17. Fejezet Drog

Jungkook Pov.:

A mai délután unalmas. Az eső megeredt. Nincsen semmi programom, Guk-kal és Sehun-nal nézünk valami értelmetlen valóság show-t. Azért könyörgök az égnek, hogy ma hozzanak nekem egy kis anyagot, mert már 3 napja elfogyott minden tartalékom. A szobámban semmi tabletta, semmi por, már bármit megtennék egy zacskónyi valamiért.

„Istenem! Csak egy zacskónyit szeretnék. Nekem annyi elég lenne. Nagy kérés ez?”

Gondoltam, majd a telefonom is megcsörrent. Himchan írt.

„Hello! Ma a bandát összeszedem. Gyere a parkhoz 10 perc múlva. Ja, és lesz anyag is ;)”

Több nem is kellett. Felpattantam a kanapéról, és befutottam a szobámba. Ott felvettem a cipőmet és felvettem a kabátom, ugyanis kissé hideg van kinn. A bőrdzseki felvétele után kimentem a bejárati ajtóhoz, és ott megálltam egy pillanatra.

- Elmentem! Majd este jövök valamikor! – kiáltottam el magam.

- Rendben. – mondta Guk. Nos, ő az, aki nagyban tesz arra, hogy én mit csinálok. Lehet, hogy emiatt kezdtem el ezt az egészet.

- Csá! – kiabáltam, kimentem a lakásból, majd futásnak eredtem. Egészen a parkig meg sem álltam. A parkolóban ott állt az egész banda (Tagok: Himchan, Youngjae, Suho).

- Szia Jungkook. – nézett rám Himchan.

- Sziasztok. – lihegtem – Anyagot! Kérlek!

- Mit kérsz? – kérdezte Himchan. Himchan a diller, nála mindig van valami.

- Mindegy. Már napok óta nem kaptam semmit. – nyújtottam ki a kezem, amibe egy doboz cigit kaptam. – Olyan?

- Adok én neked másmilyent? – nézett rám érdekesen.

- Nem. – vettem ki a dobozból egyet, majd rágyújtottam. Jól esett, a lehető legjobb dolog az életemben, ez a boldogságom, amiről csak ez a négyes csapat tud.

- Hogy telt a napod? – kérdezte Suho.

- Azon kívül, hogy nem volt semmi tartalékom és már nagyon kívántam mindent? Jó szar… - fújtam ki a füstöt.

- De miért nem hívtál, hogy kell valami? – kérdezte Himchan.

- Mert a telefonomat tegnap előtt összetörtem. – rántottam vállat.

- Szerencsétlen. – gyújtott rá Youngjae is.

- Holnap érkezik meg az új. De valami por? – kérdeztem.

- Van. – mondta Himchan és adott 10 kis zacskónyi port. Azonnal zsebre tettem és boldogan mosolyogtam.

- Mint a kisfiú, amikor megkapja azt a játékot, amire mindig is vágyott. – nevetett Youngjae.

- Ne szólj be. – lazultam el.

- Mi lenne, ha elmennénk sétálni kicsit? – vetette fel az ötletét Suho.

 - Menjünk. – mondta Himchan, majd elindultunk. Már mindenki elszívott minimum 1 doboznyi füves cigarettát, mikor megálltunk az erdő szélén, és beszélgetni kezdtünk.

- Amúgy ezeket honnan is szerzed be? – kérdezte Youngjae. Ismét rágyújtottunk.

- Nem mindegy az neked? Szívd és kész. – förmedt rá Himchan. Nála ez a kérdés mindig is tabu volt.

- Figyeld milyen jó autó! – kiáltott fel Suho. Mindannyian az autó után néztünk mikor az megállt. Az autóból egy lány szállt ki. Mindössze egy pici rövidnadrág, egy has póló és egy pulcsi volt rajta, amivel fedte magát.

- Nézzétek! – kiáltott fel Youngjae.

- Mennyit kérhet egy óráért? – kérdezte Suho. Nekem a lány nagyon ismerős volt ezért inkább nem mondtam semmit. Amint a lány közelebb jött megismertem.

- Csajszi. Egy óra mennyibe kerül? – vetette neki oda a kérdést Himchan.

- 2 pofon, és ha mázlid van, akkor nem visznek el a mentők. – jelentette ki a húgom komoly mégis furcsa hangnemmel.

- Fejezzétek be. A húgomról beszéltek. – néztem rájuk szúrós tekintettel.

- Jungkook… Te mit művelsz? – kérdezte kissé idegesen Mina.

- Miért te? – kérdeztem vissza.

- Mi a franc van a kezedbe?! – tépte ki a füves cigarettát a kezemből, majd földhöz vágta.

- Kislány! Ez drága cucc! – szólt a háttérből Suho.

- Miért mi ez? – kíváncsiskodott.

- Füves… Kérsz? – nevette Suho.

- Hogy mi?! Te drogozol?! A maradék eszed is elment? Ennyit számít neked az élet? Ennyi? Esküszöm, hogy mindenki egy akkora barom mostanában! Csalódtam benned! – kelt ki magából.

- Mondja az, aki úgy öltözött fel, mint egy rib@nc... – mondtam, majd egy hatalmas pofont kaptam.

- Szerintem jobb lenne, ha tudnád az előzményeket. – mondta, majd megfordult és beült az autóba, ami nagy gázzal elhajtott.

- Ő Mina?! – kérdezte Himchan.

- Ő volt. – fogtam meg az arcom fájó területét. – Soha az életben nem ütött meg. – motyogtam halkan.

- Ő is sok pénzt fog keresni… - vigyorgott Youngjae.

- Álljál le! – kiabáltam rá.

- Kook… Lenne egy feladatod. – nézett rám sumákul Himchan.

- Mi lenne az? – kérdeztem.

- Itt van ez a két csomag por. Ha mentek, valamerre akkor rakd bele a húgod italába és a másikat meg valaki máséba… - vigyorgott.

- A hétvégén úgy is megyünk bulizni. – mondtam és gondolkodás nélkül elvettem a 2 csomag fehér port. Zsebre tettem őket és egy újabb cigarettára gyújtottam rá.

Mina Pov.:

Jungkook-hoz és a csapatához léptem. Minden tagját felismertem, és csak akkor kezdtem el gyanakodni mikor Himchan-t megláttam.

- Csajszi. Egy óra mennyibe kerül? – vetette fel a kérdést Himchan.

- 2 pofon, és ha mázlid van, akkor nem visznek el a mentők. – jelentettem ki komoly hangnemmel.

- Fejezzétek be. A húgomról beszéltek. – rendezett le mindenkit Jungkook.

- Jungkook… Te mit művelsz? – kérdeztem kissé idegesen.

- Miért te? – kérdezte.

- Mi a franc van a kezedbe?! – kérdeztem idegesen. Ekkor már nyilvánvaló volt számomra, hogy ez nem más mint DROG. Kitéptem a kezéből és földhöz vágtam.

- Kislány! Ez drága cucc! – szólt közbe Himchan.

- Miért mi ez? – játszottam a tudatlant.

- Füves… Kérsz? – vallotta be az igazat Suho.

- Hogy mi?! Te drogozol?! A maradék eszed is elment? Ennyit számít neked az élet? Ennyi? Esküszöm, hogy mindenki egy akkora barom mostanában! Csalódtam benned! – akadtam ki. Nagyon nagyot csalódtam benne.

- Mondja az, aki úgy öltözött fel, mint egy rib@nc... – mondta, majd hirtelen felindulásból egy nagy pofont adtam neki. Nagyon rosszul esett, amit mondott.

- Szerintem jobb lenne, ha tudnád az előzményeket. – mondtam, majd beültem Jimin mellé, aki nagy gázzal elhajtott.

- Mi történt? – kérdezte.

- Drogozik. – sírtam.

- Biztos, hogy a bátyád volt? – kérdezte.

- Igen. Sajnos ő volt. – zokogtam. – Sajnálom azt, amit reggel mondtam, és azt is, amit tegnap este.

- Nekem kellene bocsánatot kérnem életem. – állt meg a házunk előtt.

- Bejössz? – kérdeztem.

- Ha bemehetek. – mondta, majd mind a ketten kiszálltunk, majd megöleltük egymást. A zuhogó esőben csak álltunk egymást ölelgetve.

- Nagyon sajnálom. Szeretlek. – súgtam a fülébe.

- Én még annál is jobban, és azt jegyezd meg, hogy soha az életben nem csalnálak meg. – elhúzódott tőlem és megcsókolt. – De be kellene menni, mert te már nagyon el vagy ázva.

- Igazad van. – mosolyogtam, majd megfogta a kezem és bementünk a lakásba.

- Szia! – kiabált a két fiú egyszerre, majd Sehun megjelent.

- Sziasztok. – helyesbített lesápadva.

- Sztok? – jött ki értetlenkedve Guk.

- Igen. Ketten vagyunk. – mondtam.

- Mit keres itt? – kérdezte Guk.

- Engem. – morogtam.

- És milyen ruha van rajtad? – kérdezte Guk.

- Hagyjál békén. – mondtam nyugodtnak álcázva magam.

- Mi ez a ruha rajtad? – ismételte magát.

- Ne velem foglalkozzál már! Mi lenne, ha az idióta Jungkook-kal foglalkoznál? Engem mára mindenki hagyjon békén! – kiabáltam.

- A bátyád tud magára vigyázni. – mondta nyugodtan Guk.

- A bátyám, ha tudna magára vigyázni, akkor nem az erdő mellett drogozna! – kiabáltam, majd megfogtam Jimin kezét és felmentünk a szobámba. Magunkra zártam az ajtómat, és leültünk az ágyamra.

- Én is hagyjalak békén életem? – kérdezte.

- Te rád ez nem vonatkozott. – mosolyogtam rá.

- Reménykedtem benne. – nyomott a homlokomra egy puszit, majd az ölébe vett.

- Tényleg nem haragszol? – kérdeztem.

- Ha haragudnék, akkor nem lennék itt, és nem mentettelek volna ki onnan. – mosolygott csábosan.

- Szeretlek. – csókoltam, meg majd ő eldőlt az ágyon magával rántva engem is. Kicsit kuncogtam, majd elkezdtem lemászni róla, mikor megfogta a kezemet és fordított helyzetünkön. Ő volt felettem, majd a minden történt egymás után. Jimin szépen lassan elkezdett vetkőztetni és a következő lépésként lefeküdtünk.

Nem sokkal később az ágyban fekve beszélgettünk.

- Nem is tudom elképzelni, hogy Ravi mit tett volna, ha nem jössz. – gondolkoztam, és hozzábújtam.

- Erre ne gondolj… A lényeg, hogy odaértem időben. – mosolygott.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd kiabálást hallottunk lentről.

„Mit képzelsz magadról? Minek kell ez neked? Tönkre akarod tenni magad? Tudod mit?! Tedd ezt! De akkor rám soha ne számíts!” ordibálta Guk.

- Van egy olyan érzésem, hogy Kook hazaért. – mondta Jimin. Kipattantam az ágyból és elkezdtem felöltözni.

- Én is így érzem. – motyogtam, majd felvettem a pólóm és Jimin is gyorsan felöltözött. Lementünk a lépcsőn és óvatosan bementünk a nappaliba.

- Még én vagyok a szemét?! – háborodott fel Kook.

- Igen te. – szólaltam meg.

- Te inkább meg se szólalj! – nézett rám. – Rib@nc...

- Nem volt elég a pofon? – kérdeztem.

- Miért? Milyen ruha volt rajtad? – tette karba a kezeit.

- Előbb azzal kellene tisztában lenned, hogy felmondtam az ügynökségnél! – akadtam ki.

- Felmondtál? – kérdezte Kook.

- Fel… - morogtam.

- Ne haragudj, de én ennek nagyon örülök. – mondta Guk.

- Ja, és ha Jimin nem jött volna, akkor nem tudom mi lett volna! – mondtam.

- Veled még számolok… - nézett Kook-ra Guk. Kook ekkor elment a szobájába és csak Guk, Sehun, Jimin és én maradtunk a nappaliban. Mindenki leült a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.

- Miért is mondtál fel? – kérdezte Sehun.

- Mert akt fotókat akart készíteni. – mondtam.

- Megmondtam, hogy bűzlik itt valami! – mondta Guk.

- Én meg nem hallgattam rád. Sajnálom. – keseredtem l még jobban.

- Szeretlek húgi. Én csak óvni szeretnélek, de te mész a saját fejed után. – ült át mellém és átölelt.

- Szeretlek bátyó. – mosolyogtam.

- Én is szeretlek hugica. – mosolygott. Az est további részét beszélgetéssel töltöttük, majd este fáradtan, Jimin-nel az oldalamon az ágyba dőltem. Amikor befeküdtünk az ágyba magához szorított. Ekkor a telefonom megrezzent. A kezembe vettem és megnéztem, hogy ki írt. Hee volt az.

"Hee: Szia! Nem tudod, hogy hol van Jimin?

Én: Szia! Bocsi, biztos elfelejtett szólni, hogy itt alszik.

Hee: Holnap megölöm. *nevet*

Én: Ne öld meg az én életemet. *nevet*

Hee: Jó. De csak azért, mert a te életed. :)

Én: De mi megyünk aludni, ha nem haragszol. Holnap suliban találkozunk. :)

Hee: Rendben! Jó éjszakát! Holnap. :*

Én: Jó éjszakát! :* "

- Ki volt az? - kérdezte Jimin.

- A húgod érdeklődött felőled. - mosolyogtam.

- Elfelejtettem szólni! - csapott a homlokára.

- Én megtettem helyetted. - mosolyogtam és egy "Jó éjt" puszit nyomott az arcomra.

- Köszönöm. Szeretlek. Jó éjszakát! - mosolygott.

- Szeretlek! Jó éjszakát! - mosolyogtam, és körülbelül 5 perc alatt mind a ketten elaludtunk.

16. Fejezet „Vedd le…”

Hee Pov.:

Délután mikor hazajöttem iskolából lefeküdtem aludni. Mostanában nagyon fáradt voltam. De körülbelül 2 óra alvás után felébredtem. Bementem a fiúkhoz a nappaliba és meglepetten láttam, hogy Jimin nincs ott.

- Jimin hol az életben van? - kérdeztem.

- Elment. - vont vállat Suga.

- Mina-hoz? - kérdeztem.

- Nem hiszem. - nézett fel a tankönyve mögül Taehyung.

- Akkor? - kezdtem idegeskedni, majd lehuppantam Suga mellé a kanapéra.

- Mi azt nem tudjuk. – motyogott Suga.

- De te aztán tudsz aludni. – nevetett Tae.

- Miért? – kérdeztem értetlenül.

- Összetörtem egy poharat és nem keltél rá fel. – magyarázta.

- Ha valaki fáradt, akkor nagyon mélyen is tud aludni. – rántottam vállat. Ezután a bejárati ajtó becsapódott.

- Megérkeztem! – kiabált Jimin.

- Hol voltál? – kérdeztem, majd Jimin belépett a nappaliba.

- Sarah-nál voltam. – ült le a fotelbe.

- Megint mit szeretett volna? - kérdezte Tae.

- Átrendezni a lakást. - motyogta Jimin.

- Nincs véletlenül barátja? Már ne haragudj, de Mina-val is tölthetted volna a délutánodat. - háborodtam fel.

- Szakítottak, és mégis csak az unokatesónk. Szerintem bárki segített volna neki. - dőlt hátra Jimin.

- Hát szerintem Mina nagyon elkeseredett, hogy nemet mondtál neki. Soha nem csináltad még ezt. - vette le szemüvegét Suga.

- Uh, Mina! El is felejtettem. Megkérdezem tőle, hogy áll e még a mai program. - mosolygott egyet, majd elővette a telefonját és felhívta a barátnőjét.

- Végre valami értelmes gondolat tőled is. - morogtam.

- Babám, miért sírsz? Ki bántott? - kérdezte Jimin mire Taehyung kezéből a könyv, Suga kezéből pedig a szemüveg esett ki. Én pedig lesápadtam - Ezt, hogyan érted? Mina? Ott vagy még? Haló? Mina! - kiabált a telefonba.

- Jimin, mit mondott? - kérdeztük egyszerre a 2 fiúval.

- Miattam sír. De mit tettem? - gondolkozott, majd a cipőjét gyorsan felvette - Elmegyek. Majd visszajövök, ha megtudtam valamit. - mondta és elfutott.

- Mi van Mina-val? - kérdezte Suga.

- Nem tudom. - tettem a kezem a szám elé. - Mi van, ha látta Jimin-t Sarah-val?

- Félreértette volna a helyzetet? - kérdezte Tae.

- Lehet. Hát ilyet soha nem csinált még. Kai-al is ez volt, amikor megtudta, hogy megcsalta. - gondolkoztam hangosan.

- Mit kereshetett ott Sarah lakásánál? – kérdezte Suga.

- Na, az már jó kérdés. – dőltem hátra a kanapén, és elkezdtem gondolkozni.

„Mit kereshetett ott? Egyáltalán ez a baja? Vagy, hogy Jimin visszamondta a mai programot? Történt valami, amiről mi nem tudunk?”

 Semmi választ nem kaptam, nem találtam választ egy kérdésemre sem. A gondolkozásomat egy nagyon nagy ajtócsapódás zavarta meg.

- Az ajtó maradjon a helyén. – mondtam a lehető leghalkabban. Egyszerre pattantunk fel, mikor meghallottuk Jimin sírását. Kimentünk és megláttuk, hogy az ajtóban ül és a szemei vörösek a sírástól.

- J-Jimin… Mi történt? – akadt el Suga szava. Leguggoltam Jimin mellé, és letöröltem a könnyeit.

- Elküldött… - zokogott – Elküldött, és azt mondta, hogy gondoljak vissza a mai délutánomra.

- Sarah… - fogtam meg a fejem.

- Mi? – kérdezte Jimin elcsukló hanggal.

- Mit csináltatok ma Sarah-val? – kérdezte Tae.

- Átmentem segíteni, átrendeztük a lakást, majd lekísért az autómhoz ahol megöleltük egymást, és hazajöttem. – sorolta el a ma délutáni cselekményeit.

- Holnap elmagyarázod neki, hogy Sarah csak az unokatesód. – rántotta fel Suga Jimin-t a földről.

- Nem fog hinni nekem. – mondta sírva.

- De fog! – szólaltam meg a háttérből.

- Megpróbálom. – mondta és bement a szobájába.

- Istenem Jimin. Sarah mindig csak rosszat okozott… - fogta a fejét Taehyung.

- Hjaa… Én elfáradtam. Elmegyek aludni. – nevettem.

- Most keltél fel! – lepődött meg Suga.

- Igen, de elfáradtam. Vacsorát nem kérek köszönöm. – mosolyogtam, és bementem a szobámba. Vettem elő magamnak egy hálóinget és elmentem fürdeni. Fürdés után a gondolataimmal az ágyamba feküdtem. Már majdnem sírtam tőlük mikor sikerült elaludnom.

~Másnap~

- Hee! Indulunk! – hallottam meg Suga hangját.

- Megyek is! – kiabáltam ki a szobámból, majd magamhoz vettem a táskámat és kimentem a garázsba.

- Mehetünk őfelsége? – kérdezte Tae, mire csak megforgattam a szemem és beültem az autóba. Mindenki más is beült, majd Suga elindította az autót és elhajtottunk otthonról. Az út közben feszült volt a hangulat, de közülünk Jimin volt a legidegesebb, amit meg is értek. Reménykedek benne, hogy Mina meghallgatja. 5 perc alatt az iskolához értünk, beparkoltunk, majd kiszálltunk az autóból és a megszokott körbe beálltunk.

- Jimin, mai feladatod? – kérdezte Taehyung.

- Elmagyarázni mindent Mina-nak. – sóhajtott.

- Így igaz. – értettem vele egyet.

- Aztán nehogy mélyebbre ásd magad. Szerintem Guk így is ki akar készíteni. – nevetett rajta Suga.

- Igen gondolom. – sápadt el Jimin.

- Áh, nézd… Motorral jött és egyedül. – mosolyogtam, majd megfordítottam Jimin-t és megadtam neki a kezdő lökést. Jimin bátortalanul, de elindult Mina-hoz. Mina a kisírt szemeivel nézett rá fel. Beszéltek 1-2 mondatot, majd Jimin ujjongva jött vissza.

- Mit mondott? – kérdezte Tae.

- Menjek majd a fotózás után elé és mindent megbeszélünk. – mosolygott.

Mina Pov.:

- Srácok, én ma motorral megyek, és most indulok – mondtam.

- Vigyázz magadra. – kiabált utánam Guk, majd kimentem a garázsba. Ráültem a motorra és elhajtottam otthonról. Az út közben végig a tegnapi napra gondoltam. Az éjjel csak sírtam, egy szemhunyásnyit sem aludtam. Az iskola parkolójában leszálltam a motorról, majd megfordultam és Jimin-be ütköztem.

- Mina… Tudunk beszélni? – kérdezte, majd a fekete íriszeibe néztem. Lehetett látni rajta, hogy sírt.

- Ne haragudj, de nekem ehhez most lelki erőm nincs. - ráztam meg a fejem.

- Nagyon fontos lenne. - fogta meg a derekamat, amitől a szemeim tányér nagyságúak lettek.

- Tudod mikor van vége a fotózásnak. Addigra gyere oda és tudunk beszélni. - mondtam közönbös hangnemmel, amit nehéz volt tartanom.

- Rendben akkor ott találkozunk. - mosolygott, majd én kikerültem és elmentem mellette, ahogyan láttam ő visszament a családjához. Én bementem az iskolába, ott pedig az osztályterembe. Ledobtam a táskám a padom mellé és magam is leültem a székemre. Csak néztem magam elé és elfeledkeztem mindenről. Csak akkor kaptam észbe mikor a tanár jött be órára. De az agyam órán is ki volt kapcsolva. Nem figyeltem.

~6 óra múlva~

Az iskola parkolójában állok. Egész nap csendben voltam. Nem kezdeményeztem beszélgetést, és nem is válaszoltam senkinek, csak bólogattam. Ravi most írt, hogy egyenruhában is mehetek, csak mielőbb ott legyek. Nem is zavart, hogy ezt kérte, tehát elindultam a fotózásra. Motorral hamar odaértem és egy jobb nap reményében felfutottam Ravi irodájába.

- Megérkeztem. - lihegtem.

- Fantasztikus. Gyorsan öltözz át és kezdhetünk is. - mosolygott (nos, ez a mosoly valami nagyon furcsa volt).

- Rendben. - mosolyogtam, majd elmentem átöltözni. Egy olyan ruhát kellett felvennem, ami kicsit sokat mutatott. Melltartót nem tudtam hozzá felvenni, a fajtája miatt. Mostanában Ravi egyre rövidebb ruhákat ad rám. Amíg nem kell levetkőznöm addig nem szabad zavarnia. Egy sóhajtás kíséretében a fekete-piros ruhában elhagytam az öltözőt és bementem a fotózó szobába, ahol Ravi már várt.

- Rendben. Akkor most az egyik kezed legyen a szádnál. - mondta, úgy cselekedtem ahogy kérte. - Tökéletes és Sexy... - bújt a kamerája mögé. Elkezdett fényképezgetni. - Most az egyik kezeddel fogd meg a másik karod. - utasított. Úgy cselekedtem, ahogy kérte. Sok fényképet készített, majd magához hívott. - Mit gondolsz ezekről a képekről?

- Jók lettek. - mosolyogtam majd megfogta a vállam. Az érintésétől a hideg is kirázott.

- Menj és öltözz át. Van egy hasonló ruha, csak ezüstben. - mondta majd elmentem átöltözni. Az a ruha, amit fel kellett vennem, az ugyan olyan stílusú volt csak ezüstszínben. Gyorsan ezt a ruhát is felvettem, majd visszamentem a fotószobába.

- Készen vagyok. – mosolyogtam (bár ez a mosoly most nem volt őszinte).

- Rendben. Állj oda. – mutatott a szoba egy pontjára, majd odamentem. – A kezed a fejed közelébe helyezd el. – kis idő múlva – Akkor most csak nézd a plafont, és mélyedj el benne.

- Rendben. – sóhajtottam – Amúgy még mennyi ruha van? – kérdeztem és elmélyedtem a plafon bámulásában.

- Még ezen kívül 1, de megkérlek, hogy ahhoz se vegyél fel melltartót. – kezdett fotózni. Körülbelül 10 perc alatt kivégeztük ezt a ruhát is. – Akkor azt a kis fekete két részest vedd fel. Köszönöm. – mondta, majd egy elégedett vigyor ült ki az arcára. Én elmentem átöltözni, és végig Jimin járt a fejemben. Kíváncsi vagyok a magyarázatára, őszintén megvallva nagyon hiányzik. De, amint észrevettem, hogy mit kell felvennem, kiakadtam. Egy fekete has-póló és egy rövidke nadrág. Mindez melltartó nélkül. Nem igazán repestem az örömtől, de meg kellett csinálnom. Az öltözőből takarva magamat mentem vissza Ravi-hoz.

- Ravi, akadt egy kis probléma a ruhával. – tettem karba a kezem.

- A ruhával nincs baj. Ez ilyen. – mondta – Ülj rá a székre.

- Jó. – szégyelltem el magam, majd ráültem a székre.

- A szék háttámlája legyen a két lábad között. – utasított, amit kutya kötelességem volt teljesíteni. Készített pár fényképet, majd egy másik utasítást adott. Mely szerint fél lábbal rá kell térdelnem a székre a másik lábammal pedig meg kell magam támasztanom.

- Így megfelel? – kérdeztem kissé már idegesen. Az idő nem akart telni, már azt kívántam, hogy bárcsak vége lenne ennek az egésznek mára. Ravi csak a hüvelykujját mutatta fel, majd fényképezni kezdett. Ebből a pozícióból a szokottnál több képet csinált.

- Jó. Akkor most ülj rá a székre – nézett fel a kamera mögül -, és vedd le a pólót.

- Mi? Nem! – ellenkeztem. Ez már több volt a soknál – Eszembe sem jut ezt megtenni.

- Pedig muszáj lesz. – morgott.

- Hadd emlékeztesselek ara amit mondtál, „Nem készítünk akt felvételeket”. Ezt aláírtam szerződés formájában is. – magyaráztam el neki a megegyezésünket.

- Kislány. Te a szerződésben annyit olvastál, hogy nadrág a minimum. A felsőről szó sem esett benne. Láttad múltkor JongJin-t? Ugyan úgy foglak lefényképezni egy magazinnak. – ült ki az arcára a kaján mosoly.

- Nem veszem le! Elég legyen! Felvettem neked az előző két darab ruhát és ezt is. Egyik sem volt az ínyemre, de megtettem! Ezt már nem fogom! – akadtam ki.

- Azt mondtam, hogy megteszed! – lépett közvetlen elém.

- Nem veszem le a felsőmet. – jelentettem ki.

- Azt mondtam leveszed! – ordibált. Szerintem az egész épület tőle zengett.

- NEM. – kiabáltam. Ekkor belemarkolt a hajamba és elkezdett húzni a szoba falához. – Azt ajánlom, hogy engedj el! – figyelmeztettem.

- Na, idefigyelj, kis rib@nc. Azt teszed, amit én mondok. – lökött a falnak. Am

int elengedett egy nagyon nagy pofont kapott tőlem. – Mocskos kurv@! – ordított, majd megfogta a széket, és mellém dobta. A szék darabokra tört.

- Mi folyik itt?! – hallottam meg egy roppant ismerős hangot. – Mi a franc van itt?!

- Te nem jöhetsz ide be! – fordult meg Ravi az ajtóban álló Jimin felé. A szám elé tettem a kezem, majd elfojtottam a sírást.

- Nem ezt kérdeztem! Ki a rib@nc, és ki a kurv@? – kérdezte Jimin majd közelített felénk.

- Az ott. – nézett végig rajtam.

- Tudd, hogy hogyan beszélsz a barátnőmről. – ütötte meg Jimin Ravi-t aki a földre esett. Félve Jimin mellé rohantam, és pár pillanat alatt az ölelő, biztonságot nyújtó karjaiban találtam magamat.

- Jimin… - folytak ki a könnyeim.

- Ne folytasd. Itt a kabátom. Terítsd magadra és menj ki az autóba. Mindjárt megyek. – mosolygott bíztatóan a szemembe. Magamra terítettem a kabátját, majd kimentem az autóba. Mivel egyedül voltam ezért kieresztettem a könnyeimet.

„Guk megjósolta, hogy ez lesz. Hallgatnom kellett volna rá. Rá kellett volna jönnöm, hogy ő csak jót szeretett volna, de én magasról tettem arra, amit mondott. Sajnálok mindent, hogy ilyen naiv liba vagyok, azt is sajnálom, hogy egyáltalán megszülettem!”

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor Jimin megérkezett.

- Ne sírj. – ölelt át.

- Nem sírok, csak… Csak… - gondolkodtam.

- Csak a szemeden keresztül izzadsz. – mondta, majd elkezdtem mosolyogni.

- Sajnálok mindent. – hajtottam le a fejem.

- Nem kell. Nem tudhattad. Inkább nekem kellene elmondanom, hogy mi történt tegnap. – mondta, majd erre a szemébe néztem. – Az a lány, akivel láttál… - tartott egy kis hatás szünetet - Ő az unokatesóm. – mosolygott.

- Az unokatesód? – néztem rá kiskutya szemekkel – Sajnálom. Felejtsük el ezt az egészet. – öleltem meg.

- Felejtsük el. De menjünk, mert kezd sötétedni. – mosolygott, majd elindultunk hazafelé. Az út kicsit némán telt, ameddig meg nem láttam Jungkook-ot a haverjaival.

- Picit lassíts le, kérlek. – mondtam és lelassított. Amikor megláttam, hogy Kook mit csinál, nem hittem a szememnek.

- Az ott cigi a kezében? – kérdezte meg tőlem. Ekkor már nem gondoltam, hogy vak vagyok, mert ugyan ezt láttam én is.

- Állj meg, kérlek. – kértem meg szépen és Kook-tól és a társaságától nem messze megállt. Kiszálltam az autóból és odamentem hozzájuk. Már messziről lehetett érezni a büdös cigi füst illatát, ám ez a füst nem volt szokásos.

15. Fejezet Ki az a lány?

Mina Pov.:

Egy szép napos keddi reggel. A madarak csicseregnek, és a nap sugarainak simogatására ébredtem. A tavasz mellé itt a tavaszias idő is. Szép napnak nézek elébe, főleg hogy ma csak 4 órám van és utána ma nincs fényképezés. A mai napom szabad. A mai napomat úgy terveztem, hogy ha Jimin ráér akkor megnézünk itthon egy filmet, ha nem akkor még nincs ötletem. Jimin eddig minden közös programban benne volt, ebben miért ne lenne benne? Gondolkodtam kicsit, majd Guk mély hangja rántott vissza a valóságba.

- Indulni kell. - mondta.

- Igen "apa". - forgattam meg a szemeimet.

- Apa? - nézett körül amin elkezdtem nevetni.

- Jaj, te... Oppa... - nevettem, majd felálltam és kisétáltam nevetve az autóhoz.

- Hát, te meg min nevetsz? - kérdezte Kook.

- Sütike... Te mit gondolsz Guk-ról? - kuncogtam.

- Hát, ő egy szigorú apuka. - mosolyodott el.

- Sehun? - néztem rá.

- Ugyan ez. - mosolyogta, majd mi hárman elkezdtünk nevetni.

- Nem vagyok az apukátok. A bátyátok vagyok. - morogta a mély hangján.

- Mint egy barnamaci. - nevettem - Rám ne is figyeljetek, én elvagyok.

- Akkor szállj be. - mosolygott Sehun.

- Most jut eszembe, hogy én motorral megyek. - kuncogtam, mire Guk az autó ajtajába kezdte verni a fejét.

- Istenem! Mit ártottam én neked? - nézett fel az égre.

- Majd találkozunk suliban. - mosolyogtam, és bementem a garázsba a motoromért. Ráültem és elhajtottam a fiúk után. Út közben megláttam az autójukat és gyorsabbra vettem a tempót. Az autó mellé hajtottam és bekopogtam. A fiúk felém néztek, majd el is hajtottam. Sokkal előbb odaértem az iskolába, mint ők. Amikor leszálltam a motorról, valaki mögöttem állt. Hát az a valaki ki lett volna.

- Basszus! Kai! Megijesztettél! - ijedtem meg.

- Mindegy. Megkérhetnélek, hogy vigyázz a húgomra az órák alatt? Eléggé felvágták a nyelvét. - magyarázkodott.

- A húgodnak akkor vissza kellene fognia magát és nem lenne semmi baj. Én rám nem hallgatna, mert nem ismer. Kiröhög, és annál inkább folytatja. - mondtam, majd a motorról levettem a szemem és az övébe néztem.

- Hallgatna rád. - mosolygott.

- Jó. Figyelek rá. De csak órán. A szünetekben nem szeretnék felügyelőt. – mondtam.

- Elhiszem. Csak, veled kerül egy osztályba, így gondoltam figyelhetnél rá. – vont vállat.

- Jó. Figyelek. Csak hagyjál már békén. – forgattam mg a szemem.

- Miért viselkedsz, így az exeddel? – kérdezte.

- Ott volt a kérdésedben a válasz. tudod, akit megcsal a „párja” az nem szívesen látja őt viszont. – mondtam.

- De te még kötődsz hozzám. – húzta kaján mosolyra a száját.

- Na, most menj innen. – morogtam – Látni sem akarlak.

- Figyelj babám. Megoldható kettőnk közt, hogy minden a régi legyen. – vigyorgott.

- Valóban? – néztem rá érdeklődést mutató szemekkel.

- Igen. – mosolygott.

- Hát akkor… - tartottam egy kis szünetet, majd a lábamat, és ágyékon rúgtam – Fordulj fel. – a rúgás után kicsit a fájó ponthoz kapott és leguggolt. Én nem igazán törődtem vele, inkább kikerültem és odamentem Jimin-ékhez.

- Jó reggelt. – köszöntek.

- Nektek is. – mosolyogtam.

- Mit akart Kai megint? – kérdezte Jimin, majd a „haldokló” Jongin felé nézett – Mit csináltál vele? – kezdett el nevetni.

- Ágyékon rúgtam. – nevettem.

- Ügyes vagy. – ölelt magához Jimin.

- De tényleg, mit akart? – érdeklődött Suga.

- Ömm… Vigyáznom kellene a húgára az órákon. Eléggé felvágták a nyelvét. – mondtam közömbösen.

- Várj… Az a húga, akivel tegnap volt? – kérdezte Taehyung.

- Igen, ő Yoona. – magyaráztam.

- Hanyagoljuk a témát szerintem. – mosolygott Hee.

- Jimin, ma délután? - fordultam felé.

- Dolgom van. Ne haragudj. - vakarta meg a tarkóját.

- Oh, értem. - keseredtem el.

- Milyen dolog? - kérdezte Taehyung.

- Az mindegy. Délután elfoglalt vagyok. Ennyi. - válaszolt feszülten.

- Jó... De miért szeded le a fejünk? - kérdezte Suga.

- Mert senkinek semmi köze hozzá. - mondta és elment a társaságból.

- Utána megyek. - mondtam, és Jimin után eredtem. - Jimin. Jimin! - kiabáltam utána, de semmi reakció - Állj már meg! - szóltam rá mire megállt és felém fordult.

- Mi van?! - kérdezte.

- Miért vagy ilyen ma? Miért nem veszed elő a zsebedből a kezed? Miért? - kérdeztem, majd a lehető legközelebb álltam hozzá. Megfogtam az egyenruhája öltönyét és magam felé húztam.

- Ne csináld. - mondta alig hallhatóan.

- Miért ne? - kérdeztem majd felnéztem a mellkasáról a szemeibe. Fekete íriszei titokzatosak voltak, soha nem láttam még ilyennek. Barna haja tincsekben előre lógott. A nyakkendőjét megfogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Csatába kezdtünk. Egy idő után levegőhiány miatt elváltunk egymástól.

- Szeretlek. De be kell valljak valamit... - nyelt nagyot.

- Mit? - ijedtem meg.

- Tegnap a fotózás után meglátogattam JongJin-t. - sóhajtott.

- Mutasd a kezeid. - rántottam ki a végtagjait a zsebéből. A két kézfeje tele volt véraláfutással - Úr isten. Jimin. - könnyezett be a szemem.

