31. Fejezet Londonban

Mina Pov.:

Mikor a gép leszállt mind a ketten felébredtünk, majd nyújtózkodtunk és a cuccainkkal együtt leszálltunk a gépről immáron Londonban.

- Amúgy, tudod, hogy hova kell mennünk? - kérdeztem miközben átmentünk az ellenőrző kapukon.

- Nem. - a hangja nyugodt volt.

- Mi? - ijedtem meg.

- Nyugalom! De tudom… - kuncogott.

- Akkor jól van. - elmosolyodtam majd elindultunk a kijárat felé.

- Szálljunk taxiba. - mosolygott miközben kiléptünk az üvegajtón, és egy taxi állt meg előttünk.

- Boszorkány. - kuncogtam.

- Hogy mi? - kacagott.

- Kobold… - kacagtam.

- Ülj be. Ezt majd a hotelban megbeszéljük. - kuncogott, sunyi mosollyal majd beszálltunk a járműbe. - A Brown's hotelbe, kérem. - angolul mondta.

- Mennyire vagy perfekt angol nyelvből? - kérdeztem kíváncsian. Mi ketten koreai nyelven beszélgettünk, így kényelmesebb volt.

- Felsőfokú nyelvvizsga. - kuncogott.

- Nekem is… - kuncogtam vele együtt, majd megérkeztünk a hotelhoz. Yeol kifizette a taxi árát majd kiszálltunk a csomagokkal együtt. - Itt már szeretnék én beszélni. - Yeol-ra néztem, miközben bementünk a hotel ajtaján.

- Csak tessék. - mosolygott majd a recepcióhoz mentünk.

- Jó napot! Park ChanYeol és Jeong Mina névre lett foglalva szoba. - angolul mondtam.

- Jó napot. Igen megvan. 1 lakosztály. - mosolyogva válaszolt angol nyelven, majd átnyújtotta a kulcsot.

- Köszönjük. - mosolyogtuk egyszerre majd felmentünk a 97-es szobába, vagyis inkább lakosztály volt, mint szoba. Beléptünk és a luxuscikkek hadaival álltunk szemben. Őszintén szólva meg ijedtem.

- Ez a miénk? - meglepetten kérdeztem.

- Igen. Apu nem szeretné, ha hiányt szenvednénk bármiben is. Minden számlát ő áll. - mosolygott.

- Aki megteheti… - suttogtam mikor puszikat éreztem a nyakamon.

- Hiszen van, 3 kávézója plusz ahol mi dolgozunk. - suttogta.

- El vagy kényeztetve. - kuncogtam.

- Veled mindenkepp. - kuncogott.

- Basszus! Elfelejtettem! - sietve nyúltam a telefonomért.

- Hívd őket, addig elfoglalom az egyik szobát. - mosolyogva ment be az egyikbe. Én pedig abban a pillanatban felhívtam Guk-ot.

„G: Már aggódtam…

Én: Neked is, szia… És ne aggódj… A hotelban vagyunk. Elfelejtettem… Ne haragudjatok… - bűnbánóan mondtam.

G: Semmi baj. A lényeg, hogy jól vagy. Ahm… Hee mondta, hogy neki SMS-t küldj, mert valami Daehyun-nal találkozott. - kuncogott.

Én: Rendben. Akkor neki csak SMS-t írok. De mennem kell, kipakolok és berendezkedek. - mosolyogtam.

G: Szia, hugi. Vigyázz magadra. - mosolygott.

- Szia Bro.” - mosolyogtam majd letettem a telefont. Behúztam a bőröndjeimet a szobámba, majd Hee-nek írtam egy SMS-t:

„Szia! Megérkeztünk Londonba. Jó szórakozást Daehyun-nal. ;)”

Letettem a telefont az ágyamra, s elkezdtem kipakolni. Épp, hogy csak kipakoltam, Yeol benyitott.

- Kopogni? - kuncogva néztem rá.

- Miért mit tennél, hogy ne jöhetnék be? - mosolyogva kérdezte.

- Bármit… Öltözködhetnék is, vagy akármi. - motyogtam - Kipakoltál már?

- Kellene egy kis segítség, mert még nem. - mosolygott.

- Segítek. - kuncogva sóhajtottam, majd felálltam és vele mentem a szobájába. Meglepődve láttam, hogy minden rendben van. - De hát… - motyogva fordultam felé.

- Kobold, mi? - kuncogott.

- Igen. Kobold. - mosolyogtam magabiztosan.

- Miből gondolod? - kuncogva hajolt a nyakamra, amelyet apró puszikkal hintett el.

- Ezért hoztál át? - suttogtam.

- Nem hoztalak… Jöttél te magadtól is… - kuncogott - Hol is tartottunk reggel? - kuncogott, majd megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és viszonoztam, immáron bűntudat mentesen. A derekamra tette a kezét és az ágy felé kezdett el tolni.

„Nem szabad engednem neki! Nem! Most semmilyen esetre sem…”

- Y-Yeol… - éppen eldöntött volna rá, de visszahúzott.

- Baj van? - meglepetten kérdezte.

- É-Én ezt most nem... Ne haragudj... - sóhajtottam.

- Dehogy. Nem haragszom. - mosolygott. - Tulajdonképpen, ebből is látszik rajtad, hogy nem vagy könnyűvérű. - mosolygott. Meglepődve néztem rá. - Nem vagy éhes? Hozassak valamit?

- Ahm... Nem szükséges... - motyogtam, majd éppen a szoba ajtaját nyitottam volna ki, amikor benyitott valaki, ezzel együtt fejbe csapott, majd a földre estem.

- Jézusom! Mina! Jól vagy? - mellém ugrott Yeol.

- Kisasszony! Ne haragudjon. Csupán egy kis ételt hoztam. - bűnbánóan segített fel a földről a szobaszolgálatos férfi.

- Jól vagyok… Köszönöm. - angolul mondtam.

- Akkor az ételt a nappaliban hagyom, uram. - motyogott majd elment.

- Ez írtóra fáj… - nyöszörögtem, mire felemelt és az ágyára tett.

- Egyél, aztán elmegyünk sétálni. - mosolygott, majd behozta az ételt, felültem az ágyon és rá néztem.

- Sétálni? - kérdeztem, majd az ételt meglátván meglepődtem. 2 nagy adag garnéla rák valamilyen szósszal.

- Igen, sétálni. Megnézzük a várost. - mosolygott, majd enni kezdtünk.

- Mit szeretnél megnézni? - kérdeztem halkan.

- Mindent, a Big Ben-t, a London Eye-t... - mosolyogta. - És te?

- Ezt most komolyan kérdezted? - kuncogtam.

- Igen. - mosolygott.

- Én nem tudom, mik vannak itt… Nem a szívem csücske ez a város. - motyogtam.

- Akkor melyik várost szívleled? - érdeklődött.

- Tokyo, Párizs, New York, Róma… - mosolyogtam halványan.

- Értem. - kuncogott.

- Most mi az? - komoly hangnemre váltottam majd ránéztem.

- Semmi… - kuncogott, majd megettük a garnélát.

- El akarsz menni? - kérdeztem.

- Ühüm… - mosolyogta.

- Szia. - kuncogtam mire felkapott és az ajtóhoz vitt.

- Nem egyedül megyek. - kuncogott majd letett a cipőkhöz. - Jössz velem.

- Lökött vagy. - kuncogtam.

- Lehetséges. - mosolygott, majd felvettük a cipőinket és elmentünk a hotelből.

Hee Pov.:

Miután Mina elment a repülővel, egy kávézóba siettem, ahova találkozót beszéltem meg Daehyun-nal. Nagyon izgatott voltam, de egyben nagyon is vártam. Mikor odaértem, Daehyun már várt rám.

- Szia… - mosolyogva ültem le.

- Szia. - mosolygott rám.

- Bocsánat a késésért, csak a reptérre is késve értem oda. - mosolyogva magyarázkodtam.

- Semmi baj. De minek voltál a reptéren? - mosolyogva kérdezett rá.

- A legjobb barátnőmnek Londonba kellett utaznia, és elbúcsúztam tőle. - mosolyogtam, kicsit bánatosan.

- Megbántottalak? Nem állt szándékomban. Ne haragudj. - bocsánatot kért.

- Nem tettél semmit. - mosolyogtam őszintébben, mikor egy pincér elém tett egy csésze kávét.

- Gondoltam ennyivel tartozok. - kuncogta.

- Köszönöm. - mosolyogtam majd belekortyoltam a kávéba - Honnan tudtad, hogy a Latte a kedvencem? - mosolyogva néztem rá.

- Mivel tegnap a fele az ingemen landolt, nem volt nehéz kitalálni. - kuncogta - Nem vagy éhes?

- Nem, köszönöm. - mosolyogtam, majd szépen lassan megittam a kávét.

- Azért együnk valamit. - mosolygott - Ismerek egy nagyon jó éttermet. Neked is tetszene.

- Biztos? - kérdeztem.

- Biztos vagyok benne. - mosolygott majd fizetett a pincérnek és felállt. Én is felálltam, majd felvettem a dzsekimet, és ami után Daehyun elindult utána mentem. - Menjünk taxival. - mosolygott. Engem ez az egész megrémített, mert igazából nem ismertem őt, és kiskoromban mindig azt mondták, hogy ne bízzak idegenekben, de ő más. Ő benne megbízok.

- Menjünk. - bátortalanul mondtam, mire fogott egy taxit, beültünk és egy étteremhez mentünk. Bementünk oda és elfoglaltunk egy asztalt. Az étteremnek romantikus hangulata volt, nagyon szép és díszes falai ezen még dobtak is.

- Mit szeretnél enni? - mosolyogva kérdezte.

- Kimchi szeretnék. - mosolyogva mondtam.

- 2 Kimchit kérünk. - mosolygott a pincérre, aki azonnal elment majd alig 1 perc múlva 2 pohár borral tért vissza.

- Köszönjük. - mosolyogtuk egyszerre. Megiszogattuk a bort, miután megérkezett az étel azt is megeszegettük. E közben sokat megtudtunk a másikról, a múltjáról, és a jövőképéről. Nagyon szimpatikus embernek tűnik Daehyun. Miután mindent megbeszéltünk, és már késő volt, elkísért haza.

- Mi lenne, ha találkoznánk még? - kérdezte mosolyogva.

- Találkozzunk. Holnap délután? A parkban? - kérdeztem.

- Jól van. Akkor ott. - mosolygott, majd az arcomra nyomott egy puszit és eltávozott. Elpirulva léptem be a házba, ahol hangos nyögések csapták meg a fülemet.

- Suga és Tae éjszakás... Jimin most szakított… Mi ez? - motyogva mentem a legfiatalabbik bátyám szobája felé, és a nyögések egyre erősebben hallatszódtak.  Hírtelen indulat irányított, ezért benyitottam. Jimin-t és egy lányt láttam meg, ahogyan éppen akcióznak.

- Hee! Menj ki! - kiabált rám.

- Ne beszélj velem így. - morogtam - Mit művelsz?

- Mina nem bánkódott! Én sem fogok. - morogta majd egy párnát hozzám vágva küldött ki a szobából. Nagy ajtócsapás kíséretével bementem a saját szobámba. Búslakodtam, hogy a bátyám egy k*rván éli ki magát. Soha nem gondoltam, hogy ezt megélem. Ezen gondolkoztam miközben elaludtam.

Mina Pov.:

Pár óra alatt majdnem egész Londont bejártuk Yeol-lal. Engem nem annyira érdekeltek a látnivalók, de egy-egy piercinges előtt elhaladva elállt a lélegzetem. Igen, bevallom, már egy ideje nagyon szeretnék piercinget. Szerintem ezt Yeol is észrevette, ami picit zavarba hozott.

Mikor visszaértünk a hotelbe, Yeol picit furcsán viselkedett.

- Beléd meg mi ütött? - meglepve néztem rá, mikor a telefonjával a szobája felé sietett.

- Holnapra van egy meglepetésem. - mosolyogva fordult vissza.

- Örülök. - közömbös hangnemmel mondtam.

- Egy kis vidámságot kérek. - mosolyogva lépett elém - Csak egy kicsit. - megsimogatta az arcom.

- Furcsa voltál. - szemeibe néztem.

- Ne haragudj rám. - mosolyogva nyomott egy puszit az ajkaimra, amit mosollyal fogadtam.

- Rád nem tudok. - kicsúszott a számon, majd elvörösödtem.

- Én sem tudok, ám rád. - mosolygott - Hol alszol, és hogyan? - nem értettem a kérdését.

- A szobámban. - értetlenül néztem rá.

- És kivel? - kuncogva kérdezte.

- Hát azon gondolkoztam, hogy mindjárt áthívom a szomszédokat és velük. - kuncogtam.

- Aludjak veled? - nyakamba puszilt, mire halkan sóhajtottam.

- Yeol... Mit szeretnél? - suttogtam.

- Téged. - két puszi közt válaszolt, mire zavarba jöttem, és elpirultam.

- E-engem? - meglepődve kérdeztem vissza, mire az ölébe vett és a szobámba vitt, ahol lefektetett az ágyra.

- Jól hallottad… - mosolyogva puszilgatta a nyakam tovább.

- Nem… Ne… Könnyű nőcskének fogsz hinni, akit akkor kapsz, meg amikor csak akarsz. Ez nem így van… - suttogtam, majd eltoltam magamtól.

- Legalább had aludjak veled, kérlek… - kiskutya szemeket meresztett rám.

- Jó… Úgyis ez egy francia ágy… - halványan mosolyogtam.

- Reggel majd megfürdünk. Most aludjunk… Gondolom te is álmos vagy. - mosolyogva lefeküdt mellém, majd betakarta magát és engem is.

- Jól gondolod. - mosolyogva fordítottam neki hátat, majd két kart éreztem meg a derekamon, amik Yeol-hoz közelebb húztak és átöleltek.

- Jó éjszakát, Mina Dongsaeng… - hallottam a hangján a mosolyt.

- Jó éjszakát, Yeol Oppa… - mosolyogva hunytam le a szemeim. Mivel az úton nem tudtam magam kipihenni kellően, ráadásul még Londont is körbejártuk, ezért nagyon hamar elaludtam. Yeol karjai közt pedig biztonságban éreztem magam.

30. Fejezet Go London/Szakítás

Mina Pov.:

Egész éjjel gondolkoztam, milliónyi gondolat forgott a fejemben.

„Nem bírom tovább! Guk-ra fogok hallgatni. A mai műszak után átmegyek Jimin-hez és beszélek vele. Nem tudok a szemébe nézni. Nem megy. Sajnálom, hogy ez lett a vége.”

Mikor reggel felébredtem, már éreztem, hogy a mai nap valami nem lesz rendben, de ezt az érzést elnyomtam magamban. A szekrényemhez léptem és egy kényelmes outfit-et választottam ki, ami egy fehér női ing volt egy fekete farmerrel. Ezek után elmentem a fürdőszobába és egy halvány sminket tettem fel egy rózsaszín rúzzsal.

Mikor elkészültem, lementem a földszintre. Nagyon meglepődtem, mikor megláttam Guk-ot a konyhában.

- Neked nem aludni kellene még? - kérdeztem.

- Neked is szép reggelt. - kuncogott.

- Neked is. - értetlenül néztem rá.

- Kipihentem magam. - mosolyogva kortyolta a kávéját.

- Vagy volt házid, amit nem csináltál meg és reggel gyorsan bepótoltad. - kuncogtam.

- Ez is lehetséges. - mosolygott, mire elkacagtam magam.

- Nekem indulnom is kell dolgozni. További jó leckeírást. Majd estefele jövök. - mosolyogtam majd felvettem a cipőmet és kimentem a motorhoz. Felvettem a sisakomat, ráültem a motorra és elhajtottam otthonról. Út közben egyre nagyobb volt a gyomorgörcsöm, mire a munkahelyemhez értem, azt hittem összeesek. Remegő lábakkal mentem be a kávézó épületébe, mikor megláttam, hogy mindenki ott volt már rajtam kívül.

- Mina! Már azt hittük, hogy nem is jössz. - meglepetten nézett rám a főnök.

- Nem, vagyis de… Csak rosszul vagyok, és ezért késtem. Elnézést kérek. - bocsánatot kértem és meghajoltam.

- Csak nem teherbe estél? - kuncogott MiCha.

- MiCha! - moderáltuk egyszerre az említettet Yeol-lal.

- Jól van, na... - motyogott MiCha.

- Hol is tartottam? - fogta a fejét a főnök - Ja... Megvan. Yeol, Mina, szedjétek a cuccotokat.

- Hogy mi? - a gyomorgörcsöm elmúlt, majd fel is egyenesedtem.

- Apa, most tényleg kirúgsz minket? - háborodott fel Yeol apja szavait hallván.

- Befejezhetném? - kérdezte, ekkor már mind a ketten kíváncsian néztünk rá - Pakoljatok, mert este indul a gépetek Londonba, egy "pincér csereprogramnak" köszönhetően. - macskakörmözött.

- Ezt maga mikor tudta meg? - kérdeztem felháborodva, amiért az utolsó pillanatban kellett megtudnom, hogy Londonba megyek.

- 1 hete. - motyogta.

- Jó, hogy az utolsó pillanatban kell megtudnunk ezt. - motyogtam.

- Szedjétek össze a holmiijaitokat. És este a reptéren találkozunk. - mosolygott majd hátra ment az irodájába. Rajtam kívül mindenki át volt öltözve.

- Ennyi? Maximum 12 óra múlva elutazok, és most kell megtudnom? - morogtam.

- Mina, nyugodj le. - simogatta meg a felkarom Gina.

- Nem megy! - motyogtam majd bementem az öltözőbe és a cuccaimat elpakoltam egy kis zacskóba. Éppen felálltam, mikor valaki benyitott.

- Jobban vagy? - hallottam meg Yeol hangját.

- Voltam már sokkal jobban is. - motyogtam, mikor maga felé fordított.

- Ezen most ki ne akadj. Elköszönsz a családodtól, lesz rá időd. - mosolygott bíztatóan.

- Yeol, a bátyáim iskolában vannak. Nem tudom, hogy hány órájuk van. És... - kezdtem bele egy újabb mondatba, amikor nagy meglepetésemre megcsókolt. Nem tudtam gondolkozni, csak annyit tudtam, hogy ez jól esik, tehát viszonoztam és átkaroltam a nyakát. A kezei az oldalamra kerültek, amit simogatni kezdtek, egy halk sóhajt hallattam, mikor valaki benyitott és felsikított. Yeol-lal abban a pillanatban elváltunk, és az ajtó irányába néztünk.

- Tudtam! - kiabált mikor minden munkatársunk az ajtóhoz jött és végignéztek rajtunk.

- Ki kellene nyitnotok! Nem minket bámulni! - morgott, mire mindenki elment. A könnyeim patakokban kezdtek folyni, majd Yeol mellkasának dőltem, aki átölelt. - Nyugodj meg. Nincs baj. - a hátamat simogatta.

- Mennem kellene még mielőtt elkezdődnek az órák. - szipogva felegyenesedtem.

- Beszélünk még estig? - kérdezte meglepve.

- Valószínűleg. - motyogtam majd kimentem a pulthoz. - Elvitelre kérhetnék 4 kávét? - kérdeztem Gina-t, mire bólintott, majd csinálni kezdte őket.

- Amúgy mi van köztetek? - bukott ki belőle.

- Jó kérdéseid vannak. - motyogtam, majd elém tette a kávékat.

- Este mi is kinn leszünk a reptéren búcsúzkodni. - mosolygott.

- Akkor még senkitől sem köszönök el véglegesen. - motyogva megfogtam a kávékat, majd rájöttem hogy motorral vagyok. Sóhajtottam majd gondolkozni kezdtem. - Sehogy nem érek oda! - kétségbeesetten motyogtam, mikor két kezet éreztem a vállamon.

- Hova? - Yeol szólalt meg mögülem.

- Az iskolába. - motyogtam.

- Gyere, elviszlek. - mosolygott rám, majd a kávékat kivette a kezemből és beült az autójába. Ugyan így tettem majd bekötöttük magunk és az iskolához mentünk.

- Köszönöm a fuvart. - mosolyogtam.

- Megvárlak. - mosolyogta.

- Nem muszáj. Visszasétálok majd a motorért. - vállat vontam.

- Messze van. Itt várlak. - mosolygott rám majd kivettem a kávékat és a bátyáimhoz mentem. Sehun-t Yoona-tól, Guk-ot a haverjaitól, Kook-ot pedig Himchan társaságából rántgattam el.

- Te nem dolgozol? - meglepve kérdezte Sehun.

- Hát az úgy volt, hogy... - odaadtam nekik 1-1 kávét és nekem is maradt. - ..., hogy rossz hírt kell veletek közölnöm.

- Kirúgtak? - meglepetten kérdezte Kook.

- Nem. Csak el kell utaznom... Londonba. - egyre halkabban mondtam.

- Hogy hova? - egyszerte kérdezték meg.

- Este indul a gépem. Addig mindenemet összepakolom. - suttogtam.

- Mennyi időre? - kérdezte elkeseredve Guk.

- Nem mondták. - motyogtam és megöleltem őket. - Sajnálom. - könnyeztem.

- Majd beszélünk minden nap. Úgy könnyebb lesz. - mosolyogta Kook.

- Igen. De ha hazajöttök, mindent megbeszélünk. Most Jimin-nel is szeretnék beszélni. - sóhajtottam, majd Guk-ra néztem.

- Nyugi és bátorság. - mosolygott majd mind a négyen különböző irányba mentünk.

- Sziasztok! - léptem Hee-ékhez.

- Szia. - meglepetten mosolyogtak.

- Jimin, pár mondatot tudnánk váltani? - kérdeztem óvatosan.

- Persze. Menjünk... - mosolygott majd picit odébb mentünk. - Igen?

- Nos, én... - sóhajtottam - Sajnálom, hogy így alakult minden... Soha nem gondoltam, hogy ezt a beszélgetést veled kell megejtenem. - suttogtam.

- Miről beszélsz? - motyogva kérdezte.

- Szeretném, ha a kapcsolatunknak vége lenne. - suttogtam.

- Miatta van?! Ugye?! - kiabálni kezdett - Az a nyomorult bájgúnár elcsavarta a fejed! - az egész udvar minket nézett.

- Jimin, kérlek… ne kiabálj… - higgadtan csitítottam.

- Miért?! Had tudja meg mindenki. - halkított a hangján, de már eléggé felbőszített - Mondd el az igazat. Miatta van? - nem tudtam magamban tartani.

- Igen, miatta. - suttogtam, mire egy hatalmas pofon landolt az arcomon. Természetesen jogosnak tartottam, főleg belegondoltam, hogy Kook ugyan ezt érezte miközben én felpofoztam anno. A kezemet a fájó területre tettem, majd el is vettem onnan. Egy szó nélkül elsétáltam Jimin mellett, majd Hee mellé léptem.

- Mi a baj? - kérdezték, mire legyintettem.

- Szeretném, ha este kijönnétek a reptérre. - motyogtam.

- Ne haragudj, Mina… Éjszakások vagyunk Tae-val. - motyogott bűnbánóan Suga.

- Semmi baj. - mosolyogva megöleltem őket, amit viszonoztak - kérdéses idő múlva találkozunk. - mosolyogva engedtem el őket.

- Hova mész? - döbbenten kérdezte Hee.

- Londonba. Dolgozni. - mosolyogtam.

- Ott leszek. - mosolygott majd megöleltük egymást.

- Ne haragudj. Mennem kell. Össze kell pakolnom. - mosolyogva elengedtük egymást, majd Jimin megvető tekintetével kísérve mentem egészen Yeol autójáig, ahova beültem.

- Mi volt az a pofon? - zúdította rám a kérdést.

- Egy várva várt pillanat. - kuncogtam már inkább szégyenemben.

- Hallottam, hogy mi volt. És ne bánkódj. Ha nem szereted, ezt kell tenni. - mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra, ami hatására elpirultam.

- Menjünk, kérlek... Több időt nem akarok itt tölteni. - motyogtam, majd gumifüst kíséretével elindultunk, ezzel elhagyva az iskola területét. Biztos voltam benne, hogy elveszítettem a legjobb barátnőm és este nem jön el elbúcsúzni tőlem. Nagyon bántott a tudat, hogy mindenkit ellöktem magamtól, de a pofont még most is jogosnak tartom a vele járó megalázottsággal együtt.

Mikor visszaértünk a kávézóhoz, azonnal kiszálltam az autóból.

- Este találkozunk. - mosolyogta.

- Így lesz. - mosolyt erőltettem az arcomra majd becsuktam az ajtót. Felvettem a sisakomat, majd felültem a motorra és játszottam kicsit a hangjával, de végül elmentem haza. Hazaérvén körbejártam a lakást, hogy egy utolsó pillantást vessek minden apró részletre, minden apró emléket felidéztem, majd végső elhatározásként felmentem a szobámba és pakolni kezdtem. A holmiijaim egy nagy és egy közepes bőröndöt töltöttek meg. Ebbe a 2 bőröndbe összepakoltam az összes ruhámat, cipőmet, sminkemet, a laptopomat a töltőjével és a telefontöltőmet. Mivel az angoltudásom kifogástalan, nem is az ottléttől félek, hanem, hogy itt kell hagynom a családom.

Jimin Pov.:

„El sem hiszem, egy bájgúnár miatt így tönkre ment a kapcsolatunk. De lehet, hogy a megcsalás az családi szokás náluk. Jó hobbi… Vagy szimplán csak könnyűvérű, soha többé nem akarom látni őt…”

Miután elment a testvéreimtől, a könnyeimmel küszködve mentem vissza.

- Mi volt ez a kiabálás? – kérdezte Tae.

- Egy szakítás. - motyogtam.

- Hogy mi?! – döbbent le Hee.

- Mina szakított velem egy bájgúnár miatt… - morogtam.

- Ez lehetetlen. – motyogott Suga.

- Nincs olyan, hogy lehetetlen, csak tehetetlen. – motyogtam majd becsengettek.

- Menjünk órára. – motyogott Tae, majd ő és Suga elmentek.

- Most azt állítod, hogy Mina megcsalt? – motyogva kérdezte.

- Igen. De te is menj… Én otthon leszek, beteget jelentek. – morogtam majd beültem az autóba és hazamentem. Otthon nagyjából csak sírtam (vagy, ahogy férfitársaim mondanák: „A szememen keresztül izzadtam”). Jó lesz túllépni rajta, nem szabad a múltban raboskodnom, hiszen a kapcsolatunk már sivár volt. Nem fogok miatta bánkódni, boldog leszek, jobbat érdemlek.

Mina Pov.:

Még utoljára kitakarítottam a lakást, majd a fiúk is hazaértek. Fájó szívvel ültem le melléjük.

- Tényleg elmész? Mikor? – kérdezte Jungkook.

- Igen. És két óra múlva már a reptéren kell lennem. – motyogtam könnybe lábadt szemekkel.

- Szeretünk hugi… - megöleltek.

- Én is titeket srácok… Nagyon is… - mosolyogva viszonoztam az ölelést. – Sajnálom, hogy el kell mennem. – motyogtam.

- Ne sajnáld… - mosolygott Kook.

- Amúgy Jimin…? – kérdezte Guk.

- Egy megérdemelt pofont kaptam. – mosolyogva vállat vontam.

- Sajnálom… Én bíztattalak. – motyogott.

- Figyelj, ha elutazok, még nagyobb bűntudatom lenne, mivel Yeol-lal megyek. – sóhajtottam.

- Jól van. Mindened összepakoltad? – kérdezte Guk.

- Igen, kivéve a TV-m és a bútoraim. – kuncogtam.

- Jól van. – mosolyogtak, majd a maradék másfél órát is végigbeszéltük, és kipakoltam az autóba a bőröndjeim.

- Menni kell? – kérdezte Sehun.

- Igen. Ti is jöttök? – kíváncsian néztem.

- Ez nem kérdés. – mosolyogtak, majd mind a hárman beültek, és utánuk én is.

- Hee vajon eljön? – kérdezetem, majd elhajtottunk.

- Ha szeret téged, akkor biztos. Ha a bátyja befolyásolja, akkor nem tudom. – motyogott Guk.

- Ez is az én hibám. – sóhajtottam.

- Minden rendbe fog jönni. Csak meg kell nyugodnod. – nyugtatott Sehun. Én csak sóhajtottam mikor a reptérre értünk és kiszálltunk. A csomagjaimat is kiszedtem, amit Sehun és Guk elvett tőlem, és ők húzták tovább.

- Kook… - felé fordultam.

- Igen? – kérdezte.

- Amíg nem vagyok itthon, addig azt szeretném, hogy a motor nálad legyen. – átadtam neki a kulcsot.

- Köszönöm. – mosolyogva ölelt meg. – De menjünk. – mosolygott majd elengedett és a többiek után mentünk. A bejáratnál ChanYeol állt a munkatársakkal, Suho-val és egy lánnyal. Tágra nyílt a szemem, mert nem tudtam, hogy ki ő.

- Sziasztok. – mosolyogtam, hiába szomorodtam el.

- Sziasztok. – mosolyogtak mindannyian

- Ahm… Ők a bátyáim, Guk, Sehun és Jungkook. – mutattam rájuk – Fiúk, ő ChanYeol. – mosolyogtam majd kezet fogtak.

- Ők a lakótársaim. – hatalmas kő esett le a szívemről, miközben ezt mondta Yeol – Hana és Suho.

- Suho-t nem kell bemutatni. – kuncogtunk mindannyian.

- Ja, tényleg. – kuncogott – Mindegy, de a jegyeket már kiváltottam, ideje lenne menni. – mosolygott mire elindultunk, az ellenőrző kapukon átlépve a beszállókapuknál találtuk magunkat.

- Hee nem jön… - motyogtam Guk-ra nézve.

- Figyelj, ha Jimin befolyásolta a barátságotokat, akkor ez nem igazi barátság volt. – magához ölelt. A mellkasába fúrtam az arcom és úgy könnyeztem. Majd a hangosbemondón egy női hang szólalt meg „A Londonba tartó járatunk 10 perc múlva indul. Kérjük utasainkat, hogy kezdjék meg a beszállást!”
Megöleltem mind a 3 bátyámat, majd a munkatársakat is. Mindenkitől elbúcsúztunk, majd megfogtuk a bőröndjeinket.

- Hiányozni fogtok. – egyszerre mondtuk.

- Ti is nekünk. De menjetek, mielőtt felszáll a gép. – siettetett MiCha. Intettünk mindenkinek majd a beszállókapu felé sétáltunk.

- MINA! – hallottam meg a barátnőm kiabálását, mire visszafordultam és láttam, hogy fut felém. Amikor utolért magához szorított. – Sajnálom, hogy csak most.

- Nem baj… Már azt hittem, hogy nem jössz. – motyogtam, miközben viszonoztam az ölelését.

- Jimin próbált visszatartani, de nem ment neki. – motyogott.

- Mina, indulni kell… - szólalt meg Yeol.

- Menj, majd telefonálj, ha odaértetek. Érezd jól magad. – mosolyogva elengedett.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd integette, megfogtam a cuccom és fájó szívvel felszálltunk a gépre. Miután leültünk, Yeol kezét éreztem mg a combomon.

- Apu azt mondta, hogy ez 1 év lesz. – mosolygott rám.

- Csak teljen már el. Már most hiányoznak. – motyogtam majd előjöttek a légi utas kísérők és mindent elmutogattak. Ezek után a gép felszállt és London irányába haladtunk tovább, persze mind a ketten elaludtunk az úton.

29. Fejezet Séta a parkban

ChanYeol Pov.:

Az éjszaka minden egyes percére emlékszek, nem bántam meg a tetteim, sőt, még örülök is annak, hogy ez így történt. A legszebb pillanat az volt számomra, mikor azt mondta, hogy szeret. Nem keserít el az sem hogy eléggé sokat ivott, mert a részeg ember csak kimondja azt, amit a józan gondol.
A fejem majd´ szétszakad, ezért most a konyhában keresgélem a gyógyszert.

- Valaki nem tudja, hogy hol van a fájdalomcsillapító? – kiabáltam, hogy a nappaliban is meghallják.

- Csak nem fáj a fejed? – kacagott Hana, miközben a nappaliba mentem.

- Csak szólok, én egész éjjel fenn voltam, és mindent hallottam. – kacagta Suho.

- JoonMyun, foglalkozz már a saját dolgaiddal. – motyogtam – És ez a „Yeol becsajozott.” beszólás kicsit erős volt.

- Legalább a nevét tudod? Vagy részegségedben megfogtad az első lányt és hazarántgattad? – anyáskodóan kérdezte Hana.

- Képzeld Hana! Már egy ideje ismerem őt. – mosolyogtam.

- Már egy ideje? – ránéz az órájára – 12 órája?

- Rohadt vicces. – morogtam majd inkább bementem a szobámba, és a telefonomért nyúltam. 12 üzenetem volt, minden munkatárstól ugyan azt az üzenetet kaptam meg „Mi történt veletek az éjszaka?” Senkinek nem válaszoltam. Úgy gondoltam, hogy ez csak rám és Mina-ra tartozik. A magánéletemet sosem tártam fel másnak.

Mina Pov.:

Épségben hazaértem Hee-vel. Az úton nem szóltunk egymáshoz, igyekeztem nem balesetet okozni, mert rajtam se bukósisak nem volt, de még hosszú nadrág sem.

- Gyere be. – mosolyogtam Hee-re.

- Nem, köszi. – motyogott, majd megragadtam a kezét és berántgattam.

- Nekem most lett elegem abból, hogy Jungkook miatt nm jössz be. Tedd túl magad rajta végre. – motyogtam, miközben felfelé húztam a lépcsőn. Bementünk a szobámba majd elővettem magamnak ruhát, és felé fordultam.

- Ne haragudj. – bűnbánóan nézett rám.

- Nem haragszok. – motyogtam.

- Amúgy bűzlesz az alkoholtól, hol voltál? – kérdezte.

- Buliztam, kikapcsolódtam. – mosolyogtam az előző estén, majd halkan kuncogtam.

- Értem… - mosolyogta „Nem… Te nem értesz semmit…” – És miért kértél időt Jimin-től?- halkan kérdezte. A mosoly lefagyott az arcomról miközben ránéztem.

- Tudod, mostanában nagyon sokat veszekedünk. Ez nekem sem és neki se jó. Ezért egy kis pihenés mind a kettőnknek jól jön. – mosolyogtam rá – De ha nem haragszol, akkor elmegyek letusolni és jövök, utána pedig elmegyünk kávézni.

- A munkahelyedre? –kérdezte mosolyogva.

- Az ma zárva van, mert vasárnap van. – mosolyogtam majd kimentem a szobámból a fürdőbe. Tusolni kezdtem miközben kis egymillió gondolat kavargott a fejemben.

„Miért nem érzek bűntudatot? Reggel is csak az ijedtség miatt sírtam. Miért érzem azt, hogy ez volt életem legjobb estéje? Teljesen összezavarodtam. Yeol egyetlen egy szóval lenyugtat miután Jimin felidegesít. Aigoo! Ki iránt és mit érzek?”

Ezek és ezekhez hasonló gondolataim voltak. Teljesen belezavarodtam ebbe a dologba. Csak sóhajtottam és kiléptem a zuhanykabinból. Megszárítkoztam, felöltöztem és egy halvány sminket készítettem magamnak. „Este hajfestés lesz, szőke leszek holnapra.” Ettől a gondolattól elmosolyodtam és visszamentem a szobámba ahol Hee várt.

- Mehetünk? – mosolyogtam.

- Menjünk. – mosolygott és felállt az ágyamról – A telefonod minimum 12-ször csipogott. Valakinek nagyon hiányzol. – kuncogott majd a kezembe adta a telefonomat.

- E-elolvastad? – kérdeztem remegő hanggal.

- Dehogy is. Nekem ehhez semmi közöm. – kuncogott a rémültségemen. Majd felnyitottam a képernyőzáram és megnéztem. 12 üzenetem volt, minden munkatárstól ugyan azt az üzenetet kaptam meg „Mi történt veletek az éjszaka?” Meglepetten néztem az üzeneteket, de nem válaszoltam. Ez Yeol és az én ügyem, senkinek semmi köze ahhoz, hogy lefeküdtünk. Eltettem a telefonom, majd Hee-re mosolyogtam. – Ki volt az?

- A munkatársaim. – kuncogtam, mintha valami vicceset írtak volna.

- Mit írtak? – kérdezte.

- Lényegtelen. – mosolyogtam majd vettem magamhoz pénzt. – Kávézás után beugrunk Naomi-hoz? – kérdeztem.

- Mit szeretnél csinálni a hajaddal? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Szőke leszek. – mosolyogtam majd kiléptem a szobámból Hee-vel együtt.

- Hogy-hogy? – döbbenten nézett.

- Mert most ahhoz van kedvem. – mosolyogtam.

 - Te döntésed. – kuncogott majd lementünk a földszintre. Megálltam a nappali ajtajában és a bátyáimra néztem. De a 3 közül csak 2 ült ott, Sehun gondolom Yoona-zik.

- Srácok, elviszem az autót. Valamikor jövök. – mosolyogtam.

- Jó, de utána beszélni akarok veled. – komolytekintettel nézett rám Guk.

- Miről? – kérdeztem meglepetten.

- Az rád és rám tartozik… - visszafordult a TV-hez és nem szólalt már meg.

- Jól van, akkor majd beszélünk. – mosolyogtam, majd kimentünk a garázsba és beültünk az autóba. – Jézusom… Milyen régen vezettem már autót… - kuncogtam, majd bekötöttem magam és elindítottam a motort.

- Azért ne törd össze. – kuncogta Hee, miközben bekötötte magát. Kitolattam a garázsból és elmentünk egy kávézóba. Ott kiszálltunk az autóból és bementünk.

- Mi lenne, ha elvitelre kérnénk és elmennénk a parkba. – mosolyogtam, majd beszédre nyitotta a száját, de nem hagytam, hogy megszólaljon. – Akkor jó. – mosolyogtam, majd a pulthoz mentem és kikértem az ő kedvenc-, és az én kedvenc kávémat, majd mellé léptem. – Tessék. – mosolyogtam.

- Köszönöm. – kuncogott, majd kimentünk és beültünk az autóba. Elindultunk és Hee akárhányszor inni próbált a kávéból, mindig fékeztem. Eközben kuncogtam én is és ő is. Majd megérkeztünk a parkhoz és kiszálltunk. - Képzeld el... Múltkor Baekhyun úgy eltaknyolt táncórán. - kacagott miközben mentünk a kis tó felé.

- Pedig Baek ügyes. - kuncogtam.

- Igen csak pont előttünk mosták fel a termet. - kacagta.

- Olyan jó hallani a nevetésed végre. - ránéztem ő pedig rám.

- Rég nevettem már. - mosolygott majd nekiment valakinek. - Oh, basszus! Bocsánat! Ne haragudjon! - aggódva tekintett fel az előtte álló fiúra.

- Semmi baj. - mosolygott - Te ne haragudj. Jól vagy? Nem forráztad meg magad? - kérdezte.

- Nem forráztam meg magam és remélem, hogy téged se forráztalak le. - halványan mosolygott.

- Nem… Engem sem. - mosolygott - A nevem Jung Daehyun. - mosolyogva nyújtotta a kezét kézfogásra.

- Az… Én nevem Kim Hee - mosolyogva ráztak kezet.

- Mit szólnál hozzá, ha ezt a rám pocsékolt kávét bepótolnánk valamikor? - mosolyogva adott át egy papírfecnit Hee-nek ami a telefonszámát tartalmazta.

- Ahm... Ezer örömmel. - mosolyogta a barátnőm.

- Ha megbocsájtasz, sietnem kell a buszhoz. Ne haragudj. - mosolygott meghajolt és tovább futott.

- Egyszer mozdulsz ki otthonról és találkozol egy helyes pasival. - kuncogtam.

- Ez is neked köszönhető. - kuncogta - Mi lenne, ha visszamennénk az autóba, addig meginnád a kávéd és elmennénk a fodrászkellékeshez? Utána pedig hazavinnél. - mosolyogta.

- Ennyi volt a friss levegő? - kérdeztem majd elindultunk az autó felé.

- Most ennyi elég volt. - mosolyogta mikor az autóhoz értünk. Beszálltunk abba és elindultam Naomi Fodrászkellékes üzletébe.

- Bejössz velem? Vagy kinn megvársz? - kérdeztem miközben beparkoltam.

- Megvárlak. Addig felhívom Daehyun-t. - mosolyogta a nevet.

- Jól van. - mosolyogtam majd kiszálltam az autóból és bementem az üzletbe. - Naomi! - kuncogva kiabáltam mikor beléptem, mivel túlságosan nagy csend volt. De amikor beértem megijedtem.

- Szia Mina! - mosolygott rám Nao.

- Yeol… Hát te? - meglepetten kérdeztem.

- Ugyan ez a kérdés jutott eszembe. - kuncogott rám nézve.

- Tessék ez az a festék, amit kértél. - átadta a hajfestéket Yeol-nak, aki kifizette azt és odébb állt - Mina, mivel szolgálhatok?

- Egy 012-es szőke festéket szeretnék. - mosolyogtam.

- A legszőkébb árnyalatot? - kérdezte mire bólintottam - Akkor azt megkeresem a raktárban. - mosolygott s elment.

- Szőke? Valóban? - döbbenten kérdezte Yeol.

- Igen. Te milyen színű leszel? - kérdeztem mosolyogva.

- Elveszed, megtudod. - kuncogva felemelte a dobozt én pedig kíváncsian kezdtem ugrálni.

- Na, jól van... - befejeztem az ugrálást - Visszaélsz a magasságoddal. - kuncogtam, mikor hírtelen megcsókolt, majd a kezeit a derekamra tette, és közelebb húzott. Egy kis idő után rájöttem, hogy Hee kinn ül az autóban és bármikor bejöhet, ezért eltoltam magamtól óvatosan - Hee kinn van… Ne… - hátrébb léptem.

- Jól van. - sóhajtott - Holnap találkozunk a kávézóban... - motyogott szomorúan, majd elment, ezzel bűntudatot ébresztett bennem, amiért eltoltam. A pénztár felé néztem ahol Naomi döbbent arckifejezésével találtam szemben magam. - Ez nem az, amire gondolsz. - szabadkoztam.

- Pedig nagyon annak látszott. - mosolygott, majd átadta a festéket, amit kifizettem.

- Köszönöm. - egy mosolyt erőltettem az arcomra, és kimentem az autóba. - Akkor haza? - néztem Hee-re.

- Igen. - mosolygott majd elindultunk hozzájuk. Az út néma volt, az én részemről pedig bűntudattal teli. Megálltam a házuk előtt, majd ránéztem.

- További szép napot. - mosolyogtam.

- Neked is. - mosolygott majd kiszállt és bement a lakásba. Én pedig elindultam haza, az úton szó szerint száguldoztam. Mikor az autóval leparkoltam a garázsba írtam egy üzenetet Yeol-nak, ezzel a szöveggel:

„Remélem nem haragszol rám… Nem akartalak megbántani…”

Ezek után bementem a lakásba, ott egyenesen a nappaliba.

- Megérkeztem. - mosolyogtam.

- Tudunk beszélni, hugi? – kérdezte Guk.

- Persze, de a fürdőmben jó? Hajat szeretnék festeni. – mosolyogtam, majd felállt és a fürdőszobámba mentünk. Elkezdtem bekeverni a festéket, mikor megszólalt.

- Milyen szín? - kérdezte miközben a kád szélére ült.

- Szőke… - kuncogtam.

- Megint? - kacagott.

- Több mint fél éve barna vagyok. - kuncogtam - De miről szerettél volna beszélni velem? - a tükörből néztem rá.

- Mi történt az este? - kérdezte, miközben elkezdtem felvinni a festéket a hajamra.

- Semmi érdekes. - magamat néztem a tükörben, vagyis inkább a hajamat.

- Látom rajtad, hogy hazudsz. - motyogott - Figyelj, nekem elmondhatsz bármit… - bíztatóan mosolygott rám.

- É-én… - bizonytalanul kezdtem bele - Ígérd meg, hogy nem akadsz ki és nem fogsz semmit tenni… - felé fordultam.

- Megígérem. - felemelte a kezeit, hogy megmutassa, nem kulcsolta össze a mutató és a középső ujját.

- Bízok benned… Nagyon is… - ránéztem, majd sóhajtottam.

- Mondd, hugi. - felállt és megölelt.

- Megcsaltam Jimin-t… - suttogtam.

- Van isten… - suttogta, hallottam a hangján a vigyort.

- Nem is zavar? - eltoltam magamtól.

- Én sosem szerettem Jimin-t. - mosolyogta - De ki volt az, akivel? - kérdezte, mire sóhajtottam.

- ChanYeol. - motyogtam.

- Őt még nem láttam. De van bűntudatod? - kérdezte segítőkészen.

- Az a baj, hogy nincs… - sóhajtottam.

- Ez csupán annyit jelent, hogy már te sem szereted Jimin-t. - mosolygott.

- Lehet, hogy igazad van. - motyogtam - Akkor sem tudom, hogy hogyan mondjam el neki.

- Szerintem ne húzd túl sokáig, mert te bekattansz ő pedig abban a hitben él, hogy szereted. - mosolyog boldogan.

- Ma időt kértem tőle. - suttogtam.

- Akkor innentől egy "elég volt" mondat tökéletesen elég. - mosolyogva macskakörmözött, mire visszafordultam a tükörhöz és folytattam a hajfestést.

~ Hajfestés után ~

A hajamat szárítottam mikor csipogott a telefonom. Nem foglalkoztam vele, tovább szárítottam a hajam, majd elmostam a hajfestő ecsetet és a kis tálkát. Elégedetten néztem a tükörbe, majd megnéztem, hogy ki írt. ChanYeol volt, amin meglepődtem. Egy képet csatolt,

ezzel a szöveggel:

„Rád nem tudok haragudni, és megértem, hogy ott volt az autóban a barátnőd ne aggódj… De hey! Vörös lettem… És a te szőkédre is kíváncsi vagyok  ;)”

Ettől az üzenettől kicsit pirosabb lettem, de nem zavart. Csináltam egy selfi-t és elküldtem neki,

ezzel a szöveggel:

„Megnyugodtam… Vörös? Azta… Furcsa, de mindenesetre jól áll. ^^”

Mosolyogva küldtem el az üzenetet, majd a szobámba mentem. Az idő annyira elrepült, hogy észre sem vettem, de már este 8 óra volt. Holnap menni kell dolgozni, tehát ideje lenne lefeküdni, aludni, de előtte lezuhanyozok. Amit elterveztem megcsináltam. Lezuhanyoztam, majd elmentem aludni. Nagyon vártam a másnapot. Talán nem kellett volna…

28. Fejezet A buli

Mina Pov.:

A születésnapi zsúr után pakoltunk össze. Már fájt a szám a sok mosolygástól, főleg a Jimin-nel való veszekedés után. Miután kitakarítottuk a kávézót és elmosogattuk az összekoszolt tányérokat, szinte mindannyian egyszerre sóhajtottunk fel, hogy végre végeztünk.

- Hova megyünk? – kérdezte MiCha.

- Seoul Night Club? – kérdezte ChanYeol.

- Induljunk. – kuncogta Gina. Mindenki mosolygott és kiment az autójához. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, mert én Yeol-lal jöttem és nem volt nálam semmilyen jármű.

 - Mina velem jössz. – mosolygott rám Yeol, majd az autójához léptem és beszálltam vele együtt. – Várod már a kikapcsolódást? – mosolygott miközben bekötöttük magunkat.

- Tulajdonképpen izgulok. – kuncogtam.

- Ne tedd… Laza lesz a hangulat, és pihend ki a munkát meg a veszekedéseidet. – mosolyogva megsimogatta a felkaromat, amit halvány mosollyal és erős pírral fogadtam, amin csak kuncogott.

- Jó… Nem idegeskedek. – mosolyogtam, mire elindultunk a szórakozóhely felé. Ott Yeol beparkolt és kiszálltunk az autóból mosolyogva.

- Szerinted benn vannak már? – kérdezte rám nézve.

- Ott állnak a bejáratnál. – kuncogtam.

- Oh, nem láttam. – kuncogott majd a többiekhez léptünk.

- Rátok várunk már egy ideje. – mosolygott MiCha.

- Maximum 2 perce. – kuncogtuk egyszerre Yeol-lal.

- Akkor is örökkévalóságnak tűnt. – kuncogta Gina.

- Akkor talán menjünk be. – ajánlottam fel az ötletet, mire nevetve mentünk be a szórakozóhelyre.

Guk Pov.:

Mióta Sehun és Yoona bement a szobába az óta ki sem jöttek, pedig már 21 óra van. Jimin a Mina-val való veszekedés után duzzogva elment. Ez valahogy nem igazán zavart, sőt, talán még örültem is neki.

A TV nézés közben valaki kopogott a bejárati ajtón, ezért felálltam a kanapéról és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam azt, s meglepődtem.

- Te meg mit keresel itt? - néztem a hívatlan vendégre.

- A húgom, itt van? - kérdezte Jongin.

- Talán igen, talán nem. - vigyorogva dőltem az ajtókeretnek.

- Ne játssz az idegeimmel! Itt van vagy nincs? - ingerülten kérdezte.

- Fizetsz, elárulom. - mosolyogtam majd odébb lökött és bejött a házba. - Akkor én hol is kezdjem? Magánlaksértés, ha elesek vagy valami, akkor könnyű testi sértés... - motyogtam majd azt vettem észre, hogy Sehun szobája ajtaját tépi fel - Hülye vagy, ember? - elrántottam onnan.

- Engedj el! - kiabált velem.

- Öcsi... Tudd, hogy kinek a házában vagy. Ne érezd magad otthon! - morogtam majd kirántotta magát a kezemből és berontott a fiatalokhoz.

- Még mindig hívatlan vendég vagy. Húzzál ki a házamból! - bementem utána. Láttam, hogy Yoon és Sehun alszanak ezért próbáltam halkabban elintézni a dolgokat.

- Hugi! Kelj fel, és huss, haza! - kirántotta az ágyból.

- Na, amíg te ebben a házban vagy nem parancsolsz! Otthon, talán de itt nem! Ki lehet menni! Kívül tágasabb... - dühösen mondtam majd megfogtam a felkarját és kirántgattam a szobából.

- Megtiltom, hogy Sehun-nal találkozz! - kiabált Jongin.

- Milyen furcsa, hogy a kapcsolatuk 7. hónapjában kezd el érdekelni, hogy kivel van a húgod. - kipenderítettem a lakásból - Yoona, addig van itt, amíg jól érzi magát. Akár ide is költözhet, rád pedig nem vagyunk kíváncsiak. - morogtam és becsaptam az ajtót, majd visszamentem a fiatalokhoz. - Minden rendben? - Yoon-ra néztem.

- Persze. - halványan mosolygott.

- Addig maradsz, ameddig akarsz. Addig alszol, itt ameddig akarsz. Ehhez a hibbanthoz nem küldelek vissza. - mosolyogtam.

- Én is így gondoltam. - mosolygott Sehun.

- Igazán köszönöm, de nem fogadhatom el. - mosolygott.

- Dehogynem. Sehun mellett is van hely, vagy ha taszítod, akkor van vendégszobánk is. - kuncogtam.

- Mellettem alszik. - húzta vissza az ágyba Sehun, Yoon-t.

- Jól van... akkor én nem is zavarlak titeket. - mosolyogtam majd kimentem a szobából, és magam után az ajtót becsuktam. Visszamentem és tovább néztem valami teljesen értelmetlen Show műsort és vártam, hogy a húgom hazaérjen.

Mina Pov.:

A hangulat nagyon laza volt, igaz volt bennünk már pár kör Tequila, és folyamatosan jött az utánpótlás. Soha nem voltam még ennyire felszabadult és ennyire jókedvű, nagyon élveztem, hogy senki nem szabja meg, hogy én kevesebbet ihatok, mint más. 3 munkatársunk már kidőlt, de én még bírtam, legalábbis azt hittem, hogy bírom. ChanYeol-lal szinte versenyeztünk, hogy ki bírja tovább. Minden egyes pohár után nevettünk egymáson, egyáltalán nem zavart, hogy alig fél éve ismerem. Olyan volt, mintha már minimum 1 évtizede ismernénk egymást és tudnánk, hogy mennyire őrült a másik. Az alkohol kihozta belőlünk azt, amit józanon igyekszünk eltakarni, de valójában most levettük azt a maszkot, ami mögé nap, mint nap rejtőzünk. Ilyenkor van az, hogy senki véleménye, de még a sajátunk sem érdekel. Elértük azt a határt, amikor felszabadulunk és elfelejtjük a mindennapok problémáit.

- Yeol, feladom... - kuncogtam - Te nyertél.

- Pedig ez még csak a… - elkezdte számolni az előttünk lévő poharakat - ...  a 10.

- Meg még előtte ittunk a többiekkel is. - kuncogtam.

- Az nem számít. - kuncogott.

- Nem baj... Én most úgy érzem a mai este elég volt. - kuncogtam, majd felálltam, mire az ölébe rántott. Meglepődtem, még részegen is.

- Hazavigyelek? - kérdezte csábító hangon.

- Megkérhetlek? - mosolyogtam a szemeibe, de válasz helyett egy csókot kaptam, amit teljesen megfontolatlanul viszonoztam. A munkatársak reakciója egyforma folt, kiabáltak és fütyültek.

- Menjünk. - felálltunk majd a többieknek integettünk és kimentünk a club-ból. Egymás kezét fogva jutottunk el az autóig, ahol egy gyors csókot váltottunk, majd mind a ketten beültünk a járműbe. Yeol és én is atom részegek voltunk, de ő még így is biztonságosan hazavezetett.

- Köszönöm, hogy hazahoztál. - mosolyogtam, majd kiszálltam az autóból. Körbe néztem és egy tök idegen helyen voltunk. - Most pontosan hol is vagyunk? - felé fordultam.

- Nálam. - mosolygott, majd egy hirtelen csók keretében a kerítésnek nyomot, a kilincs a hátamba állt, ami miatt felnyögtem, de viszonoztam tettét. A hátam mögé nyúlt és lenyomta azt, majd betolt egészen a házig ahol elengedett. - Egy pillanat csak ebbe a házba a bejutás életveszélyes a lakótársak miatt. - kuncogott, majd benézett az ajtón. - Reménykedjünk, hogy alszanak. - kuncogva ment be, majd én utána. Benn levettük a cipőinket, majd ő titkosügynökösdit kezdett el játszani.

- Esküszöm, mint egy rossz gyerek. - kuncogtam, mire elém lépett.

- A rossz gyerekeket meg kell jutalmazni ahhoz, hogy jóvá váljanak. - kuncogva vette birtokába az ajkaimat, majd a szobájába tolt. Ami abban a szobában történt, azt mindent az alkoholra fogok. De nem hiába mondják azt, hogy „A részeg ember, megteszi azt, amit a józan nem mer!“ Csupán ennyi kellett ahhoz, hogy a tudatalattink a felszínre törjön és megtetesse velünk azt, amire a lelkünk mélyén vágyunk? Hogy lefeküdjünk? De miért van az az érzésem, hogy ennek meg kellett történnie?

~ Másnap reggel ~

Az előző nap estéjén fogalmam sincs, hogy mi történt. A fejem sajog, a szemeimet ki sem tudom nyitni. Két kar karol át hátulról. Azt gondolom, hogy a szobámban vagyok, és Jimin fekszik mögöttem. De az ajtó elöl ismeretlen hangokat hallok.

- Ki ébreszti fel Yeol-t? Már 10 óra. - mondta egy női hang. „10 óra van már? Ácsi... Yeol-t?“ Kipattantak a szemeim és a mellettem fekvő emberre néztem. Felültem az ágyon, mire ő is felébredt.

- Jó reggelt királylány! - mosolyogva nyújtózkodott, majd mellém ült.

- Jó reggelt. - ijedten néztem rá, miközben a takaróval takartam magam, hiszen csak fehérnemű volt rajtam. - Mi történt az éjjel? - félve kérdeztem.

- Lefeküdtünk. - mosolyogta, majd egy puszit lehelt az ajkaimra. Abban a pillanatban magamhoz vettem a ruhámat és felöltöztem. „Miért esett jól még ez a puszi is?”

- Haza kell mennem… - motyogtam, és a tenyerembe temettem az arcomat.

- Haza vigyelek? - a hátamat simogatta.

- Nem kell… Hívok egy taxit. - motyogtam és a táskámért nyúltam, amiben a telefonom volt. Kivettem belőle, majd a képernyőjére nézve láttam, hogy 40 nem fogadott hívásom van. Még Jungkook is hívott, pedig vele nem beszélek egy ideje. - Te jó ég... - motyogtam majd hívtam egy taxit.

- Ki kísérlek. - mosolygott, majd kimentünk a szobából. Lehajtott fejjel sétáltam a cipőmig, mire Yeol minden egyes lakótársa kijött a nappaliból.

- Wow... - mondta egy ismerős női hang.

- Yeol becsajozott. - kacagott egy fiú, neki is ismerős volt a hangja, de inkább nem néztem fel, csak felvettem a cipőmet.

- Nektek nincs más dolgotok, mint hogy az én magánügyeimet nézzétek? - mordult fel Yeol. Felegyenesedtem, majd Yeol-ra néztem.

- Majd a kávézóban találkozunk. - halkan mondtam Yeol-nak - Sziasztok. - elköszöntem mindenkitől, majd kinyitottam az ajtót, mire Yeol visszarántott és megcsókolt. Túl sok gondolat kavargott a fejemben, ahhoz hogy viszonozni tudjam, mikor elengedett, kimentem a házból, majd a kapun is kiléptem. Ott sírógörcsöt kaptam, s meg is érkezett a taxim. Beszálltam majd elmondtam, hogy hova vigyen és hazavitt. Miután kifizettem, zokogva mentem be a házba, ahol már mind a 3 bátyám aggódva várt. Lerúgtam magamról a cipőt, majd megköszörültem a torkom. Mind a hárman kijöttek a nappaliból és végignéztek rajtam, de volt még egy kíváncsi szempár pontosan Sehun mellett.

- Hol voltál? - aggódva kérdezte Guk, de nem válaszoltam.

- Miért nem vetted fel a telefonod? - kérdezte Kook is aggódva, ezen annyira meglepődtem, hogy feléjük fordultam.

- Egyik haveromnál. - Guk-ra néztem és megválaszoltam a kérdését - Mert nem hallottam, hogy csörög. - Kook-ra néztem, miközben az ő kérdését válaszoltam meg, de a válaszom mind két testvéremnek kifejezéstelen hanggal történt. Ezek után felmentem a lépcsőn zokogva egészen be a szobámig. Mivel a szobám zárva volt ezért a fürdőbe mentem, ahol a szobám kulcsát tárolom egy fogason, de nem volt ott.

- Mina, gyere kicsit! - kiabált Sehun mire idegesen lementem.

- Hol van a szobám kulcsa? - kérdeztem a nappali ajtajából.

- Jimin elvitte. Azt mondta, hogy beszélni akar veled és így 100%, hogy odamész. - motyogta Kook.

- Persze majd ha az éjszaka közepén értem volna haza, akkor majd átmentem volna és elkértem volna. Mindenkinek annyi esze van, mint egy csigának?! Könyörgöm, legalább egy kis logikát tegyünk a szituációba! - morogtam hangosan miközben felvettem a cipőmet. - Elmentem. Nem sokára jövök. - morogtam és kimentem a garázsba a motoromhoz. Sisak és minden nélkül felültem rá, beindítottam, majd el is hajtottam. Jimin-ék házához érve ingerülten kopogtam be. Suga nyitott ajtót.

- Jó reggelt. - mosolygott - Gyere be.

- Jobbat… - motyogtam, bementem, majd egyenesen felrohantam Hee szobájába. - Csipkerózsika! Vegyen cipőt és 5 percen belül készüljön el indulásra készen. Nincs kifogás. - morogtam miközben világosságot csináltam a szobájában majd egy hang nélkül Jimin szobájába mentem.

- Jó reggelt, Minnus… - mosolygott rám.

- Ne hívj így… Legalább 1 milliószor megkértelek. - morogtam - Mit szeretnél kérdezni? Esetleg mondani?

- Hol voltál eddig? - kérdezte.

- Az egyik haveromnál. - motyogtam.

- Véletlenül nem ChanYeol-nál. - kérdezte a kulcsomat a kezében fogva.

- Na, jó… Erre nem vagyok kíváncsi. Add ide a kulcsom és had menjek haza. - motyogtam.

- Csak nem igazam van? - kérdezte vigyorogva.

- Jimin! Add ide a kulcsomat! - kicsit fegyelmezőbb volt a hangom.

- Válaszolj a kérdésemre! - kiabált.

- Jó… Tudod mit? Tartsd meg azt a kicseszett kulcsot! - morogtam.

- Hallgatlak! - kiabált.

- Időt kérek! - én is elkiabáltam magam. Ez a mondat kikívánkozott nem gondoltam át, hogy ennek súlya van.

- Hogy mi? - kérdezte, majd odaadta a kulcsomat és kimentem a szobájából. Hee már az ajtóban állt 1 sisakkal a kezében.

- Hee-t elrablom! - szóltam a testvéreinek, akik döbbenten nézek, majd elmentünk onnan.

27. Fejezet „Szabadnap”

Mina Pov.:

Fél éve dolgozok a kávézóban, nagyon megszerettem ezt a helyet. A családi hangulat, és a sok vendég a szívemhez nőtt. Az első 2 fizetésemből mindenemet pótoltam és azóta kulccsal zárom az ajtómat, hogy senki ne menjen be. ChanYeol-lal legjobb barátok lettünk, ám Jimin-nel eltávolodtunk egymástól mióta dolgozok. 

(Mina & ChanYeol)

Hee még mindig bánkódik Jungkook miatt, egyáltalán nem tudom kirántgatni a szóbájából. Csak akkor lép ki a kis „odújából”, ha iskolába megy. A hétvégémet általában, vele és Baekhyun-nal töltöm, ami abból áll, hogy megpróbáljuk kirántani a természetbe, sajnos sikertelenül. Már én is kezdem azt hinni, hogy ő ott fog megöregedni, a remény még él, de már félig halott. Jungkook-kal egyáltalán nem beszélek. Sehun és Guk pedig csak aggódik értem, hogy keveset alszok. Reggeltől estig dolgozok, és van olyan is, hogy éjjel sem alszok, mert éjjel megcsinálom az otthoni dolgokat, esetleg átmegyek Hee-hez és próbálom felépíteni az önbizalmát.

- Hee… - simogatom a hátát fáradtan, az ágya szélén ülve. Hajnali 3 óra van, 5 órája ülök és beszélgetek vele. – Menjünk el sétálni most, utána majd tudsz aludni.

- Aludj te… - Bárcsak megtehetném - Én nem akarok. – morgott, mire csak sóhajtottam.

- Nekem mennem kell dolgozni 3 és fél óra múlva. – motyogtam.

- Még nem aludtál? – aggódó tekintettel nézett rám.

- Téged próbállak alvásra bírni. – sóhajtok – Sikertelenül.

- Aludjunk együtt. És akkor alszunk mind a ketten. Benne vagy? – kérdezte mosolyogva.

- Benne. – mosolyogtam majd lefeküdtem mellé.

- Köszönöm, hogy mellettem vagy. – mosolygott, majd lehunyta a szemeit.

- Ezt ne köszönd. – suttogtam, majd én is becsuktam a szemeim, és azonnal elaludtam.

Reggel a telefonom csörgése ébresztett fel 6 óra 30-kor, amikor tudatosult bennem, hogy nagyon sietnem kell. Kipattantam az ágyból gyorsan magamhoz vettem a tiszta ruhámat és a fürdőbe futottam, ahol csak átöltöztem.

A táskámba pakoltam a pizsamámat majd lefutottam a földszintre és sietve vettem fel a cipőmet. Amikor kinyitottam a bejárati ajtót, Jimin-nel és Suga-val találtam szemben magam.

- Hova-hova? – vállamnál fogva visszatolt Jimin.

- Munkába… - egyszerűen válaszoltam.

- Öltözz át… Így nem mész sehova… - motyogta.

- Most mi a bajod ezzel a ruhával? – állt a védelmemre Suga.

- Hasig ér a póló. – morog.

- Jimin… Nem érek rá… Így is késésben vagyok már… - motyogtam.

- Öltözz át! – emelte meg a hangját.

- Nem öltözök, mert sietek. – morogtam majd kikerültem őket és a motoromhoz mentem. Felvettem a sisakot, majd ráültem a motoromra és amilyen gyorsan csak tudtam a munkahelyemre hajtottam. Mivel sokkal fáradtabb vagyok, mint ami előtt lefeküdtem aludni, ezért miközben leszálltam a motorról, megszédültem. Mikor körülnéztem, láttam, hogy még mindenki kinn áll az épület előtt. Megnyugodva sóhajtottam, hogy nem késtem el. Levettem a sisakot majd a motornak dőltem és vártam, majd egy nagyot ugrottam, mikor valaki megijesztett.

- Jó reggelt! - csípte meg az oldalam Yeol, ez volt az ijedelmem oka.

- Neked is… - kuncogtam miután megugrottam.

- Láttalak… Elég vadul száguldozol korán reggel. - kuncogott.

- Ne is mondd… Így is veszekedtem már Jimin-nel. - morogtam.

- Miért? - kérdezte döbbenten.

- Nem akart így elengedni. Mert, hogy hogyan nézek ki. - sóhajtottam.

- Miért szerintem nőies és ugyanakkor csinos vagy. - mosolyogta miközben éreztem, hogy elvörösödök, majd kuncogtam zavaromban.

- Köszönöm. - kuncogtam.

- Menjünk be. Mindenki bement csak mi nem. - mosolygott majd egyszerre bementünk.

- Végre megérkeztetek. - mosolygott a főnök. - Nos, ma nem nyit ki a kávézó.

- Akkor minek kellett bejönni? - kérdezte Gina.

- Mert délután 5 órára kell jönnötök, ezt el akartam mondani. Van egy rendezvényünk, amit lebonyolítunk. - mosolyogta.

- És ez milyen rendezvény? - kérdeztem.

- Biztos olyan, mint a múltkori. Senki nem jön el. - kacagta MiCha.

- Nem. Ez egy szülinapi buli. - mosolygott a főnök - Mivel ez egy gyereknek a szülinapja lesz ezért csak este 9 óráig tart. Utána szabad az estétek. - összecsapta tenyereit - Addig pihenjetek. Kérdés? - végig nézett rajtunk.

- Mi lenne, ha a szülinapi buli után mi is elmennénk szórakozni? Iszogatni? - kérdezte Yeol, mire mindenki rá nézett.

- Nem rossz ötlet. - mosolyog mindenki.

- Mi lenne, ha mindenki abban a ruhában jönne délután, amiben este akar lenni? - kérdezte ismét Yeol, mire mindenki bólintott.

- Akkor mindenki menjen haza és pihenje ki magát. - mosolygott a főnök, majd elment az irodába. A munkatársaimmal együtt kimentünk az járműveinkhez.

- Este ugye te is jössz? - kérdezte mosolyogva Yeol.

- Háááát~ - mosolyogtam.

- Jó. Akkor este jössz. - mosolygott, mire kuncogtam.

- Ha nem zavarok. - mosolyogtam.

- Bolond. Dehogy zavarsz. - kuncogott - Délután motorral jössz? Vagy elhozzalak? - kérdezte kicsit félve.

- Ahm… - gondolkoztam, majd meg sem várta a válaszomat.

- 16:45-re a kaputok előtt leszek autóval. - bátran mondta.

- Rendben. - mosolyogtam majd felvettem a sisakom - Délután találkozunk. - pacsiztunk majd felültem a motoromra és hazáig meg sem álltam. A motorral a garázsba álltam, majd bementem a lakásba, ahol 2 döbbent szempár fogadott.

- Dolgos kisasszony itthon van nappal? - kuncogott Sehun.

- Itthon, majd 17 órától megyek 21 óráig, s azután pedig szórakozni. - álmosan mosolyogtam.

- Örülök, hogy végre kikapcsolódsz és nem Hee lelkét ápolod. - mosolygott Guk.

- Ha nem baj én felmegyek aludni, mert hulla fáradt vagyok. 16 órakor kelek. Sziasztok. - mosolyogtam, majd felmentem a szobámba és az ágyamra dőltem. Beállítottam a telefonomon az ébresztőt és feltettem töltőre. Mindezek után nyugodtan betakaróztam és azon nyomban el is aludtam.

Sehun Pov.:

- Végre a saját maga jókedvével is törődik. - mosolyogtam.

- Igen… Szerintem már vagy 3 napja nem aludt, hogy Hee-t rábeszélje, hogy lépjen ki a házból. - motyogott Guk.

- Jimin-nel mostanában nagyon sokat veszekednek. Múltkor este is kiabáltak egymással aztán Jimin fogta magát és hazament. - meséltem a történteket.

- Ne haragudjon rám senki. De Jimin-t még a mai napig sem tudom elfogadni. - magyarázta, hogy ő ennek miért örül.

- Az utóbbi időben már teljesen megváltozott. - suttogtam – Mindegy… Yoona jön át nem sokára. Örülnék, ha békén hagynál minket. - motyogtam.

- Nem foglak zaklatni titeket. Megnyugodhatsz. - mosolygott - Amúgy ágyba vitted már? - sunyi mosollyal nézett rám, mire hozzávágtam a mellettem lévő párnát - Ezt igennek veszem. - kacagott.

- Annak veszed, aminek akarod. Én szeretem és kész. - morogtam.

- Mióta is vagytok együtt? – kérdezte mosolyogva.

- 7 hónapja. – mosolyogtam büszkén.

- Gratulálok. – mosolygott, majd csengettek a bejárati ajtón. Mosolyogva álltam fel, majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam azt. Yoon-nal megöleltük egymást, majd beinvitáltam a lakásba.

- Szia Guk. – mosolygott az említettre.

- Szia Yoon. – mosolyogva lépett ki az előszobába.

- Akkor mi menjünk a szobámba. – mosolyogtam Yoon-ra.

- A nyögésekkel csak halkan… Mina had aludjon… - kuncogta Guk majd visszament a nappaliba.

- Bro, ezért még meghalsz. – zavaromban csak kuncogtam. – Menjünk. – mosolyogtam, majd bementünk a szobámba.

- Mina itthon van? – kérdezte mosolyogva.

- Igen, 16:30-ig. – mosolyogtam majd leültem az ágyam szélére.

- Ez is ritka. – kuncogott.

- Igen. – kuncogtam, majd az ölembe húztam, mire ő elvörösödött és eltakarta az arcát – Miért takarod el a szép arcodat? – mosolyogva elvettem a kezeit az arca elől.

- Zavarba hozol. – mosolygott vörös arccal.

- Tudom, már tapasztaltam. – kuncogtam majd óvatosan megcsókoltam, amit ő viszonzott ezért felbátorodtam és elfektettem. Innentől, ami történt, azt mind a ketten akartuk és semelyikünknek nem volt kifogása ellene.

Guk Pov.:

Leültem a nappaliban és a TV-zni kezdtem. Nem igazán érdekelt, hogy mit csinálnak a szobában, de a halk nyögések megcsapták a fülem, amitől nevetni kezdtem. Inkább a telefonomért és a fülhallgatómért nyúltam, majd bedugtam a fülest és zenéket kezdtem el hallgatni. Ez egészen addig ment, míg két kezet meg nem éreztem a vállaimon. Megijedtem ezért a telefon kiesett a kezemből, szerencsére csak a kanapéra esett.

- Ki vagy? Mit szeretnél? – kérdeztem, majd hátranéztem és Kook-ot láttam meg.

- Pénzt. – jelentette ki.

- Megint? Mire? – kérdeztem.

- Az nem mindegy? Amit fater utal annak a negyede az enyém. Arra költöm, amire akarom. – morogta.

- Tönkreteszed az életed. Függő vagy. – motyogtam.

- Akkor másképpen mondom. Vagy ideadod a pénzem, vagy feljelentelek lopásért. – morogta.

- Ezt megtennéd? – kérdeztem majd elém tette a telefonját, amibe be volt ütve a segélyhívó (911). Nem volt más választásom, oda kellett adnom neki a zsebpénzét. Pedig csak az ő érdekében volt nálam, soha nem lopnám meg. Elvette a pénzét és elment itthonról. A következő pillanatban egy döbbent Jimin közeledett felém.

- Az baj, hogy ennek szem-, és fültanúja voltam ennek? – kérdezte majd leült mellém.

- Egy tanúval több. – sóhajtottam majd a telefonomat az asztalra tettem.

- Minden rendben? – kérdezte.

- Kook-kal kapcsolatban minden csak romlik. – motyogtam – Soha az életben nem fenyegetett meg. És kezdek félni, hogy mindent valóra vált, amit mond.

- Nem fogja. Tudja, hogy ő húzná a rövidebbet. – mosolyogta.

- Reménykedem, de hogy hogy átjöttél? – kérdeztem nyugodt hangnemmel.

- Gondoltam, szedek össze Mina-nak ruhát. – mosolyogta.

- Ne menj most a szobájába. Had aludjon. – motyogtam.

- Ki? – értetlenül nézett rám.

- Mina. Had aludjon végre, már napok óta nem alszik. – morogtam.

- De hát… Ő dolgozik. – mondta a maga igazát.

- Hazajött… És lefeküdt aludni 16 óráig. – magyaráztam el neki a helyzetet.

- Nekem nem is szólt. – motyogta.

- Szerintem örült, hogy hazajött. – sóhajtottam.

- Akkor 16 óra után átviszem hozzánk. – mosolygott.

- Dolgozni megy, utána pedig bulizni. – motyogtam, hogy tudja, ez nem fog összejönni.

- Oh, értem… - motyogott – Amúgy mindjárt kel. 3 perc múlva. Megvárom. – mosolygott majd hátradőlt. Ránéztem az órámra és tényleg már 16 óra van. Jó sokáig hallgattam a zenét.

Mina Pov.:

A telefonom csengésére ébredtem, most végre kipihenten. 16 óra volt, a nap vakítóan sütött mikor kikeltem az ágyból mosolyogva. A szekrényemhez léptem, és kivettem azt a ruhát, ami a legjobban tetszett, majd az új sminkes palettámmal a fürdőszobába mentem. Megfürödtem, ami nem vett igénybe túlzottam sok időt csak 15 percet, ezután felvettem a ruhámat és a sminkemet kezdtem el megcsinálni, de a tusvonalammal meggyűlt a bajom. Ezt is negyed óra alatt csináltam meg, majd egy édes parfümöt fújtam magamra, és visszamentem a szobámba, ahol nagy meglepetésemre Jimin volt. Az ágyamon ült, mikor beléptem a szobámba, megijedtem tőle.

- Szia. – mosolyogtam.

- Szia… Hova készülsz? – kérdezte kíváncsian és faarccal.

- Dolgozni. – motyogtam.

- Mint reggel? – számon kérő hangneme idegesített.

- Elmentem dolgozni… Reggel is. Arról nem tehetek, hogy hazaküldtek mindenkit pihenni. – motyogtam.

- És, nem egyenruhátok van? Miért van rajtad ez? – felhúzott szemöldökkel nézett rám.

- Had ne kelljen minden egyes tettemet megindokolnom, Jimin! – kezdtem ideges lenni.

- Én csak kérdeztem, hogy miért ezt vetted fel. Talán nem is dolgozni mész? Kivel találkozol? – kérdezte.

- A munkatársaimmal egy zártkörű rendezvényen a kávézóban, ahol pincér leszek. – morogtam egyre feszültebben.

- Aha… - hitetlenkedett.

- Utána pedig végre el tudok menni, szórakozni! – motyogtam majd egy kis táskába tettem el pénzt és a telefonom.

- Értem… - morgott majd dudaszót hallottam meg lentről.

- Mennem kell, bocsi. – motyogtam és kimentem a szobámból. – Gyere onnan ki, hogy be tudjam zárni. – motyogtam majd kijött és bezártam az ajtót.

- Ki jött érted? – faggatott tovább.

- ChanYeol. – nyugodt hangnemmel mondtam, miközben száguldoztam lefelé a lépcsőn.

- Már megint Ő? – emelte fel a hangját.

- Fejezd már be! Nem vetted még észre, hogy elegem van az állandó vitáinkból? Már torkig vagyok azzal, hogy állandóan számon kérsz! Szerintem még mindig független vagyok, és azt csinálok, amit én akarok! – akadtam ki, majd felvettem a cipőmet – Elmentem! Éjjel majd jövök! – kiabáltam, hogy mindenki meghallja majd egy nagy ajtócsapással elmentem otthonról. Beültem Yeol autójába,  s ránéztem.

- Szia. – mosolygott aranyosan.

 - Szia… - egy pillanat alatt lenyugodtam.

- Baj van? – kérdezte, majd elindultunk.

- Szokásos. – motyogtam.

- Sajnálom, de majd este mindent kipihensz. – kuncogott.

- Nekem még nem adják oda az alkoholt. – kuncogtam.

- Majd kikérjük neked is. Amúgy meg úgyis egyszerre fogunk inni. Téged nem hagyunk ki. – kuncogta.

- Milyen rendesek vagytok… Leitatjátok a Maknae-t. – kuncogtam, mire elkacagta magát.

- A Maknae határaira kíváncsiak vagyunk. – kacagta, majd meg is érkeztünk a kávézóhoz ahol kiszálltunk és kuncogva mentünk be. Meglepett a hely kinézete, mindenhol színes lufik és ´Happy Birthday Anna´ feliratok díszelegtek. Nagyon jó volt ilyen formában látni a munkahelyemet.