11. Fejezet Az első buli

Mina Pov.:

Péntek van. Pontosan 1 hónappal ezelőtt írtam alá a szerződésemet a modell ügynökségnél. A hajamat emiatt visszafestettem barnára. Azóta sok magazinban megjelentem, általában boltokat reklámozok. De tegnap felkerültem egy hírdetőtáblára is, amin a "Miss Elegante" nevű boltot reklámozom. Szöulban most már szinte mindenki megismer, ez néha kellemetlenséget is okoz. Például ha éppen Jimin-nel sétálgatok az utcán. Apropó Jimin, minden fotózáson itt van velem, mindenben velem tart. A sebei már begyógyultak, hála a jó égnek. Guk, ő elfogadta, hogy modell lettem, de ha sétálok vele, vagy elmegyünk valahova, látszik rajta, hogy zavarja, hogy megismernek. Rajta kívül mindenki tudja, hogy mi történt 1 hónapja Jimin és köztem. Félek, hogy mi lesz, ha megtudja.
Most is fotózáson vagyok éppen.
- Láttad tegnap a hirdető táblát? - kérdezte Ravi.
- Igen. - mosolyogtam - Nagyon jól sikerült az a kép.

- Jimin vélemény? - nézett Jimin-re Ravi. Ők összehaverkodtak az elmúlt időben.
- Nagyon tetszik. - bólogatott. Ravi még csinált egy két képet.
- Örülünk. - mosolyogtunk egyszerre Ravi-val.
- Mina. Mára végeztünk is. Vasárnap gyere. És mielőtt elmennétek, menj be az irodámba. Az íróasztalon van egy boríték, amin a neved van. Az az első fizetésed. - mosolyogta.
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Jimin az autónál megvársz kérlek?
- Persze életem. - mondta, kaptam a homlokomra egy puszit és elment.
- Mina. Nem akartam Jimin előtt mondani, de Vasárnap itt lesz egy fiú akivel fotózkodni fogsz. - mondta.
- Ha semmi csók, puszi vagy hiányos öltözés neem lesz akkor elvállalom. - mondtam komoly hangnemmel. Az elmúlt 1 hónapban eléggé komoly lettem.
- Semmi ilyen. Maximum a vállán kell megfognod vagy neki téged. Semmi extra. - vont vállat.
- Rendben. Akkor vasárnap találkozunk. - mosolyogtam, bementem az öltözőbe, majd átöltöztem, és bementem Ravi irodájába. Ott egy elég vastag boríték várt rám. Amikor átszámoltam a pénzt leesett az állam, összesen 400.000 Ft értékű Won volt a borítékban.
"Wow! Most már tudok félre tenni a jövőre! Ez az!"
Gondoltam, majd beletettem a táskámba és elmentem. Kimentem az épületből, és beszálltam Jimin autójába.
- Na, mi a szitu? - kérdezte.
- Vasárnap egy fiúval kell fotózkodnom. - néztem a szemeibe.
- Ott szeretnék lenni. - jelentette ki.
- Persze, hogy ott leszel. Nem gondoltam, hogy kizárunk. - simítottam meg az arcát.
- Ugye tudod, hogy szeretlek. - hajolt felém, de mielőtt összeért volna a szánk elrántotta a fejét és a szélvédőn kinézett - Mi lenne, ha hozzánk mennénk?
- Gonosz vagy... - sóhajtottam szaggatottan. Ekkor felém fordult és megcsókolt.
- Mehetünk? - harapta be az alsó ajkát.
- Menjünk. - mosolyogtam rá, majd elindultunk. Az út alatt azon gondolkoztam, hogy estére be kellene iktatni. Nagyon régen voltunk el szórakozni. Mikor Jimin megállt az autóval, kiszálltunk és egymás mellé léptünk.
- Mi lenne, ha... - mutatott egy kaján mosolyt.
- Nem. Itt vannak a testvéreid is. Ezért sem... - mosolyogtam.
- Kérek egy csókot, hogy elfogadjam. - biggyesztette le ajkát. Teljesítettem a kérését, de visszaadta, szóval csatáztunk, hogy kinél maradjon. A csata közepénél megzavartak minket.
- Mina... Jimin... Legalább menjetek szobára. - nevette Hee. Elváltunk egymástól, majd Hee-re néztünk mind a ketten. Azonban, Hee nem volt egyedül, Jungkook vele volt.
- Most jöttetek tőlünk? - kérdeztem.
- Igen. - válaszolt a bátyám.
- Menjünk be. Beszélni szeretnék mindannyiótokkal. - mosolyogtam, Jimin megfogta a kezem, majd mind a négyen bementünk a lakásba.
- Sziasztok! - mondtuk egyszerre.
- Hello. - mondták.
- Mina beszélni szeretne velünk. - ültek le a többiek a kanapéra.
- Hallgatunk. - mosolyogta Suga.
- Mi lenne ha ma este elmennénk szórakozni? - kérdeztem.
- Rendben. Mikor? - nézett rám Taehyung.
- Mennyi az idő? - néztem rá az órámra - 17 óra. 2 óra múlva a Seoul Night Club-nál tali? - kérdeztem.
- Oké. Akkor ott. - mondta Hee.
- Jungkook, állj fel és menjünk. - mosolyogtam a bátyámra. Kook felállt, majd mellém lépett.
- Akkor ott találkozunk. - mondta Kook és mi már el is tűntünk.
- Nagyon remélem, hogy autóval jöttél. - mondtam, majd megláttam az autónkat. Beszálltunk, majd el is indultunk haza. Nagyon gyorsan megérkeztünk, mert Kook úgy vezetett, mint akit valaki üldöz. Kiszálltunk az autóból, és besétáltunk a lakásba. Bementünk a nappaliba, és a testvéreink elé álltunk.
- Na, mi a helyzet? - kérdezte Guk.
- Öltözzetek. Megyünk a Seoul Night Club-ba. - mosolyogtam.
- Öltözzünk. - álltak fel mind a ketten a kanapéról.
- Én is megyek készülődni. - mosolyogtam, majd felfutottam a szobámba. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy fekete ruhát és hozzá egy fekete magassarkút. Ezután a fürdőszobába mentem és egy füstös sminket készítettem magamnak. Mindez 1,5 órán belül megvolt.

A fürdőből kimentem és lementem a lépcsőn, majd bementem a nappaliba. A fiúk szemei rám tapadtak.
- De gyönyörű! - mosolyogta Guk.
- De még magassarkúban is alacsony. - nevette Kook.
- Nem baj. - nevettem.
- Tényleg gyönyörű vagy. - mosolyogta Sehun.
- Ti is helyesek vagytok. Este azért a csajozást próbáljátok ki. - kuncogtam.
- Majd kipróbáljuk talán. - nevette Guk.
- Jó, de induljunk. - mondtam, majd hívtunk egy taxit, és kimentünk a ház elé. A jármű akkor ért a kapuhoz, amikor mi bezártuk azt. Beültünk, és megkértük a sofőrt, hogy vigyen a szórakozóhelyre. 20 perc alatt odaértünk, majd kifizettük a taxit és kiszálltunk. Hee és a testvérei már kinn vártak minket. Egyből Jimin-hez mentem oda.

- Gyönyörű vagy... - súgta a fülembe.
- Köszönöm. De az azért kicsit gáz, hogy magassarkúban is alacsonyabb vagyok. - kuncogtam.
- Szerintem az a jó, ha alacsonyabb vagy. - mosolygott, majd elengedtük egymást.
- Menjünk be! - mosolygott Taehyung, majd bementünk a szórakozóhelyre. Találtunk egy szabad asztalt, amit gyorsan el is foglaltunk.
- Elmegyünk piáért! Mit kértek? - kérdezte Guk és Suga egyszerre.
- Valmi finomat. - nevettük egyszerre Hee-vel. Suga, Guk, Sehun és Tae elment. Mi maradtunk.
- Nem figyelünk egymásra. - "súgta" oda Kook-nak Jimin.
- Okay. - nevetett.
- Azért bánom, hogy nem maradtál velem délután. - hajolt a fülemhez Jimin.
- Szerintem most kicsit lazulunk, aztán máskor mindent bepótolunk. - mosolyogtam.
- Végülis... - mosolygott. Oldalra eltekintettem, és észrevettem ahogyan Kook & Hee nyalták-falták egymást. Ekkor a 4 fiú megérkezett a 8 db itallal.
- Lime-os Martini-t hoztunk mindenkinek. - mondta Sehun. Leültek, mindenki elvett egy-egy poharat, majd koccintottunk.

- A békességre! - mosolyogtam.
- Arra. - mondták egyszerre. Mindenki belekortyolt az italba, de itt sem lehetett nyugtunk.
- Te vagy Mina? A modell? - lépett mellénk egy fullosan részeg 18 év körüli fiú.
- Te sem vagy szomjas... - morogtam, mire körülöttem mindenki nevetni kezdett - Nem... Összetévesztesz valakivel. - válaszoltam a fiúnak.
- Hogyan is gondolhattam? Ő sokkal szebb. - nevette, majd elment. Nem is láttam a buli további részén. Az utolsó mondata feldühített.
- Ne légy ideges... Részeg volt. - vígasztalt Jimin. A többiek nem kaptak szikrát.
- Szebb vagyok magamnál... - motyogtam. Nos, én nekem ez estére sok volt.
- Idd meg. Segíteni fog. - tólta elém a poharamat Guk. Ilyen sem volt még, hogy ő adta az alkoholt, hogy jobb lesz. Szépen megittuk a Martini-nkat, majd Jimin felé fordultam.
- Nincs kedved táncolni? - előzött meg a kérdéssel.
- Pont ezt szerettem volna kérdezni. - mosolyogtam, majd mind a ketten felálltunk és elmentünk táncolni.
- Ugye nem vagy ideges? - kérdezte.
- Nem. - válaszoltam egyszerűen.
- Nagyon jól nézel ki ebben a ruhában. - fogta meg a derekamat.
- Nagyon pici vagyok... - nevettem el magam.
- Ne a méreteiddel foglalkozz... Most csak Te meg Én vagyunk. - mosolyogta.
- Meg egy csomó idegen ember. - nevettem.
- Ahh... Te most... Neked ez a Martini is megártott. - nevetett.
- Nem. Csak azt mondom ami a valóság. Azt is kimondom, hogy szeretlek, mert ez is a valósághoz tartozik. - mosolyogtam.
- Én is. - lágyult el a hangja, majd megcsókolt. Befejezte azt, amit délután Kook & Hee megzavartak. Már hiányzott az az érzés, amikor úgy érzem, hogy csak Ő meg Én vagyunk a világon. Ez az érzés most visszatért.
- Guk még nem tudja a múltkorit. - váltunk el egymástól.
- Addig jó. Szerintem le fog nyakazni. - nevette.
- Nem hagynám. Megvédenélek. - kuncogtam.
- Nem kell köszönöm. - nevette.
- Én felajánlottam. - temettem mellkasába az arcom.
- Menjünk vissza és igyunk valamit. - mosolygott.
- Remek ötlet. - mosolyogtam, majd visszamentünk az asztalunkhoz a tömegen keresztül.
- Meg is érkeztetek? - kérdezte Suga.
- Meg. Kértek valamit inni? - kérdezte Jimin.
- Hozz valami ütőset. - mondta Suga.
- Akkor gyere el velem. - nevetett Jimin. Suga felállt, majd elmentek.
- Mi történt? - csúszott mellém Hee.
- Semmi érdekes. De ne itt... Guk is itt van... - suttogtam.
- Rendben. Akkor majd otthon megbeszéljük. - mosolyogta.
- Te vagy az Mina? - nevetett a velem szemben ülő Taehyung.
- Igen Tae. De csak neked árulom el a kilétemet. - kacsintottam rá nevetve.
- Megtiszteltetve érzem magam. - nevette - Guk. Mit szóltál ahhoz, hogy a húgod modell?
- Nem repesek az örömtől. - morogta. Ekkor megjelent a 2 fiú az italokkal.
- Mindenkinek egyformán erős. - mosolyogta Suga. Amit most kaptunk erős volt, nagyon is, de a nevét nem tudtuk. Ezt is elfogyasztottuk, majd sokkal oldottabb lett a hangulat.
- Mina... Eljönnél velem a mosdóba? - ragadta meg a csuklóm Hee és magával rántott. Kimentünk a mosdóba, de közben beszélgettünk.
- Nem mondtad el neki, ami jómúltkor történt? - nézett rám tág pupillákkal.
- Még nem. De még nem is tervezem. - mondtam.
- Mi lenne, ha te meg Jimin hazamennétek nemsokára? Abból szerintem levágna mindent. - vetette fel ötletét Hee.
- Nem tudom. - nevettem. Elvégeztük a dolgunat, majd megmostuk a kezünket és visszamentünk a fiúkhoz.
- Mina kicsit rosszul van. - mondta Hee. Szúrós szemekkel ránéztem, majd oldalba vágott.
- Hazavigyelek? - kérdezte Jimin.
- Majd hazaviszem én. - mondta Guk.
- Guk! Te leülsz és Jimin vigyáz majd rá. - fegyelmezte bátyánkat Sehun. Jimin-nel felálltunk, majd elköszöntünk a többiektől, és elmentünk. Kinn hívtunk egy taxit.
- Tényleg rosszul vagy? - kérdezte várakozás közben.
- Dehogy... Hee intézkedik. - mondtam, majd megérkezett a taxi, és beszálltunk. A taxis hazavitt minket, majd bementünk a lakásba és levettük a cipőket.
- Szóval... Hee bemesélt rólad valamit, hogy kettesben lehessünk? - kérdezte.
- Igen. De lehet, hogy csak azért, mert azt szeretné, hogy Guk is megtudja a dolgokat. - vettem egy kis levegőt - De menj be a nappaliba. Addig átveszem a pizsamám, és keresek neked is valamit Sehun cuccai között. - mosolyogtam, majd felmentem a szobámba átöltözni. Ezután bementem Sehun szobájába és kerestem Jimin-nek valami alvós pólót. Miután megtaláltam azt, amit kerestem, lementem a nappaliba.
- Gyors voltál. - mosolygott.
- Nem is... - mondtam, leültem mellé, majd odaadtam neki a pólót.
- Köszönöm. - mondta, majd át is cserélte a pólót.
- Mi lenne, ha elmennénk aludni? - bújtam hozzá.
- Menjünk. - mondta, felállt, majd felemelt és felvitt a szobámba. Lefektetett az ágyba és mellém feküdt.
- Jó éjszakát. - mosolyogtam.
- Ja, hogy te tényleg aludni szeretnél? - lepődött meg. Én elkezdtem nevetni, majd felé fordultam.
- Igen. Aludni szeretnék. - nevettem.
- Hát, akkor jó éjszakát. - kuncogott. Megöleltük egymást és elaludtunk.

~ Szombat reggel ~

Reggel Guk-ra ébredtünk, aki berontott a szobámba.
- Jó reggelt Mina... - akadt el a szava mikor meglátta Jimin-t.
- Neked is. - ültem fel az ágyon.
- Mit keres itt? - kérdezte.
- Velem aludt. - dörzsöltem meg a szemem.
- Aludt? - kérdezett vissza.
- Mina... - szólt hátulról Jimin - Ideje lenne elmondani neki is... Nem hiszem, hogy jó lenne halogatni még. - ült fel mellém.
- Hát jó... - sóhajtottam - Yong Guk... Kérlek ülj le. - a bátyám szót fogadott és feszülten leült - El kell mondanunk valamit.
- Terhes vagy? Lefeküdtetek? Mi van? - pattant fel az ágyról, és a fejét fogta.
- Mi? Dehogy vagyok terhes. - nevettem ki.
- Mondd már! - förmedt rám.
- Lefeküdtünk már... - nyögtem ki.
- Mi van? - nézett Jimin-re, majd megindult felénk.
- Ne bántsd! - szóltam rá. Guk meglendítette a kezét, de nem ütötte meg őt. Jimin mellkasa előtt megállt a keze, majd nyugodt hangon megszólalt.
- Béke legyen köztünk. A húgomra vigyázz. Nem szeretném, hogy ha megbántanád. Áldásom rátok. - mosolyogta, majd kezet fogtak.
- Nem fogom megbántani. Vigyázok rá. Köszönjük. - mondta Jimin. Én csak ledöbbenve néztem a két fiút.

- Nem ezt a reakciót vártam tőled. De nagyon köszönöm! - öleltem meg a bátyám.
- Hagylak titeket. - mosolyogta, majd ki is ment a szobámból.
- Nem ezt vártam tőle... - nézett rám Jimin.
- Én sem... - mondtam, s visszabújtam mellé az ágyba.

Guk Pov.:

El kellett fogadnom, hogy Mina nem fog mindig a 3 bátyjával maradni. Neki is szüksége van valakire akit szerethet. Én ezt nem akadályozhatom meg. Ha szeretem el kell engednem. De ha valami lesz mindig itt lesz nekem.

10. Fejezet Az új munkahely

 Mina Pov.:

- Fiúk! Motorral megyek! Sziasztok! - kiabáltam a testvéreimnek, majd kimentem a garázsba, felszálltam a motorra, és ellhejtottam otthonról. A suli parkolójába 2 perc alatt értem oda. Furcsa volt minden. Jimin-nel nem voltak ott a testvérei. Leszálltam a motorról, és Jimin mellé mentem.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Szia. - mosolyogta majd megölelt.
- Sajnálom a tegnapit. Tiszta ideg voltam, itt van Guk is, aki... - vettem egy mély levegőt de nem volt erőm folytatni.
- Ezen ne aggódj. Én a saját problémáimat megoldom. - elengedett, majd a szemembe nézett.
- Nagyon sajnálom, remélem nem haragszol... - kezdtem bele, de elhallgattatott. Az ajkai az enyéimre tapadtak, majd csatázni kezdtünk. Egész éjjel alig aludtam, mert azon izgultam, hogy megharagudott rám. A következő pillanatban felemelt a földről, s az autójuk motorháztetejére tett fel. Itt egy kicsit elváltunk a levegő hiány miatt.
- Nagyon szeretlek. Nem haragszom meg rád azért, mert nem most akarod átélni az első alkalmat. - mosolygott csábosan.

- Én is nagyon szeretlek... Csak feszült voltam. - öleltem át. Az ölelés közben a nyakamat kezdte csókolni, harapni. Most hagytam magam, nem terveztem ellökni magamtól. Most ő hagyta annyiban a dolgokat.
- Tudod... Délután szabadok vagyunk. Nem? - nézett rám.
- Fotózásra megyek... - mondtam.
- Milyen fotózásra? - kérdezte csodálkozva.
- Tegnap egy modell ügynökség vezetője bejött a kávézóba és mondta, hogy felfedezett bennem valamit. - mondtam.
- Az én kincsem... Imádlak. Ugye tudod, hogy érted bármit megtennék? - kérdezte.
- Igen tudom. Én is érted. Nagyon szeretlek, sőt. Annál is jobban. - mondta, majd megcsókoltuk egymást -De a tesóid hol vannak? - váltunk el egymástól.
- Beküldtem őket, hogy nyugisan tudjunk beszélgetni. - mosolyogta, és ekkor be is csengettek. Leszálltam az autóról, s elindultunk befelé.
- De miért kérdezted a délutánt? - kuncogtam.
- Hát... Te, meg Én... - mondta majd elvörösödött zavarában.
- Ennyire zavarba hoztalak? - tettem a szám elé a kezemet.
- Nem. - vakarta meg a tarkóját.
- Okay. De vigyázz magadra kérlek. Guk-ról majd gondoskodok, ha lesz valami. - mondtam aggódó tekintettel.
- Nem lesz semmi. Nyugalom. - mosolygott, majd homlokon puszilt. Elköszöntünk egymástól és mind a ketten bementünk a saját termünkbe. Leültem Hee mellé.
- Mit beszéltetek? - faggatózott.
- Először is, szia. - kuncogtam - Másodszor, semmi különöset. - mosolyogtam.
- Láttam az ablakból. - kuncogott. Tényleg! A mi termünk ablaka pont a parkolóra lát. - Nem nevezhetnénk beszélgetésnek.
- Hee! - förmedtem rá - Elég...
- Ahj... Szereted, ő is szeret. Ezen mit kell titkolni? Én a helyetekben mindenkinek az orrára kötném. - örvendezett.
- Én nem ilyen vagyok... Meg kell várni a megfelelő alkalmat. - mosolyogtam rá.
- Ebben igazad van, de örülök, hogy te leszel a sógornőm és nem más. - vigyorgott.
- Szinte testvérek voltunk, most lefokoztál sógor nőre... Megjegyeztem. - nevettem el magam.
- Jaj! Nem azért mondtam. De ha összeházasodtok, lesz gyereketek... - kezdett bele a mesélésbe.
- Hee, te hány évvel jársz elölrébb? - nevettem.
- Ha lesz gyereketek akkor lehetek én aa kereszt anyja? - nevetett.
- 10 évvel később visszatérünk rá. - fogtam a nevetéstől fájó fejem.
- Bármikor összejöhet. Nem lehet tudni. - kacsintott, mire én mar nagyon hangosan kezdtem nevetni.
- Majd megbeszéljük. - próbáltam lenyugodni.
- De ezt most kell... Tudod... Az a két csík bármikor előjöhet. - nevetett.
- Hee, meg fogsz ölni... - már sírtam a nevetéstől.
- Nem tervezem... Én unoka öcsiket szeretnék... - nevette, ekkor átöleltem.
- Majd lesz. Csak nem most... Még fiatalok vagyunk. - suttogtam a fülébe, majd kuncogni kezdtem.
- Értettem... Majd 1-2 év múlva. - erősködött.
- 10. - helyesbítettem. Ezek után már nem tudtunk nagyon beszélni, mert a tanár bejött órát tartani.
- Gyerekek! Jelentést nem kérek. Papírt tollat elő! - utasított a történelem tanár. Ezért utáljuk a történelmet, röpdolgozatok hadával vagyunk szemben.
Egy utolsó órám van, ami tánc, aztán sietek haza, gyorsan átöltözök, és megyek a fotóshoz. Táncra menet Jungkook-kal futottam össze.
- Elkísérlek. - mosolygott rám a bátyám.
- Rendben. - mosolyogtam - Bátyó... Az órám után hazasietek és... - halgattam el.
- És? - kerekedett ki a szeme.
- Utána megyek a fotózásra. - sóhajtottam.
- Örülök! Boldog vagyok, hogy most nem hallgatsz Guk-ra. Szerintem egy csajra lenne szüksége. - nevetett.
- Ha már a csajokról van szó. Te és Hee, hogyan álltok? - kérdeztem.
- Elég jól. - mosolygott.
- Végre leálltál egy normális lány mellett. - mosolyogtam rá.
- Jah... - mosolygott.
- Amúgy eddig Guk nagy mértékben befolyásolta a döntéseimet. Megtanultam, hogy ezt nem szabad hagynom. A saját életemet kell élnem, hibákat kell elkövetnem ahhoz, hogy tanulhassak belőle. - váltottam komolyra a szót.
- Igazad van. Amúgy ha addigra hazaérünk, akkor elviszlek a fotózásra. Amúgy is van dolgom. - komolyodott el ő is.
- Rendben. - mosolyogtam, majd megöleltem - Otthon találkozunk, de nekem mennem kell öltözni.
- Otthon... - mondta, majd elengedtem és bementem a női öltözőbe. Ott gyorsan átöltöztem, s már mehettünk is be a terembe. Beálltunk egy sorba és a tanár elém állt.
- Mina... Befejezed a múltkori táncodat vagy beírhatom az 1-est? - kérdezte a tanár.
- Az a szaltó annyira kell, hogy anélkül egyes? - kérdeztem.
- Ha van szaltó akkor 5-ös, ha nincs akkor 1-es. Hajrá. - mondta, majd hátrált kicsit.
- Baekhyun! Zenét kapcsolj légyszíves! - kértem meg a legjobb barátomat.
- Erről van szó. - vigyorgott önelégülten a tanár. Baek bekapcsolta a zenét, majd mindenki leült rajtam kívül. Besétáltam a terem közepére, majd amikor Baek betette a zenémet elkezdtem táncolni. Azért, hogy a tanárom örüljön 3 szaltót is csináltam neki. Amikor a zenének vége lett a tanár a terem széléről kiabált nekem.
- Szerinted ez hányast érdemel? - kiabálta. Szőke hajam az arcomba lógott, így tudtam forgatni a szemem.
- Miért én döntsem el? Maga a tánctanár. - feleseltem.
- Ülj le. 5-ös. - morogta. Látom nem tetszik neki, ha elmondom neki a véleményem, de velem ne kötözködjön. Az óra többi részében elmondta, hogy ki, hogyan áll jegyileg, majd ki is csengettek.  Kimentünk az öltözőbe, és mindenki némán öltözött.
- Mina, látom, hogy nem fáj már a lábad. - mosolyogta Hee.
- Már nem. - mosolyogtam rá.
- A reggeli témát meg ne feledd... - kuncogta.
- Neeeee... - törtem ki hanngos nevetésben.
- Deee... - nevetett ő is. Eddigre átöltöztem.
- Sietek... Majd találkozunk. - öleltem át a legjobb barátnőm.
- Délután majd üzizek. - mosolyogta mikor kimentem az öltözőből. A kabátom cipzárjával szórakoztam, mikor nekimentem valakinek. Majdnem a földre estem, de az a valaki elkapott.
- Ne haragudj... Jobban kellene figyelnem. De sietek, nagyon... - húztam fel a cipzárt és az előttem álló emberre néztem.
- Semmi gond. Veled akartam beszélni. - mosolygott aranyosan Jimin.
- Igen? - kérdeztem, majd felállított 2 lábra.
- Mi lenne, ha fotózás után elmennék érted? Egyedül leszek otthon. Suga és Tae elviszik Hee-t lövöldözni. - mosolyogta.
- Te nem szeretnél velük menni? Rám pazarlod az időd? - néztem rá meglepetten.
- Nem pazarlom, mert veled szeretnék lenni. És ma nincs kedvem fegyvert fogni. - mosolyogta.
- Öhmm... Jó. Akkor majd SMS-ben átküldöm, hogy hova gyere. - moslyogtam.
- Okés. De mikorra? - kérdezte.
- Majd felhívlak, de ne haragudj, nagyon kell sietnem. - pusziltam szájon, majd el is mentem. A motorhoz futottam, majd felülte, s már indultam is. Nagyon gyorsan hazaértem, de legnagyobb meglepetésemre a testvéreim már otthon voltak.
- Szia Mina. Igyekezz. - sürgetett Jungkook.
- Sietek. - futottam fel a szobámba. Gyorsan átöltöztem, és már lenn is voltam.
- Nagyon gyors voltál. De menjünk. - mondta Kook, majd kimentünk a garázsba, beültünk az autóba és már mentünk is.
- Színház melletti épület. - lihegtem.
- Rendben. - utánozta lihegésem, mire mind a ketten nevetésben törtünk ki.
- Jimin jön értem. Onnan hozzájuk megyünk. Csak este felé érek haza. - mosolyogtam, majd megállt mivel a célhoz értünk - Köszönöm a szállítást. Majd megyek. - mondtam és kiszálltam az autóból. Menet közbe elküldtem Jimin-nek a címet. Bementem az épületbe és egy recepciós fogadott.

- Üdvözlöm. Miben segíthetek magának? - kérdezte a recepción ülő nő.
- Jó napot kívánok. Kim Wonshik-hoz jöttem. - mosolyogtam a hölgyre.
- Igen, Ravi. Az első emeleten az első ajtó jobbra. - mondta. Én köszönet képpen meghajoltam, s már el is indultam az említett emelet, s ajtó felé. Az ajtón bekopogtam és a "Gyere!" jelzésre beléptem.
- Szia! Örülök, hogy látlak! - mosolygott meggyőzően Ravi.
- Üdvözlöm. Én is örülök. - mosolyogtam.
- Tegeződjünk, és beszélgessünk kicsit. -  mondta, majd mind a ketten helyet foglaltunk.
- Igen? - kérdeztem.
- Arra gondoltam, hogy Te modellkedhetnél a mi cégünknél. Persze ha nincsen ellenedre. Havi fizetésed lenne, ami nem kevés pénz. A mi cégünk egy csomó magazinnal szerződésben áll, ahol megjeleníthetnénk a képeidet, amelyeket megengedsz. Ömm... Nem készítünk akt felvételeket, az itteni ruhákat használjuk fel, és remélem mindent elmondtam. - vakarta meg az állát.

- Nagyon jól hangzik. Elfogadom a lehetőséget, de előtte elolvasnám a szerződést. - mosolyogtam, mire elővett 3 lapot, amin a szerződés volt, a kezembe adta, majd el is olvastam. Semmi különös nem volt bele írva, csak azok amiket Ravi elmondott. Meg még talán annyi, hogy az iskola nem állja utamat ebben, mert csak a délutánjaimat foglalná el. Ezek után kaptam egy tollat, majd aláírtam mind a 3 lapot.
- Rendben. Akkor a mellettünk lévő szoba az öltöző. Ott vannak kitéve neked ruhák. Öltözz át és kezdődhet a fotózás. - mosolyogta. Úgy tettem ahogyan mondta, s elmentem átöltözni. Nagyon ízléses ruhák voltak kitéve.

Amit elsőnek felvettem az egy bézs színű kabát volt egy fekete rövidnadrággal és egy térd csizmával. Szimpatikus ez a hely, nekem eddig nagyon tetszik. Amint kiléptem az öltözőből megláttam ahogyan Ravi a szemben lévő hófehér szobában vár rám. Bementem hozzá, s megálltam.
- Nagyon jó vagy így. Először is megkérnélek, hogy ülj le erre a dobozra, vagy nem tudom, hogy hogyan mondjam. - nevetett.
- Értem. - nevettem, majd követtem az utasításait. 1,5 óra múlva az irodájában ültünk és nyomtattuk a jó képeket.
- Mindenből kettő darabot nyomtatok, hogy haza tudd vinni őket. - mosolyogta.
- Rendben. - mosolyogtam rá. Mikor az összes képet kinyomtattuk megmondtam neki, hogy melyek tetszenek a legjobban.
- Rendben akkor ezeket a képeket még ma átszállítom a magazinok kiadóinak és beszélek velük. Mára végeztünk. Várlak legközelebb, ami holnap után van Vasárnap. Jó hétvégét. - mosolyogta, mire meghajoltam, s küldtem egy SMS-t Jimin-nek, hogy jöhet. - Áh... Elfelejtettem. A belépő kártyád! - nyomott a kezembe egy kártyát, amin az én mostani képeim egyike volt. Elindultunk a parkoló felé, addig beszélgettünk. Jimin pont akkor ért oda, amikor kiléptünk az ajtón.
- Jó hétvégét! Vasárnap jövök. - mosolyogtam, s siettem Jimin-hez. Bepattantam az autóba, s már el is indultunk.
- Szia életem. - nézett rám aranyos tekintettel.
- Szia élet. - mosolyogtam rá.
- Milyen volt? - kérdezte.
- Ez az új állásom. - mosolyogtam.
- Akkor nagyon tetszett. Majd megmutatod a képeket amiket csinált? - érdeklődött.
- Persze. - mosolyogtam, majd meg is álltunk a házuk előtt. Kiszálltunk az autóból, majd bementünk. A lakás már üres volt. A többiek tényleg elmentek lövöldözni. Nem is olyan nagy baj az.
- Menjünk be akkor a nappaliba... Kíváncsi vagyok a képekre. - mosolyogta, majd a mappát kivette a kezemből, s bement az említett helyre, majd utána mentem. Amikorra beértem már a képeket vizsgálta.
- Nagyon gyönyörű vagy. A képek is nagyon jól sikerültek. - mosolyogta, majd leültem mellé.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd én is elkezdtem alaposabban nézegetni a képeket.

Azonban nem tudtam nyugodtan nézni őket, mivel a vállamról lehúzta, majd én felhúztam a pólóm ujját. Ezt nagyon sokszor eljátszotta, mire megszólaltam.
- Miért zavar az ott téged? - néztem a szemébe.
- Hát... Mi lenne, ha... Miénk a ház... - makogta el.
- Értelmesebben kérlek. - néztem rá mire megcsókolt, majd felemelt az ágyról és becipelt a szobájába. - Ezt szeretnéd? - kérdeztem miközben lefektetett az ágyra. Nem válaszolt. De most nem is érdekelt. Mint ahogyan Kook-nak mondtam:
"A saját életemet kell élnem, "hibákat" kell elkövetnem ahhoz, hogy tanulhassak belőle."
Nem nagyon gondolkodtunk csak minden történt magától. Elkövettük azt a "hibát" amit halogathattunk volna még. Én ezt nem tekintem olyan hibának, ami nagyon nagy vétkezés lenne. Ez az egész minden képpen megtörtént volna valamikor a közel jövőben. Az eset után beszélgettünk kicsit az érzéseinkről.
- Ez most azt jelenti, hogy együtt vagyunk? - kérdeztem.
- Igen. - mosolyogta.
- Amúgy mennyi az idő? - kérdeztem kicsit halkan.
- Este 7 óra. - mosolyogta.
- Basszus! Guk már biztos keresett! - néztem rá a telefonomra ami 21 nem fogadott hívást jelzett tőle.
- Hazavigyelek? - kérdezte, majd a hátamat kezdte simogatni.
- Megtennéd? - kérdeztem, majd kipattant az ágyból és elkezdett öltözni. Én is így tettem. Magamhoz vettem a telefonom, s már készen is voltunk.
- A képek a nappaliban maradtak. - mondta Jimin, majd kiment a nappaliba, én is követtem őt. A nappaliban, már Hee, Suga, és Taehyung is ott ültek. - Mióta vagytok itt? - kerekedett ki Jimin szeme, miközben a képeket szedte össze.
- Már egy ideje~. - húzta el a mondat végét Hee.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Hello. - mosolyogták, majd Jimin mellém állt.
- Hazaviszem. A bátyjai már aggódnak. - nyelt nagyot Jimin, majd kimentünk az autóba. Elindultunk felénk.
- Valami gond van? - kérdeztem.
- Mennyit hallhattak? - nézett rám.
- Kit érdekel az? Együtt vagyunk, boldogak vagyunk. Innentől őket nem fogja zavarni. - mosolyogtam.
- Jó. De csak miattad nyugszom meg. - mosolyogta. A házunk előtt megállt majd, kapott egy szájra puszit és kiszálltam az autóból. Ő elhajtott, én pedig bementem a lakásba.
- Megérkeztem! - kiabáltam, majd bementem a nappaliba ahol a többiek voltak és letettem az asztalra a mappámat. Guk volt az első aki a kezébe vette, majd én fogtam magam és felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra és csak néztem ki a fejemből egészen addig, amíg Kook és Sehun be nem lépett.

- Valami baj van? Történt valami Jimin-nél? - kérdezte Kook.
- Történt, de Guk reakciójára nem annyira vagyok kíváncsi. - mondtam mire ketten a két oldalamra ültek.
- Mi történt? - sápadt le Sehun.
- Le... - nem volt erőm kimondani a szót
- Lefeküdtetek? - kérdezte Kook, amire csak bólogattam.
- Együtt vagytok? Wow. De jó. Gratulálok. - mondta a két fiú egyszerre, mikor meghallottunk egy nagy ajtó csapódást.
- Guk megsértődött. - nevette Sehun.
- Hallom. De ha nem baj akkor én elegyek fürdeni és aludni. - mosolyogtam.
- Menj csak. Majd holnap beszélünk. - mosolyogta Kook, majd kimentek a szobámból. Szedtem magamnak össze ruhát és elmentem fürdeni, majd aludni.

9. Fejezet Esély?

Mina Pov.:

Reggel van. Guk már rég elment itthonról. Egy szót sem szólt, csak elment. Ez furcsa nekem. Soha nem volt még ilyen. Meg Kook, tegnap este óta rágódik valamin. De mindegy. Legalább egy darab normális testvérem van, aki nem más, mint Sehun. Vele mindent megbeszélek, de ez már lényegtelen.
A nagy gondolkodásból Kook rántott vissza a való életbe.
- Menni kell. - motyogta. Egy óvatlan mozdulattal felvettem a táskámat, ami megnyomta a sebemet a kezemen. Persze, hogy egyből elkezdett vérezni, de ez nem érdekelt. Lementem a garázsba és beültem a volán mögé.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Menjünk. - mosolyogta Sehun és elindultunk. Furcsa mosoly volt, mit ne mondjak. Az autóban töltött 5 perc néma volt. Az iskola parkolójában kiszálltunk, majd bezártam az autót és mentünk a dolgainkra. Én Hee-hez és a testvéreihez mentem. Jimin mellé álltam és köszöntek.
- Szia. - mosolyogták.
- Sziasztok. - mosolyogtam és körül néztem, láttam, hogy Jimin az arcát nem fordítja felém - Jimin? Van valami baj?
- Nem nincs. - mondta.
- Fordítsd ide az arcod. - kezdtem idegeskedni.
- Nem. - mondta egyszerűen, majd megfogtam az arcát, és magam felé fordítottam. Megláttam, hogy lila foltok vannak az arcán, és a szája is feldagadt.

- Ezt ki...? - néztem meglepetten.
- A bátyád. Guk. - mondta hátulról Hee.
- Hee. Megkértelek, hogy ne mondd el. - förmedt rá a bátyja.
- Tudnia kell! Nem hazudhatsz neki. - mondta Hee. Fogtam magam, és bementem az iskolába, azonban nem a saját termembe mentem be, hanem a bátyáméba.
- Szia húgi. - mosolyogta.
- Te tetted ezt vele? - kérdeztem dühösen.
- Ezt ne itt rendezd le. - csitított.
- Guk. Hogy lehetsz te ilyen? Nem az én bátyám vagy. - fogtam a fejem.
- Mina... - kezdett bele.
- Hagyj békén. Jobb leszz ha ma bemegyek dolgozni. - mondtam, kisétáltam a teremből, majd az iskolából is. Már a sírás kerülgetett, nem gondoltam volna, hogy Guk újra képes megverni valakit. Mindegy. Csalódtam benne. Mikor az autó közelébe értem, kinyitottam azt, bedobtam a táskámat és beültem a volán mögé, majd beindítottam az autót. A sírás kitört belőlem.
- Hogyan tehette ezt? Miért csinálta? Újra elkövette ezt a baromságot! - zokogtam magamnak. Kinéztem az ablakon és megláttam, hogy Jimin közelít az autó felé. Mivel nem akartam senkivel sem beszélni ezért elindultam haza. Mikor hazaértem levettem az egyenruhámat és felvettem egy farmert és egy fehér pólót, majd mentem is a munka helyemre. Az út hosszú volt, legalábbis szerintem. A kávézónál megálltam és bementem. Benn leültem egy asztalhoz, majd az egyik munka társam lépett hozzám.
- Szia Mina. - mosolyogta Hana.
- Szia. Egy Caffe latte-t szeretnék kérni. - mosolyogtam rá.
- Enni valamit? - jegyzetelt.
- Egy Croassan-t. Köszönöm. - mosolyogtam, majd Hana elment. Az én telefonom meg megcsörrent. Valaki hívott, az a valaki Jimin volt. Felvettem a telefont.

"Jimin: Hol vagy?
Én: Munka helyemen.
Jimin: Mit keresel te ott?
Én: Nem tudok az iskolában lenni és Guk arcát nézni. - mondtam elcsukló hanggal.
Jimin: Figyelj. Ezzel ne foglalkozz. Ne sírj. - mondta, de már késő volt. A könnyeim potyogni kezdtek.
Én: Estig itt leszek. Kis túl óra nem árt.
Jimin: Suli után bemegyek.
Én: Rendben. De mennem kell. Szia." mondtam és letettem a telefont. Ekkor Hana is megérkezett a kávémmal és a sütimmel.
- Mi a baj? - ült le mellém - Yoona! 5 perc! - kiabálta.
- Semmi. Minden rendben. - zokogtam.
- Nem láttalak még sírni. - simogatta a hátam.
- Guk. Megverte Jimin-t. - mondtam el a problémám.
- Jimin az új barátod? - kérdezte.
- Még nem vagyunk együtt, de majd hamarosan. - motyogtam.
- Guk-kal ne törődj. Mindig ilyen volt. Majd felnő. - vigasztalt.
- Egyszer. - mondtam és belekortyoltam a kávémba - ha megettem beállhatok dolgozni?
- Persze. - mosolyogta - Egyél csak.
- Majd hátramegyek átöltözni. - mondtam, bólintott, felállt és elment dolgozni. Én nyugisan megreggeliztem és megittam a kávémat. Egy kisebb ötlet pattant a fejembe az utolsó korty kávénál.
"Mi lenne ha minden délután egyenesen munkába jönnék? Addig sem vagyok otthon. Legalább nem kell Guk-kal lennem egy légtérben. Nem idegeskednék Kook miatt. Nyugodt életem lenne."
Gondolkoztam, de a gondolataimból felébredtem egy idő után.
- Hana! Itt a pénz az asztalon. - szóltam az említett lánynak.
- Rendben. - mosolyogta, majd elmentem hátra átöltözni. Felvettem a kötényemet, majd magamhoz vettem a jegyzet tömbömet és a ceruzámat. Összefogtam a hajam egy copfba, majd kimentem a pénztárhoz. Csak néztem, hogy mikor toppan be egy vendég. Ma nyugodt napunk volt. Délután napszemüveges ember jöttbe.
- Mina, kiszolgálnád? - suttogta nekem Hana.
- Persze. - mosolyogtam.
- Köszönöm. - motyogta, majd magamhoz vettem a jegyzet tömbömet és kimentem az úrhoz.
- Üdvözlöm! Felvehetem a rendelését? - mosolyogtam az úrra.
- Üdv! Egy Caffe Latte-t szeretnék kérni. - nézett fel az ital lap mögül egyenesen a szemembe.
- Esetleg valami mást? - kérdeztem jegyzetelés közben.
- Nem köszönöm. - mosolyogta.
- Rendben, pár perc és hozom. - mosolyogtam, majd elmentem a pult mögé elkészíteni a kávét. Pár perc alatt elkészítettem a kávét, majd ki is vittem az úrnak.
- Nagyon köszönöm. - mosolyogott - Had mutatkozzak be. A nevem Kim Wonshik, de a barátaimnak csak Ravi.

- Jeong Mina. - mosolyogtam.
- A mosolyod elvarázsolt, a kisugárzásod felkeltette a figyelmem. Nem szeretnél modell lenni? Sok ajtó megnyílhatna számodra. - mosolyogta és elővette a port fólióját. - Mindössze ez a 3 fénykép van most nálam. Gyere el, próbáld ki a szakmát.
- Átgondolom. Köszönöm. - mosolyogtam, majd felém nyújtott egy névjegy kártyát, amit elvettem és visszamentem dolgozni. Nem sokkal ezután Jimin is megérkezett a kávézóba. Amint leült, odamentem és én is leültem.
- Mina! - kiabált Hana, mire felé fordítottam a fejem - Hazamehetsz ám. - mosolyogta, majd a reakcióm csak egy legyintés volt.
- Szia Jimin! - mosolyogtam rá.
- Szia Mina. - mosolygott. Még mindig zavart a kék, lila foltok az arcán.
- Jól vagy? Nem fájnak? - kérdeztem, és a kezemmel végigsimítottam az arcán.
- Semmi bajom. - fogta meg a kezem, majd mélyen a szemembe nézett.
- Játszod az erőset, a sziklát. De tudom, hogy belül fáj. - könnyezett be a szemem.
- Nem fáj. - suttogta.
- Szeretlek. - öleltem át.
- Én sokkal jobban. - simogatta a hátam.
- Esélytelen. - motyogtam a mellkasának dőlve.
- Nem megyünk el sétálni? - kérdezte aranyosan, majd elengedtem.
- Átöltözök és mehetünk. - mondtam, felálltam és elmentem hátra öltözni. Miközben vettem le a kötényt, kiesett egy papír a zsebemből. Leguggoltam, hogy felvegyem, és akkor vettem észre, hogy ez a papír darab a névjegy kártyája Ravi-nak.
"Elteszem, hátha szükségem lesz még rá. Vagy esetleg élek az ajánlatával. Igazán csábító, de nem hinném, hogy nekem való."
Gondolkoztam egy kis ideig, majd zsebre tettem a kártyát. Gyorsan a pólómat is átvettem, majd kimentem Jimin-hez.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam - Hana, majd jövök holnap, vagy holnap után. - szóltam az említettnek és Jimin-nel elmentünk.
- Vezess haza. Oda megyek érted. - mondta és homlokon puszilt.
- Akkor majd nálunk találkozunk. - mosolyogtam és beültem az autómba. Beindítottam, majd hazavezettem. Otthon beálltam a garázsba, kiszálltam, majd bementem a lakásba.
- Mina! Hol a rákban voltál? - ölelt át aggódva Jungkook.
- A munka helyemen. De már megyek is el. - öleltem én is meg őt.
- De miért nem voltál iskolában? - kérdezte, majd elengedett.
- Kérdezd a legidősebb bátyánkat! - morogtam - De tényleg mennem kell.
- Menj csak. Majd este beszélünk. - mosolyogta, majd kikerültem, letettem a kulcsot és kimentem Jimin-hez az autóba.
- Baj van? - kérdezte.
- Dehogy. - erőltettem magamra egyy mosolyt.
- Nem volt túlságosan őszinte. - mondta és elindult az autóval.
- Mindegy. - emeltem fel a kezeim.
- Mi van a kezeddel? Mit csináltál? - kérdezte aggodalmasan.
- Tegnap belenyúltam a táskámba, és össze volt törve a tükröm. Az meg elvágta. - magyaráztam el a helyzetet.
- Vigyázzál jobban magadra. - mosolygott rám.
- Megpróbálok. - kuncogtam.
- Segítek ám. - nevette el magát.
- Úgy már biztos, hogy biztonságban leszek. - mosolyogtam,majd egy parkolóban megállt.
- Azért ajánlottam fel. - mosolygott és felém fordult. Kezdett közeledni felém, majd a szemem és a szám között kapkodta a tekintetét. Egy hírtelen mozdulatot csinált, s már az ajkaimra is tapadt. Csók csatába kezdtünk, majd a hideg kezét megéreztem a derekamon, kezemet a kezére tettem, s folytattuk a csatánkat. Kis idő múlva lecsúszott és a nyakamat kezdte csókolgatni. Néhol megszívta, valahol pedig megharapta.
"Mina! Ne hagyd, nem kellene ezt tennetek! Túlságosan rövid ideje vagytok egymáshoz közel. Halasszátok el ezt. Meg fogja érteni. Hagyjátok abba!"
Súgta egy hangocska a fejemben. Sajnos igaza volt.
- J-Jimin. E-ezt n-ne. Kérlek. - toltam el magamtól félve.
- Megértem. - lihegte.
- Ne haragudj... - könnyezett be a szemem.
- Megértem. Lehet, hogy ez neked korai, vagy esetleg még nem bízol bennem annyira. - fordult vissza a kormányhoz.
- Nagy probléma lenne ha hazamennék? - kérdeztem félve attól, hogy megbántom.
- Hazaviszlek. - mondta, beindította a motort, majd el is indultunk. Az út néma volt, nagyon sajnálom, ha megbántottam, de én nem állok erre készen. A ház előtt megállt, majd felé fordultam.
- Köszönöm, hogy hazahoztál. - öleltem meg.
- Szeretlek. - mondta eltolt, s megcsókolt. Ez nemm tartott sokáig.
- Én is... - mosolyogtam, kiszálltam, és be is mentem - Megjöttem! - kiabáltam.
- Mina~! - kiabálta Sehun és Kook egyszerre.
- Fiúk~! - kiabáltam ugyan olyan hangnemmel, majd bementem a nappaliba.
- Beszélhetünk? - kérdezte Kook, majd felállt, és elém lépett.
- Persze. - mosolyogtam. Ekkor megragadta a csuklómat, és behúzott a szobájába. Leültetett az ágyára, és elém állt.

- Tudom, hogy tegnap este itt jártál. Tudom, hogy kutakodtál. Tudom, hogy találtál is dolgokat. - kezdett bele. Ekkor már gondoltam, hogy a drogokról van szó.
- Igen? - néztem rá kíváncsian.
- Még mielőtt félreértenéd a dolgokat. Ez a por tea... - mondta, majd közbeszóltam.
- Fehér? - vontam feel az egyik szemöldököm.
- Neo Citran. Megfázásra. - tartott egy kis hatás szünetet - A kapszulák azok vitaminok. C-, D-, és E-vitamin. - magyarázkodott.
- Valóban? - kérdeztem, bár nem hittem neki.
- Igen. 100%. - mosolyogta.
- Elhiszem. - vagy mégsem...
- Köszönöm. Nehogy azt hidd, hogy egy óriási drogos vagyok. - mosolyogta, majd a zsebem felé nyúlt - Ez mi?
- Egy névjegykártya. - mosolyogtam.
- Azt látom. Milyen...? - kérdezte aranyosan.
- Egy modell ügynökség vezetője adta. - vontam meg a vállam.
- Hogy? - kíváncsiskodott.
- Ha akarom akkor hívjam fel őt és mivel felfedezett valamit bennem beállhatok modellkedni. - magyaráztam.
- Mire vársz? Hívd fel most! - adta oda a telefonomat.
- Hogy krült az hozzád? - néztem rá furán.
- A névjeggyel együtt vettem ki. - rántott vállat.
- Ravasz. - nevettem.
- Vacsora! - kiabált kintről Guk.
- Sütike! Vacsora. Hallottad? - nevettem el magam.
- Ne hívj Sütikének. - morgolódott Kook, mivel nem figyelt, kivettem a kezéből a telefonom és a névjegyet, majd kimentem a szobájából. Kimentem az étkezőbe és leültem a helyemre.
- Milyen volt a napod? - kérdezte Sehun.
- Fantasztikus. Képzeld, ma megtalált egy modell ügynökség vezetője és átadta a névjegyét. - mosolyogtam.
- Modellkedni fogsz? - kérdezte Sehun, majd Kook is leült a helyére.
- Valószínüleg. - mosolyogtam.
- Nem fogsz modellkedni. Megtíltom. - morogta Guk.
- Pont te fogod megtiltani nekem, hogy mit csináljak! Álljál már le! - mordultam rá Guk-ra.
- Azt mondtam nem! Akkor az NEM lesz és nem pedig IGEN! Remélem világos voltam. - morgott.

- Előbb gondolkozz el magadon! Nézz magadba! - néztem rá villámokat szóró tekintettel.
- Miért is? - kérdezte.
- Meg tudnálak fojtani! - morogtam, majd felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba. Ott magamhoz kaptam a telefonom és a névjegyet, majd elküldtem Ravi-nak egy SMS-t.

"Szia! Elvállalom az ajánlatod! Üdv Mina!"

A válaszért nem kellett sokat várnom. Szinte azonnal megkaptam.

"Szia! Holnap suli utánn gyere a színház melletti épületbe! Ott leszek. Üdv: Ravi"

8. Fejezet A fenyegetés

Mina Pov.:

Szép napos reggel. A madarak csicseregnek, én pedig vidám vagyok. A tegnapi este Jimin-nel nagyon jó volt, csak Guk-nak nem kellett volna bezavarnia. Csodálkozok, hogy nem balhézott. A volt barátomnak ilyenkor nekiment, és addig nem eresztette el, amíg el nem kezdett vérezni szegény. Ilyen szempontból Guk nagyon durva.

- Mina! Gyere! - hozott vissza a valóságba Kook hangja.

- Megyek is! - kiabáltam, majd magamhoz vettem a táskám, és lementem a bejárati ajtóhoz. Ott felvettem a cipőm, és kimentem a srácok mellé az autóhoz.

- Megérkeztél? - kérdezte Sehun és átölelt - Ma maradj benn a termedben, ha jót szeretnél. - súgta a fülembe.

- Mindig olyan rejtélyes vagy. - kuncogtam halkan.

- Hallgass rám... - hajtotta a vállamra a fejét, majd elengedtük egymást. Beültünk az autóba, és elhajtottunk. Az iskola parkolójában megálltunk, és kiszálltunk. Én most kivételesen az autónál maradtam, és nem mentem oda Hee-ékhez.

- Nem jössz be? - kérdezte Kook.

-  Nem. Még maradok kicsit. - mosolyogtam, és az autó tetejére dobtam a táskámat, majd kutatni kezdtem benne egy tükör után. 2 perc után megtaláltam, de csak annyira kellett, hogy magam mögé pillantsak. Éppen, hogy csak felemeltem a tükröt, megláttam, ahogyan Jimin elindul felém. 

A tükröt visszadobtam a táskám aljára, majd a hátamra vettem azt. A következő pillanatban egy kezet éreztem a derekamon, ami megfordított, így az elkövetővel szembe kerültem. Akármennyire is számítottam erre, annyira megijedtem, hogy a táskám a földön kötött ki.

- Jimin. - mosolyogtam.

- Mina~. - húzta el egy kicsit az "a" betűt.

- Jó reggelt. - néztem a szemébe.

- Csak nem elpirultál? - harapta be az alsó ajkát - Segítek rajta. - mosolyogta, majd megcsókolt, én vissza, és ez így ment. Eközben sikoltásokat, fütyüléseket, és kérdéseket is hallottunk.

Például:

"Ki ez a szőke liba?"

Vagy ilyen is volt

"Jimin mellett ki az a szőke? Új diák?"

Elváltunk egymástól és egymás szemébe néztünk.

- Segített? - kérdezte csábító hangon.

- Igen. Köszönöm doktor bácsi. - kuncogtam, majd a vállamon éreztem meg egy harmadik kezet, ami kirántott Jimin karjaiból, és maga felé fordított. Nem tudtam, hogy ki az, de egy hírtelen pofon az visszarántott a valóságba. A pofon nagyon erős volt, amitől én megszédültem, és a földre ültem. Felnéztem, és a tincseim közül kilestem. A kezem a fájó területen volt, mikor égetni kezdett elvettem onnan.

- Mina, jól vagy? - guggolt le mellém Jimin - Hee te nagyon idióta! - cseszte le húgát.

- Ő biztos, hogy nem Mina. Azért azt csak tudom, hogy neki barna a haja. - háborodott fel Hee. Én ekkor az arcomban lévő hajamat hátratűrtem, és a legjobb barátnőmre néztem. Jimin felállt mellőlem és csak nézett.

- Én vagyok. - mondtam szomorú hangnemmel, mikor Jimin-en kívül mindenki döbbenten nézett. Hee egyből letérdelt mellém, és átölelt.

- Ne haragudj! Nem tudtam! Sajnálom! - kezdtünk el egyszerre zokogni. Csak én az égető fájdalomtól, és a szomorúságtól, ő pedig a sajnálattól, és a megbánástól. Ezek után elengedtük egymást.

- Semmi baj. Megértem. - mosolyogtam végül a könnyek között.

- De ne mosolyogjál már! Megütöttelek! Én, mint legjobb barátnőd! - akadt ki rám, majd felsegített.

- De tudom az okát, hogy miért kaptam. És jól esik, hogy ennyire véded a bátyádat. Rád soha nem haragudnék semmi ilyenért. - mosolyogtam, majd megsimogattam az arcát.

- Jimin! Őt veszed feleségül. Ilyen pozitív lányt még nem láttam. - mondta tátott szájjal Suga.

- Nos, akkor te most szőke lettél? - kérdezte Tae, mire mindannyian elkezdtünk nevetni.

- Fázis késés. - nevette Suga - Jól áll.

- Köszönöm. - mosolyogtam.

Jimin Pov.:

Megcsókoltam, újra. Az idő megállt és csak mi ketten voltunk. A beszólások nem kellettek volna, de azon kívül minden jó volt.

- Segített? - kérdeztem.

- Igen. Köszönöm doktor bácsi. - kuncogta, majd a húgom keze jelent meg a vállán, aki gondolkodás nélkül kipenderítette a kezemből és egy nagyon nagy pofont adott neki, amitől a földre ült. A kezét az arcára tette, majd el is vette onnan.

- Mina, jól vagy? - kérdeztem aggódva, és leguggoltam mellé - Hee te nagyon idióta! - szidtam le a húgom.

- Ő biztos, hogy nem Mina. Azért azt csak tudom, hogy neki barna a haja. - háborodott fel. Mina ekkor az arcába lógó tincseit hátra dobta, mire felálltam, és a húgomra nézett.

- Én vagyok. - mondta szomorú hangnemmel. Mindenki ledöbbent és a levegő megfagyott. Hee egyből letérdelt mellé, és átölelte őt. Mi csak annyit láttunk, hogy zokognak és valamit sugdolóznak. Elengedték egymást, majd Hee felállt.

- De ne mosolyogjál már! Megütöttelek! Én, mint a legjobb barátnőd! - akadt ki Hee, és felsegítette Mina-t.

(Mina & Hee)

- De tudom az okát, hogy miért kaptam. És jól esik, hogy ennyire véded a bátyádat. Rád soha nem haragudnék ilyenért. - mosolyogta Mina, majd megsimította Hee arcát.

- Jimin! Őt veszed feleségül. Ilyen pozitív lányt még nem láttam. - ámult el Suga.

- Nos, neked szőke a hajad? - kérdezte V, amire mindenki nevetésben tört ki.

- Fázis késés. - nevette ki Suga - Jól áll.

- Köszönöm. - mosolyogta, és ekkor be is csengettek. Besétáltunk a termekbe és leültünk a helyünkre. Én kicsit zaklatott voltam az imént látottaktól szóval csak fogtam a fejem.

- Jimin! Gratulálok a csajhoz! - kiabálta oda YoungJae.

- A lánynak neve is van. Mégpedig Mina. - markoltam bele a hajamba, és elkezdtem húzni azt.

- Hé, mi a gond? - ült le mellém Sehun.

- A húgodat... Hee megütötte. - nyögtem ki, és ránéztem.

- Hogy mi? Miért? - nézett full értetlenül.

- Megcsókoltam, és szőke a haja, így nem ismerte meg. Azt hitte gondolom, hogy egyszerre két lány, és megütötte. - sóhajtottam.

- Haragudnak egymásra? - érdeklődött.

- Nem... Sőt... - néztem fel.

- Akkor nincs itt gond. - mosolyogta, majd felállt, és a helyére ment, ugyanis a tanárunk belépett a terembe. Az óra iszonyatosan gyorsan telt, aminek örültünk. Aztán a szünetben kimentem a folyosóra és összetalálkoztam Guk-kal.

- Király. Pont veled akartam beszélni. - morogta, megfogta a felkaromat, és elvonszolt a mosdóba.

- Mit szeretnél? - kérdeztem.

- Hallottam a reggelit. Mindenki erről beszél. - mondta.

- Lényeg? - kérdeztem.

- Ha megütöd, vagy esetleg megbántod valamivel, nejed lőttek. Világos? De, ha gondolod, akkor a jobb-, és a bal öklömmel is megismerkedhetsz. - mondta kicsit ijesztően Guk.

- Értettem. - nyeltem nagyot - Amúgy sem terveztem megbántani, vagy megütni.

- Még jó. - mondta és kiment a mosdóból, utána pedig én is.

Hee Pov.:

Órán ülünk. Nem terveztem bántani Mina-t, de azt hittem, hogy Jimin valami könnyű nőcskével enyeleg. Soha nem láttam még ilyen hajjal Mina-t. De örülök, hogy nem haragszik. Olyan furcsa, hogy ő mindenen mosolyog, nem vagyok ehhez hozzászokva. Mielőtt idejött volna azelőtt volt egy barátnőm, aki mindenen megsértődött. Amikor Mina és a tesói idejöttek minden megváltozott. Az a lány elment az iskolából, és a munka helyünkön összebarátkoztunk Mina-val. Nem láttam még sírni, mindig csak mosolygott. Pozitív lány, nagyon szeretem. A legjobb barátnőm, szinte a testvérem. Nagyon nagy bűntudatom van, amiért megütöttem.

A gondolkodásomat az iskola csengője zavarta meg.

- Mina. Tényleg nem haragszol? - kérdeztem meg ismét.

- Nem, nyugi. - mosolyogta, majd megölelt.

- Mina! Tényleg szőke lettél? - lépett be Kai, aki Mina exe.

- Mit keresel itt? - engedett el Mina, majd felállt a helyéről, és Kai-al szembe fordult.

- Hmm... Jól áll a szőke. Nagyon is Sexy. - vigyorgott sumákul.

- Úgy letörölném a képedről, azt a vigyort. - morogta Mina.

Mina Pov.:

Az egész órát néma csendben töltöttem. Csak jegyzeteltem, és nem érdekelt semmi. De ennek az órának vége lett.

- Mina. Tényleg nem haragszol? – kérdezte Hee.

- Nem, nyugi. – mosolyogtam, és átöleltem. De nem sokáig tartott a mosolygás, ugyanis egy szemétláda sétált be a termünkbe.

- Mina! Tényleg szőke lettél? – kérdezte Kai.

- Mit keresel itt? – mondtam, elengedtem Hee-t, felálltam a helyemről, és felé fordultam.

- Hmm... Jól áll a szőke. Nagyon is Sexy. - vigyorgott sumákul.

- Úgy letörölném a képedről, azt a vigyort. – szorítottam ökölbe a kezem.

- Inkább puszit adjál. – tolta felém az arcát.

- Ennyire nem vagyunk jóban. – tettem karba a kezem.

- Cica. Ne feledd, hogy kid vagyok. – mosolyogta.

- A volt barátom. Életemből elvettél közel 1 évet. – forgattam a szemem.

- Kai! Maga mit keres ebben az osztályban? Eltévedt? – jött be a tanárom. Kai kiment a teremből, én pedig leültem a helyemre. Az idő gyorsan telt, már az utolsó órámnak is vége. Összepakoltam, és Hee-vel elindultunk a parkoló felé.

- Délutánra mi a programod? – kérdezte.

- Gyakorlom a szaltózást, hogy holnap már sikerüljön. – mosolyogtam.

- Vigyázz magadra, és a lábadra. – mondta. Megöleltük egymást, és beültünk a saját autóinkba.

- Sziasztok. – köszöntem a bátyáimnak.

- Szia. – mondták, s már el is indultunk haza.

- Mi volt ma? – kérdezte Kook.

- Semmi. Tanulás. – mondtam. A beszélgetés itt abbamaradt, néma csendben telt az út. Mikor hazaértünk mindenki besietett a lakásba, azon belül a szobájába. Én fenn az emeleten gyakoroltam kicsit a szaltót, ami már kifogástalanul ment. Nagyon örültem, mert már a bokám sem fájt. Boldogan lementem a nappaliba a többiekhez.

- Mina, te meg Kook itthon maradtok. Nekem és Sehun-nak van egy kis dolgunk. – mondta Guk, majd ő, és Sehun felálltak, majd elkezdtek készülődni.

- Oké. – mosolyogtam, és bekapcsoltam a TV-t. A Scooby Doo ment, amit elkezdtem nézni. Guk és Sehun elmentek, és Kook előjött a szobájából.

- Mit nézel? – kérdezte, és lehuppant mellém.

- Scooby Doo. – mosolyogtam.

- Olyan, vagy mint egy rossz gyerek. – mondta, és átkarolt.

- A rossz gyerek félti, és szereti a bátyjait. – néztem a szemébe.

- A bátyjai is nagyon féltik, no meg szeretik is őt. – mosolyogta.

- Miért vagy mostanában olyan furcsa? Miért titkolózol? – néztem rá kiskutya szemekkel.

- Hadd ne mondjam el. – meredt maga elé.

- Bízok benned, de nekem most fel kellene mennem, és össze kellene pakolnom holnapra. Majd jövök. – mosolyogtam, felálltam és felsiettem a szobámba. Feltettem a táskámat az ágyra és elkezdtem turkálni benne. Az egyik füzetem spirálján végighúztam a kezem véletlen, és elkezdett égetni az érintett hely. Kivettem a könyveim és megláttam, hogy a tenyeremből csöpög a vér.

Egy ideig csak néztem, majd felálltam, és kimentem a szobámból. Leszaladtam a lépcsőn, és Kook-ot kerestem.

- Kook! – kiáltottam el magam.

- Mondd! – kiabált vissza, és kijött a nappaliból – Mit csináltál? – kerekedett ki a szeme.

- A tükröm összetört a táskámban, és megvágott. – magyaráztam el neki. Bementünk a konyhába, elővette a kötszert, és a fertőtlenítőszert, majd leültünk az asztalhoz. Elkezdtem felitatni a vért zsebkendővel, miután ez sikerült lefertőtlenítette a sebemet. Nagyon csípett.

- Mitől tört össze? – kérdezte nyugodtan, majd sebzáró csíkkal összehúzta a sebet.

- Reggel leesett a táskám a földre, biztos attól. – rántottam meg a vállam.

- Miért esett le? – faggatózott.

- Lecsúszott az autó tetejéről. – füllentettem.

- Persze… Nem mástól? – nézett a szemembe.

- Nem. – jelentettem ki egyszerűen. Végül tett rá egy gézlapot es leragasztotta a sebet – köszönöm szépen. – mosolyogtam. Visszamentem a szobámba, óvatosan kiszedtem a táskámból a szilánkokat, és összepakoltam holnapra. A szilánkokat kidobtam és lementem a nappaliba Kook mellé.

- Mennyi az idő? – kérdezte.

- 18 óra. – mondtam.

- 20 percre el kell mennem. Nem sokára jövök. – mondta, felvette a cipőjét és el is futott.

„Most legalább kideríthetem, hogy miért olyan furcsa. Körülnézek a szobájában.” gondoltam és már mentem is a szobájába. Az ő szobája fehér, két szekrény van benne, egy nagy franciaágy, és nagy ablakok, amik a kertre néznek.

 Először is a kis éjjeli szekrényét kutatom át. Tudom, hogy nem szabad, de kicsit titokzatos. A 3 fiókból 2-ben nem találtam semmit, ám a harmadikban 2 db kis tasak fehér pór volt. „Mi? Te tényleg drogot fogyasztasz? Jungkook ne!” Áttértem a ruhás szekrényére, ami szintén fiókos. ott mind a 3 fiókban találtam egy csomó tablettát. A lélegzetem is elállt. „Az én bátyám? Lehetetlen! Ő nem… Vagy mégis?” gondolatomat egy ajtó csapódás zavarta meg, azonnal kiszaladtam a szobából egyenesen felrohantam a sajátomba az emeletre, ahol sírni kezdtem. Nem sokkal utánam Kook jött be a szobámba.

- Miért sírsz? – kérdezte.

- Nem sírok. – motyogtam.

- Látom… Mi az oka? – érdeklődött.

- Lényegtelen. – mosolyogtam rá – Csak álmos vagyok és ez így jön ki.

- Oké. Akkor menj fürdeni, és feküdj le aludni. – mosolyogta, majd kiment. Én úgy cselekedtem, ahogyan mondta, és elmentem fürdeni, azután pedig aludni.

Jungkook Pov.:

Mára Himchan-nal beszéltem meg találkozót 18:05-re. Remélem nem kések el.

- Mennyi az idő? – kérdeztem meg a húgomat.

- 18 óra. – mondta.

- 20 percre el kell mennem. Nem sokára jövök. – mondtam, felvettem a cipőmet és el is futottam. Egészen a közeli parkig rohantam, de még így is késtem 2 percet.

- Szia. – köszönt Chan.

- Szia. Bocs a késésért. – lihegtem.

- No problem. – mondta – 3 csomag és 5 tabletta?

- Igen. – mondtam és átadtam neki a pénzt. Ő odaadta a különféle cuccokat, és mind a ketten mentünk saját utunkra. Hazafelé már csak sétáltam. Egy tablettát bevettem, és tovább mentem. Mikor hazaértem, sírást hallottam az emeletről. Felmentem, és láttam, ahogyan Mina zokogott az ágyában.

- Miért sírsz? – kérdeztem.

- Nem sírok. – motyogta.

- Látom… Mi az oka? – érdeklődtem.

- Lényegtelen. – mosolyogott rám – Csak álmos vagyok és ez így jön ki.

- Oké. Akkor menj fürdeni, és feküdj le aludni. – mosolyogtam, majd kimentem a szobájából. Lementem a saját szobámba, és az éjjeli szekrényemhez mentem. A 2 tartalék tasakom nem volt eltéve a fiókomba, pedig tisztán emlékszem, hogy eltettem. Eltettem mind az 5 tasakot és a ruhás szekrényemhez mentem. Kihúztam a fiókomat és a ruháim össze voltak túrva. „Mina itt járt? Mindent látott? Ezért zokog? Mit tettem?” a tenyerembe temettem az arcom és azon gondolkoztam, hogy miért nem tettem el más helyre ahol 100%, hogy nem találja meg. Majd holnap megmondom neki, hogy ezek tea porok, és gyógyszerek. Szerintem el fogja hinni. Ezek után elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem aludni.

7. Fejezet Új hajszín

Mina Pov.:

Hétfő reggel van, a tegnap este után még álmos vagyok és a bokám is fáj. Ha már tegnap este. Egész éjszaka Jimin-en és a csókon gondolkoztam, alig aludtam valamit. Egy biztos dolog van, mégpedig az, hogy Guk-nak ezt nem szabad megtudnia. Jimin nyakát is kitekeri, ha megtudja.

Már indulásra készen ülök a nappaliban a kanapén, és várok. Amíg a többiek el nem készülnek, addig agyalok valamin.

"Valami változtatás kellene. Mit változtassak meg? A hajam! Úgy érzem azt be fogom festeni. A szín is megvan. Akkor suliba motorral megyek, és suli után bemenyeg a fodrászkellékeshez."

- Fiúk! Motorral megyek! Most indulok! - kiabáltam, hogy mindenki hallja.

- Nem fáj a bokád? - kérdezte Sehun.

- Lényegtelen. - mondtam, magamhoz vettem a bukósisakot, és kimentem a garázsba. Felültem a motoromra, felvettem a sisakot és elmentem. Az iskolához 5 perc alatt odaértem, és észrevettem, hogy Hee és a testvérei már itt vannak. Leszálltam a motorról, levettem a sisakot és odamentem hozzájuk.

- Jó reggelt. - köszöntek.

- Nektek is. - mosolyogtam.

- Mina… Tegnap nem volt alkalmam odaadni. – mosolyogta Hee, és egy kis dobozt vett elő a táskájából – Boldog szülinapot!

- Köszönöm. – mosolyogtam és megöleltük egymást. – De megmondtam, hogy nem kell. – mondtam, és elengedtük egymást.

- Ki hallgat rád? – nevette el magát, mire csak végignéztem a fiúkon, akik kerülték a tekintetem és fütyörésztek.

- Ezt nem mondjátok komolyan? – kérdeztem.

- Szeretünk. – öleltek meg mindannyian.

- Bátyáid is megérkeztek. – mondta Tae.

- Jó helyen vannak. – nevettem, a fiúk elengedtek, és visszaálltunk a szokásos körbe.

- Mi otthon hagytuk? – morogta Suga Taehyung-nak.

- Otthon, mert nem szóltál, és elfelejtettem. – morogta vissza Tae. Ezen mi csak nevettünk.

- Egyedül én adtam oda neki tegnap? - kérdezte Jimin.

- Igen, de te maradj ebből ki. Csinálj mást. - kacsintott Jimin-re Hee. Jimin elvörösödött, amit én nem igen tudtam nézni.

- Ömm... Én most odamegyek bátyáimhoz. Majd találkozunk. Sziasztok. - mosolyogtam és elsétáltam tőlük. Odamentem a bátyáimhoz, és beálltam Jungkook és Sehun közé.

- Miért motorral jöttél? - kérdezte Guk.

- Suli után van egy kis dolgom. - mondtam.

- Elvittünk volna... - mondta Guk.

- Hagyjad már békén. Majd a saját dolgait elintézi ő maga. Nagy lánymegoldja! - állt az én pártomra Sehun.

- Majd találkozunk. - mondta Guk és bement az iskolába. Az ő helye nem maradt sokáig üresen, ugyanis Baekhyun lépett közénk.

- Baek! - öleltem meg, az ölelést viszonozta.

- Mina! Sehun! Kook! - nevetett. Elengedtük egymást és visszaálltunk a helyünkre.

- Délután nem jössz át? 18 óra körül? - kérdeztem.

- Átmehetek. - rántott vállat.

- Rendben. De én bemegyek a terembe. Sziasztok, otthon találkozunk. - mosolyogtam, bementem az iskolába, onnan pedig a tanterembe. Leültem a helyemre Hee mellé.

- Nem akartam ott lenn megkérdezni. Szóval most itt. Mit csináltatok tegnap? - kérdezte.

- Semmi különöset. Megebédeltünk, hazavitt, átadta az ajándékát és mentünk a buliba. - motyogtam.

- És a buli után? - érdeklődött, és belépett a tanár. Elkezdődött az óra, innentől már csak suttogtunk.

- Hmm? - kérdeztem vissza.

- Amikor hazavitt. Utána mi történt? - erősködött, hogy elmondjam.

- Megcsókolt. - suttogtam.

- Komolyan? Na, ez nagyon jó. - mosolyogta.

Hee Pov.:

Reggel óta a megfelelő alkalmat kerestem, hogy kifaggassam Mina-t a tegnap estéről Jimin-nel. Most a tanteremben került sor rá. Már egy pár mondaton túl vagyunk, de még nem válaszolta meg azt, amire kíváncsi vagyok.

- És a buli után? - kérdeztem tűkön ülve, de ekkor a tanár is belépett. Az óra elkezdődött, de tovább faggattam.

- Hmm? - kérdezte, úgy téve mintha nem értené, mit akarok.

- Amikor hazavitt. Utána mi történt? - kérdeztem.

- Megcsókolt. - suttogta.

- Komolyan? Na, ez nagyon jó. - mosolyogtam.

"Ez az! Elértem azt, amit akartam! Jimin nagyjából elmondta neki az érzéseit! Ez az Hee ügyes vagy!" gondoltam, majd a tanulásra koncentráltam. Örültem, hogy Mina így bevallotta, de kicsit lassan. Az órák teltek, múltak. Már az utolsó órán vagyunk, ami tánc.

- Mina maga következik. Mutasson be egy koreográfiát. – mondta Mr. Cho.

- Rendben. – mondta Mina és kiment a terem közepére.

„Mina, te mit akarsz rossz bokával?! Járni is alig tudsz nem, hogy táncolni! Jézusom, te lány milyen vagy már!”

Ezek voltak a gondolataim, mikor Mina kiment táncolni.

- Baek! G-dragon, Taeyang – Good boy! – utasította Mina az említett személyt, aki bekapcsolta a zenét.

- Indul! – kiabálta Baekhyun, Mina beállt, és elkezdett táncolni. Egészen jól ment neki, nem mutatta, hogy fájna a lába.

- Amit múlthéten gyakoroltunk az is legyen! – utasította a tanár úr Mina-t. Persze, hogy a szaltó volt az, amit múlthéten tanultunk. Mina a végére beletett egyet, de a bokája miatt nem sikerült neki végigcsinálnia. Próbált megállni a lábán, de gondolom nagyon fájt neki, így hagyta az egészet és elesett.

- Elnézést, de ez legfeljebb jövő héten fog menni. – állt fel Mina a földről. Elbicegett a padokig majd leült mellém.

- Nem gondolod, hogy el kellene menni orvoshoz? – kérdeztem.

- Nem. Jövő hétre meggyógyul, és minden rendben lesz. – mosolyogta.

- De ne mosolyogjál már! Tudom, hogy fáj! – szóltam rá erélyesebben, és abban a pillanatban kicsengettek.

- Fáj, de egy táncosnak bírnia kell a strapát. – mosolyogta, és kiment a teremből, én pedig utána mentem.

- Az lehet, de az egészségeddel nem kellene játszani! – vitatkoztam az öltözőben vele.

- Ha nem javul, úgyis elmegyek. Nem kell izgulni, de bocsi, sietek. – mondta nagyon gyorsan, átöltözött és elment. Nem sokkal utána már én is készen voltam, és kimentem az öltözőből.

Mina Pov.:

Mikor a tanár mondta, hogy egy szaltót tegyek bele, azt hittem, hogy viccel. De utána rájöttem, hogy ő nem szokott viccelni, így a fájdalommal nem törődve csináltam egyet. A következményeket nem vettem figyelembe, tehát amikor földet értem a lábam egy nagyot reccsent, de még rá tudtam állni szóval nincs baj. Az óra után, amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem, és kimentem a motoromhoz. Felvettem a sisakomat, felültem rá, és elmentem. Egy közeli fodrászkellékeshez mentem, ahova sokat járok.

- Szia Mina! Miben segíthetek? – kérdezte Naomi. Japán származású lány. 2 évvel idősebb nálam.

- Szia Nao! Szőke hajfestéket keresek. – mosolyogtam.

- Milyen árnyalat? – kérdezte és elővett egy sámlit.

- A legvilágosabb. – mondtam és rám nézett.

- Miért teszed ezt a hajaddal? – kérdezte.

- Mindegy. – mondtam és elém tette a legvilágosabb szőke hajfestéket.

- 45 percig kell rajtahagyni, és utána bő vízzel kell lemosni, ez így 7592 Won (1790 Ft) lesz. – mosolyogta és kifizettem.

- Köszönöm. – mosolyogtam, magamhoz vettem a festéket és kimentem. Felültem a motoromra, és hazaszáguldottam. Otthon csak köszöntem, és már mentem is fel az emeletre. Átöltöztem és bementem a fürdőbe bekeverni a festéket.

„Mina… Tényleg ezt akarod?” gondoltam.

- Ezt. – mondtam és felkentem a hajamra az egészet. Amint végeztem a festékkel rá egy 10 percre, valaki benyitott.

- Húgi, jöhetek? – kérdezte Kook.

- Persze, gyere. – mosolyogtam, és bejött.

- Mit csinálsz? –nézett rám tányér nagyságú szemekkel.

- Befestem a hajam. – mondtam.

- Milyen színű lesz? – ült a kád szélére.

- Szőke. Legvilágosabb árnyalat. – mosolyogtam.

- Nao-nál vásároltad? – kérdezte.

- Igen. Miért? – kérdeztem.

- Régen voltál már ott. – motyogta, mire felé fordultam, és a szemébe néztem.

- Neked mitől ilyen tág a pupillád? – kérdeztem.

- Ömm… A fényviszonyok. – motyogta.

- Sokszor voltál itt, de egyszer sem volt ilyen. – tettem karba a kezem.

- Mennem kell. – mondta, felállt, és kiment a helyiségből.

- Ilyenkor bezzeg menned kell… - morogtam magamban, majd ránéztem az órára, és láttam, hogy lejárt az időm. Lemostam a festéket a hajamról, és láttam, hogy nagyon szőke lett. Gyorsan megszárítottam, és belenéztem a tükörbe.

Egy új Mina-t láttam. Nagyon tetszett a végeredmény. Kicsit sokat bámultam magam, de amint rájöttem, hogy elment az idő kimentem a fürdőből, és bementem a szobámba. A telefonom villogott, tehát megnéztem, hogy ki írt üzenetet. Baekhyun volt.

„Szia! Ma nem tudok átmenni. Sajnos dolgom adódott. Bocsi”

Válaszoltam is.

„Nem baj. Majd legközelebb.”

Legalább, majd aludhatok, de ezek előtt le kellene mennem a bátyáimhoz. 5 percbe tellett, hogy rávegyem maga, hogy lesétáljak a lépcsőn, de végül megtettem és bementem a nappaliba.

- Mina? Mi a frászt csináltál a hajaddal? – kérdezte Guk.

- Befestettem. – mosolyogtam, és leültem.

- De… Miért? – kérdezte Sehun.

- Jobbnak láttam így. – kuncogtam.

- WOW… - nézett még mindig Guk.

- Mondd  a szidást aztán essünk túl rajta. – motyogtam.

- Jól néz ki. – mondta és megfogta.

- Ezt fel kellett volna venni és beállítottam volna csengőhangnak. – mutattam a bátyámra.

- Beteg vagy Guk? – kérdezte tőle Sehun és a tenyerét a homlokához tette – Úr isten, ez tűz forró! – kiabálta, amin csak nevettem.

- Nem vagy vicces. Tényleg tetszik. – mosolyogta.

- Mivel fertőztétek meg? – kérdeztem.

- Nem tudom. Max én, mert Kook elment itthonról. – nevette Sehun, amikor valaki csengetett az ajtón.

- Kinyitom. – mondtam, majd felálltam és az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam az ajtót és meglepődtem. Jimin állt az ajtó másik oldalán.

- Szia. – nézett rám megdöbbenve.

- Szia. – mosolyogtam rá.

- Tudunk beszélni? –kérdezte.

- Persze. – mosolyogtam – Fiúk! nemsokára jövök! – kiabáltam be, felvettem a kabátom és Jimin-nel elmentünk.

- Hogy, hogy szőke? – kérdezte.

- Kellett valami változás. – kuncogtam.

- Megértem. a változatosság jó. – mosolygott.

- Miről szerettél volna beszélni? – kérdeztem egy kis gombóccal a torkomban.

- A tegnap estéről. – mondta és a parkhoz értünk, bementünk és leültünk egy padra.

- Mi történt este? – mondtam, és egy kis mosoly húzódott a számra.

- Emlékszel te. – mosolyogta.

- Nem. Elfelejtettem. De buta kislány vagyok. – nevettem, amikor megrezzent a telefonom – Ne haragudj. – mondtam és megnéztem az SMS-t.

- Ki az? – kérdezte.

- Sehun. Mit szeretne? – töprengtem 1 másodpercen át, majd megnyitottam az üzenetet.

„Vigyázzatok! Nézzetek körül…”

Az üzenet összesen ennyi volt. De mit akar jelenteni? Mindegy is.

- Nem értem… - motyogtam.

- Majd kiderül. – mosolyogta. – De mit is mondtam? Ja, a tegnap esti…

- Igen? – kérdeztem.

- Mit éreztél közben? – kérdezte, de erre nem olyan egyszerű válaszolni.

- Ha nem akartam volna, akkor nem viszonzom. – mosolyogtam.

- Ez azt jelenti, hogy… - kezdett bele, de félbeszakítottam.

- Azt jelenti, hogy én is szerettem volna, de te cselekedtél, így nekem nem kellett. – magyaráztam el.

- Menjünk tovább. – mosolygott, felálltunk, és tovább sétáltunk az ottani kis tónak a hídjára. Ott megálltunk, és egymással szembe fordultunk. Közel hajolt, és megcsókolt, amit én viszonoztam. A levegőhiány miatt elváltunk egymástól, és megöleltük egymást.

- Az ott nem a bátyád? – törte meg a csendet, mire elengedtük egymást, és megfordultam. Ekkor az alak, aki valóban nagyon hasonlított Guk-ra, elfutott.

- Mit keres itt, ha ő volt? – kérdeztem.

- Nem tudom. De szerintem induljunk haza. – mondta, és megfogta a kezem.

- Menjünk. – mosolyogtam zavaromban, és elindultunk haza. Az utat végigbeszéltük, majd a kapunknál öléssel elbúcsúztunk.

- Szeretlek… Vigyázz magadra… - súgta a fülembe.

- Szeretlek… Te is… - mosolyogtam, majd elengedtük egymást, és mind a ketten elindultunk. Bementem a lakásba és bementem a nappaliba.

- Megérkeztél? – kérdezte Guk.

- Miért követtél? – kérdeztem.

- Semmit nem mondtál, csak annyit, hogy elmész. Szerintem alap, hogy utánad megyek. – morogta.

- Elhiheted, hogy nem megyek el csak úgy. – mondtam, majd sértődötten felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyamba, és csak a plafont bámultam, egészen addig, amíg valaki be nem nyitott.

- Szia. – mondta Sehun.

- Nem akarok senkivel sem beszélni. – mondtam.

- Figyelj, nem véletlenül küldtem az üzenetet. – ült le az ágyra a lábamhoz.

- Tudom. – suttogtam.

- Mit csináltatok, mikor megláttátok? – kérdezte.

- Ömm… - vakartam meg a tarkómat.

- Minden világos. – mosolyogta. – Ne aggódj. Majd leverem, aztán nem fogja ezt csinálni. Aludj, nyugodj le. Tedd el magad holnapra. – mosolyogta, majd kiment. Én szedtem össze magamnak alvós ruhát, és elmentem fürdeni.  Közel 1 órán át áztattam magam, miután kihűlt a víz, kiszálltam a kádból. Megszárítkoztam, felöltöztem, s bementem a szobámba.  Feltettem a telefonom töltőre, majd befeküdtem az ágyba és elaludtam.