- Meg kellett tennem. Nem tudtam annyiban hagyni. - harapta be az ajkait idegesen.

- Megértelek. - öleltem át, hogy megnyugodjon. Tulajdon képpen ezért nem szerettem volna elmondani neki, mert tudtam, hogy képes neki menni. Nem sikerült megvédenem ettől.

- Szeretlek. Csak ezért tettem ezt. - ölelt át.

- Én is. - suttogtam - De ezeket majd én elintézem.

- Jó, rendben. - sóhajtott.

- Délután? - kérdeztem.

- Bocsi, de tényleg más dolgom van. - igazította meg az egyenruháját.

- Jó, akkor majd bepótoljuk. - mosolyogtam.

- Mindenképp. - mosolygott majd egy puszit nyomott a számra.

- Szeretlek. - suttogtam, majd meghallottuk, hogy becsengettek.

- Én sokkalta jobban. De menjünk be. - húzta mosolyra a száját. Megfogyta a kezem, és bementünk az iskolába. A termünkig némán sétáltunk, de ott átölelt és tovább ment. Én bementem a termembe, majd körülnéztem, és észrevettem, hogy Kai testvére a padom mellett állt és nézett rám. Melléléptem és letettem a padra a táskámat.

- Tudom ki vagy... - mondta kifejezéstelen arccal, rám meredve.

- Nem értelek. - lepődtem meg.

- Te vagy az a, lány akiről Kai annyit beszélt. De szakítottatok. - magyarázta.

- Hagyjuk, kérlek. Nem szeretnék erről beszélni. - fogtam a fejem. Akármennyire nem érdekel már Kai, a szakításunk mindig is érzékenyen érintett. Bánt, hogy naiv voltam, hogy hagytam, azt, hogy becsapjon és megcsaljon.

- Jó. Akkor kerüljük ezt a témát. - mosolygott. Ezek után Hee is bejött a terembe és lepakolta a cuccát, Yoona leült a saját helyére, ahogyan Hee és én is. Az óra is kezdetét vette.

~ 4 óra múlva ~

A napnak végre vége. Minden egyes órán Yoona-ra figyeltem. Mit ne mondjak, nagyon felvágták a nyelvét. Minden tanárnak felesel, kineveti, stb. Éppen a motoromhoz szeretnék kimenni, mikor a folyosón Kai utánam kiabált.

- Mina! Várj. - kiabált.

- Mi van már megint? - fordultam hátra.

- Yoona? - kérdezte.

- Nagy a szája. Más probléma nincs vele. Kedves lány, csak szemtelen. Még valami? - kérdeztem.

- Te, én, délután? - kérdezte.

- Reggel is fájt az, amit kaptál. Most is szeretnél? - néztem rá kissé dühösen.

- Akkor ez egy nem? - nézett rám értetlenül.

- Szia Kai! - mondtam, majd megfordultam és kimentem az iskolából a motoromhoz. Kinn felvettem a sisakom és felültem rá. Amint elindítottam, el is hajtottam onnan. Hazaérve az első dolgom az volt, hogy a szobámban ledobtam a sisakot, a táskámat és a nyakkendőmet az ágyra, majd vettem elő ruhát magamnak és átöltöztem. Mindezek után elkezdtem gondolkozni a délutáni programomon.

"Mi lenne, ha vennék kínai ételt a közeli kínai étteremben és azt elfogyasztanám itthon egy film kíséretében. Mondjuk a film lehetne egy vígjáték. Hmm... Nem is rossz ötlet. Fiúk hazaérnek és elmegyek autóval. Aztán nekik is hozok valamit, nehogy éhen haljanak és az én lelkemen száradjon."

Ezek és sok hasonló ötlet futott át a fejemen. Olyan hamar elrepült az idő, hogy észre sem vettem, hogy a bátyáim hazaértek. Lementem hozzájuk a nappaliba és eléjük álltam.

- Kinek mit hozzak a kinai étteremből? - kérdeztem.

- Nekem egy szecsuáni csirkét kérlek. - mosolygott Guk.

- Nekem egy sajtos csirkét, légyszíves. - mondta Kook.

- Sehun neked mit hozzak? - mosolyogtam rá.

- Egy csípős pulykát. Köszönöm. - mosolygott. Én ugyan azt eszek, mint amit Guk.

- Akkor én el is mentem. Majd jövök. - mosolyogtam és kimentem az autóhoz, majd beültem és elhajtottam. A közeli kínai étterem az a házunktól mindössze 15 perc autózásra volt. Az oda vezető úton az összes piros lámpa megfogott. - Ez nem az én napom... - morogtam magamba. A lámpa zöldre váltott én pedig elindultam. A kínai étterembe bementem, és a pultnál leadtam a rendelésemet.

- 15 perc alatt készülnek el. Addig kérem foglaljon helyet. - mosolygott rám a pultos, aki meglepő módon kínai volt. Leültem az ablak mellett lévő kis boxba, és az ablakon kezdtem el kifelé bámészkodni. 13 percen keresztűl csak néztem, aztán kiszurtam valakit. Az a valaki Jimin volt, aki egy lánnyal sétálgatott. Nem értettem a helyzetet, de nem is volt időm gondolkozni rajta mert a rendelésem készen lett. Odamentem a pulthoz, kifizettem az ételt, magamhoz vettem a kis dobozkákat, majd elhagytam az éttermet. Amikor kiléptem az étteremből azt láttam, hogy Jimin azt a lányt ölelgeti.

A szememből kifolyt egy könnycsepp, de mielőtt a karjaim elgyöngültek volna, az ételeket betettem az autóba. Gyorsan beültem az autóba, és a könnyeim kifolytak. Sírva beindítottam az autót és elhajtottam. Út közben meg azon gondolkoztam, hogy "Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Ennyire naív? Miért hazudik nekem mindenki?" Ezek és ehhez hasonló kérdések sorozata fogalmazódott meg bennem. Amint hazaértem a nappaliba letettem az ételeket.

- Az enyémet is megehetitek. - motyogtam majd kimentem a helyiségből és felfutottam a szobámba. Lehúztam a redőnyömet és befeküdtem az ágyamba, majd magamhoz öleltem a takarómat. Ellgondolkoztam, hogy mi is történt, majd ismét elkezdtem zokogni. A zokogásomat a testvéreim zavarták meg.

- Mina, miért sírsz? - kérdezte Sehun.

- Láttam Jimin-t... - töröltem le a könnyeim.

- Igen? - nézett rám Kook.

- Egy másik lányt ölelgetett. - jöttek ki az újabb könnycseppek.

- Kinyírom. - morgott Guk. Majd a telefonom is elkezdett csörögni. Megnéztem, hogy ki hív. Ki lenne az? Persze, hogy Jimin. Felvettem a telefont sírva.

"Én: Igen? - szipogtam.

Jimin: Babám, miért sírsz? Ki bántott?

Én: Miattad. Hagyjál békén! - sírtam el magam.

Jimin: Ezt, hogyan ért..." kezdte el mondani, csak lecsaptam a telefont.

- Mit akart? - simogatta meg a lábam Sehun.

- Nem mondott semmit, csak annyit kérdezett, hogy miért sírok. - rántottam meg a vállam.

- Itt hagylak titeket. Én nem igazán értek ezekhez. Sajnálom, ami történt. - vakarta meg tarkóját Guk, majd kiment a szobából.

- De mit láttál? - kérdezte Kook.

- Egy másik lányt ölelgetett. - szipogtam.

- Skacok! - kiabált Guk lentről - Gyertek!

- Megyünk. - kiabált Kook mire kikászálódtam az ágyból és lementünk a lépcsőn. A lépcső alsóbb fokairól állva megláttam az ajtóban álló Jimin-t. Az ajtóhoz mentem és az ajtó szélét megfogtam.

- Menj el kérlek. - kezdtem behajtani az ajtót.

- Magyarázd meg, hogy mit tettem! - szólt nekem.

- Gondolj vissza a mai délutánodra. - mondtam, majd becsuktam az ajtót. Ezek után a könnyeimmel küszködve szaladtam fel a szobámba.

14. Fejezet Esküvői ruha

Mina Pov.:

Hétfő, az egyik legkegyetlenebb nap. Főleg, ha az ember egész éjjel csak forgolódik, és gondolkozik egy pszichopatán. Igen, az éjjel nem aludtam sokat. Inkább csak gondolkoztam és forgolódtam, ahogyan azt egy zaklatott ember szokta tenni. A felkelésem sem volt igazán zökkenőmentes. Mind a három testvérem megpróbált "kioperálni" az ágyamból, de ez csak egyiküknek sikerült. Az illető pedig nem más, mint Guk. Ő igazából nem keltegetett, hanem egy pohár vizet locsolt rám. Amitől kiugrottam az ágyból.

- Most már felkelsz? - kérdezte.

- Ilyenkor a lelki szemeimmel kinyírlak mindig. Remélem tudod. - töröltem le a vizet az arcomról.

- De azt tudod, hogy milyen jó érzés volt ezt tenni? - vigyorgott rám.

- Meg fogsz halni. - mosolyogtam rá, majd szedtem össze magamnak ruhát, és elmentem fürdeni. Hajat is mostam, hogy délutánra szép legyen. Fürdés után megszárítkoztam, felöltöztem, fogat mostam és egy halvány sminket készítettem magamnak. Ezek után kimentem a fürdőszobából, egyenesen be az én szobámba. Összepakoltam ott, majd magamhoz vettem a táskámat, és lementem a földszintre, azon belül a nappaliba ahol a többiek is voltak.

- Készen vagy Mina? - kérdezte Sehun.

- Igen. Már készen is vagyok. - mosolyogtam.

- Akkor indulhatunk? - kérdezte Kook.

- Menjünk. - mosolyogtam, majd kimentünk a garázsba, és beszálltunk az autóba. Én az anyósülést foglaltam el, Jungkook vezetett és a két legidősebb lett hátra száműzve. Jungkook elindította az autót, és már indultunk is az iskolába. Az út közben bekapcsoltam a rádiót, és a "4Minute - Crazy" kezdett el szólni belőle. Ezt mind a négyen szeretjük, és előszeretettel táncolunk is rá. Mire vége lett a zenének odaértünk az iskola parkolójába is. Kiszálltunk, majd mindannyian odamentünk Hee-hez és a testvéreihez.

- Sziasztok! - köszöntünk.

- Hello. - mosolyogtak, majd Jimin-nel megöleltük egymást.

- Milyen ruhákat vettetek tegnap? - kérdezték a fiúk egyszerre, mikor elengedtük egymást Jimin-nel.

- Szépeket. - néztünk egymásra Hee-vel nevetve.

- Azt gondoltuk. - nevette Suga.

- Hát akkor minek kérdezitek? - kuncogott Hee.

- Mert nem tudjuk, hogy hogyan néznek ki. - magyarázta Guk.

- Majd meglátjátok, ha hordani fogjuk. - mosolyogtam.

- Ki tudja őt elképzelni esküvői ruhában? - kérdezte Jimin.

- Furcsa lenne... - nézett rám Kookie.

- Miért? - néztem Kook-ra.

- Mert olyan furcsa lenne. - mosolygott.

- Na, majd akkor kapsz képeket. - nevettem.

- Miért ma abban fényképeznek? – lepődött meg Sehun.

- Igen. – mosolyogtam.

- Jimin elkezdheti tanulmányozni, hogy melyik lesz a legideálisabb az esküvőre. – nevetett Taehyung.

- Éppen ezt terveztem. – nevetett Jimin.

- Milyen esküvő? – kerekedett ki a szemem.

- Semmi-semmi. – nevettek egyszerre.

- Mina. – hajolt a fülemhez Sehun – Ki az a lány Kai-al?

- Ki? Hol? – kerestem a szememmel Kai-t. Meg is találtam, majd észrevettem, hogy egy lányt ölelget – Nem tudom. Miért kérdezed?

- Csak úgy. – vakarta meg a tarkóját.

- Sehun… - fordultam vele szembe.

- Mina… - mondta ki a nevem.

- Tudtam, hogy ezt fogod csinálni. – nevettem, majd visszafordultam – Srácok, mi Sehun-nal bemegyünk. – mosolyogtam.

- Rendben. De mikorra menjek érted? – kérdezte Jimin.

- Ömm… Ahogy szoktuk. Hazamegyek, és átöltözök, utána pedig mehetünk. – mosolyogtam, majd Sehun-nal elindultunk az iskola bejárata felé. Nem túlságosan feltűnően, de Kai-ék mellett terveztem elmenni.

- Mina… Mit csinálsz? – értetlenkedett, majd elmentünk Kai-ék mellett.

- Mina! – kiabált utánam Kai. A bátyámra néztem, majd megfordultunk.

- Kai. – néztem rá, majd közelebb jött azzal a lánnyal.

- Had mutassam be Yoona-t… - mondta.

- Egy újabb barátnőd? – kérdeztem.

- Nem. Yoona a húgom. – mondta.

- Ebben az esetben, örülök, hogy megismerhetlek. – nyújtottam a kezem. Kezet fogtunk, majd kikerekedett szemmel nézett rám.

- Mina… Ismerős ez a név… Valahol olvastam… És már láttalak is. – gondolkozott hangosan a körülbelül velem egyidős lány.

- Hol? Veled sohasem találkoztam még. – mosolyogtam, ekkor Sehun megütögette a vállam és egy hirdetőtáblára mutatott, amin én szerepeltem. – Ah, tényleg. – nevettem.

- Veled fog egy osztályba járni. – mondta Kai. „Biztos vagyok benne, hogy minden egyes szünetben a húgához fog járkálni. Miért? Így is túlságosan sokszor látom! Istenem, miért kell ezt tenned velem?” gondoltam.

- Oh, hát ez remek hír! – erőltettem magamra egy műmosolyt.

- Igaz? – nézett rám Kai.

- Igen, de nekem mennem kell be. – mosolyogta.

- Nekem is. – mondta Sehun és mind a ketten távoztunk a társaságukból. Bementünk az iskolába és sétáltunk a termeink felé.

- Legalább kiderült, hogy csak a testvére. – álltam a dologhoz pozitívan.

- Csinos lány. – mondta Sehun.

- Hogy mondod? – kuncogtam.

- Csinos. Tetszik. – mosolygott rám.

- Először hallom azt, hogy tetszik neked valaki. – mosolyogtam.

- Az én időm is eljöhet valamikor. – mondta.

- Persze. Én semmi mást nem mondtam egy szóval sem… - szabadkoztam, majd becsengettek.

- Jó. Jaj! Húgi… Tudod, hogy szeretlek. – ölelt át.

- És amiért te annyira szeretsz, csinálsz nekem sushi-t? – kérdeztem.

- Csinálok. Mikorra hazaérsz munkából, készen lesznek. – mosolygott, majd én is magamhoz öleltem.

- Régen volt ilyen testvéries pillanatunk. – kuncogtam.

- Jobb később, mint soha. – nevette.

- Ebben igazad van. – mosolyogtam – De be kell mennem. Mindjárt jön a tanár. – elengedtük egymást, elköszöntünk és bementem a termembe. Leültem a helyemre, majd minden osztálytársam bejött a terembe, utánuk pedig bejött a tanár is és elkezdődött az óra.

~6 óra múlva~

Az összes órámnak vége. Már csak haza kell sietnem, átöltözni. Éppen ezért órám után mindent, csak bedobtam a táskámba és futottam az autóhoz. A fiúknak ma csak 5 órájuk volt, szóval már egy ideje vártak rám. Bepattantam az autóba és bekötöttem magam.

- Siess, kérlek. – néztem a volán mögött ülő Guk-ra.

- Igyekszünk. – mosolygott rám Guk, majd szélsebesen elhajtottunk. 3 perc alatt hazaértünk, otthon gyorsan beszaladtam a szobámba és amilyen gyorsan csak tudtam, átöltöztem. Mire lementem a nappaliba, Jimin már várt.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Persze. Siessünk. – mosolyogtam, majd kimentünk az autóba. Kint a szájára nyomtam egy puszit.

- Ezt miért kaptam? – kérdezte.

- Mert szeretlek. – mosolyogtam. Ő is félmosolyra húzta a száját és elindultunk. 10 perc volt az út a ruhaszalonig. Gyorsan kiszálltunk az autóból és besiettünk.

- Mina! Azt hittem, hogy elfelejtetted. – sóhajtott megkönnyebbülésül Ravi.

- Nem felejtem el. – mosolyogtam, majd megláttam JongJin-t – Mit keres itt?

- Panaszkodott. Rád. – mondta Ravi.

- Tekerném ki a nyakadat… - morogtam halkan.

- Elmesélt mindent. – mondta Ravi.

- Mit, hogy megcsókolt?!  - háborodtam fel, és el is felejtettem, hogy Jimin itt áll mögöttem.

- Mit csinált? – kérdezte Jimin.

- Semmit. – néztem rá félve.

- Mit csináltál te féreg?! – indult meg JongJin felé. Ravi szerencsére megfogta és nem engedte tovább.

- Takarodj! – szóltam JongJin-nek, mire ő elment.

- Megcsókolt? – kérdezte Ravi.

- Igen. Miért mit mesélt? – kérdeztem, és végignéztem a ruhatömegen.

- Azt, hogy tegnap fényképezés után nekitámadtál.  - mondta Ravi. Jimin visszajött mellém és átölelt.

- De ez nem történt meg. Tegnap este mentem haza a vásárlásból és utánam jött. Aztán kérdeztem, hogy mit akar, majd elgurult a gyógyszere és nekilökött a ház oldalának, ahol megcsókolt. Ellöktem magamtól és felpofoztam, majd hazafutottam. - meséltem el a történteket.

- Szeretlek. - ölelt szorosabban Jimin.

- Én is. - suttogtam a fülébe.

- Mina, öltözz át a fülkében. Várunk. - mosolygott Ravi. En elmentem átöltözni és egy gyönyörű szép fehér ruhában jöttem ki a fülkéből. A 2 fiúnak tátva maradt a szája.

- WOW... - motyogta Jimin, majd odajött és átölelt. - Képzeld el, hogy majd. Te meg Én az oltárnál állunk. Te gyönyörű szép fehér ruhában, Én pedig öltönyben, és kimondjuk a boldogító "Igen"-t. - suttogta.

- Aztán majd egy pár kicsi Jimin és Mina fog körülöttünk rohangálni... - kezdtem bele, de Ravi közbeköhögött.

- Mina, kezdjük el, vagy soha nem fogunk végezni. - mondta. Én beálltam a fényképezés helyére, majd szépen sorban a többi ruhában is lefényképezett. Ez is közel 2 órás munka volt. Ravi a fényképezés után még a szalonban kinyomtatta nekem a képeket.

- Köszönöm a segítséget. - mosolygott Ravi.

- Szívesen. Én köszönöm a képeket. - mosolyogtam. Elmentem visszavenni az eredeti ruhámat, majd kijöttem a fülkéből és átöleltem Jimin-t.

- Nagyon jól álltak a ruhák. Szép vagy és voltál is. - mosolygott majd egy gyengéd csókot lehelt az ajkaimra.

- Köszönöm. - pirultam el - Ravi majd beszélünk. Szia! - kiabáltam és Jimin-nel kimentünk a ruhaszalonból. Beültünk az autóba és elindultunk.

Kissé morcosnak láttam. De nem igazán szerettem volna megkérdezni tőle, hogy mi a baj, mert féltem, hogy megharagudott valamiért. A házunk előtt megállt, de nem állította le a motort.

- Nem jössz be? - kérdeztem.

- Nem. Van egy kis elintéznivalóm. Bocsánat. - mondta és megpuszilt. Kiszálltam az autóból és el is hajtott. Nem értettem. Eddig mindig bejött, soha nem csinált magának programot. De ebbr beletörődtem és bementem a házba.

- Megérkeztem! - kiabáltam.

- Sziasztok! - jött ki Sehun a konyhából - Hát Jimin?

- Dolga akadt. - vontam vállat.

- Furcsa... Na mindegy. - mosolygott - Menj az étkezőbe a többiekhez, mert kész a sushi.

-Tényleg csináltál? Wow... - mosolyogtam, és besiettem az étkezővbe. Leültem a helyemre, majd kutatni kezdtem a táskámban. A képeket kerestem, amiket Ravi kinyomtatott nekem.

- Mit keresel? - kérdezte Kook.

- A pisztolyomat, hogy lelőjelek. - nevettem.

- Még mindig magadnál hordod? - kérdezte Guk.

- Igen. Még mindig, de a képeket keresem. - mondtam és kivettem őket a táskából. Odaadtam a testvéreimnek, akik elkezdték nézegetni.

- Gyönyörűek. Várom az esküvőtöket. - nézett rám Guk.

- Mi van?! - nevettem.

- Nyugi. Csak vicc volt. - nevetett Guk.

- Remélem is. - böktem felé a pálcikámmal, majd Sehun is megérkezett a sushikkal.

- Milyen volt a fotózás? - kérdezte Sehun.

- Adjátok neki is oda a képeket. - néztem kiskutya szemekkel Kook-ra. Ő odaadta Sehun-nak a képeket, aki elkezdte nézegetni.

- Nagyon szép vagy esküvői ruhában. - nézett fel a képek mögül.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd elkezdtünk enni. Evés közben mindenről elbeszélgettünk. Így, az jó sokáig tartott. De a vacsora után csak arra tudtam gondolni, hogy hova mehetett Jimin.

13. Fejezet Vásárlás Hee-vel

Hee Pov.:

Amint kiszálltunk az autóból a bátyám el is hajtott. Mina-val már rég voltunk vásárolni, ezért hiányzott már a kettesben töltött idő. Most mindent bepótolunk.

- Ide bemegyünk? - kérdezte Mina, majd rámutatott a mellettünk lévő boltra.

- Minden helyre bemegyünk. - mosolyogtam rá, majd be is mentünk a boltba. Elkezdtünk válogatni a ruhák között, majd amit találtunk szép ruhát, mindet bevittük a próbafülkébe, és felpróbáltuk. Az egyik ruha szebb volt, mint a másik. A legszívesebben mindet megvettem volna. De, ami a legjobban megtetszett az egy piros hosszított póló volt egy fekete kistáskával és egy fekete farmerral.

- Ez hogyan áll? - léptem ki a próbafülkéből, hogy Mina véleményét kikérjem.

- Ez... WOW... - akadozott a hangja - Tedd a kosárba. - utasított, majd visszatolt a fülkébe. Visszavettem az eredeti ruhámat, majd megnéztem a ruha árát, nos, csak annyit mondok, hogy leesett az állam. Kiléptem a fülkéből, majd Mina tett a kosárba magának is egy együttest és elindult a pénztárhoz.

- Mina... - álltam mellé - Én visszateszem azt a ruhát... - motyogtam.

- Eszedbe ne jusson. - váltott komoly hangnemre.

- De én nem tudom kifizetni. - mondtam.

- Ajándék. - mondta majd a pénztárhoz állt. Kifizette a két együttest és kimentünk a boltból.

- Rád szakadt a bank? Vagy kiraboltad? - néztem rá ledöbbenve.

- Az állásom jól fizet... - mosolygott, majd a tasakot, amiben az én ruhám volt, odaadta.

- Nagyon köszönöm. - öleltem meg - Mi enne, ha meginnánk egy kávét? - kérdezte.

- Menjünk. - mosolygott és beültünk egy kávézóba. Leültünk egy asztalhoz, majd egy pincér jött hozzánk.

- Üdvözlöm önöket. Felvehetem a rendelésüket? - kérdezte a pincér.

- Jó napot kívánunk. - mondtuk egy emberként.

- Én egy Caffee Latte-t szeretnék. - mosolyogtam.

- Én pedig egy hosszú kávét. Köszönjük. - mosolyogtam, majd a pincér el is tűnt.

- Mina... Amúgy ezt a szemüveget hol vetted? - kérdeztem, mert nagyon tetszett  a napszemüvege.

- Guk vette, mert elege volt, hogy mindenki felismert az utcán és odajött beszélgetni. - mosolyogta.

"Mina... Mindig talpraesett lány volt. Mikor idejött mindig arról álmodozott, hogy ő modell vagy hasonló szeretne lenni. Az álma valóra is vált. Ennek nagyon őrülök, de annak jobban örülnék, ha több időt tudnánk együtt tölteni. "

Ezek a gondolatok forogtak a fejemben, mikor megérkeztek a kávék.

- Köszönjük. - mosolyogtunk, majd a pincér el is tűnt.

- Bekapcsolhatod a telefonod, ha akarod. - mosolyogtam.

- Biztos vagy benne? - kérdezte aranyosan.

- Igen. Nyugodtan. - mosolyogtam, majd be is kapcsolta, de azután el is tette.

- Csak azért, hogy ha a testvéreim keresnének. - mosolygott.

- Igen. Tudom, hogy a bátyáid aggódnak érted. - mosolyogtam.

- Igen... - forgatta a szemeit - Néha már túlságosan is... - sóhajtott.

- Az egyetlen húguk vagy... Azért teszik ezt. - mosolyogtam.

- Veled nem csinálják a bátyjaid. - kuncogott.

- Az más. - kuncogtam.

- Lényegtelen. - nevetett és beleivott a kávéjába.

- Rendben. - nevettem, majd én is belekortyoltam az italba. Szépen lassan elfogyasztottuk a kávénkat, majd elmentem kifizetni a két kávét. Mina addig kiment a kávézóból. Amint kifizettem az italokat kimentem Mina-hoz, aki eddigre valakivel beszélgetésbe elegyedett. A társasághoz léptem.

- Áh... Hee... Jókor jöttél. - mosolygott őszintén Mina.

- Köszönöm... - mondtam bizonytalanul, majd az előttem álló srácra tekintettem.

- Had mutassalak be egymásnak titeket. - mosolygott rám Mina - JongJin, ő Hee. Hee ő itt Won JongJin. - mutatott be egymásnak minket.

- Te... Te vagy az, az ulzzang? - nyeltem nagyot.

- Igen. - mosolyogta. Szép mosolya volt mit ne mondjak.

- Azta... Mina... Álmodok? - kérdeztem.

- Ez a valóság. - kuncogott Mina.

- Örülök, hogy megismerhetlek. - mosolyogtam JongJin-re.

- Én is nagyon örülök. De nekem mennem is kell. - mosolygott rám - Mina, veled meg majd találkozunk fotózáson. - mosolygott és elment.

- Mina! Ez... WOW... - néztem az említett személyre.

Mina Pov.:

Kijöttem a kávézóból addig, amíg Hee fizet. De kinn belebotlottam JongJin-be.

- Mina... Már itt is? - nevetett. "De még mennyire, hogy nem vagy nekem szimpatikus" gondoltam.

- Szia... Hát látod... - erőltettem egy mosolyt.

- Mit keresel errefelé? - kérdezte.

- Vásárolgatok a legjobb barátnőmmel. - mondtam, majd Hee mellénk lépett - Áh... Hee... Jókor jöttél. – mosolyogtam miközben hálát adtam az égnek, hogy Hee megérkezett.

- Köszönöm… - nézett rám furcsán.

- Had mutassalak be egymásnak titeket. – mosolyogtam Hee-re - JongJin, ő Hee. Hee ő itt Won JongJin. – mutattam be őket egymásnak.

- Te... Te vagy az, az ulzzang? – nyelt nagyot Hee.

- Igen. – mosolyogta JongJin. De utálom a mosolyát.

- Azta... Mina... Álmodok? – kérdezte Hee.

- Ez a valóság. – kuncogtam.

- Örülök, hogy megismerhettelek. – mosolygott rá JongJin-re.

- Én is nagyon örülök. De nekem mennem is kell. - mosolygott rá - Mina, veled meg majd találkozunk fotózáson. - mosolygott és elment. „Én nem szeretnék veled fotózkodni, szóval a soha viszont nem látásra!”

- Mina! Ez… WOW… - nézett rám.

- Menjünk tovább. – mosolyogtam és tovább mentünk.

- Miért nem örülsz, hogy vele volt fotózásod? – nézett rám.

- Mert nekem nem szimpatikus. – mondtam.

- Miért? – döbbent le.

- Ide nem megyünk be? – váltottam témát.

- Menjünk, de nem válaszoltál a kérdésemre. – mondta, majd bementünk.

- Nem szimpatikus és kész. Nem tudom az okát. – mondtam.

- Jó. Elhiszem. – mondta. Nekem JongJin azóta nem szimpatikus, amióta félmeztelenül láttam és Jimin-t elküldték miatta. De ezt nem szerettem volna ecsetelni neki.

- Hee! Ezt nézd. Szerintem nagyon jól állna rajtad. – mutattam neki egy fekete dzsekit.

- Ez nagyon tetszik. – mondta és fel is próbálta. Nagyon jól állt rajta. – És még az ára sem olyan vészes.

- Akkor menjünk fizetni. – mosolyogtam – Be szeretnék menni még a Miss Elegante-ba.

- Rendben, menjünk. – mosolygott majd elmentünk kifizetni a dzsekit. Kifizettük, majd kimentünk a boltból, és elkezdett csörögni a telefonom. – Vedd csak elő.

- Biztos? Nem haragszol érte? – kérdeztem kiskutya szemekkel, de ez a napszemüvegtől nem igazán látszott.

- Nyugodtan. – mosolyogta, majd elővettem a telefonom és megnéztem, hogy ki írt üzenetet. Nos, vajon ki is volt? Hát persze, hogy Ravi.

„Szia. Holnap az esküvői ruhaszalonba gyere. Gyönyörű ruhákban fogsz szerepelni. Remélem tetszeni fognak. Ja, és Jimin is ott lehet. Üdvözlettel: Ravi”

Erre csak ennyi válaszom volt:

„Szia! Rendben, de többet nem szeretnék olyan páros fotózást ahol Jimin nem lehet jelen.”

A választ azonnal meg is kaptam.

„Jó, de a mai fotózás, csak azért volt, hogy a karriered magasabb színvonalon fusson.”

Erre már nem válaszoltam. Tudomásul vettem, hogy mindenre lesz valami válasza. A telefonomat lenémítottam, és Hee-vel bementünk a Miss Elegante-ba. Itt levettem a szemüvegem és rámosolyogtam az eladókra.

- Mina, nézd mit találtam neked. – mutatott rá a próbababára Hee.

- WOW… De szép ruha! – nyíltak tágra a szemeim, majd odasiettem megnézni. Egy gyönyörű szép kék ruha volt. Nagyon megtetszett, így leakasztottam egyet a fogasról és elmentem megpróbálni. Nagyon szépen állt rajtam is, így nem volt kérdés, hogy megveszem. Visszaöltöztem, majd amikor kiléptem a fülkéből a bolt főnöke éppen Hee-vel beszélt. „Úr isten! Mi történt addig, amíg én próbáltam?” Ez a kérdés jutott először eszembe. Gondolkodás nélkül odasiettem Hee-hez.

- Szia Mina. – mosolygott rám Hee.

- Szia. Üdvözlöm. – hajoltam meg a bolt vezetőjének.

- Szia Mina. – mosolygott rám – Láttuk a hirdetőtáblát, amit nekünk készítettetek a fényképésszel. Nagyon köszönjük a reklámozást. És, hogy lásd mennyire hálásak vagyunk, fél áron vásárolhatsz. – mosolyogta.

- Nagyon köszönöm. – mosolyogtam.

- Menjenek, nézzenek körül. – mosolygott ránk, majd mi elmentünk körülnézni.

- Hee. Ezt fel kell próbálnod. – mosolyogtam, majd belöktem a próbafülkébe, hogy felvegye a ruhát.

- Ez nagyon szép! – hallatszott ki a hangja.

- Jó lett? – kérdeztem.

- Igen. – jött ki a fülkéből.

- Jó akkor ezt meg is vesszük. – mosolyogtam, majd a válaszát meg nem várva odamentem a kasszához és kifizettem a kettő darab ruhát. Ezután kimentünk az üzletből.

- Mennyi az idő? Olyan sötét van már. – motyogta Hee.

- Este 7 óra. – mondtam – Haza kellene menni. Biztos aggódnak már.

- Igen. Szerintem is induljunk. – mondta, majd elindultunk haza. Az utat végigbeszéltük, de nekem kicsit furcsa érzésem volt.

- Nem követ minket valaki? – kérdeztem.

- Nem. – nézett hátra Hee.

- Pedig tökre olyan érzésem volt/van. – mondtam, majd vállat rántottam.

- Pedig senki nincs mögöttünk, de nekem balra le kell fordulnom. – mosolygott, majd megöleltük egymást búcsúzóul, és elment a házuk irányába.

- Vigyázz magadra! – kiabáltam utána.

- Te is! – kiabált vissza, amin csak nevettem egyet és elindultam haza. Mivel az út további részében sem javult az az érzés, ami valami rosszat sugallt, így mindig hátranéztem. Akkor kaptam szívrohamot, amikor egy kapucnis fiút láttam meg magam mögött. Nagyon féltem így itt hazamenni.  Sötétben mindig is csak autóval szoktam közlekedni. Egészen addig nem kaptam valódi infarktust, amíg az a valaki hozzám nem nyúlt. Ijedtemben megálltam és a fiúra néztem, akiben felismertem valakit.

- JongJin?! – kérdeztem.

- Igen? – kérdezett vissza.

 -Mit keresel itt? – kérdeztem ijedten.

- Semmit. Csak megláttam, hogy egyedül sétál, és késztetést éreztem, hogy idejöjjek. – mondta, majd egy ház falánál jártunk és egy hírtelen mozdulattal annak nekilökött. A kezemet bevágtam a falba és elkezdett fájni.

- Te mit csinálsz? – fogtam meg a fájó pontot.

- Mi az, hogy nem vagyok neked szimpatikus? – váltott át ijesztő hangnemre.

- Nem mindegy az neked? – kérdeztem – Szerintem a véleményem nem izgat annyira.

- Dehogynem. – morgott, de már ijesztő volt.

- Jó. Hagyjuk ezt az egészet. Hagyj békén, nem akarlak látni. – mondtam és elindultam. De csak 1 vagy 2 lépést tettem meg, mert visszarántott és megcsókolt. Amint észbe kaptam ellöktem magamtól és egy óriási pofont vágtam le neki, majd elindultam – Te beteg vagy! Menj orvoshoz! – kiabáltam hátra és futásnak eredtem.

Gyorsan hazaértem, igaz már a tüdőmet is kiköptem, de nem állhattam meg, mert nem tudtam, hogy az az elmebajos követ e.

- Mina! Végre itthon vagy! – kiabált a 3 fiú egyszerre.

- Igen. – sóhajtottam megkönnyebbülésként.

- Azt hittük, hogy már valami baj van… – kezdett bele Kook.

- Minimum 100x hívtalak... – folytatta Guk

- Mindegy. Az a lényeg, hogy itthon vagy. – fejezte be Sehun.

- Milyen jó, hogy egymás mondatait befejezitek. – öleltem meg mind a hármójukat, hogy megnyugodjak.

- Valami furcsa… Önszántából ölelt mg. – nevetett Guk, mire elengedtem őket.

- Gonosz vagy… - nevettem – De én felmegyek a szobámba, elmegyek fürdeni és aludni.

- Menj csak. – mosolygott Kookie. Én felmentem a szobámba és leültem az ágy szélére és gondolkoztam.

„Ez a barom! Ezért sem szimpatikus… Jimin-nek ezt nem szabad elmondanom… Milyen jó, hogy már egyedül voltam… Ezt minél előbb ki kell törölnöm az emlékeim közül.”

Ezek és még más gondolatok jártak a fejemben. De egy kis idő után szedtem össze magamnak ruhát és elmentem fürdeni, majd ezek után le szerettem volna feküdni, aludni, de Jimin írt egy SMS-t.

„Jimin: Szia babám… Mizujs?

Én: Szia életem... Semmi különös. Veled?

Jimin: Semmi~ Milyen ruhákat vettetek?

Én: Hát azt majd meglátod. :D

Jimin: Addig én nagyon kíváncsi leszek.

Én: Rendben. De holnap az esküvői ruhaszalonban lesz a fotózás. Jössz?

Jimin: Természetesen.

Én: Rendben. Akkor holnap jössz ^^ De én megyek aludni mert nagyon fáradt vagyok.

Jimin. Rendben. Akkor holnap. Jó éjszakát! <3

Én: Jó éjszakát! <3”