Hee Pov.:
Amint kiszálltunk az autóból a bátyám el is hajtott.
Mina-val már rég voltunk vásárolni, ezért hiányzott már a kettesben töltött
idő. Most mindent bepótolunk.
- Ide bemegyünk? - kérdezte Mina, majd rámutatott a mellettünk
lévő boltra.
- Minden helyre bemegyünk. - mosolyogtam rá, majd be is
mentünk a boltba. Elkezdtünk válogatni a ruhák között, majd amit találtunk szép
ruhát, mindet bevittük a próbafülkébe, és felpróbáltuk. Az egyik ruha szebb
volt, mint a másik. A legszívesebben mindet megvettem volna. De, ami a
legjobban megtetszett az egy piros hosszított póló volt egy fekete kistáskával
és egy fekete farmerral.
- Ez hogyan áll? - léptem ki a próbafülkéből, hogy Mina
véleményét kikérjem.
- Ez... WOW... - akadozott a hangja - Tedd a kosárba. -
utasított, majd visszatolt a fülkébe. Visszavettem az eredeti ruhámat, majd
megnéztem a ruha árát, nos, csak annyit mondok, hogy leesett az állam. Kiléptem
a fülkéből, majd Mina tett a kosárba magának is egy együttest és elindult a
pénztárhoz.
- Mina... - álltam mellé - Én visszateszem azt a ruhát... -
motyogtam.
- Eszedbe ne jusson. - váltott komoly hangnemre.
- De én nem tudom kifizetni. - mondtam.
- Ajándék. - mondta majd a pénztárhoz állt. Kifizette a két
együttest és kimentünk a boltból.
- Rád szakadt a bank? Vagy kiraboltad? - néztem rá
ledöbbenve.
- Az állásom jól fizet... - mosolygott, majd a tasakot,
amiben az én ruhám volt, odaadta.
- Nagyon köszönöm. - öleltem meg - Mi enne, ha meginnánk egy
kávét? - kérdezte.
- Menjünk. - mosolygott és beültünk egy kávézóba. Leültünk
egy asztalhoz, majd egy pincér jött hozzánk.
- Üdvözlöm önöket. Felvehetem a rendelésüket? - kérdezte a
pincér.
- Jó napot kívánunk. - mondtuk egy emberként.
- Én egy Caffee Latte-t szeretnék. - mosolyogtam.
- Én pedig egy hosszú kávét. Köszönjük. - mosolyogtam, majd
a pincér el is tűnt.
- Mina... Amúgy ezt a szemüveget hol vetted? - kérdeztem,
mert nagyon tetszett a napszemüvege.
- Guk vette, mert elege volt, hogy mindenki felismert az
utcán és odajött beszélgetni. - mosolyogta.
"Mina... Mindig talpraesett lány volt. Mikor idejött
mindig arról álmodozott, hogy ő modell vagy hasonló szeretne lenni. Az álma
valóra is vált. Ennek nagyon őrülök, de annak jobban örülnék, ha több időt
tudnánk együtt tölteni. "
Ezek a gondolatok forogtak a fejemben, mikor megérkeztek a
kávék.
- Köszönjük. - mosolyogtunk, majd a pincér el is tűnt.
- Bekapcsolhatod a telefonod, ha akarod. - mosolyogtam.
- Biztos vagy benne? - kérdezte aranyosan.
- Igen. Nyugodtan. - mosolyogtam, majd be is kapcsolta, de
azután el is tette.
- Csak azért, hogy ha a testvéreim keresnének. - mosolygott.
- Igen. Tudom, hogy a bátyáid aggódnak érted. - mosolyogtam.
- Igen... - forgatta a szemeit - Néha már túlságosan is... -
sóhajtott.
- Az egyetlen húguk vagy... Azért teszik ezt. - mosolyogtam.
- Veled nem csinálják a bátyjaid. - kuncogott.
- Az más. - kuncogtam.
- Lényegtelen. - nevetett és beleivott a kávéjába.
- Rendben. - nevettem, majd én is belekortyoltam az italba.
Szépen lassan elfogyasztottuk a kávénkat, majd elmentem kifizetni a két kávét.
Mina addig kiment a kávézóból. Amint kifizettem az italokat kimentem Mina-hoz,
aki eddigre valakivel beszélgetésbe elegyedett. A társasághoz léptem.
- Áh... Hee... Jókor jöttél. - mosolygott őszintén Mina.
- Köszönöm... - mondtam bizonytalanul, majd az előttem álló
srácra tekintettem.
- Had mutassalak be egymásnak titeket. - mosolygott rám Mina
- JongJin, ő Hee. Hee ő itt Won JongJin. - mutatott be egymásnak minket.
- Te... Te vagy az, az ulzzang? - nyeltem nagyot.
- Igen. - mosolyogta. Szép mosolya volt mit ne mondjak.
- Azta... Mina... Álmodok? - kérdeztem.
- Ez a valóság. - kuncogott Mina.
- Örülök, hogy megismerhetlek. - mosolyogtam JongJin-re.
- Én is nagyon örülök. De nekem mennem is kell. - mosolygott
rám - Mina, veled meg majd találkozunk fotózáson. - mosolygott és elment.
- Mina! Ez... WOW... - néztem az említett személyre.
Mina Pov.:
Kijöttem a kávézóból addig, amíg Hee fizet. De kinn
belebotlottam JongJin-be.
- Mina... Már itt is? - nevetett. "De még mennyire,
hogy nem vagy nekem szimpatikus" gondoltam.
- Szia... Hát látod... - erőltettem egy mosolyt.
- Mit keresel errefelé? - kérdezte.
- Vásárolgatok a legjobb barátnőmmel. - mondtam, majd Hee
mellénk lépett - Áh... Hee... Jókor jöttél. – mosolyogtam miközben hálát adtam
az égnek, hogy Hee megérkezett.
- Köszönöm… - nézett rám furcsán.
- Had mutassalak be egymásnak titeket. – mosolyogtam Hee-re
- JongJin, ő Hee. Hee ő itt Won JongJin. – mutattam be őket egymásnak.
- Te... Te vagy az, az ulzzang? – nyelt nagyot Hee.
- Igen. – mosolyogta JongJin. De utálom a mosolyát.
- Azta... Mina... Álmodok? – kérdezte Hee.
- Ez a valóság. – kuncogtam.
- Örülök, hogy megismerhettelek. – mosolygott rá JongJin-re.
- Én is nagyon örülök. De nekem mennem is kell. - mosolygott
rá - Mina, veled meg majd találkozunk fotózáson. - mosolygott és elment. „Én
nem szeretnék veled fotózkodni, szóval a soha viszont nem látásra!”
- Mina! Ez… WOW… - nézett rám.
- Menjünk tovább. – mosolyogtam és tovább mentünk.
- Miért nem örülsz, hogy vele volt fotózásod? – nézett rám.
- Mert nekem nem szimpatikus. – mondtam.
- Miért? – döbbent le.
- Ide nem megyünk be? – váltottam témát.
- Menjünk, de nem válaszoltál a kérdésemre. – mondta, majd
bementünk.
- Nem szimpatikus és kész. Nem tudom az okát. – mondtam.
- Jó. Elhiszem. – mondta. Nekem JongJin azóta nem
szimpatikus, amióta félmeztelenül láttam és Jimin-t elküldték miatta. De ezt
nem szerettem volna ecsetelni neki.
- Hee! Ezt nézd. Szerintem nagyon jól állna rajtad. –
mutattam neki egy fekete dzsekit.
- Ez nagyon tetszik. – mondta és fel is próbálta. Nagyon jól
állt rajta. – És még az ára sem olyan vészes.
- Akkor menjünk fizetni. – mosolyogtam – Be szeretnék menni
még a Miss Elegante-ba.
- Rendben, menjünk. – mosolygott majd elmentünk kifizetni a
dzsekit. Kifizettük, majd kimentünk a boltból, és elkezdett csörögni a
telefonom. – Vedd csak elő.
- Biztos? Nem haragszol érte? – kérdeztem kiskutya
szemekkel, de ez a napszemüvegtől nem igazán látszott.
- Nyugodtan. – mosolyogta, majd elővettem a telefonom és
megnéztem, hogy ki írt üzenetet. Nos, vajon ki is volt? Hát persze, hogy Ravi.
„Szia. Holnap az esküvői ruhaszalonba gyere. Gyönyörű
ruhákban fogsz szerepelni. Remélem tetszeni fognak. Ja, és Jimin is ott lehet.
Üdvözlettel: Ravi”
Erre csak ennyi válaszom volt:
„Szia! Rendben, de többet nem szeretnék olyan páros fotózást
ahol Jimin nem lehet jelen.”
A választ azonnal meg is kaptam.
„Jó, de a mai fotózás, csak azért volt, hogy a karriered
magasabb színvonalon fusson.”
Erre már nem válaszoltam. Tudomásul vettem, hogy mindenre
lesz valami válasza. A telefonomat lenémítottam, és Hee-vel bementünk a Miss
Elegante-ba. Itt levettem a szemüvegem és rámosolyogtam az eladókra.
- Mina, nézd mit találtam neked. – mutatott rá a próbababára
Hee.
- WOW… De szép ruha! – nyíltak tágra a szemeim, majd
odasiettem megnézni. Egy gyönyörű szép kék ruha volt. Nagyon megtetszett, így
leakasztottam egyet a fogasról és elmentem megpróbálni. Nagyon szépen állt
rajtam is, így nem volt kérdés, hogy megveszem. Visszaöltöztem, majd amikor
kiléptem a fülkéből a bolt főnöke éppen Hee-vel beszélt. „Úr isten! Mi történt
addig, amíg én próbáltam?” Ez a kérdés jutott először eszembe. Gondolkodás
nélkül odasiettem Hee-hez.
- Szia Mina. – mosolygott rám Hee.
- Szia. Üdvözlöm. – hajoltam meg a bolt vezetőjének.
- Szia Mina. – mosolygott rám – Láttuk a hirdetőtáblát, amit
nekünk készítettetek a fényképésszel. Nagyon köszönjük a reklámozást. És, hogy
lásd mennyire hálásak vagyunk, fél áron vásárolhatsz. – mosolyogta.
- Nagyon köszönöm. – mosolyogtam.
- Menjenek, nézzenek körül. – mosolygott ránk, majd mi
elmentünk körülnézni.
- Hee. Ezt fel kell próbálnod. – mosolyogtam, majd belöktem
a próbafülkébe, hogy felvegye a ruhát.
- Ez nagyon szép! – hallatszott ki a hangja.
- Jó lett? – kérdeztem.
- Igen. – jött ki a fülkéből.
- Jó akkor ezt meg is vesszük. – mosolyogtam, majd a
válaszát meg nem várva odamentem a kasszához és kifizettem a kettő darab ruhát.
Ezután kimentünk az üzletből.
- Mennyi az idő? Olyan sötét van már. – motyogta Hee.
- Este 7 óra. – mondtam – Haza kellene menni. Biztos
aggódnak már.
- Igen. Szerintem is induljunk. – mondta, majd elindultunk
haza. Az utat végigbeszéltük, de nekem kicsit furcsa érzésem volt.
- Nem követ minket valaki? – kérdeztem.
- Nem. – nézett hátra Hee.
- Pedig tökre olyan érzésem volt/van. – mondtam, majd vállat
rántottam.
- Pedig senki nincs mögöttünk, de nekem balra le kell
fordulnom. – mosolygott, majd megöleltük egymást búcsúzóul, és elment a házuk
irányába.
- Vigyázz magadra! – kiabáltam utána.
- Te is! – kiabált vissza, amin csak nevettem egyet és
elindultam haza. Mivel az út további részében sem javult az az érzés, ami
valami rosszat sugallt, így mindig hátranéztem. Akkor kaptam szívrohamot,
amikor egy kapucnis fiút láttam meg magam mögött. Nagyon féltem így itt
hazamenni. Sötétben mindig is csak
autóval szoktam közlekedni. Egészen addig nem kaptam valódi infarktust, amíg az
a valaki hozzám nem nyúlt. Ijedtemben megálltam és a fiúra néztem, akiben
felismertem valakit.
- JongJin?! – kérdeztem.
- Igen? – kérdezett vissza.
-Mit keresel itt? –
kérdeztem ijedten.
- Semmit. Csak megláttam, hogy egyedül sétál, és késztetést
éreztem, hogy idejöjjek. – mondta, majd egy ház falánál jártunk és egy hírtelen
mozdulattal annak nekilökött. A kezemet bevágtam a falba és elkezdett fájni.
- Te mit csinálsz? – fogtam meg a fájó pontot.
- Mi az, hogy nem vagyok neked szimpatikus? – váltott át
ijesztő hangnemre.
- Nem mindegy az neked? – kérdeztem – Szerintem a véleményem
nem izgat annyira.
- Dehogynem. – morgott, de már ijesztő volt.
- Jó. Hagyjuk ezt az egészet. Hagyj békén, nem akarlak
látni. – mondtam és elindultam. De csak 1 vagy 2 lépést tettem meg, mert
visszarántott és megcsókolt. Amint észbe kaptam ellöktem magamtól és egy óriási
pofont vágtam le neki, majd elindultam – Te beteg vagy! Menj orvoshoz! –
kiabáltam hátra és futásnak eredtem.
- Mina! Végre itthon vagy! – kiabált a 3 fiú egyszerre.
- Igen. – sóhajtottam megkönnyebbülésként.
- Azt hittük, hogy már valami baj van… – kezdett bele Kook.
- Minimum 100x hívtalak... – folytatta Guk
- Mindegy. Az a lényeg, hogy itthon vagy. – fejezte be
Sehun.
- Milyen jó, hogy egymás mondatait befejezitek. – öleltem meg
mind a hármójukat, hogy megnyugodjak.
- Valami furcsa… Önszántából ölelt mg. – nevetett Guk, mire
elengedtem őket.
- Gonosz vagy… - nevettem – De én felmegyek a szobámba,
elmegyek fürdeni és aludni.
- Menj csak. – mosolygott Kookie. Én felmentem a szobámba és
leültem az ágy szélére és gondolkoztam.
„Ez a barom! Ezért sem szimpatikus… Jimin-nek ezt nem szabad
elmondanom… Milyen jó, hogy már egyedül voltam… Ezt minél előbb ki kell
törölnöm az emlékeim közül.”
Ezek és még más gondolatok jártak a fejemben. De egy kis idő
után szedtem össze magamnak ruhát és elmentem fürdeni, majd ezek után le
szerettem volna feküdni, aludni, de Jimin írt egy SMS-t.
„Jimin: Szia babám… Mizujs?
Én: Szia életem... Semmi különös. Veled?
Jimin: Semmi~ Milyen ruhákat vettetek?
Én: Hát azt majd meglátod. :D
Jimin: Addig én nagyon kíváncsi leszek.
Én: Rendben. De holnap az esküvői ruhaszalonban lesz a
fotózás. Jössz?
Jimin: Természetesen.
Én: Rendben. Akkor holnap jössz ^^ De én megyek aludni mert
nagyon fáradt vagyok.
Jimin. Rendben. Akkor holnap. Jó éjszakát! <3
Én: Jó éjszakát! <3”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése