22. Fejezet Mit rejt az éjszaka?

Sehun Pov.:

Este 8 óra múlt. Már 10 perce itt várom Yoon-t. Kezdek félni, hogy nem kapta meg az üzenetem. Így is nagyon nehezen vettem rá magam arra, hogy ide jöjjek.

„Mi van, Ő nem tudta magát rávenni? Jobb lesz, ha inkább hazamegyek, és lemondok róla. Túl kell lépni, fájni fog, de könnyebb lesz utána...”

Sóhajtottam majd elindultam, alig tettem meg 2 métert, mikor kiabálást hallottam meg.

- Sehun! Várj! Kérlek! – hallottam meg Yoon hangját. Hátrafordultam, majd megláttam, ahogy felém fut.

- Yoon! Már azt hittem, hogy nem is jössz. – mosolyogtam rá.

- De… Jöttem… - lihegett – Csak későn vettem észre az üzenetedet. Sajnálom, hogy késtem.

- Semmi baj. Üljünk le a padra. – mutattam a pad felé. Ő bólintott és leültünk.

- Baj van? Vagy mi volt ennyire sürgős? – fordult felém.

- Ahm… Én… - makogtam – Én ezt nem tudom, hogy hogyan mondjam ki… Ebben én nem vagyok jó. – kuncogtam kínomban.

- Mit? – nézett rám kíváncsian – Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szeretnél. – mosolygott.

- Nos, Én… - sóhajtottam, majd a szavak helyett inkább a cselekvést választottam, tehát a szemébe néztem, majd megfogtam a kezét és megcsókoltam. A cselekedetemet viszonozta, ami jól esett, ugyanis eközben rájöttem, hogy Ő is érez irántam valamit. Elváltunk egymástól majd a szemeibe néztem.

- Én is szeretlek. – mosolygott rám. Egy megkönnyebbült mosolyt mutattam, ám ekkor egy SMS-em érkezett. – Ki az? – kérdezte majd elővettem a készüléket és megnéztem.

- A bátyám. – morogtam. Majd magamban elolvastam az üzenetet.

„Gyere haza! Mennék el. Jungkook-ot meg nem hagyom itt egyedül a drogjai miatt… Yoona-t vidd haza, ne találkozzon a bátyjával. Az is mindjárt a kis erdő mellett van… Ahova írtam neki Rejtett számról, hogy menjen. IGYEKEZZ!
 Üdv.: Guk”

- Menni kellene. Most mondta, hogy az öcsénk rosszul van. – találtam ki valamit.

- Veled megyek. – mosolygott.

- Hazaviszlek. Ne lásd őt így. – motyogtam, majd megfogtam a kezét és elindultunk az autó felé. – Ne haragudj, kérlek. Nem így terveztem. – hajtottam le a fejem.

- Semmi baj. – mosolygott, majd beültünk az autóba. Az otthonáig az út néma volt. Mikor megálltam a ház előtt, felém fordult. – Nem haragszok. Remélem, hogy holnap is találkozunk. – mosolygott, majd egy apró puszit nyomott ajkaimra.

- Holnap felhívlak. – mosolyogtam, majd Yoon kiszállt és bement a házba. Én gyorsan hazaszáguldottam. Gyorsan bementem a lakásba. –BRO! – kiáltottam.

- Mi van?! – kiabált vissza.

- Ha elmész, akkor kérlek vigyázz magadra. Nincs kedvem a rendőrségre járkálni érted. – motyogtam.

- Fogok. Fel se ismer majd. – mondta majd egy maszkban és egy kapucniban lépett elő.

- Jó… Így mehetsz… - mosolyogtam, majd Guk le is lépett. Én bementem a nappaliba, leültem Kook mellé és elkezdtünk nézni egy horrort, aminek két része van. (Ami a Démonok között volt)

Guk Pov.:

Sehun hazaért én meg már futok is az erdő mellé, ahova Jongin-nak találkozót mondtam. 10 percig futottam mire odaértem. Jongin már ott várt.

