Jungkook Pov.:
A mai délután unalmas. Az eső megeredt. Nincsen semmi
programom, Guk-kal és Sehun-nal nézünk valami értelmetlen valóság show-t. Azért
könyörgök az égnek, hogy ma hozzanak nekem egy kis anyagot, mert már 3 napja
elfogyott minden tartalékom. A szobámban semmi tabletta, semmi por, már bármit
megtennék egy zacskónyi valamiért.
„Istenem! Csak egy zacskónyit szeretnék. Nekem annyi elég
lenne. Nagy kérés ez?”
Gondoltam, majd a telefonom is megcsörrent. Himchan írt.
„Hello! Ma a bandát összeszedem. Gyere a parkhoz 10 perc
múlva. Ja, és lesz anyag is ;)”
Több nem is kellett. Felpattantam a kanapéról, és befutottam
a szobámba. Ott felvettem a cipőmet és felvettem a kabátom, ugyanis kissé hideg
van kinn. A bőrdzseki felvétele után kimentem a bejárati ajtóhoz, és ott
megálltam egy pillanatra.
- Elmentem! Majd este jövök valamikor! – kiáltottam el
magam.
- Rendben. – mondta Guk. Nos, ő az, aki nagyban tesz arra,
hogy én mit csinálok. Lehet, hogy emiatt kezdtem el ezt az egészet.
- Csá! – kiabáltam, kimentem a lakásból, majd futásnak eredtem.
Egészen a parkig meg sem álltam. A parkolóban ott állt az egész banda (Tagok:
Himchan, Youngjae, Suho).
- Szia Jungkook. – nézett rám Himchan.
- Sziasztok. – lihegtem – Anyagot! Kérlek!
- Mit kérsz? – kérdezte Himchan. Himchan a diller, nála
mindig van valami.
- Mindegy. Már napok óta nem kaptam semmit. – nyújtottam ki
a kezem, amibe egy doboz cigit kaptam. – Olyan?
- Adok én neked másmilyent? – nézett rám érdekesen.
- Nem. – vettem ki a dobozból egyet, majd rágyújtottam. Jól
esett, a lehető legjobb dolog az életemben, ez a boldogságom, amiről csak ez a
négyes csapat tud.
- Hogy telt a napod? – kérdezte Suho.
- Azon kívül, hogy nem volt semmi tartalékom és már nagyon
kívántam mindent? Jó szar… - fújtam ki a füstöt.
- De miért nem hívtál, hogy kell valami? – kérdezte Himchan.
- Mert a telefonomat tegnap előtt összetörtem. – rántottam
vállat.
- Szerencsétlen. – gyújtott rá Youngjae is.
- Holnap érkezik meg az új. De valami por? – kérdeztem.
- Van. – mondta Himchan és adott 10 kis zacskónyi port.
Azonnal zsebre tettem és boldogan mosolyogtam.
- Mint a kisfiú, amikor megkapja azt a játékot, amire mindig
is vágyott. – nevetett Youngjae.
- Ne szólj be. – lazultam el.
- Mi lenne, ha elmennénk sétálni kicsit? – vetette fel az
ötletét Suho.
- Menjünk. – mondta
Himchan, majd elindultunk. Már mindenki elszívott minimum 1 doboznyi füves
cigarettát, mikor megálltunk az erdő szélén, és beszélgetni kezdtünk.
- Amúgy ezeket honnan is szerzed be? – kérdezte Youngjae.
Ismét rágyújtottunk.
- Nem mindegy az neked? Szívd és kész. – förmedt rá Himchan.
Nála ez a kérdés mindig is tabu volt.
- Figyeld milyen jó autó! – kiáltott fel Suho. Mindannyian
az autó után néztünk mikor az megállt. Az autóból egy lány szállt ki. Mindössze
egy pici rövidnadrág, egy has póló és egy pulcsi volt rajta, amivel fedte
magát.
- Nézzétek! – kiáltott fel Youngjae.
- Mennyit kérhet egy óráért? – kérdezte Suho. Nekem a lány
nagyon ismerős volt ezért inkább nem mondtam semmit. Amint a lány közelebb jött
megismertem.
- Csajszi. Egy óra mennyibe kerül? – vetette neki oda a
kérdést Himchan.
- 2 pofon, és ha mázlid van, akkor nem visznek el a mentők. –
jelentette ki a húgom komoly mégis furcsa hangnemmel.
- Fejezzétek be. A húgomról beszéltek. – néztem rájuk szúrós
tekintettel.
- Jungkook… Te mit művelsz? – kérdezte kissé idegesen Mina.
- Miért te? – kérdeztem vissza.
- Mi a franc van a kezedbe?! – tépte ki a füves cigarettát a
kezemből, majd földhöz vágta.
- Kislány! Ez drága cucc! – szólt a háttérből Suho.
- Miért mi ez? – kíváncsiskodott.
- Füves… Kérsz? – nevette Suho.
- Hogy mi?! Te drogozol?! A maradék eszed is elment? Ennyit
számít neked az élet? Ennyi? Esküszöm, hogy mindenki egy akkora barom
mostanában! Csalódtam benned! – kelt ki magából.
- Mondja az, aki úgy öltözött fel, mint egy rib@nc... –
mondtam, majd egy hatalmas pofont kaptam.
- Szerintem jobb lenne, ha tudnád az előzményeket. – mondta,
majd megfordult és beült az autóba, ami nagy gázzal elhajtott.
- Ő Mina?! – kérdezte Himchan.
- Ő volt. – fogtam meg az arcom fájó területét. – Soha az
életben nem ütött meg. – motyogtam halkan.
- Ő is sok pénzt fog keresni… - vigyorgott Youngjae.
- Álljál le! – kiabáltam rá.
- Kook… Lenne egy feladatod. – nézett rám sumákul Himchan.
- Mi lenne az? – kérdeztem.
- Itt van ez a két csomag por. Ha mentek, valamerre akkor
rakd bele a húgod italába és a másikat meg valaki máséba… - vigyorgott.
- A hétvégén úgy is megyünk bulizni. – mondtam és
gondolkodás nélkül elvettem a 2 csomag fehér port. Zsebre tettem őket és egy
újabb cigarettára gyújtottam rá.
Mina Pov.:
Jungkook-hoz és a csapatához léptem. Minden tagját
felismertem, és csak akkor kezdtem el gyanakodni mikor Himchan-t megláttam.
- Csajszi. Egy óra mennyibe kerül? – vetette fel a kérdést
Himchan.
- 2 pofon, és ha mázlid van, akkor nem visznek el a mentők.
– jelentettem ki komoly hangnemmel.
- Fejezzétek be. A húgomról beszéltek. – rendezett le
mindenkit Jungkook.
- Jungkook… Te mit művelsz? – kérdeztem kissé idegesen.
- Miért te? – kérdezte.
- Mi a franc van a kezedbe?! – kérdeztem idegesen. Ekkor már
nyilvánvaló volt számomra, hogy ez nem más mint DROG. Kitéptem a kezéből és
földhöz vágtam.
- Kislány! Ez drága cucc! – szólt közbe Himchan.
- Miért mi ez? – játszottam a tudatlant.
- Füves… Kérsz? – vallotta be az igazat Suho.
- Hogy mi?! Te drogozol?! A maradék eszed is elment? Ennyit
számít neked az élet? Ennyi? Esküszöm, hogy mindenki egy akkora barom
mostanában! Csalódtam benned! – akadtam ki. Nagyon nagyot csalódtam benne.
- Mondja az, aki úgy öltözött fel, mint egy rib@nc... –
mondta, majd hirtelen felindulásból egy nagy pofont adtam neki. Nagyon rosszul
esett, amit mondott.
- Szerintem jobb lenne, ha tudnád az előzményeket. – mondtam,
majd beültem Jimin mellé, aki nagy gázzal elhajtott.
- Mi történt? – kérdezte.
- Drogozik. – sírtam.
- Biztos, hogy a bátyád volt? – kérdezte.
- Igen. Sajnos ő volt. – zokogtam. – Sajnálom azt, amit
reggel mondtam, és azt is, amit tegnap este.
- Nekem kellene bocsánatot kérnem életem. – állt meg a
házunk előtt.
- Bejössz? – kérdeztem.
- Ha bemehetek. – mondta, majd mind a ketten kiszálltunk,
majd megöleltük egymást. A zuhogó esőben csak álltunk egymást ölelgetve.
- Nagyon sajnálom. Szeretlek. – súgtam a fülébe.
- Én még annál is jobban, és azt jegyezd meg, hogy soha az
életben nem csalnálak meg. – elhúzódott tőlem és megcsókolt. – De be kellene menni,
mert te már nagyon el vagy ázva.
- Igazad van. – mosolyogtam, majd megfogta a kezem és bementünk
a lakásba.
- Szia! – kiabált a két fiú egyszerre, majd Sehun megjelent.
- Sziasztok. – helyesbített lesápadva.
- Sztok? – jött ki értetlenkedve Guk.
- Igen. Ketten vagyunk. – mondtam.
- Mit keres itt? – kérdezte Guk.
- Engem. – morogtam.
- És milyen ruha van rajtad? – kérdezte Guk.
- Hagyjál békén. – mondtam nyugodtnak álcázva magam.
- Mi ez a ruha rajtad? – ismételte magát.
- Ne velem foglalkozzál már! Mi lenne, ha az idióta
Jungkook-kal foglalkoznál? Engem mára mindenki hagyjon békén! – kiabáltam.
- A bátyád tud magára vigyázni. – mondta nyugodtan Guk.
- A bátyám, ha tudna magára vigyázni, akkor nem az erdő
mellett drogozna! – kiabáltam, majd megfogtam Jimin kezét és felmentünk a
szobámba. Magunkra zártam az ajtómat, és leültünk az ágyamra.
- Én is hagyjalak békén életem? – kérdezte.
- Te rád ez nem vonatkozott. – mosolyogtam rá.
- Reménykedtem benne. – nyomott a homlokomra egy puszit,
majd az ölébe vett.
- Tényleg nem haragszol? – kérdeztem.
- Ha haragudnék, akkor nem lennék itt, és nem mentettelek
volna ki onnan. – mosolygott csábosan.
- Szeretlek. – csókoltam, meg majd ő eldőlt az ágyon magával
rántva engem is. Kicsit kuncogtam, majd elkezdtem lemászni róla, mikor megfogta
a kezemet és fordított helyzetünkön. Ő volt felettem, majd a minden történt egymás
után. Jimin szépen lassan elkezdett vetkőztetni és a következő lépésként
lefeküdtünk.
Nem sokkal később az ágyban fekve beszélgettünk.
- Nem is tudom elképzelni, hogy Ravi mit tett volna, ha nem
jössz. – gondolkoztam, és hozzábújtam.
- Erre ne gondolj… A lényeg, hogy odaértem időben. –
mosolygott.
- Köszönöm. – mosolyogtam, majd kiabálást hallottunk
lentről.
„Mit képzelsz magadról? Minek kell ez neked? Tönkre akarod
tenni magad? Tudod mit?! Tedd ezt! De akkor rám soha ne számíts!” ordibálta
Guk.
- Van egy olyan érzésem, hogy Kook hazaért. – mondta Jimin.
Kipattantam az ágyból és elkezdtem felöltözni.
- Én is így érzem. – motyogtam, majd felvettem a pólóm és
Jimin is gyorsan felöltözött. Lementünk a lépcsőn és óvatosan bementünk a
nappaliba.
- Még én vagyok a szemét?! – háborodott fel Kook.
- Igen te. – szólaltam meg.
- Te inkább meg se szólalj! – nézett rám. – Rib@nc...
- Nem volt elég a pofon? – kérdeztem.
- Miért? Milyen ruha volt rajtad? – tette karba a kezeit.
- Előbb azzal kellene tisztában lenned, hogy felmondtam az
ügynökségnél! – akadtam ki.
- Felmondtál? – kérdezte Kook.
- Fel… - morogtam.
- Ne haragudj, de én ennek nagyon örülök. – mondta Guk.
- Ja, és ha Jimin nem jött volna, akkor nem tudom mi lett
volna! – mondtam.
- Veled még számolok… - nézett Kook-ra Guk. Kook ekkor
elment a szobájába és csak Guk, Sehun, Jimin és én maradtunk a nappaliban.
Mindenki leült a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
- Miért is mondtál fel? – kérdezte Sehun.
- Mert akt fotókat akart készíteni. – mondtam.
- Megmondtam, hogy bűzlik itt valami! – mondta Guk.
- Én meg nem hallgattam rád. Sajnálom. – keseredtem l még
jobban.
- Szeretlek húgi. Én csak óvni szeretnélek, de te mész a
saját fejed után. – ült át mellém és átölelt.
- Szeretlek bátyó. – mosolyogtam.
- Én is szeretlek hugica. – mosolygott. Az est további
részét beszélgetéssel töltöttük, majd este fáradtan, Jimin-nel az oldalamon az
ágyba dőltem. Amikor befeküdtünk az ágyba magához szorított. Ekkor a telefonom megrezzent. A kezembe vettem és megnéztem, hogy ki írt. Hee volt az.
"Hee: Szia! Nem tudod, hogy hol van Jimin?
Én: Szia! Bocsi, biztos elfelejtett szólni, hogy itt alszik.
Hee: Holnap megölöm. *nevet*
Én: Ne öld meg az én életemet. *nevet*
Hee: Jó. De csak azért, mert a te életed. :)
Én: De mi megyünk aludni, ha nem haragszol. Holnap suliban találkozunk. :)
Hee: Rendben! Jó éjszakát! Holnap. :*
Én: Jó éjszakát! :* "
- Ki volt az? - kérdezte Jimin.
- A húgod érdeklődött felőled. - mosolyogtam.
- Elfelejtettem szólni! - csapott a homlokára.
- Én megtettem helyetted. - mosolyogtam és egy "Jó éjt" puszit nyomott az arcomra.
- Köszönöm. Szeretlek. Jó éjszakát! - mosolygott.
- Szeretlek! Jó éjszakát! - mosolyogtam, és körülbelül 5 perc alatt mind a ketten elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése