19. Fejezet Még több drog

Hee Pov.:

Visszasétáltam az asztalunkhoz, ahol leültem Jungkook mellé, és észrevettem, hogy Mina nem jött velem.

- Mi a helyzet életem? – karolt át.

- Hányingerem van, fáj a fejem, szédülök és homályosan látok. Megártott ez a koktél. – mondtam, majd a fejemet a vállára hajtottam.

- Mina merre van? Együtt mentetek el. Nem? – kérdezte.

- De. De nem tudom, hogy hol van. A tömegnél láttam utoljára. Ahol átküzdöttük magunkat, hogy ide tudjunk jönni. – néztem körbe.

- Hee! Mina-t hol hagytad? – kérdezte Jimin.

- Nem tudom. Nem voltunk jól. Lehet hazament. – próbáltam a lehető legnyugodtabb hangnemem használni.

- Hazamegyek hozzá. Ha beteg és egyedül van, az nem tesz jót. – mosolygott Jimin.

- Majd a hős szerelmes meggyógyítja. – kuncogtam.

- Majd a hős szerelmes. – nevetett.

- Majd azért telefonálj, hogy hogyan van. – mondta mély hangon Guk.

- Ígérem… - mondta Jimin, majd felvette a dzsekijét és elment.

- Mitől voltatok rosszul? – kérdezte Tae.

- Ez a koktél megártott. – mutattam a pohárra.

- Milyen koktélt vettél nekik Jungkook? – kérdezte Suga.

- Az a neve, hogy „Blue”. – mondta Kookie.

- Na, azt már nem kaptok többet. – mondta Sehun.

- Tényleg, Yoona. Honnan is jöttél? – kérdeztem.

- Busan-ban éltem eddig szüleimmel, aztán idejöttem az iskolába és a bátyámnál lakok. – mosolygott.

- Busan az egyáltalán nincs közel. – mondta Guk.

- Hát nincs. – nevette Yoona – De örülnék neki, ha csak „Yoon”-nak hívnátok. – mosolygott.

- Rendben. – mondtuk mindannyian egyszerre.

Jimin Pov.:

- Majd azért telefonálj, hogy hogyan van. – mondta mély hangon Guk.

- Ígérem… - mondtam, majd magamra kaptam a kabátomat és elsiettem. A klub-ból kifelé menet hívtam magamnak egy taxit. Kinn vártam, mikor egy fehér Mercedes elszáguldott előttem. Hátsó ablakai sötétítettek voltak, elől beláttam és láttam, hogy egy fiú ül benn.

Ezután az én taxim is megérkezett, beszálltam és elindult.

- Hova vihetem? – kérdezte. Elmondtam neki Mina-ék címét és odavitt. A háznál kifizettem a szállítási költséget és besiettem a lakásba.

- Mina! – kiabáltam. Semmi válasz nem érkezett, így felmentem a szobája ajtajához. Bekopogtam, de még mindig nem érkezett válasz, így úgy határoztam, hogy bemegyek. Beléptem és döbbenten néztem. – Mina! Itt vagy?! – kiabáltam, majd bementem a fürdőszobájába is. Nem volt ott, sehol nem volt – BASSZUS! – fogtam mag a fejem, majd a másik kezemmel a telefonomért nyúltam. Bepötyögtem Guk telefonszámát és felhívtam. 3 kicsengés után fel is vette.

„Guk: Igen? Mina jól van?

Én: Figyelj… Mina… Hát… Izé… - vakartam meg a tarkóm.

Guk: Jimin mi van? Mondd már! – kiabált.

Én: Mina nincs itthon… És hazafele jövet sem láttam az utcán…

Guk: Mi a sz@r?! Mina eltűnt? Király… Én körülnéztem a klubban és itt sincs! Rohadt életbe!

Én: Meg fogjuk találni…

Guk: Hazamegyek.” mondta majd letette a telefont.

Kai Pov.:

Derekánál átöleltem és el sem engedtem. Kezdődhet az én szórakozásom.

- Jimin te vagy az? – kérdezte.

- Ki más lennék? – kérdeztem – Mi lenne, ha kimennénk levegőzni?

- Jó lenne. – mosolygott maga elé – De szóljunk a többieknek.

- Már szóltam. – mondtam ravasz hangnemmel.

- Rendben akkor menjünk. – fogta meg a kezeim és elindult a kijárat felé.

- Mi lenne, ha hátul mennénk ki? – kérdeztem, majd irányt váltottam és magam után kezdtem húzni. A hátsó kijáraton kilépve magam felé fordítottam.

- T-te nem is Jimin vagy. – nézett rám sápadtan.

- Ki vagyok, ha nem ő? – kérdeztem „Himchan! Azt mondtad h alig lesz magánál!”

- K-Kai… - mondta remegő hangon.

- Még mázli, hogy Chan nekem is adott… - morogtam majd megragadtam Mina kezét, és magammal rángattam a Mercedes-emhez. Benyúltam az autóba, és elővettem egy tasaknyi fehér port. Mina nyaka alá fogtam és kicsit megszorítottam – Nyisd szépen ki a szád.

- Engedj el. – suttogta.

- Azt mondtam, hogy nyisd ki a szád! – szorítottam meg erősebben, mire kinyitotta a száját, én pedig beleöntöttem a port. Ezután elengedtem, s a földre rogyott.  – Kelj fel! – utasítottam.

- Nem tudok. – mondta kábán.

- Na, ezt már szeretem! – vigyorogtam, majd felemeltem és bedobtam a hátsó ülésre. Mivel a hátsó ablakok sötétítve voltak, Mina nem látszott. Én beültem a volán mögé és padlógázzal elhajtottam.

- Segítség… - mondogatta – Valaki segítsen…

- Nyugi babám! Nem segít senki. Nem hallanak. – mondtam. Elhajtottam a klub bejárata előtt és láttam, ahogy Jimin kinn állt. Ekkor egy gonosz nevetés hagyta el a számat és hazáig száguldoztam. Otthon beálltam a garázsba, kiszálltam, majd az eszméletlen Mina-t is kiszedtem az autóból. Az ölembe kaptam és megnéztem az arcát. – Ilyenkor vagy a legszebb… Csak sírtál, és ez a sminkednek nem tett jót. – mondtam és bementem vele a lakásba. Lefektettem a kanapéra és levettem róla a magas sarkút. Én is levetkőztem (Kabát; cipő), majd újra az ölembe vettem, és elbattyogtam vele a szobámig. Ott lefektettem az ágyamra, és simogatni kezdtem az arcát, a kezét és a haját is.

„Miért nem lehet így elintézni mindent? Olyan jó megoldás a drog mindenre. Olyan védtelen, tehetetlen, mintha egy kislány lenne…” gondoltam, majd ajkait kezdtem kóstolgatni. Közben az oldalát is simogattam, egyedül voltunk otthon, Yoon elment bulizni biztos, hogy majd csak hajnalban jön. Legalább is ezt hittem. Mar elkezdtem lehúzni Mina-ról a ruhát, mikor meghallottam a bejárati ajtó becsapódását.

- Francba! – kiabáltam, ami kicsit hangosra sikeredett. Elmásztam Mina-tól és kimentem a szobámból. Kinn láttam, hogy a húgom és Sehun jöttek ide.

- Bratyó! – mosolygott rám Yoon.

- Yoon! Hát ti? Sehun? – kérdeztem idegesen.

Sehun Pov.:

- Srácok! Mina eltűnt! Hazamegyek és segítek megkeresni Jimin-nek! – mondta nekünk Guk.

- Eltűnt?! Hogy érted? – kérdeztem.

- Nem ment haza. Itt sincs. És Jimin út közben sem látta. – magyarázta.

- Mi is segítünk. – mondta egyszerre Suga, Taehyung, és Hee.

- Rendben. – mosolygott Guk.

- Hazaviszem Yoon-t és én is segítek. – mondtam kissé idegesen.

- Rendben. Otthon találkozunk. – mondta Guk és ők el is tűntek.

- Nem baj, ha… - vakartam meg a tarkómat.

- A húgod legyen most számodra a legfontosabb. Menjünk. – mosolygott.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd felálltunk és mi is elmentünk. Mivel én és ő autóval jöttünk ezért nem hívtunk taxit, hanem elmentünk a parkolóba és beszálltunk az autóba.

- Remélem, minél előbb meglesz… - fogta meg a kezem.

- I-igen… Reméljük. – sóhajtottam aggódva.

- De induljunk. – engedte el a kezem. Beindítottam az autót és padlógázzal elhajtottunk. Egész úton a kormányt markolásztam, azon rágódva, hogy hol lehet Mina és mi történhetett vele. Mikor Yoon-ék házához értünk megálltam. – Gyere be egy pillanatra. Csak adok valamit. – mondta.

- Rendben. – mondtam és kiszálltunk az autóból, majd bementünk. Megálltam az ajtóban, Yoon pedig a konyhába ment. Alig 1 perc múlva egy pohár vízzel és egy tablettával jelent meg.

- Nyugtató… Ne legyél ideges… Jót fog tenni… - adta át a poharat és a tablettát.

- Köszönöm, de nem kérem. Nem szeretek gyógyszereket szedni… - mosolyogtam rá, és letettem a mellettem lévő kis komódra a kezemben tartott dolgokat. Amint letettem, Kai jött ki a szobájából.

- Bratyó! – mosolygott Yoon.

- Yoon! Hát ti? Sehun? – kérdezte idegesen.

- Sehun hazahozott, mert a húga eltűnt és elmennek megkeresni. – mondta.

- És akkor minek jött be? – sápadt el, majd becsukta az ajtaját.

- Mit rejtegetsz te ott? – kuncogott Yoon.

- Mi? Én? Semmit… - tördelte a háta mögött az ujját. Én csak próbáltam az arcáról leolvasni azt, hogy mi történik, de távol volt ezért nem igazán tudtam mást leolvasni róla, minthogy ideges.

Teljesen akaratlanul lenéztem a cipőkre és egy ismerős magas sarkút láttam meg.

- Yoon… Ez a tiedé? – kérdeztem és a fekete magas sarkúra mutattam.

- Nem. – mondta. Én ekkor elindultam Kai felé – Sehun, mi a baj?

- Engedj be oda! – néztem a szemébe idegesen.

- Dehogy engedlek. – mondta, ekkor elborult az agyam és félrelöktem. Benyitottam a szobájába, és megláttam félig levetkőztetve a húgomat, aki eszméletlen volt.

- Mit tettél vele?! – nyakánál fogva neki toltam a falnak.

- Neked az nem mindegy? – húzta félmosolyra a száját, majd megszorítottam a nyakát – Egy kis fehér por és kiüti a szervezete. – nevetett.

- Bedrogoztad?! Te nyomorult beteg állat! – engedtem el és befutottam a húgomhoz. Megigazítottam a ruháját és ölbe vettem. Kivittem a szobából és végignéztem rajta. Eszméletlen volt, karjai csupán lengtek, mintha csontjai sem lennének. – Yoon, majd hívlak. Jongin, te meg szerintem ne kerülj a testvéreim szeme elé. – mondta és kimentem a lakásból. Beültettem Mina-t az autóba, bekötöttem, majd én is beültem. Beindítottam az autót és el is hajtottam.

Guk Pov.:

Már egy ideje hazaértünk a többiekkel, már csak Sehun hiányzik. Ő is megérkezhetne már,n húzzuk az időt.

- Jó… Addig gyűjtsük össze azokat a helyeket, ahol Mina lehet. – törtem meg a csendet.

- Lehet a parkban, a sportcsarnok melletti kutyafuttatónál, vagy esetleg az iskola tánctermében. – mondta Hee.

- Ezeket mind ellenőrizni fogjuk. – mondtam, majd meghallottuk, hogy egy autó motorja leáll. – Biztos megérkezett Sehun.

- Ideje. – mondta Jungkook, majd kinyílt a bejárati ajtó és becsapódott. – Ember! Kilincset nem ismered?!

- Befogtad a szádat! Gyere inkább segíteni! – kiabált kintről, majd felpattantam és kimentem hozzá. A kezébe Mina-t tartotta, aki teljesen eszméletlen volt. Átvettem tőle a lányt és bevittem a nappaliba.

- Kanapéról felállnál Kook? – kérdeztem, majd felpattant és lefektettem a húgom. Jimin leguggolt mellé és az arcát kezdte simogatni.

- Életem… Hol voltál? – kezdett sírni – Mi történt veled? Miért nem vagy magadnál? – kérdezgette, majd én kimentem Sehun-hoz az előszobába.

- Hol volt? – kérdeztem.

- Nem akarod azt tudni. – morogta.

- Mondd már! – utasítottam.

- Kai szobájában félig levetkőztetve, és ugyan így eszméletlenül. – suttogta.

- Holnap elintézem Jongin-t. De mitől ilyen? – kérdeztem.

- Bedrogozta. – motyogta.

- Éljen. – morogtam idegesen – Menjünk be a többiekhez.

- Rendben. – mondta és bementünk a nappaliba.

- Most, hogy megvan… Szerintem mindenki menjen haza aludni. – mondta Kook.

- Ha el is megyünk, holnap visszajövünk. – mondta Hee.

- Ha nem baj, akkor én maradok vele. Nem akarom egyedül hagyni. – mondta Jimin.

- Jó… Akkor mi megyünk… Reggel viszont jövünk… - mondta Tae.

- Várunk titeket. – mondta Sehun.

- Sziasztok! – mondták, majd (Hee; Suga; Tae) elmentek.

- Én felviszem a szobájába és elalszunk. – mondta Jimin, majd ölbe vette és felvitte a szobájába.

- Nektek is jó éjszakát… Holnap reggel beszélünk. – mondtam a két öcsémnek és én is elmentem aludni.

~Reggel~

Mina Pov.:

A fejem sajog, és rosszul vagyok. Nem tudom, hogy hogyan kerültem ide, de végre a szobámban vagyok. Lehet, hogy csak egy szörnyű álom volt az, amire emlékszek? Bár az amúgy is csak annyi, hogy a tömegből kimentem Kai-al és a parkolóban beleöntött valamit a számba. Onnantól számomra se kép, se hang. Kikeltem az ágyamból és észrevettem, hogy a lábaim kissé gyengék, de ez a gyengeség elszállt mikor éreztem, hogy a tegnapi Kimchi is visszajön. Befutottam a fürdőszobába, majd visszajött az ebédem is. Ezután jobban éreztem magam. Megmostam a fogam és átöltöztem, ezek után lementem a lépcsőn és bementem a nappaliba, ahol Hee és a testvérei és az én testvéreim közül csak Guk nem volt ott.

- Jó reggelt. – köszöntem, majd mindenki ledöbbenve nézett rám.

- Életem! – ölelt át Jimin.

- Okay… Akkor lenne egy kérdésem. Miért van is ilyen „temetési” hangulat? – kérdeztem.

- Majd mindent elmondunk. Jól vagy? – kérdezte Hee.

- Most már igen. – mosolyogtam.

- Ha Guk hazajött mindent elmondunk. – mondta Sehun.

- Baj van? – kérdeztem.

- Emlékszel valamire a tegnap estédből? – kérdezte Suga.

- Addig képben vagyok, hogy kimentem a mosdóba Hee-vel… - motyogtam, majd leültem Jimin-nel a fotelbe, és beszélgetés közben vártuk Guk-ot. 

18. fejezet „Drogok éjszakája”

Mina Pov.:

Egy gyönyörű szombati nap. A madarak énekelnek, a nap, fényesen süt, a mai napon lég egy rövidnadrág. De ezt csak a kint lévő emberek élvezik, mióta összevesztem szeretett bátyámmal nem igazán mozdulok ki a szobámból. Jimin nem is egyszer próbált kiráncigálni a szobámból sikertelenül. Hee és Baekhyun is nagyon sokszor átjött az elmúlt napokban. Hee-t nem érdekli, hogy Jungkook drogozik, úgy érzem, hogy csak én viselem szívemen bátyám sorsát.

- Mina, hahó! – integetett szemem előtt Baek.

- Igen? Bocsi, csak gondolkoztam. – tértem vissza a való életbe.

- Nagyon magadba fordultál. – fogta meg a vállam Hee.

- Nem is tudom miért… - forgattam a szemeim.

- Ne legyél már ilyen Jungkook-kal… Leszokik, majd róla. – mosolygott biztatóan Hee.

- Majd… Addig pedig tönkreteszi a saját életét, de úgy látom, hogy ez csak engem érdekel. – néztem ki az ablakomon.

- Engem is érdekel. – mondta.

- Lányok! Ne veszekedjetek. Este Mina kipiheni magát a bulizás közben. Megnyugodtok mind a ketten és ki is fogtok békülni a bátyáddal. – mosolygott Baek.

- A buli… Teljesen elfelejtettem! – csaptam magam homlokon.

- Nem mondhatod vissza. Már több mint egy hete le vannak foglalva az asztalok és mind a te nevedre. – váltott át komoly hangnemre Hee.

- Nem mondom vissza. – mosolyogtam – Kik is jönnek?

- Te, Baek, én, a bátyjaid és az én bátyjaim. – mondta Hee.

- Megleszünk, bulizunk, jól érezzük magunkat. Elfelejtünk mindent, ami történt. – ölelt meg minket Baekhyun.

- Igazad van. – motyogtam.

- Legalább egy mosolyt! – húzta fel a szám két sarkát Hee.

- Majd talán este. – húztam le.

- Srácok! – jött be a szobámba Guk.

- Igen? – néztünk rá.

- Csak szólni akartam, hogy készen van az ebéd. – mosolygott.

- Ki főzött? – kérdeztem.

- Én. – mondta büszkén.

- Ki akarsz nyírni minket ember? – nevettem.

- Akkor én ezt viccnek veszem. – kuncogott, majd az ágyam mellé sétált. – Napok óta nem jöttél ki innen, és a kedvencedet készítettem. – mosolygott.

- Na, és mi a kedvencem? – kuncogtam.

- Kimchi. – felelte büszkén.

- Nem. – nevettem.

- Akkor? – rökönyödött le.

- Nyugi… Az… Csak idegesíteni akartalak. – mondtam.

- Jó akkor gyertek enni. – mondta Guk.

- Én nem szeretnék. – dőltem hátra az ágyon.

- Vagy két lábon jössz vagy leviszlek. – mutatott rám ujjával Baekhyun.

- Megyek-megyek… - sóhajtottam.

- Remélem is. – mondta egyszerre Baek és Guk. Kikeltem az ágyamból és előttük kimentem a szobámból, majd lebaktattam a lépcsőn. A lépcső alján körülnéztem, majd bementem az étkezőbe. Jimin már ott ült az asztalnál. Mögé léptem és átkaroltam.

- Régen láttalak itt. – fogta meg a kezemet.

- Most sem látsz, csak a kezemet fogod. – kuncogtam.

- De mindjárt látni foglak. – mosolygott, majd elengedte az egyik kezem, a másikat megrántotta és a mellette lévő székre lökött.

- És már látsz is. – kuncogtam, majd a többiek is megérkeztek.

- A szerelmesek egymásra találtak. – kuncogott Hee.

- Hugi! – nézett hátra Jimin.

- Jól van, na… - kuncogott Hee, majd ők is leültek az asztalhoz.

- Jó étvágyat. – mosolygott Guk és elkezdtünk enni.

- Guk, biztosan te főzted? – kérdeztem.

- Volt egy kis segítségem. – nézett Jimin-re.

- Nagyon finom lett. – mosolyogtam, és megfogtam Jimin kezét az asztal alatt.

- Köszönjük. – mosolyogta Guk és Jimin.

- Nagy baj lenne, ha ma este Yoona is jönne? – kérdezte Sehun.

- Nem, dehogy. Több ember nagyobb buli. – mosolyogtam rá. Nekem most Sehun boldogsága a legjobb, annyira örülnék neki, ha Yoona-ban találná meg az igazit.

- Köszönöm, akkor majd beszélek vele. – mosolygott a bátyám. Ez a mosoly volt a legőszintébb, amit valaha is láttam tőle. Ez nagyon meglepett. Nagyon örülök, hogy a bátyám talált magának egy széplányt.

- Guk. Te is találhatnál már valakit magadnak. Te vagy a legidősebb és neked nincs senkid. – mutattam rá az evőpálcikámmal.

- Sehun-nak sincs. – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Neki alakulóban van a kapcsolata. – mosolyogtam-

- Majd találok valakit. Addig is a Te és Jimin nyakán maradok. – nevetett.

- Ne már. – kacagtam.

- Nem segítenél a bátyádon? – nézett rám a szeme sarkából, mosolyogva.

- Vannak neked öccseid is. – nevettem – De, persze, hogy befogadnálak. – mosolyogtam – Majd idősek otthonába adnálak. – suttogtam, mire mindenki nevetni kezdett.

- Guk ezt megkapta. – nevetett Sehun.

- Baek? Neked kapcsolatod? – váltott hírtelen témát.

- Nekem nincs kapcsolatom és egy ideig ne is kell. – mondta Baek.

- De mindenki észrevette, hogy Guk mennyire gyorsan levakarta magáról a figyelmet? – nevettem, majd mindenki elnevette magát.

Himchan Pov.:

- Igen, minden a terved szerint halad, estére full drogban fog úszni a csaj, Jungkook fogja belecsempészni az italába a cuccost. Csak hogy tudd, a legerősebbet adtam neki, hogy a csaj nagyon magánál se legyen. Könnyen magadévá teheted. – magyaráztam miközben rá gyújtottam.

- Na, akkor a csaj remélem még, magáról sem fog tudni. Nem hiába kértelek meg téged. – mosolygott ravaszul.

- Kai, sokkal tartozol már. Ez csak egy újabb dolog, amiért jössz nekem. Ennyi. De csak annyit kérek, - fújom ki a füstöt – hogy Kook-nak a mi kis ügyünkről ne mondj semmit. Majd meglepetés lesz neki is, hogy az édes kis hugicája nálad ébred.

- Én nem említek senkit meg, csak a lányt akarom. Meg amúgy sem fognak látni, ugyanis úgy fogom elvinni őt, hogy senki nem látja, a tömegből fogom kihúzni. – nevetett gonoszan.

- Én ezt már rád bízom. Ez már a te dolgod. Én minden tőlem telhetőt megtettem. – morogtam.

- Aztán kezdődhet a „Drogok éjszakája”. – dörzsölte meg tenyerét.

- Na, most már menj. Jungkook-kal akarok még beszélni. – mutattam az ajtóra.

- Majd még konzultálunk. – mondta, majd elment.

Amint hallottam, hogy becsukódott az ajtó, lehuppantam a kanapéra és a telefonomat a kezembe vettem. Jungkook-nak kezdtem el pötyögni.

„Én: Csá. Estére megvannak a cuccok?”

Jungkook azonnal válaszolt is.

„JK: Csá. Meg vannak. Majd pár óra múlva megyünk el. Addigra én is hazaérek.

Én: Ne felejtsd el, hogy egy pohárba egy tasak. Ne kevesebbet.

JK: Okay… Nem kell aggódni. Mindent elintézek.

Én: Remélem. Hova is mentek?

JK: Seoul Night Club

Én: Rendben. Akkor majd beszélünk. Csá”

- Remélem, nem csinálsz se te, se Kai nagy problémát nekem. Hat te csinálsz neked nincs több anyag, ha Kai akkor megölöm. – morogtam magam elé. A következő pillanatban egy SMS-em jött, Kai-tól.

„Kai: Na?

Én: Ember! El sem mentél, de már zaklatsz!

Kai: Mit beszéltél Jungkook-kal?

Én: A Seoul Night Club-ba mennek pár órán belül.

Kai: Okay… Ennyire voltam kíváncsi, nem kellett volna rám förmedned!

Én: Most mentél el! Mondtad, hogy „MAJD konzultálunk”. Nem gondoltam volna, hogy az a „MAJD” 15 perc múlva lesz!

Kai: Szívj egyet. Feszült vagy.

Én: Érezd jól magad este! Majd beszélünk, hogy mi történt. Tulajdonképpen, amit adtam Kook-nak azt a drogot nem próbáltam még ki. Nálam ez vadonatúj. Kíváncsi vagyok a hatására.

Kai: Én is… *nevet*

Én: Bye!”

Eldobtam a telefonom egy távoli helyre, majd elfeküdtem a kanapén, és elaludtam.

Mina Pov.:

~ 4 óra múlva~

- Segítsek a sminkedben? – kérdezte Hee, miközben bejött a fürdőszobába.

- Nem kell köszönöm. – mosolyogtam rá – Egy tusvonal, és készen is van. – húztam meg az emlitett vonalat.

- WOW! Nagyon jó lett! – ámult el.

- Köszönöm. Megy a ruhámhoz? – kérdeztem.

- Persze. Nagyon is. De gyere, mert Jimin már vár, és persze mi is. – mosolygott, majd kimentünk a fürdőből, és lementünk a lépcsőn.

- A te sminked is nagyon szép lett! De a ruhád egyszerűen nagyon csinos. – néztem végig barátnőmön.

- Nagyon szépen köszönöm. – mosolygott, majd beléptünk a nappaliba. Az összes fiú nagyon megnézett minket. Hee és az én testvéreim is tátott szájjal néztek minket. – Szátokat azért csukjátok be, mert belerepül a légy. – kuncogott. Jimin és Jungkook egyszerre felálltak és mellénk sétáltak.

- Gyönyörűek vagytok. – mondták egyszerre. Jimin megölelt és suttogni kezdett.

- Nehogy féltékeny legyek valakire. – suttogta.

- Nem kell féltékenynek lenned. – mosolyogtam. A következő pillanatban elengedett és megcsókolt.

- Csak mondtam, hogy nehogy. – mosolygott, és visszaállt mellém.

- Sehun, Yoona hol van? – kérdeztem.

- Megyek érte. Kai is elment valahova és nem tudta elhozni. – mondta, majd az órájára nézett – Én indulok is. – felállt a kanapéról és el is ment.

- Szerintem mi is induljunk. – mosolygott Suga.

- Menjünk. – állt fel Taehyung.

- Hívok taxit. – mondta Guk és elment telefonálni.

- Mi addig menjünk ki. – mosolyogtam és mindannyian elindultunk kifelé. Kinn a kapu előtt megálltunk, és vártuk a taxit, meg a bátyámat is. Amikor Guk megjelent, abban a pillanatban meg is láttunk kettő taxit, ami előttünk állt meg.

- Szálljatok be, egyik taxi a miénk másik a tiétek. – mondta Guk. Kook, Guk, és Én a hátsó taxiba ültünk be, majd el is indultunk.

- Hova vihetem magukat? – kérdezte a sofőr.

- A Seoul Night Club-hoz kérem. – mondta Guk és a Club felé vettük az irányt. Amint odaértünk kiszálltunk, és vártuk Sehun-ékat. Jimin, Suga, Hee, és Tae már ott vártak minket. Jimin mellé léptem és azt néztem, hogy ő még így is magasabb.

- Nem szeretnél kicsit összébb menni? – kérdeztem meg tőle.

- Nem, bocsánat. – nevetett – Jó vagy nekem ilyen alacsonyan is. Így tökéletes vagy. – mosolygott. Sehun és Yoona eközben megérkezett.

- Miért nem mentetek be? – kérdezte Sehun.

- Mert úgy gondoltuk, hogy egy család vagyunk, akkor menjünk be együtt. – mosolyogtam Sehun-ra.

- Kedvesek vagytok. Köszönjük. – mondta.

- Csinos vagy Yoona! Szép a ruhád is. – dicsértük meg Hee-vel egyszerre a ruháját.

- Köszönöm. – mosolygott – Ti is nagyon csinosak vagytok.

- Köszönjük. – mosolyogtunk.

- Majd benn megbeszéltek mindent. Menjünk be, mert kezd hűvösödni. – mondta Tae és elindult befelé, mi követtük. Én a klub recepciójához mentem és egy kedves fiatalember fogadott.

- Szia. Miben segíthetek? – kérdezte mosolyogva.

- Szia. Asztalfoglalásom van Jeon Mina névre. – mosolyogtam.

- Egy 10 fős asztal, ugye? – kérdezte. Bár 9-en vagyunk muszáj volt egy 10 fős asztalt foglalnom, mert 9 fős nincs.

- Pontosan. – mosolyogtam a recepciós fiúra.

- A 70-es számú asztal. – mosolygott.

- Köszönöm. – mondtam és elindultam a csapat felé. – 70-es asztal.

- 70-es asztal! – nevetett Suga, majd elindultunk az említett hely felé. Út közben egy fiút láttam, aki nagyon hasonlított Kai-ra, de szerinte biztos, hogy nem ő volt. Megérkeztünk az asztalhoz és leültem.

- Én, Sehun, Suga, Guk és Tae hozunk valami koktélt. – mondta Jungkook és az említett fiúk elmentek.

Jungkook Pov.:

Elmentünk italt kérni. A zsebemben egészen eddig ott volt az anyag, amit Himchan adott. Nagyon izgultam, hogy mi lesz ennek a vége.

- Kérjetek ti előbb. Én viszem Mina-nak és Hee-nek. – mondtam.

- Rendben öcskös. – mondta Guk, és sorba kérte az italokat. Ezeket hamar kiadták, majd megfogták őket és elmentek.

- Hello. 2 „Blue”-t szeretnék. – mondtam, majd a pultos elkészítette az általam kért italokat. Amint feltette ezeket az asztalra mind a két pohárba beleöntöttem az anyagot és elkevertem. – Köszi. – mondtam, megfogtam a két poharat és visszamentem az asztalunkhoz.

- Jungkook is megérkezett. – mondta Jimin.

- Ezt kiengesztelésül. – mondtam, majd Mina és Hee elé tettem a poharakat.

- Köszönjük. – mosolyogták és belekortyoltak.

- Ez finom. – mondta Mina.

- Igen tudom. Azért hoztam. – sóhajtottam és mosolyogtam.

- Ez pedig a tiedé. – mosolygott Suga, és a kezembe nyomott egy poharat.

- Köszönöm. ÉS ezt mindenkire, no meg a békességre. – mosolyogtam és beleittam az italba. Mivel elsőnek mindenki csak egy kisebb koktélt kapott, így az hamar elfogyott. Mina és Hee nem kért többet, mondván, hogy fáj a fejük. Nem is értem miért *szarkazmus*. Mindegy is…

Mina Pov.:

Nagyon megártott ez az egy pohárka ital. Azóta fáj a fejem, és homályosan látok.

- Hee… Nem megyünk ki a mosdóba? – kérdeztem.

- Már én is meg akartam kérdezni. – kuncogott, majd felálltunk és elsétáltunk. A mosdóban a csap felé dőltem és a szemem-lehunytam.

- Nem tudom, hogy mi volt ebben a koktélban, de valami nagyon rossz. Hányingerem is van, szédülök, homályosan látok és fáj a fejem. Neked valami? – kérdeztem.

- Ugyan ezek. – vett egy mély levegőt.

- Menjünk vissza. Megleszünk mi hajnali kettőig. – mosolyogtam, majd felegyenesedtem és kimentünk a mosdóból. Éppen a nagy tömegen mentünk át mikor két kéz fonódott a derekam köré. – Jimin te vagy az? – mosolyogtam. Nem érkezett válasz, de úgy gondoltam, hogy hallgatás beleegyezés…