sehun-t a szobájába így ez már roppant gyanús volt neki így odébb lökte és benézett a szobába. Meglátott téged félig levetkőztetve. A falhoz nyomta és Kai bevallotta, hogy… - nagyot sóhajtott.

- Hogy? – kérdeztem.

- Hogy bedrogozott. Nekem meg most reggel mondta, hogy szívesen megerőszakolt volna… - mondta a végét halkan.

- H-hogy mi? – döbbentem le.

- Nem akarom elismételni… - mondta Guk. A reggeli további részében némán ültem, majd reggeli után felmentem a szobámba és szégyellve magam feküdtem ott. Megbántam, hogy elmentem bulizni, megbántam azt, hogy itt vagyok ahol most. Az egész életemet megbántam. Sajnálom, hogy Szöulba kellett költöznöm.

~ Másnap ~

Hétfő reggel, iskola, tanulás. Jöhetne már a nyári szünet, már elég az egyenruhából.
Reggel Sehun ébresztett.

- Húgi, jó reggelt. – mosolygott rám a bátyám.

- Sehun… - mondtam kómásan.

- Igen? – kérdezte.

- Muszáj iskolába menni? Olyan rossz érzésem van a mai nappal kapcsolatban. – motyogtam.

- Iskolába menni kötelező. – mosolygott.

- A francba. – morogtam, majd kikászálódtam az ágyból és a cuccaim között kezdtem kutatni. – Nem tudod, hogy hova tettem az egyenruhámat? – néztem rá.

- A fürdőszobában van felakasztva a radiátorra. – mosolygott egyet, majd kiment a szobámból. Én is kimentem a szobámból, de én nem a lépcsőn lefelé mentem, hanem a fürdőszobába. Ott lefürödtem, és felvettem az egyenruhámat, majd bementem a szobámba és összepakoltam a tanszereimet. Ezek után a nappaliba mentem, ahol a fiúk vártak rám.

- Mehetünk? – kérdezte Jungkook.

- Menjünk. Már elkészültem. – mosolyogtam, mire mindenki felállt és kimentünk az autóhoz.

- Vezetek. – mondta Guk.

- Enyém az anyósülés. – kuncogtam és be is ültem az autóba mielőtt valamelyik fiú elfoglalná a helyemet. Utánam minden fiú elfoglalta a helyét és elindultunk az iskolába. Guk nagyon óvatosan vezetett, így 10 perc alatt értünk a suliba. Mindannyian kiszálltunk az autóból és a saját dolgunkra indultunk. Én Jimin-ékhez mentem.

- Jó reggelt. – mosolyogtam.

- Neked is. – viszonozták a mosolyt.

- Milyen jó újra látni. – ölelt meg Jimin.

- Tegnap is láttál. – kuncogtam.

- Reggel. Csupán 1 órára aztán bezárkóztál a szobádba. – suttogott.

- Az a lényeg, hogy látsz. Nem? – mosolyogtam.

- De… Majd bepótoljuk a tegnapot. – nevetett, majd elengedett.

- Majd be. – mosolyogtam és becsengettek.

- Na, turbékoló galamb pár… Becsengettek, mindenki menjen a termébe. – mosolygott Tae.

- Igen főnök. – kuncogott Hee.

- Suli után találkozunk. Sziasztok. – mondta Suga, majd a táncterem felé vette az irányt.

- Mi Mina-val előre megyünk. – kuncogott Hee és előre mentünk a terembe. – Mi volt veled tegnap?

- Nem tudom… Bűntudatom volt… Szégyelltem magam a történtek miatt. – motyogtam, majd leültem a helyemre.

- Nem a te hibád… Nem tudhattuk, hogy ez lesz belőle… - simogatta meg a karom.

- Óvatosabb is lehettem volna. – motyogtam.

- Legközelebb egy kortyot sem iszol? Attól félve, hogy Kai mikor jelenik meg? Innentől kezdve ez az éjszaka lebeg majd a szemed előtt? Nem fogsz nyugton élni amiatt, hogy bedrogozott az a szemétláda? Nem akarod észrevenni, hogy direkt ez miatt csinálta? – kaptam a fejmosást. Éppen válaszolni akartam mikor Kai belépett a terem ajtaján.

- Hol vagy ribim? – kiáltozott – Megvagy! – lépett mellém. Gyorsan felálltam és hátrálni kezdtem.

- Menj ki innen… - remegett a hangom.

- Miért mennék? – morgott, ekkor az arcára néztem, ami tele volt véraláfutással, kék, és lila foltokkal. Megijedtem, megbotlottam hátramenet közben és elestem.

- K-kérlek, menj el… - motyogtam.

- Ellőbb egy csók… - motyogott.

- Jongin! Elég! Hagyd békén! – szólt rá Yoon.

- Ne szólj bele. Ez az én dolgom. – mondta Kai, majd felemelt a földről és hajolni kezdett felém.

- Hagyj békén! – kiabáltam, mikor valaki ellökte tőlem.

- Jól vagy? – kérdezte Baekhyun.

- Most már igen. Köszönöm. – mosolyogtam, majd Kai dühösen kiviharzott a teremből. – Yoon!

- Igen? – nézett rám Yoon kedvesen.

- Köszönöm. – hajoltam meg.

- Nincs mit köszönnöd… A bátyám ilyen, ha el akar érni valamit. Vigyázz vele. – figyelmeztetett mosolyogva.

- Köszönöm. – mosolyogtam majd a tanárunk is megjelent.  Leült mindenki a helyére és elkezdődött az óra. Nem igazán tudtam koncentrálni, mert kis egymillió gondolat forgott az agyamban.

„Haza akarok menni. Haza, Busan-ba… Anyáékhoz... Most szükségem van rájuk, és a régi barátaimra. Látni akarom a tengerpartot, ahol kiskoromban a bátyáimmal játszottunk… Ahol nyugodt volt a gyerekkorom…
Haza fogok menni ezt a fiúkkal délután, közlöm… Viszlát, Szöul…”