- Te voltál, aki rám írt? – morgott rám. Nem válaszoltam, ugyanis a hangomról felismert volna, így csak bólintottam – Mit akarsz? Ki vagy te? – morgott rám, mintha egy utolsó senki lennék ezen a földön. Ez nálam kiverte a biztosítékot és indulatosan. – Hey! Ki vagy?! Mit akarsz?! KÉRDEZTELEK! VÁLASZOLJ! – ordított rám, mire ökölbe szorítottam a kezem és behúztam neki, amitől a földre esett. Felé másztam és a hasára ülve ütöttem tovább. –Ha nem fejezed be! Meg foglak találni! – próbált védekezni, de nem sikerült. Nagyon kevésre voltam attól, hogy eszméletlenre verjem, mikor belegondoltam, hogy eddig most még nem kellene elmenni. Leszálltam róla és egy nagyot rúgtam belé. Majd elindultam az otthonom irányába, ám 3 méter megtétele után megfordultam, mert valamit morgott.

- Kérsz még?! – torzítottam el a hangom.

- Nem tudom ki vagy, de az biztos… - mély levegőt vett – MEG FOGLAK TALÁLNI!

- Sok sikert… - intettem neki majd hazafutottam. Bementem a lakásba, majd levettem a kapucnit és a maszkot is. – Megjöttem! – kiáltottam.

- B@zdmeg! Horrort nézünk, és még kiáltasz is! – kiáltott Kook a nappaliból, majd én is odamentem.

- Oh, ezt már láttam. A nőt meg fogja szállni a démon… (1. rész) – nevetve árultam el az egyik részletet.

- Ne mondd el! – hozzám vágott egy párnát majd leültem melléjük, és amin ők megijedtek én csak nevettem rajta. Egész éjjel filmeztünk, mit sem törődve avval, hogy másnap iskola.

Mina Pov.:

Miután kipakoltunk lementünk a nappaliba beszélgetni a szüleimmel. Helyet foglaltunk a kanapén, majd apa és Hae-Won kíváncsian néztek ránk.

- Milyen az élet Szöulban? – kérdezte mosolyogva Apu.

- Nagyon szeretünk ott élni. A legjobb zeneiskolában tanulunk szorgalmasan. – mosolyogtam.

- Jimin? Hol tanulsz? – kérdezte Hae-Won.

- Ugyan abban az iskolában, mint Mina és a bátyjai. Sehun-nal járok egy osztályba.  válaszolt illedelmesen Jimin.

- A semmirekellő bátyáid dolgoznak legalább? Vagy az is rád marad? – kérdezte modortalanul Hae-Won.

- Nem semmirekellőek… Mivel ösztöndíjat kapunk ezért nem kell dolgoznunk… - mosolyogtam rá. Tudtam, hogy idegesíti, amikor mosolygunk. Ez a nő egyszerűen valami sátán.

- Lusták, semmirekellőek… - morgott mikor Apukám csitította.

- Hae-Won! Ne beszélj így róluk! – szólt rá Apu.

- Legalább a lányodnak lehetne annyi esze, hogy elmegy, vagy elküldi őket dolgozni. – morgott.

- Dolgoztam… Nem is egy helyen… - próbáltam rendezni magamban az indulataimat.

- Tényleg kicsim? Mesélj, mit dolgoztál? – mosolygott rám Apu.

- Igen. Először pincérként dolgoztam, majd modellnek álltam, de lemondtam róluk. – mosolyogtam édesapámra.

- Gratulálok. De szerintem menjetek aludni, fáradtak lehettek, sokat vezettetek. – mosolygott ránk apa, mire felálltunk.

- Jó éjszakát. – meghajoltunk, majd felmentünk az emeletre.

- Elmész tussolni? – néztem Jimin-re – a folyosó végén balra.

- Igen elmegyek. – mosolygott rám majd magához vette a pizsamáját és elment.

„Semmirekellőek? Ki miatt vállaltuk azt, hogy elköltözünk innen? Ki miatt menekültünk el mi négyen Szöulba? Ki bántott minket 5 teljes éven keresztül? Ki volt minden egyes éjjel részeg? Ki volt az, aki miatt Guk ilyen erőszakossá vált, hogy megvédje kisebb testvéreit? Guk kapta a legtöbb bántalmazást közülünk! Csak azért, hogy mi ne éljük át a fájdalmat! Minden éjszaka végigjárt a házon, mindenbe belekötött és mindenért kaptunk. Remélem ez eltűnt belőle és a mai éjszakánk nyugodt lesz…”

Nagy gondolkozásomat a nyíló ajtó zavarta meg, amin Jimin lépett be.

- Baj van Életem? –rám nézett, és mellém ült.

- Nem, dehogy is. Miért kérdezed? – mosolyogtam rá.

- Könnyes a szemed. – nézett mélyen a szemembe.

- Visszagondoltam pár jó emlékre. – füllentettem hihetően – De én elmegyek letussolni. – mosolyogtam majd kipattantam az ágyból és magamhoz fogtam a pizsamám.

- Menj csak. Itt várlak. – mosolygott majd én elmentem letussolni. A zuhany alatt kiürítettem a fejem és lenyugodtam. A zuhany alól kilépve a törölközőmért nyúltam, amivel megszárítkoztam és magam köré tekertem. A pizsamámért nyúltam, ami az ajtón lévő kis fogasra volt felakasztva. De nem értem el ugyanis az ajtó kinyílott. Hae-Won lépett be.

- Hogy képzeled, hogy idejössz? – zárta be kulccsal az ajtót. – Örültem, hogy két évvel ezelőtt eltakarodtatok innen! – Óvatosan hátráltam. – Most meg? Felbukkansz egy fiúval az oldaladon? – kaptam egy pofont – Mondd csak, te a testedet árulod?

- Mi van?! Jimin a barátom! És nem vagyok k*rv@! – keltem ki magamból mire akkorát kaptam, hogy a földön kötöttem ki. Az arcom sajogni kezdett, majd a kezem a fájó területre tettem.

- Mondhatsz bármit! Mindig is egy ribanc voltál… - morgott majd gyomorszájon rúgott, amitől kicsordult a könnyem is. Levegőhöz sem jutottam, így csak hallgattam. – Egy utolsó senkiházi vagy te is. – kaptam a következő rúgást, majd a hajamtól fogva felemelt.

- Nekem ebből most volt elegem. – morogtam – Milyen ribancról beszélsz?! – ütöttem meg a kezét.

- Ehhez bátorság kellett… - morgott.

- Még nem fejeztem be! Nem tudom, hogy észrevetted e, hogy EZ – lendületből felpofoztam – mennyire fájdalmas! És hogy Guk mennyit kapott, szíjjal, fakanállal, de akár a kezeddel!

- Tudod, ez megmutatta nekem,… - vigyorgott – hogy nagyobbat kellene ütnöm. – morgott majd egy hatalmas pofont kaptam, amitől bevertem a fejem a falba. Amikor észbe kaptam, a nő eltűnt, így gyorsan felöltöztem és beszaladtam a szobába.

- El kell mennünk. – motyogtam, miközben bepakoltam a ruháimat a bőröndömbe.

- Életem! Mi történt? – fordított maga felé – Te… Tiszta vörös és véres az arcod. – engedett el.

- Menjünk. – összehúztam a bőröndöt és felvettem a cipőmet.

- Menjünk. – motyogott majd úgy tett, mint én és lementünk az emeletről.

- Apa… Jimin-nel inkább egy hotelben megszállunk. – néztem rá a nappali ajtajából.

- Mi történt az arcoddal? – kérdezte, majd közelebb jött megölelni.

- Hae-Won… - suttogtam a fülébe majd elengedtem.

- Rendben… Jó éjszakát… Holnap találkozunk. – mosolyogta, majd elbúcsúztunk és Jimin-nel elmentünk. Egy nyugodt hotelben szálltunk meg, ahol nyugisan elaludtunk. Nagyon sajnáltam, hogy Hae-Won így elrontotta az esténket, így én nagy bűntudattal aludtam el Jimin karjaiban.