15. Fejezet Ki az a lány?

Mina Pov.:

Egy szép napos keddi reggel. A madarak csicseregnek, és a nap sugarainak simogatására ébredtem. A tavasz mellé itt a tavaszias idő is. Szép napnak nézek elébe, főleg hogy ma csak 4 órám van és utána ma nincs fényképezés. A mai napom szabad. A mai napomat úgy terveztem, hogy ha Jimin ráér akkor megnézünk itthon egy filmet, ha nem akkor még nincs ötletem. Jimin eddig minden közös programban benne volt, ebben miért ne lenne benne? Gondolkodtam kicsit, majd Guk mély hangja rántott vissza a valóságba.

- Indulni kell. - mondta.

- Igen "apa". - forgattam meg a szemeimet.

- Apa? - nézett körül amin elkezdtem nevetni.

- Jaj, te... Oppa... - nevettem, majd felálltam és kisétáltam nevetve az autóhoz.

- Hát, te meg min nevetsz? - kérdezte Kook.

- Sütike... Te mit gondolsz Guk-ról? - kuncogtam.

- Hát, ő egy szigorú apuka. - mosolyodott el.

- Sehun? - néztem rá.

- Ugyan ez. - mosolyogta, majd mi hárman elkezdtünk nevetni.

- Nem vagyok az apukátok. A bátyátok vagyok. - morogta a mély hangján.

- Mint egy barnamaci. - nevettem - Rám ne is figyeljetek, én elvagyok.

- Akkor szállj be. - mosolygott Sehun.

- Most jut eszembe, hogy én motorral megyek. - kuncogtam, mire Guk az autó ajtajába kezdte verni a fejét.

- Istenem! Mit ártottam én neked? - nézett fel az égre.

- Majd találkozunk suliban. - mosolyogtam, és bementem a garázsba a motoromért. Ráültem és elhajtottam a fiúk után. Út közben megláttam az autójukat és gyorsabbra vettem a tempót. Az autó mellé hajtottam és bekopogtam. A fiúk felém néztek, majd el is hajtottam. Sokkal előbb odaértem az iskolába, mint ők. Amikor leszálltam a motorról, valaki mögöttem állt. Hát az a valaki ki lett volna.

- Basszus! Kai! Megijesztettél! - ijedtem meg.

- Mindegy. Megkérhetnélek, hogy vigyázz a húgomra az órák alatt? Eléggé felvágták a nyelvét. - magyarázkodott.

- A húgodnak akkor vissza kellene fognia magát és nem lenne semmi baj. Én rám nem hallgatna, mert nem ismer. Kiröhög, és annál inkább folytatja. - mondtam, majd a motorról levettem a szemem és az övébe néztem.

- Hallgatna rád. - mosolygott.

- Jó. Figyelek rá. De csak órán. A szünetekben nem szeretnék felügyelőt. – mondtam.

- Elhiszem. Csak, veled kerül egy osztályba, így gondoltam figyelhetnél rá. – vont vállat.

- Jó. Figyelek. Csak hagyjál már békén. – forgattam mg a szemem.

- Miért viselkedsz, így az exeddel? – kérdezte.

- Ott volt a kérdésedben a válasz. tudod, akit megcsal a „párja” az nem szívesen látja őt viszont. – mondtam.

- De te még kötődsz hozzám. – húzta kaján mosolyra a száját.

- Na, most menj innen. – morogtam – Látni sem akarlak.

- Figyelj babám. Megoldható kettőnk közt, hogy minden a régi legyen. – vigyorgott.

- Valóban? – néztem rá érdeklődést mutató szemekkel.

- Igen. – mosolygott.

- Hát akkor… - tartottam egy kis szünetet, majd a lábamat, és ágyékon rúgtam – Fordulj fel. – a rúgás után kicsit a fájó ponthoz kapott és leguggolt. Én nem igazán törődtem vele, inkább kikerültem és odamentem Jimin-ékhez.

- Jó reggelt. – köszöntek.

- Nektek is. – mosolyogtam.

- Mit akart Kai megint? – kérdezte Jimin, majd a „haldokló” Jongin felé nézett – Mit csináltál vele? – kezdett el nevetni.

- Ágyékon rúgtam. – nevettem.

- Ügyes vagy. – ölelt magához Jimin.

- De tényleg, mit akart? – érdeklődött Suga.

- Ömm… Vigyáznom kellene a húgára az órákon. Eléggé felvágták a nyelvét. – mondtam közömbösen.

- Várj… Az a húga, akivel tegnap volt? – kérdezte Taehyung.

- Igen, ő Yoona. – magyaráztam.

- Hanyagoljuk a témát szerintem. – mosolygott Hee.

- Jimin, ma délután? - fordultam felé.

- Dolgom van. Ne haragudj. - vakarta meg a tarkóját.

- Oh, értem. - keseredtem el.

- Milyen dolog? - kérdezte Taehyung.

- Az mindegy. Délután elfoglalt vagyok. Ennyi. - válaszolt feszülten.

- Jó... De miért szeded le a fejünk? - kérdezte Suga.

- Mert senkinek semmi köze hozzá. - mondta és elment a társaságból.

- Utána megyek. - mondtam, és Jimin után eredtem. - Jimin. Jimin! - kiabáltam utána, de semmi reakció - Állj már meg! - szóltam rá mire megállt és felém fordult.

- Mi van?! - kérdezte.

- Miért vagy ilyen ma? Miért nem veszed elő a zsebedből a kezed? Miért? - kérdeztem, majd a lehető legközelebb álltam hozzá. Megfogtam az egyenruhája öltönyét és magam felé húztam.

- Ne csináld. - mondta alig hallhatóan.

- Miért ne? - kérdeztem majd felnéztem a mellkasáról a szemeibe. Fekete íriszei titokzatosak voltak, soha nem láttam még ilyennek. Barna haja tincsekben előre lógott. A nyakkendőjét megfogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Csatába kezdtünk. Egy idő után levegőhiány miatt elváltunk egymástól.

- Szeretlek. De be kell valljak valamit... - nyelt nagyot.

- Mit? - ijedtem meg.

- Tegnap a fotózás után meglátogattam JongJin-t. - sóhajtott.

- Mutasd a kezeid. - rántottam ki a végtagjait a zsebéből. A két kézfeje tele volt véraláfutással - Úr isten. Jimin. - könnyezett be a szemem.

- Meg kellett tennem. Nem tudtam annyiban hagyni. - harapta be az ajkait idegesen.

- Megértelek. - öleltem át, hogy megnyugodjon. Tulajdon képpen ezért nem szerettem volna elmondani neki, mert tudtam, hogy képes neki menni. Nem sikerült megvédenem ettől.

- Szeretlek. Csak ezért tettem ezt. - ölelt át.

- Én is. - suttogtam - De ezeket majd én elintézem.

- Jó, rendben. - sóhajtott.

- Délután? - kérdeztem.

- Bocsi, de tényleg más dolgom van. - igazította meg az egyenruháját.

- Jó, akkor majd bepótoljuk. - mosolyogtam.

- Mindenképp. - mosolygott majd egy puszit nyomott a számra.

- Szeretlek. - suttogtam, majd meghallottuk, hogy becsengettek.

- Én sokkalta jobban. De menjünk be. - húzta mosolyra a száját. Megfogyta a kezem, és bementünk az iskolába. A termünkig némán sétáltunk, de ott átölelt és tovább ment. Én bementem a termembe, majd körülnéztem, és észrevettem, hogy Kai testvére a padom mellett állt és nézett rám. Melléléptem és letettem a padra a táskámat.

- Tudom ki vagy... - mondta kifejezéstelen arccal, rám meredve.

- Nem értelek. - lepődtem meg.

- Te vagy az a, lány akiről Kai annyit beszélt. De szakítottatok. - magyarázta.

- Hagyjuk, kérlek. Nem szeretnék erről beszélni. - fogtam a fejem. Akármennyire nem érdekel már Kai, a szakításunk mindig is érzékenyen érintett. Bánt, hogy naiv voltam, hogy hagytam, azt, hogy becsapjon és megcsaljon.

- Jó. Akkor kerüljük ezt a témát. - mosolygott. Ezek után Hee is bejött a terembe és lepakolta a cuccát, Yoona leült a saját helyére, ahogyan Hee és én is. Az óra is kezdetét vette.

~ 4 óra múlva ~

A napnak végre vége. Minden egyes órán Yoona-ra figyeltem. Mit ne mondjak, nagyon felvágták a nyelvét. Minden tanárnak felesel, kineveti, stb. Éppen a motoromhoz szeretnék kimenni, mikor a folyosón Kai utánam kiabált.

- Mina! Várj. - kiabált.

- Mi van már megint? - fordultam hátra.

- Yoona? - kérdezte.

- Nagy a szája. Más probléma nincs vele. Kedves lány, csak szemtelen. Még valami? - kérdeztem.

- Te, én, délután? - kérdezte.

- Reggel is fájt az, amit kaptál. Most is szeretnél? - néztem rá kissé dühösen.

- Akkor ez egy nem? - nézett rám értetlenül.

- Szia Kai! - mondtam, majd megfordultam és kimentem az iskolából a motoromhoz. Kinn felvettem a sisakom és felültem rá. Amint elindítottam, el is hajtottam onnan. Hazaérve az első dolgom az volt, hogy a szobámban ledobtam a sisakot, a táskámat és a nyakkendőmet az ágyra, majd vettem elő ruhát magamnak és átöltöztem. Mindezek után elkezdtem gondolkozni a délutáni programomon.

"Mi lenne, ha vennék kínai ételt a közeli kínai étteremben és azt elfogyasztanám itthon egy film kíséretében. Mondjuk a film lehetne egy vígjáték. Hmm... Nem is rossz ötlet. Fiúk hazaérnek és elmegyek autóval. Aztán nekik is hozok valamit, nehogy éhen haljanak és az én lelkemen száradjon."

Ezek és sok hasonló ötlet futott át a fejemen. Olyan hamar elrepült az idő, hogy észre sem vettem, hogy a bátyáim hazaértek. Lementem hozzájuk a nappaliba és eléjük álltam.

- Kinek mit hozzak a kinai étteremből? - kérdeztem.

- Nekem egy szecsuáni csirkét kérlek. - mosolygott Guk.

- Nekem egy sajtos csirkét, légyszíves. - mondta Kook.

- Sehun neked mit hozzak? - mosolyogtam rá.

- Egy csípős pulykát. Köszönöm. - mosolygott. Én ugyan azt eszek, mint amit Guk.

- Akkor én el is mentem. Majd jövök. - mosolyogtam és kimentem az autóhoz, majd beültem és elhajtottam. A közeli kínai étterem az a házunktól mindössze 15 perc autózásra volt. Az oda vezető úton az összes piros lámpa megfogott. - Ez nem az én napom... - morogtam magamba. A lámpa zöldre váltott én pedig elindultam. A kínai étterembe bementem, és a pultnál leadtam a rendelésemet.

- 15 perc alatt készülnek el. Addig kérem foglaljon helyet. - mosolygott rám a pultos, aki meglepő módon kínai volt. Leültem az ablak mellett lévő kis boxba, és az ablakon kezdtem el kifelé bámészkodni. 13 percen keresztűl csak néztem, aztán kiszurtam valakit. Az a valaki Jimin volt, aki egy lánnyal sétálgatott. Nem értettem a helyzetet, de nem is volt időm gondolkozni rajta mert a rendelésem készen lett. Odamentem a pulthoz, kifizettem az ételt, magamhoz vettem a kis dobozkákat, majd elhagytam az éttermet. Amikor kiléptem az étteremből azt láttam, hogy Jimin azt a lányt ölelgeti.

A szememből kifolyt egy könnycsepp, de mielőtt a karjaim elgyöngültek volna, az ételeket betettem az autóba. Gyorsan beültem az autóba, és a könnyeim kifolytak. Sírva beindítottam az autót és elhajtottam. Út közben meg azon gondolkoztam, hogy "Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Ennyire naív? Miért hazudik nekem mindenki?" Ezek és ehhez hasonló kérdések sorozata fogalmazódott meg bennem. Amint hazaértem a nappaliba letettem az ételeket.

- Az enyémet is megehetitek. - motyogtam majd kimentem a helyiségből és felfutottam a szobámba. Lehúztam a redőnyömet és befeküdtem az ágyamba, majd magamhoz öleltem a takarómat. Ellgondolkoztam, hogy mi is történt, majd ismét elkezdtem zokogni. A zokogásomat a testvéreim zavarták meg.

- Mina, miért sírsz? - kérdezte Sehun.

- Láttam Jimin-t... - töröltem le a könnyeim.

- Igen? - nézett rám Kook.

- Egy másik lányt ölelgetett. - jöttek ki az újabb könnycseppek.

- Kinyírom. - morgott Guk. Majd a telefonom is elkezdett csörögni. Megnéztem, hogy ki hív. Ki lenne az? Persze, hogy Jimin. Felvettem a telefont sírva.

"Én: Igen? - szipogtam.

Jimin: Babám, miért sírsz? Ki bántott?

Én: Miattad. Hagyjál békén! - sírtam el magam.

Jimin: Ezt, hogyan ért..." kezdte el mondani, csak lecsaptam a telefont.

- Mit akart? - simogatta meg a lábam Sehun.

- Nem mondott semmit, csak annyit kérdezett, hogy miért sírok. - rántottam meg a vállam.

- Itt hagylak titeket. Én nem igazán értek ezekhez. Sajnálom, ami történt. - vakarta meg tarkóját Guk, majd kiment a szobából.

- De mit láttál? - kérdezte Kook.

- Egy másik lányt ölelgetett. - szipogtam.

- Skacok! - kiabált Guk lentről - Gyertek!

- Megyünk. - kiabált Kook mire kikászálódtam az ágyból és lementünk a lépcsőn. A lépcső alsóbb fokairól állva megláttam az ajtóban álló Jimin-t. Az ajtóhoz mentem és az ajtó szélét megfogtam.

- Menj el kérlek. - kezdtem behajtani az ajtót.

- Magyarázd meg, hogy mit tettem! - szólt nekem.

- Gondolj vissza a mai délutánodra. - mondtam, majd becsuktam az ajtót. Ezek után a könnyeimmel küszködve szaladtam fel a szobámba.