Hee Pov.:
Visszasétáltam az asztalunkhoz, ahol leültem Jungkook mellé,
és észrevettem, hogy Mina nem jött velem.
- Mi a helyzet életem? – karolt át.
- Hányingerem van, fáj a fejem, szédülök és homályosan
látok. Megártott ez a koktél. – mondtam, majd a fejemet a vállára hajtottam.
- Mina merre van? Együtt mentetek el. Nem? – kérdezte.
- De. De nem tudom, hogy hol van. A tömegnél láttam
utoljára. Ahol átküzdöttük magunkat, hogy ide tudjunk jönni. – néztem körbe.
- Hee! Mina-t hol hagytad? – kérdezte Jimin.
- Nem tudom. Nem voltunk jól. Lehet hazament. – próbáltam a
lehető legnyugodtabb hangnemem használni.
- Hazamegyek hozzá. Ha beteg és egyedül van, az nem tesz
jót. – mosolygott Jimin.
- Majd a hős szerelmes
meggyógyítja. – kuncogtam.
- Majd a hős szerelmes.
– nevetett.
- Majd azért telefonálj, hogy hogyan van. – mondta mély
hangon Guk.
- Ígérem… - mondta Jimin, majd felvette a dzsekijét és
elment.
- Mitől voltatok rosszul? – kérdezte Tae.
- Ez a koktél megártott. – mutattam a pohárra.
- Milyen koktélt vettél nekik Jungkook? – kérdezte Suga.
- Az a neve, hogy „Blue”. – mondta Kookie.
- Na, azt már nem kaptok többet. – mondta Sehun.
- Tényleg, Yoona. Honnan is jöttél? – kérdeztem.
- Busan-ban éltem eddig szüleimmel, aztán idejöttem az
iskolába és a bátyámnál lakok. – mosolygott.
- Busan az egyáltalán nincs közel. – mondta Guk.
- Hát nincs. – nevette Yoona – De örülnék neki, ha csak „Yoon”-nak
hívnátok. – mosolygott.
- Rendben. – mondtuk mindannyian egyszerre.
Jimin Pov.:
- Majd azért telefonálj, hogy hogyan van. – mondta mély
hangon Guk.
- Ígérem… - mondtam, majd magamra kaptam a kabátomat és
elsiettem. A klub-ból kifelé menet hívtam magamnak egy taxit. Kinn vártam,
mikor egy fehér Mercedes elszáguldott előttem. Hátsó ablakai sötétítettek
voltak, elől beláttam és láttam, hogy egy fiú ül benn.
- Hova vihetem? – kérdezte. Elmondtam neki Mina-ék címét és
odavitt. A háznál kifizettem a szállítási költséget és besiettem a lakásba.
- Mina! – kiabáltam. Semmi válasz nem érkezett, így
felmentem a szobája ajtajához. Bekopogtam, de még mindig nem érkezett válasz,
így úgy határoztam, hogy bemegyek. Beléptem és döbbenten néztem. – Mina! Itt
vagy?! – kiabáltam, majd bementem a fürdőszobájába is. Nem volt ott, sehol nem
volt – BASSZUS! – fogtam mag a fejem, majd a másik kezemmel a telefonomért
nyúltam. Bepötyögtem Guk telefonszámát és felhívtam. 3 kicsengés után fel is
vette.
„Guk: Igen? Mina jól van?
Én: Figyelj… Mina… Hát… Izé… - vakartam meg a tarkóm.
Guk: Jimin mi van? Mondd már! – kiabált.
Én: Mina nincs itthon… És hazafele jövet sem láttam az utcán…
Guk: Mi a sz@r?! Mina eltűnt? Király… Én körülnéztem a
klubban és itt sincs! Rohadt életbe!
Én: Meg fogjuk találni…
Guk: Hazamegyek.” mondta majd letette a telefont.
Kai Pov.:
Derekánál átöleltem és el sem engedtem. Kezdődhet az én
szórakozásom.
- Jimin te vagy az? – kérdezte.
- Ki más lennék? – kérdeztem – Mi lenne, ha kimennénk
levegőzni?
- Jó lenne. – mosolygott maga elé – De szóljunk a
többieknek.
- Már szóltam. – mondtam ravasz hangnemmel.
- Rendben akkor menjünk. – fogta meg a kezeim és elindult a
kijárat felé.
- Mi lenne, ha hátul mennénk ki? – kérdeztem, majd irányt
váltottam és magam után kezdtem húzni. A hátsó kijáraton kilépve magam felé
fordítottam.
- T-te nem is Jimin vagy. – nézett rám sápadtan.
- Ki vagyok, ha nem ő? – kérdeztem „Himchan! Azt mondtad h
alig lesz magánál!”
- K-Kai… - mondta remegő hangon.
- Még mázli, hogy Chan nekem is adott… - morogtam majd
megragadtam Mina kezét, és magammal rángattam a Mercedes-emhez. Benyúltam az
autóba, és elővettem egy tasaknyi fehér port. Mina nyaka alá fogtam és kicsit
megszorítottam – Nyisd szépen ki a szád.
- Engedj el. – suttogta.
- Azt mondtam, hogy nyisd ki a szád! – szorítottam meg
erősebben, mire kinyitotta a száját, én pedig beleöntöttem a port. Ezután
elengedtem, s a földre rogyott. – Kelj fel!
– utasítottam.
- Nem tudok. – mondta kábán.
- Na, ezt már szeretem! – vigyorogtam, majd felemeltem és
bedobtam a hátsó ülésre. Mivel a hátsó ablakok sötétítve voltak, Mina nem
látszott. Én beültem a volán mögé és padlógázzal elhajtottam.
- Segítség… - mondogatta – Valaki segítsen…
- Nyugi babám! Nem segít senki. Nem hallanak. – mondtam.
Elhajtottam a klub bejárata előtt és láttam, ahogy Jimin kinn állt. Ekkor egy
gonosz nevetés hagyta el a számat és hazáig száguldoztam. Otthon beálltam a
garázsba, kiszálltam, majd az eszméletlen Mina-t is kiszedtem az autóból. Az
ölembe kaptam és megnéztem az arcát. – Ilyenkor vagy a legszebb… Csak sírtál,
és ez a sminkednek nem tett jót. – mondtam és bementem vele a lakásba.
Lefektettem a kanapéra és levettem róla a magas sarkút. Én is levetkőztem
(Kabát; cipő), majd újra az ölembe vettem, és elbattyogtam vele a szobámig. Ott
lefektettem az ágyamra, és simogatni kezdtem az arcát, a kezét és a haját is.
„Miért nem lehet így elintézni mindent? Olyan jó megoldás a
drog mindenre. Olyan védtelen, tehetetlen, mintha egy kislány lenne…” gondoltam,
majd ajkait kezdtem kóstolgatni. Közben az oldalát is simogattam, egyedül
voltunk otthon, Yoon elment bulizni biztos, hogy majd csak hajnalban jön.
Legalább is ezt hittem. Mar elkezdtem lehúzni Mina-ról a ruhát, mikor
meghallottam a bejárati ajtó becsapódását.
- Francba! – kiabáltam, ami kicsit hangosra sikeredett.
Elmásztam Mina-tól és kimentem a szobámból. Kinn láttam, hogy a húgom és Sehun
jöttek ide.
- Bratyó! – mosolygott rám Yoon.
- Yoon! Hát ti? Sehun? – kérdeztem idegesen.
Sehun Pov.:
- Srácok! Mina eltűnt! Hazamegyek és segítek megkeresni
Jimin-nek! – mondta nekünk Guk.
- Eltűnt?! Hogy érted? – kérdeztem.
- Nem ment haza. Itt sincs. És Jimin út közben sem látta. –
magyarázta.
- Mi is segítünk. – mondta egyszerre Suga, Taehyung, és Hee.
- Rendben. – mosolygott Guk.
- Hazaviszem Yoon-t és én is segítek. – mondtam kissé
idegesen.
- Rendben. Otthon találkozunk. – mondta Guk és ők el is tűntek.
- Nem baj, ha… - vakartam meg a tarkómat.
- A húgod legyen most számodra a legfontosabb. Menjünk. –
mosolygott.
- Köszönöm. – mosolyogtam, majd felálltunk és mi is
elmentünk. Mivel én és ő autóval jöttünk ezért nem hívtunk taxit, hanem
elmentünk a parkolóba és beszálltunk az autóba.
- Remélem, minél előbb meglesz… - fogta meg a kezem.
- I-igen… Reméljük. – sóhajtottam aggódva.
- De induljunk. – engedte el a kezem. Beindítottam az autót
és padlógázzal elhajtottunk. Egész úton a kormányt markolásztam, azon rágódva,
hogy hol lehet Mina és mi történhetett vele. Mikor Yoon-ék házához értünk
megálltam. – Gyere be egy pillanatra. Csak adok valamit. – mondta.
- Rendben. – mondtam és kiszálltunk az autóból, majd
bementünk. Megálltam az ajtóban, Yoon pedig a konyhába ment. Alig 1 perc múlva
egy pohár vízzel és egy tablettával jelent meg.
- Nyugtató… Ne legyél ideges… Jót fog tenni… - adta át a
poharat és a tablettát.
- Köszönöm, de nem kérem. Nem szeretek gyógyszereket szedni…
- mosolyogtam rá, és letettem a mellettem lévő kis komódra a kezemben tartott
dolgokat. Amint letettem, Kai jött ki a szobájából.
- Bratyó! – mosolygott Yoon.
- Yoon! Hát ti? Sehun? – kérdezte idegesen.
- Sehun hazahozott, mert a húga eltűnt és elmennek
megkeresni. – mondta.
- És akkor minek jött be? – sápadt el, majd becsukta az
ajtaját.
- Mit rejtegetsz te ott? – kuncogott Yoon.
- Mi? Én? Semmit… - tördelte a háta mögött az ujját. Én csak
próbáltam az arcáról leolvasni azt, hogy mi történik, de távol volt ezért nem
igazán tudtam mást leolvasni róla, minthogy ideges.
- Yoon… Ez a tiedé? – kérdeztem és a fekete magas sarkúra
mutattam.
- Nem. – mondta. Én ekkor elindultam Kai felé – Sehun, mi a
baj?
- Engedj be oda! – néztem a szemébe idegesen.
- Dehogy engedlek. – mondta, ekkor elborult az agyam és félrelöktem.
Benyitottam a szobájába, és megláttam félig levetkőztetve a húgomat, aki
eszméletlen volt.
- Mit tettél vele?! – nyakánál fogva neki toltam a falnak.
- Neked az nem mindegy? – húzta félmosolyra a száját, majd
megszorítottam a nyakát – Egy kis fehér por és kiüti a szervezete. – nevetett.
- Bedrogoztad?! Te nyomorult beteg állat! – engedtem el és
befutottam a húgomhoz. Megigazítottam a ruháját és ölbe vettem. Kivittem a
szobából és végignéztem rajta. Eszméletlen volt, karjai csupán lengtek, mintha
csontjai sem lennének. – Yoon, majd hívlak. Jongin, te meg szerintem ne kerülj
a testvéreim szeme elé. – mondta és kimentem a lakásból. Beültettem Mina-t az
autóba, bekötöttem, majd én is beültem. Beindítottam az autót és el is
hajtottam.
Guk Pov.:
Már egy ideje hazaértünk a többiekkel, már csak Sehun
hiányzik. Ő is megérkezhetne már,n húzzuk az időt.
- Jó… Addig gyűjtsük össze azokat a helyeket, ahol Mina
lehet. – törtem meg a csendet.
- Lehet a parkban, a sportcsarnok melletti kutyafuttatónál,
vagy esetleg az iskola tánctermében. – mondta Hee.
- Ezeket mind ellenőrizni fogjuk. – mondtam, majd
meghallottuk, hogy egy autó motorja leáll. – Biztos megérkezett Sehun.
- Ideje. – mondta Jungkook, majd kinyílt a bejárati ajtó és
becsapódott. – Ember! Kilincset nem ismered?!
- Befogtad a szádat! Gyere inkább segíteni! – kiabált kintről,
majd felpattantam és kimentem hozzá. A kezébe Mina-t tartotta, aki teljesen
eszméletlen volt. Átvettem tőle a lányt és bevittem a nappaliba.
- Kanapéról felállnál Kook? – kérdeztem, majd felpattant és
lefektettem a húgom. Jimin leguggolt mellé és az arcát kezdte simogatni.
- Életem… Hol voltál? – kezdett sírni – Mi történt veled?
Miért nem vagy magadnál? – kérdezgette, majd én kimentem Sehun-hoz az
előszobába.
- Hol volt? – kérdeztem.
- Nem akarod azt tudni. – morogta.
- Mondd már! – utasítottam.
- Kai szobájában félig levetkőztetve, és ugyan így
eszméletlenül. – suttogta.
- Holnap elintézem Jongin-t. De mitől ilyen? – kérdeztem.
- Bedrogozta. – motyogta.
- Éljen. – morogtam idegesen – Menjünk be a többiekhez.
- Rendben. – mondta és bementünk a nappaliba.
- Most, hogy megvan… Szerintem mindenki menjen haza aludni. –
mondta Kook.
- Ha el is megyünk, holnap visszajövünk. – mondta Hee.
- Ha nem baj, akkor én maradok vele. Nem akarom egyedül
hagyni. – mondta Jimin.
- Jó… Akkor mi megyünk… Reggel viszont jövünk… - mondta Tae.
- Várunk titeket. – mondta Sehun.
- Sziasztok! – mondták, majd (Hee; Suga; Tae) elmentek.
- Én felviszem a szobájába és elalszunk. – mondta Jimin,
majd ölbe vette és felvitte a szobájába.
- Nektek is jó éjszakát… Holnap reggel beszélünk. – mondtam a
két öcsémnek és én is elmentem aludni.
~Reggel~
Mina Pov.:
A fejem sajog, és rosszul vagyok. Nem tudom, hogy hogyan
kerültem ide, de végre a szobámban vagyok. Lehet, hogy csak egy szörnyű álom
volt az, amire emlékszek? Bár az amúgy is csak annyi, hogy a tömegből kimentem
Kai-al és a parkolóban beleöntött valamit a számba. Onnantól számomra se kép,
se hang. Kikeltem az ágyamból és észrevettem, hogy a lábaim kissé gyengék, de
ez a gyengeség elszállt mikor éreztem, hogy a tegnapi Kimchi is visszajön.
Befutottam a fürdőszobába, majd visszajött az ebédem is. Ezután jobban éreztem
magam. Megmostam a fogam és átöltöztem, ezek után lementem a lépcsőn és
bementem a nappaliba, ahol Hee és a testvérei és az én testvéreim közül csak
Guk nem volt ott.
- Jó reggelt. – köszöntem, majd mindenki ledöbbenve nézett
rám.
- Életem! – ölelt át Jimin.
- Okay… Akkor lenne egy kérdésem. Miért van is ilyen „temetési”
hangulat? – kérdeztem.
- Majd mindent elmondunk. Jól vagy? – kérdezte Hee.
- Most már igen. – mosolyogtam.
- Ha Guk hazajött mindent elmondunk. – mondta Sehun.
- Baj van? – kérdeztem.
- Emlékszel valamire a tegnap estédből? – kérdezte Suga.
- Addig képben vagyok, hogy kimentem a mosdóba Hee-vel… -
motyogtam, majd leültem Jimin-nel a fotelbe, és beszélgetés közben vártuk
Guk-ot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése