23. Fejezet Iskola

Guk Pov.:

A horror film után nem igazán aludtunk, tehát az éjszakát ébren töltöttük. Reggel hulla fáradtan döbbentem rá arra a tényre, hogy Mina elvitte az autót Busan-ba. A motoron meg maximum 2 ember fér el. A szomorú tényt, hogy ma gyalogolnunk kell az iskoláig, a fiúkkal közölnöm kellene, tehát a nappali ajtajában megálltam és komoly tekintettel néztem rájuk.

- Baj van, Guk? - nézett rám Kook.

- Egy szomorú tényt kell közölnöm veletek... - mosolyogtam rájuk, előre látva azt, hogy teljesen kiakadnak.

- És mi lenne az? - kérdezte fáradtan Sehun.

- Nyugi öcskös... Ez felébreszt. - nevettem.

- Mondd már! - szólt rám Kook.

- Gyalogolunk. Mina elvitte az autót. - motyogtam, mire Kook felpattant a kanapéról, az asztalról elvette a motor kulcsát, majd elkezdett futni a garázsba nyíló ajtó felé, amit előző este bezártam. Ő ezt nem tudta így a nagy lendületének egy hatalmas csattanás vetett véget.

- Lekaparom onnan. - nevetett Sehun majd Kook segítségére sietett. Én is Kook-hoz mentem.

- Mind a hárman gyalogolunk. - vigyorogtam, mikor megrezzent valamelyikünk telefonja.

- Ez kié? - nézett körbe Sehun.

- Az enyém. - motyogott Kook, majd elővette a telefonját és hangosan kezdte felolvasni az üzenetet -

 „Jó reggelt! Mivel láttuk, hogy Mina-ék a ti autótokat vitték el, ezért arra gondoltunk, hogy a következő napokban elvinnénk benneteket az iskolába. Ha jöttök velünk, akkor írd meg. Mert akkor 2 autóval megyünk. Puszi: Hee!” - olvasta fel.

- Írd meg, hogy elfogadjuk az ajánlatukat. - motyogta Sehun.

- Írom is... - mosolygott megkönnyebbülten Kook majd válaszüzenetet írt.

- Így mindenkinek kényelmesebb. - mosolyogtam.

- Ja, hogy azt kellett volna írnom, hogy titeket is elvigyenek? - nézett ránk meglepetten.

- Te, most azt írtad neki vissza, hogy téged elvihetnek?! - kaptam ki a kezéből a telefont, majd elolvastam az üzenetet, amit válaszként küldött. -

„Jó reggelt Életem! Elfogadjuk az ajánlatot. Nagyon szépen köszönjük. Puszi: Kook” - olvastam fel.

- Még egy ilyen hecc és meghalsz. Remélem világos voltam öcsi. - morgott Sehun, Kook-ra.

- Nyugi van. - vigyorogva visszament a nappaliba. Sehun-nal egymásra néztünk és ugyan arra gondoltunk.

- Meg kell leckéztetnünk a mai nap. - suttogtuk egyszerre.

- Ez egyszerre jutott az eszünkbe. De... - nézett a kezemre, majd a szava is elakadt - Mi a frászt csináltál a kezeddel? - kerekedett ki a szeme.

- Tegnap este... Megmondtam, hogy meg fogom verni... - morogtam, majd a legkisebbik öcsém visszatért és ő is megnézte a kezem.

- Kivel verekedtél? Ja, megvan... Emlékszek. - motyogott, majd dudálást hallottunk az utca felől.

- Úgy hallom, hogy Hee és a testvérei itt vannak. Menni kell. - motyogtam, majd hátunkra vettük a táskáink, és kimentünk a házból. A ház előtt 2 autó állt. Mi a hátul lévő autóba ültünk be amit Hee vezetett.

- Sziasztok! - mosolygott ránk.

- Szia. - viszonoztuk mosolyát, majd beültünk, és bekötöttük magunk.

- Indulhatunk? - kérdezte, mire csak bólintottunk, s már indultunk is.

- Esküszöm te gondolatolvasó vagy. - mosolyogtam.

- Köszönöm. De csak logikusan következtettem arra, hogy most autómentesek vagytok. - kuncogott.

- Képzeld el, ezek ott hátul sétálni akartak... - nézett meglepetten Kook, Hee-re. Amin mi csak nevettünk.

- Szörnyű dolog. - kuncogott cinikusan Hee.

- Mint egy rossz gyerek, aki lusta és nem ismeri azt, hogy séta. - kacagott Sehun. Jó, bevallom, hogy nem csak ő nevetett, hanem mi is. Az iskola parkolójában nevetve szálltunk ki az autóból.

- Hát veletek meg mi történt? - mosolygott Suga.

- "Nagyságos úr" nem ismeri azt, hogy séta. - kacagtam, Kook-ra nézve. Mindenki kacagni kezdett, én pedig már a fejemet fogtam.

- Te mit csináltál a kezeddel? Tiszta véraláfutásos - nézett rám Hee.

- Rácsaptam neki az ajtót. - vakarta meg Kook a tarkóját.

- Szegény Guk… - motyogott Hee.

- Ahm… Tanítás után találkozunk.  Mennem kell. - motyogott Sehun - Köszönöm a szállítást. - mosolygott, majd elment. Mi folytattuk a beszélgetést.

Sehun Pov.:

Megláttam Yoon-t, és beszélnem kell vele, tehát elbúcsúztam a többiektől, majd Yoon-hoz mentem.

- Yoon! – mosolyogtam rá – Jó reggelt.

- Neked is. – mosolygott rám.

- Fi-figyelj… - motyogtam. – Tegnap Kook nagyon rosszul volt, sajnálom, hogy el kellett mennem. – hazudtam hihetően.

- Semmi baj. Hiszen az öcséd. Szüksége volt rád. – mosolygott rám kedvesen.

- Megvan, hogy én… - öleltem át.

- Hogy te? – mosolygott, majd viszonozta az ölelést.

- Hogy én, miért szeretlek téged annyira. – mosolyogtam.

- Én is nagyon szeretlek… - mosolygott, majd elengedtük egymást – De te miért? – kuncogott.

- Kezdjem el sorolni? – néztem rá kíváncsian.

- Csak egy-két dolgot. – mosolygott cukin.

- A kedvességed, a megértőséged, a segítőkészséged, az intelligenciád… - kezdtem el sorolni, majd láttam, hogy zavarba jött ezért inkább befejeztem. – Zavarba hoztalak? – néztem a „rák vörös” Yoon szemébe.

- Nem… Dehogy… - kuncogta el magát.

- Valóban? – mosolyogtam a füllentésén – Meg tudnád mutatni nekem, hogy tegnap este mit csináltunk? – ettől a mondatomtól csak, még inkább zavarba hoztam.

- Sehun! – kuncogott, még vörösebben.

- Ha te nem, akkor majd én. – mosolyogtam, majd megcsókoltam. Ő viszonozta tettemet, de egy kis idő után valaki elrántotta tőlem. Yoon háta mögé néztem, ahol Jongin állt.

- Mit csináltok? – morgott.

- Elvesztettem a piercing-emet. – nevettem.

- Neked van piercinged? – nézett rám értetlenül Jongin.

- Nincs. – forgattam meg a szemeimet – Neked nem mindegy, hogy mit csináltunk? Előbb tegyél fel magadnak egy olyan alapozót, ami illik a bőrödhöz, aztán majd beszólhatsz. Addig NEM! – hangsúlyoztam ki az utolsó szót. Mire ő az arcára kapott és elment. Én csak morogtam utána.

- Ne húzd fel magad… Ő soha nem szerette, ha valami fiú van a közelemben. – motyogott.

- Ne haragudj… - motyogtam és átöleltem. Viszonozta cselekményemet, majd a csengőszó hallatára elengedtük egymást.

- Most én elmegyek… Nem kellene késnem sehonnan. – mosolygott majd el is tűnt. Ezek után én is elmentem a tantermembe, majd a nap további részét ott, és a táncterembe töltöttem.

Mina Pov.:

A reggeli felkelés kicsit szokatlan volt, furcsa volt az, hogy Jimin mellettem aludt, és az is, hogy nem otthon voltunk. Az ablakon beszűrődtek a Nap sugarai, és néhány madár csicsergése. Jimin felé fordultam, aki még aludt. Mosolyogva néztem őt egy kis ideig, majd megsimogattam az arcát.

- Jimin. – mondtam lágy hangnemmel – Jó reggelt! – mosolyogtam, majd ő is elmosolyodott, s kinyitotta a szemét.

- Jó reggelt. – mosolygott – Mennyi az idő? – kérdezte, majd rá néztem az órára.

- 9 óra 12 perc, és volna egy ötletem, hogy mit csinálhatnánk ma. – mosolyogtam.

- Mesélj nekem. – nézett a szemembe.

- Mi lenne, ha elmennénk a régi iskolámba? – kérdeztem.

- Ahogy, akarod. – mosolygott majd kikelt az ágyból, és elkezdett öltözködni. Én is úgy tettem, ahogyan ő, majd rendet tettem a hotelszobában.

- Ha jönnek a takarítónők, úgyis rendet tesznek. – ölelt át hátulról, amin csak mosolyogtam.

- Én nem szeretem itt hagyni a kupit. – mosolyogtam rá.

- Csak nem rendmániás vagy? – kuncogott.

- Én? Dehogy… Csak szeretem, ha minden rendben van. – mosolyogtam.

- Szóval, olyan rendmániás vagy, aki nem ismeri be, hogy az. – mosolygott.

- Ezt majd később megvitatjuk. Most inkább menjünk az iskolába. – mosolyogtam, majd kibújtam karjaiból és felvettem a cipőmet. Miután a bejárati ajtóba álltam ő is felvette a cipőjét, majd elmentünk a sulihoz. A sulihoz vezető út csendes volt, csupán a rádióban szóló zene hallatszott. Az iskolához érve sok emlék jutott az eszembe, melyek boldogsággal töltöttek el.

- Bemehetünk? – kérdezte kedvesen.

- Persze, már épp kérdezni akartam. – mosolyogtam majd kiszálltunk az autóból és bementünk az épületbe, ami tele volt nyüzsgő, szorgalmas diákokkal. A nagy részüket ismertem is, nagyon kedvesek voltak akkoriban, remélem nem változtak meg.

- Merre volt a termed? – kérdezte, ezzel visszarántva a valóságba.

- Ahm… Fel a lépcsőn, majd jobbra és a 3. terem. – mosolyogtam, majd el is indultunk fel az emeletre. Már éppen fordultunk volna jobbra mikor valaki megfogta a kezem és magához rántott. Jimin csupán meglepetten nézett rám mikor magam mögé néztem. – Leo! – mosolyogtam az egyik volt osztálytársamra.

- Hát, téged itt is lehet látni? Visszajöttetek Szöulból? – kérdezte Leo.

- Igen, itt is látni. Csupán látogatóba jöttem a barátommal. – mosolyogtam rá, mire elengedett.

- Sokkal nőiesebb vagy, mint amikor elmentél. Jót tett veled a főváros. – kuncogott.

- Mélyült a hangod. – kacagtam el magam, mire Jimin megköszörülte a torkát, ezzel jelezve azt, hogy menjünk tovább. – De bemegyek a terembe is. Többieket is megnézem. – mosolyogtam, majd Jimin-nel együtt elmentünk a teremig.

- Siess. – mosolygott.

- Te nem jössz be? – kérdeztem, erre ő csak megrázta a fejét, majd mosolyogva bementem. A volt osztálytársaim meglepődve néztek fel a tankönyvek mögül.

- MINA! – kiáltották egyszerre, majd egy csoportos ölelés következett.

- Sziasztok. – mosolyogtam rájuk, mikor elengedtek.

- Milyen régen jártál itt. Mát nagyon hiányoztál. – mosolygott rám Jae-Hwa. Itt ő volt a legjobb barátnőm, és őt tudtam a legnehezebben elengedni.

- Mondtam, hogy, ha tudok, akkor jövök látogatni. – mosolyogtam.

- Ennek örülünk is. – mosolyogtak majd hírtelen mindenki a helyére ment.

- Kihez érkezett vendég? – kérdezte mögülem egy mély férfihang, majd óvatosan megfordultam.

- Üdvözlöm, Kim tanár Úr! – mosolyogtam rá.

- Mina! Hát, maga? – kérdezte meglepetten.

- Jöttem látogatóba. – mosolyogtam, majd közelebb mentem hozzá. – De nem is zavarok tovább, megyek is. Nem tartom fel magát, és kinn várnak. – mosolyogtam majd az ajtó felé indultam meg.

- Mina, várjon. – szólt utánam majd megfordultam és rá néztem.

- Igen? – kérdeztem.

- Az a fiú kinn, téged vár? – kérdezte egy telefont szorongatva.

- Igen. – kuncogtam. – Miért?

- Ez esetben itt a telefonja. – kuncogott és átadta Jimin telefonját. – Ja, és órára is elküldtem.

- Köszönöm. – kacagtam, majd meghajoltam és kimentem. Jimin az ajtó mellett várt dühösen.

- Elvették a telefonomat. – morgott.

- Tudom. – kacagva visszaadtam neki és elindultam.

- Köszönöm. – nyugodt meg.

- Ugyan. – kuncogtam, majd kiérve beültem az autóba és Jimin-t vártam. Végül ő is beült, mikor egy SMS-em érkezett. Megnéztem és apukám írt.

„A Starbucks-ban találkozzunk, 10 perc múlva beszélni szeretnék veletek. Puszi: APA” felolvastam majd el is indultunk.

22. Fejezet Mit rejt az éjszaka?

Sehun Pov.:

Este 8 óra múlt. Már 10 perce itt várom Yoon-t. Kezdek félni, hogy nem kapta meg az üzenetem. Így is nagyon nehezen vettem rá magam arra, hogy ide jöjjek.

„Mi van, Ő nem tudta magát rávenni? Jobb lesz, ha inkább hazamegyek, és lemondok róla. Túl kell lépni, fájni fog, de könnyebb lesz utána...”

Sóhajtottam majd elindultam, alig tettem meg 2 métert, mikor kiabálást hallottam meg.

- Sehun! Várj! Kérlek! – hallottam meg Yoon hangját. Hátrafordultam, majd megláttam, ahogy felém fut.

- Yoon! Már azt hittem, hogy nem is jössz. – mosolyogtam rá.

- De… Jöttem… - lihegett – Csak későn vettem észre az üzenetedet. Sajnálom, hogy késtem.

- Semmi baj. Üljünk le a padra. – mutattam a pad felé. Ő bólintott és leültünk.

- Baj van? Vagy mi volt ennyire sürgős? – fordult felém.

- Ahm… Én… - makogtam – Én ezt nem tudom, hogy hogyan mondjam ki… Ebben én nem vagyok jó. – kuncogtam kínomban.

- Mit? – nézett rám kíváncsian – Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szeretnél. – mosolygott.

- Nos, Én… - sóhajtottam, majd a szavak helyett inkább a cselekvést választottam, tehát a szemébe néztem, majd megfogtam a kezét és megcsókoltam. A cselekedetemet viszonozta, ami jól esett, ugyanis eközben rájöttem, hogy Ő is érez irántam valamit. Elváltunk egymástól majd a szemeibe néztem.

- Én is szeretlek. – mosolygott rám. Egy megkönnyebbült mosolyt mutattam, ám ekkor egy SMS-em érkezett. – Ki az? – kérdezte majd elővettem a készüléket és megnéztem.

- A bátyám. – morogtam. Majd magamban elolvastam az üzenetet.

„Gyere haza! Mennék el. Jungkook-ot meg nem hagyom itt egyedül a drogjai miatt… Yoona-t vidd haza, ne találkozzon a bátyjával. Az is mindjárt a kis erdő mellett van… Ahova írtam neki Rejtett számról, hogy menjen. IGYEKEZZ!
 Üdv.: Guk”

- Menni kellene. Most mondta, hogy az öcsénk rosszul van. – találtam ki valamit.

- Veled megyek. – mosolygott.

- Hazaviszlek. Ne lásd őt így. – motyogtam, majd megfogtam a kezét és elindultunk az autó felé. – Ne haragudj, kérlek. Nem így terveztem. – hajtottam le a fejem.

- Semmi baj. – mosolygott, majd beültünk az autóba. Az otthonáig az út néma volt. Mikor megálltam a ház előtt, felém fordult. – Nem haragszok. Remélem, hogy holnap is találkozunk. – mosolygott, majd egy apró puszit nyomott ajkaimra.

- Holnap felhívlak. – mosolyogtam, majd Yoon kiszállt és bement a házba. Én gyorsan hazaszáguldottam. Gyorsan bementem a lakásba. –BRO! – kiáltottam.

- Mi van?! – kiabált vissza.

- Ha elmész, akkor kérlek vigyázz magadra. Nincs kedvem a rendőrségre járkálni érted. – motyogtam.

- Fogok. Fel se ismer majd. – mondta majd egy maszkban és egy kapucniban lépett elő.

- Jó… Így mehetsz… - mosolyogtam, majd Guk le is lépett. Én bementem a nappaliba, leültem Kook mellé és elkezdtünk nézni egy horrort, aminek két része van. (Ami a Démonok között volt)

Guk Pov.:

Sehun hazaért én meg már futok is az erdő mellé, ahova Jongin-nak találkozót mondtam. 10 percig futottam mire odaértem. Jongin már ott várt.

- Te voltál, aki rám írt? – morgott rám. Nem válaszoltam, ugyanis a hangomról felismert volna, így csak bólintottam – Mit akarsz? Ki vagy te? – morgott rám, mintha egy utolsó senki lennék ezen a földön. Ez nálam kiverte a biztosítékot és indulatosan. – Hey! Ki vagy?! Mit akarsz?! KÉRDEZTELEK! VÁLASZOLJ! – ordított rám, mire ökölbe szorítottam a kezem és behúztam neki, amitől a földre esett. Felé másztam és a hasára ülve ütöttem tovább. –Ha nem fejezed be! Meg foglak találni! – próbált védekezni, de nem sikerült. Nagyon kevésre voltam attól, hogy eszméletlenre verjem, mikor belegondoltam, hogy eddig most még nem kellene elmenni. Leszálltam róla és egy nagyot rúgtam belé. Majd elindultam az otthonom irányába, ám 3 méter megtétele után megfordultam, mert valamit morgott.

- Kérsz még?! – torzítottam el a hangom.

- Nem tudom ki vagy, de az biztos… - mély levegőt vett – MEG FOGLAK TALÁLNI!

- Sok sikert… - intettem neki majd hazafutottam. Bementem a lakásba, majd levettem a kapucnit és a maszkot is. – Megjöttem! – kiáltottam.

- B@zdmeg! Horrort nézünk, és még kiáltasz is! – kiáltott Kook a nappaliból, majd én is odamentem.

- Oh, ezt már láttam. A nőt meg fogja szállni a démon… (1. rész) – nevetve árultam el az egyik részletet.

- Ne mondd el! – hozzám vágott egy párnát majd leültem melléjük, és amin ők megijedtek én csak nevettem rajta. Egész éjjel filmeztünk, mit sem törődve avval, hogy másnap iskola.

Mina Pov.:

Miután kipakoltunk lementünk a nappaliba beszélgetni a szüleimmel. Helyet foglaltunk a kanapén, majd apa és Hae-Won kíváncsian néztek ránk.

- Milyen az élet Szöulban? – kérdezte mosolyogva Apu.

- Nagyon szeretünk ott élni. A legjobb zeneiskolában tanulunk szorgalmasan. – mosolyogtam.

- Jimin? Hol tanulsz? – kérdezte Hae-Won.

- Ugyan abban az iskolában, mint Mina és a bátyjai. Sehun-nal járok egy osztályba.  válaszolt illedelmesen Jimin.

- A semmirekellő bátyáid dolgoznak legalább? Vagy az is rád marad? – kérdezte modortalanul Hae-Won.

- Nem semmirekellőek… Mivel ösztöndíjat kapunk ezért nem kell dolgoznunk… - mosolyogtam rá. Tudtam, hogy idegesíti, amikor mosolygunk. Ez a nő egyszerűen valami sátán.

- Lusták, semmirekellőek… - morgott mikor Apukám csitította.

- Hae-Won! Ne beszélj így róluk! – szólt rá Apu.

- Legalább a lányodnak lehetne annyi esze, hogy elmegy, vagy elküldi őket dolgozni. – morgott.

- Dolgoztam… Nem is egy helyen… - próbáltam rendezni magamban az indulataimat.

- Tényleg kicsim? Mesélj, mit dolgoztál? – mosolygott rám Apu.

- Igen. Először pincérként dolgoztam, majd modellnek álltam, de lemondtam róluk. – mosolyogtam édesapámra.

- Gratulálok. De szerintem menjetek aludni, fáradtak lehettek, sokat vezettetek. – mosolygott ránk apa, mire felálltunk.

- Jó éjszakát. – meghajoltunk, majd felmentünk az emeletre.

- Elmész tussolni? – néztem Jimin-re – a folyosó végén balra.

- Igen elmegyek. – mosolygott rám majd magához vette a pizsamáját és elment.

„Semmirekellőek? Ki miatt vállaltuk azt, hogy elköltözünk innen? Ki miatt menekültünk el mi négyen Szöulba? Ki bántott minket 5 teljes éven keresztül? Ki volt minden egyes éjjel részeg? Ki volt az, aki miatt Guk ilyen erőszakossá vált, hogy megvédje kisebb testvéreit? Guk kapta a legtöbb bántalmazást közülünk! Csak azért, hogy mi ne éljük át a fájdalmat! Minden éjszaka végigjárt a házon, mindenbe belekötött és mindenért kaptunk. Remélem ez eltűnt belőle és a mai éjszakánk nyugodt lesz…”

Nagy gondolkozásomat a nyíló ajtó zavarta meg, amin Jimin lépett be.

- Baj van Életem? –rám nézett, és mellém ült.

- Nem, dehogy is. Miért kérdezed? – mosolyogtam rá.

- Könnyes a szemed. – nézett mélyen a szemembe.

- Visszagondoltam pár jó emlékre. – füllentettem hihetően – De én elmegyek letussolni. – mosolyogtam majd kipattantam az ágyból és magamhoz fogtam a pizsamám.

- Menj csak. Itt várlak. – mosolygott majd én elmentem letussolni. A zuhany alatt kiürítettem a fejem és lenyugodtam. A zuhany alól kilépve a törölközőmért nyúltam, amivel megszárítkoztam és magam köré tekertem. A pizsamámért nyúltam, ami az ajtón lévő kis fogasra volt felakasztva. De nem értem el ugyanis az ajtó kinyílott. Hae-Won lépett be.

- Hogy képzeled, hogy idejössz? – zárta be kulccsal az ajtót. – Örültem, hogy két évvel ezelőtt eltakarodtatok innen! – Óvatosan hátráltam. – Most meg? Felbukkansz egy fiúval az oldaladon? – kaptam egy pofont – Mondd csak, te a testedet árulod?

- Mi van?! Jimin a barátom! És nem vagyok k*rv@! – keltem ki magamból mire akkorát kaptam, hogy a földön kötöttem ki. Az arcom sajogni kezdett, majd a kezem a fájó területre tettem.

- Mondhatsz bármit! Mindig is egy ribanc voltál… - morgott majd gyomorszájon rúgott, amitől kicsordult a könnyem is. Levegőhöz sem jutottam, így csak hallgattam. – Egy utolsó senkiházi vagy te is. – kaptam a következő rúgást, majd a hajamtól fogva felemelt.

- Nekem ebből most volt elegem. – morogtam – Milyen ribancról beszélsz?! – ütöttem meg a kezét.

- Ehhez bátorság kellett… - morgott.

- Még nem fejeztem be! Nem tudom, hogy észrevetted e, hogy EZ – lendületből felpofoztam – mennyire fájdalmas! És hogy Guk mennyit kapott, szíjjal, fakanállal, de akár a kezeddel!

- Tudod, ez megmutatta nekem,… - vigyorgott – hogy nagyobbat kellene ütnöm. – morgott majd egy hatalmas pofont kaptam, amitől bevertem a fejem a falba. Amikor észbe kaptam, a nő eltűnt, így gyorsan felöltöztem és beszaladtam a szobába.

- El kell mennünk. – motyogtam, miközben bepakoltam a ruháimat a bőröndömbe.

- Életem! Mi történt? – fordított maga felé – Te… Tiszta vörös és véres az arcod. – engedett el.

- Menjünk. – összehúztam a bőröndöt és felvettem a cipőmet.

- Menjünk. – motyogott majd úgy tett, mint én és lementünk az emeletről.

- Apa… Jimin-nel inkább egy hotelben megszállunk. – néztem rá a nappali ajtajából.

- Mi történt az arcoddal? – kérdezte, majd közelebb jött megölelni.

- Hae-Won… - suttogtam a fülébe majd elengedtem.

- Rendben… Jó éjszakát… Holnap találkozunk. – mosolyogta, majd elbúcsúztunk és Jimin-nel elmentünk. Egy nyugodt hotelben szálltunk meg, ahol nyugisan elaludtunk. Nagyon sajnáltam, hogy Hae-Won így elrontotta az esténket, így én nagy bűntudattal aludtam el Jimin karjaiban.

21.Fejezet Go Busan

Mina Pov.:

Az óráimnak vége, ahogy a bátyáim óráinak is. Egész nap Busan járt az eszemben. Egyik tanórán se tudtam koncentrálni. Mikor az utolsó óráról is kicsengettek, megkönnyebbülten pakoltam össze a könyveimet. Mikor kiléptem az iskola kapuján fellélegeztem, és azt gondoltam, hogy „Most egy kis ideig nem kell ide jönnöm…”. Mosolyogva ültem be az autóba, ahol a testvéreim már vártak.

- Megérkeztem… Mehetünk haza… - ültem az anyós ülésre.

- Minden rendben? Hallottuk, mi történt reggel… - érdeklődött Jungkook.

- Persze. Minden rendben. – mosolyogtam.

- Akkor minden perfekt. Akkor indulhatunk is. – mosolygott Guk, majd beindította a motort és elhajtottunk. Úton hazafelé bekapcsoltam az egyik kedvenc zenémet, ami a SHINee-tól a View.

- Remélem, ezt még nem utáljátok… - néztem hátra a fiúkhoz.

- Ezt még eltűrjük. – motyogott Kook.

- Akkor ez marad. – mosolyogtam majd előre fordultam. Míg haza nem értünk, addig csak magamban énekeltem a dalt. Amint hazaértünk, felrohantam a szobámba, majd egy bőröndöt szedtem le a szekrény tetejéről.

Ebbe a bőröndbe elpakoltam egy pár napra elegendő ruhát, mivel nem tudtam, hogy milyen idő lesz ezért rövid ruhát is, és hosszú ruhát is csomagoltam. Miután végeztem, kopogtak a szobám ajtaján. – Szabad! – kiabáltam, majd belépett Jimin.

- Szia, életem! – mosolygott rám, majd meglátta a bőröndömet – Hova-hova?

- Szia. – mosolyogtam rá – Öhm… Haza…

- Miért? – leült az ágyamra, és a combjára paskolt, ezzel jelezve, hogy üljek az ölébe. Leültem majd a szemébe néztem.

- Mert most nyugalomra van szükségem… Engem felkavart ez az egész hétvége. Ezt ki akarom pihenni Busan-ban. – motyogtam.

- Veled szeretnék menni. Nem hagylak csak úgy elmenni ennyire messzire. – mosolygott rám.

- Jól van… De akkor siess a pakolással. Én még elmagyarázom ezt a fiúknak és érted megyek. Ez körülbelül 30 perc, maximum 40, mert még nekem is el kell készülnöm. – mosolyogtam rá.

- Akkor én indulok is. Majd találkozunk nem sokára. – mosolygott, majd egy apró puszit lehelt ajkaimra. Kiszálltam az öléből, és ő eltávozott. Én még a sminkes cuccaimat magamhoz fogtam, majd a fürdőszobába mentem. Egy lágy sminket készítettem el magamnak majd visszamentem a szobába és még ezt is bedobtam a bőröndbe. Felvettem egy magas sarkú cipőt, és a pakkommal együtt lementem a lépcsőn egészen a nappali ajtajába. A fiúk meglepetten tekintettek rám.

- Hova mész? – kérdezte Guk.

- Haza… Busan-ba… - mosolyogtam.

- Itt hagysz minket? Miért? És Jimin? Vele mi lesz? – tette fel egymás után a kérdéseket Sehun.

- Pár napra megyek csak el, hogy kipihenjem a hétvégét és a mai napot. Jimin jön velem, most haza ment pakolni. 3 maximum 4 nap múlva hazajövünk. – mosolyogtam.

- Húgi… - elém lépett Jungkook – Jó utat… Telefonálj, ha odaértetek, anyáéknak meg add át üdvözletünket. – mosolygott. Én ekkor a mögötte ülő fiúkra néztem, akik ugyan annyira furcsán néztek Kook-ra mint én.

- Mit adtatok neki? Begyógyszereztétek? – mutattam rá, miközben a másik két bátyámat néztem.

- Nem kapott semmit. – motyogott Guk, miközben Kook megölelt, amit viszonoztam.

- Akkor én az autót elvittem. N e keressétek. – mosolyogtam.

- Vigyázzatok az úton. És jó utat. – mosolyogtak mind a hárman.

- Egy ölelést azért még tőletek is kérnék. – mosolyogtam rájuk, majd ők is felálltak és megöleltek. – Szeretlek titeket, de én most megyek is. Az autót elvittem és majd hívunk, ha odaértünk. – mosolyogtam, majd elengedtem a fiúkat.

- A kulcs itt van. – adta oda a kulcsot Guk – Vigyázz… Hosszú út áll előttetek. Örülnék, ha Jimin is vezetne majd. Ne csak te. – mosolygott rám Guk.

- Rendben. 3 vagy 4 nap múlva találkozunk. Sziasztok. – mosolyogtam majd az arcukra 1-1 puszit nyomtam és kimentem a garázsba. Az autó csomagtartójába betettem a bőröndömet, majd lecsuktam azt és én is beültem a volán mögé. Kiálltam a garázsból, majd a ház előtt megálltam, ahol a fiúk álltak. Intettem nekik, majd elindultam Jimin-ék házához. Ott kiszálltam és becsengettem hozzájuk. Hee nyitott ajtót.

- Mina! – mosolygott rám.

- Hee! – mosolyogtam.

- Gyere be. – mosolygott rám, majd bementem vele a nappaliba.

- Sziasztok! – mosolyogtam Suga-ra és TaeTae-ra.

- Mina-t is lehet errefelé látni. – mosolygott Suga.

- Nagyon régen jártál nálunk. – mondta Tae.

- Igen… Hát… Ne kérdezd miért. – kuncogtam majd Jimin hangját hallottuk meg az emelet felöl.

- Pillanat és készen vagyok! Csak még összehúzom a táskát! – kiabált.

- Táskát?! Milyen táskát? – nézett rám Hee értetlenül.

- Ahm… Igen… - vakartam meg a tarkómat zavartan.

- Mina! Mi folyik itt? – kérdezte Tae.

- Egy pár napig most nem láttok sem Jimin-t, sem engem. – motyogtam.

- Hova mentek? – faggatózott Suga.

- Busan-ba, haza kísér. – néztem felváltva rájuk.

- Miért? – kérdezte Hee.

- Mert én ezt az egészet ki szeretném pihenni, és ezt a suliban nem tudom megtenni. Félve ültem ma is az iskolapadban és az ajtót fürkésztem, hogy mikor lép be rajta az a barom. – magyaráztam, majd Jimin is megjelent mögöttem.

- És Jimin hogyhogy megy? – nézett Jimin-re Suga.

- Nem engedem el ilyen hosszú távra. Én vigyázok rá. – mosolygott.

- Jó utat kívánunk nektek, és persze balesetmenteset, ha odaértetek mindenképpen hívjatok fel. – mosolygott ránk Tae.

- Mindenképp hívunk. – mosolygott Jimin.

- Mina, - lépett elém Hee – vigyázz az én lökött bátyámra.

- Persze, hogy vigyázok. – kuncogtam.

- Jimin, - lépett Hee Jimin elé – vigyázz az én legjobb barátnőmre.

- Mindenképp. – mosolygott Jimin.

- Azt ugye észrevettétek, hogy most úgy búcsúzkodunk, mintha minimum 1 évre mennénk el. – kuncogtam.

- Ezt én is megfigyeltem. – kacagott Suga.

- Na, de mi megyünk, hogy még világosban odaérjünk. – mosolygott Jimin majd mindenkitől elbúcsúztunk.

- Várunk titeket haza. – mosolygott Hee.

- 3 vagy 4 nap. A 4 nap az már nagyon maximum. – mosolyogtam, majd megöleltem őket. Jimin csak a húgát ölelte meg, a többiekkel kezet fogott.

- Sziasztok. – mosolygott mindenki, mi pedig kimentünk. A csomagtartóba Jimin is betette a pakkját, majd Ő az anyósülésen foglalt helyet, míg én a volán mögött. Integettünk még a testvéreinek, majd elindultunk. Az autópályára felérve bekapcsoltam a TempoMat-ot és levettem a pedálokról a lábamat.

- Jártál már Busan-ban? – kérdeztem Jimin-től.

- Egyszer. – nézelődött az ablakon.

- Guk azt mondta, hogy örülne, ha majd te is vezetnél. – motyogtam.

- Ez nem kérdés. – mosolygott, majd a könyöktámlán lévő kezemre tette kezét, amit mosolyogva fogadtam.

Sehun Pov.:

- Remélem minden rendben lesz. Nem lesz semmilyen baleset,  és nem is lesz semmi baj. – aggódtam.

- Nyugi. Nem kell izgulni. Mina nagylány, tudja, mit csinál. – motyogott Kook.

- Én is aggódok érte, – morgott Guk – és mindezt egy olyan barom miatt tette, mint Jongin. És a mai dolgaiért még nem is kapott. Na, majd fog. Ma éjjel, sötétben. Még a lelkét is kiverem belőle. – morogta.

- Jó, csak vigyázz a térfigyelő kamerákkal. – motyogtam.

- Maszk lesz rajtam. – morgott.

- Akkor menjél. – motyogtam, majd gondolkozni kezdtem az érzéseimen.

„Yoon, szerintem többet érzek iránta, mint barátság. Nem értem magam. Ha ránézek, vagy meghallom a hangját, esetleg a nevét, gyorsabban dobog a szívem, mint ahogy szokott. Mi van velem? Ennyire elcsavarta a fejem? Sehun! Mi fogott meg téged ebben a lányban? Erre a válaszom csak annyi lenne: Mindene… A kisugárzása, a megjelenése, az őszintesége, a mosolya és még sorolhatnám. Soha nem éreztem még ezt egyetlen lány iránt sem.”

- 20 órakor lelépek. – motyogtam, majd felálltam a kanapéról és bementem a szobámba. Ott magamhoz vettem a telefonom és Yoon-nak írtam egy SMS-t.

„Szia. 20 órakor találkozzunk a parkban a kis tónál! Üdv.: Sehun.”

Rövid és tömör volt az üzenet, de úgy gondoltam, hogy majd személyesen inkább elmondok mindent. Csak egyetlen dolog zavar, mégpedig, hogy ő Jongin húga. De ezt el kell felejtenem.

~ 4 óra múlva ~

Mina Pov.:

Elhagytuk Busan határát. Jimin vezet, mert az út felénél cseréltünk. Nem gondoltam, hogy ennyire el lehet fáradni a vezetésben. De mégis.

- Nagyon fáradt vagy? – vetett rám egy gyors pillantást.

- Tűrhetően. Vezessek? – mosolyogtam rá.

- Nem. Arra szeretnélek megkérni, hogy hívd fel Hee-t. – mosolygott.

- Ah, jó, hogy említed. Guk-ot is fel kellene hívnom. – motyogtam.

- Mi lenne, ha megállnánk a tengerparton? – kérdezte mosolyogva.

- Igen! – csillant fel a szememben az a bizonyos kislányos öröm.

- Nem láttalak még ennyire csillogó szemmel. – mosolygott.

- Nem baj. Akkor én most felhívom a testvéreket. – mosolyogtam majd a kezembe vettem a telefonomat, és először Guk-ot hívtam fel.

„Guk: Halo?

Én: Szia, Bro.

Guk: Szia, húgi. Baj van?

Én: Nem. Csak mondtátok, hogy hívjunk, ha ideértünk.

Guk: Akkor jó. Üdvözöljük anyáékat. De én leteszem, mert fontos helyre készülök.

Én: Rendben, legyetek jók. Sziasztok.” – mosolyogtam majd megszakítottam a hívást.

- Akkor nálad kit hívjak? – kérdeztem.

- Hee-t. Kérlek… - mosolygott, majd én felhívtam Hee-t.

„Hee: Igen? Min Hee.

Én: Üdvözlöm. Torrente Pizza. – kacagtam.

Hee: Mina! – kacag – Baj van?

Én: Nem, dehogy. Csak Busan-ban vagyunk.

Hee: Örülök. Mindenki ép? Semmi baleset nem volt? Minden OK?

Én: Igen mindenki ép, semmi baleset nem volt az utakon, szépen jöttünk végig, és minden OK. – mosolyogtam.

Hee: Nagyon örülök. Jó pihenést nektek. Találkozunk 3 nap múlva. Ha valami baj van, akkor hívj. Suga ráér, ahogy én is és Tae is. És valamelyik bátyád is biztos. Megyünk utánad, ha kell. – hallottam hangján az örömöt és az aggodalmat egyszerre.

Én: Nyugi, nem lesz semmi baj. Anyuék is ott lesznek. – mosolyogtam.

Hee: Rendben. De nem is zavarok tovább. Majd beszélünk. Sziasztok.

Én: Nem zavarsz…” - mondtam majd kinyomott. Kuncogtam, majd letettem a telefonom a kesztyűtartóba.

- Mi olyan vicces? – nézett rám Jimin, majd leállította a motort.

- Hee-t örökbe fogadom pótanyának. – mosolyogtam.

- Miért? – kuncogott velem együtt.

- Jobban aggódik, mint Guk. – mosolyogtam.

- Az én húgom. – mosolygott – De megérkeztünk a partra.

- Tényleg?! – körülnéztem és csak homokot, és vizet láttam. – Azta… De hiányzott ez a hely… - kiszálltam az autóból. Jimin ugyan ezt tenne, majd mellém sétált, és összekulcsolta ujjainkat, majd a víz felé sétáltunk. A víz előtt leültem, Jimin pedig mögém.

- Olyan sok emlékem van ebből a városból. Annyira szerettem itt lakni. – mosolyogtam majd a távolban észrevettem egy szörföst. – Nézd! – mutattam a távolba mikor a hullámok összevizeztek minket. Mind a ketten csak kacagtunk.

- Látom Életem… Látom. – kuncogott.

- Akkor jó. De szerintem menjünk is, ugyanis vizesek vagyunk, és hideg szél fúj. – mosolyogtam.

- Menjünk, de te vezetsz, mert nem tudom, hogy hol laktál. – mosolygott majd felálltunk, és az autóhoz sétáltunk.

- Akkor én vezetek. – mosolyogtam majd a szájára nyomtam egy puszit, amit Ő mosolyogva fogadott. Beültem az autóba és beindítottam a motort. Lehúztam az anyósülés felöli ablakot és kiszóltam – Ha nem szállsz be, akkor itt hagylak. – kacagtam, mire Jimin beült és elindultunk. A szülői házhoz érve nagy öröm fogott el. Kipattantam az autóból és a csomagtartóhoz mentem, kiszedtem mind a két pakkot és a sajátját Jimin kezébe nyomtam. – Menjünk be. – mosolyogtam, majd bezártam az autót és becsengettünk a házba. Apa nyitott ajtót.

- Kislányom!  - szorított magához.

- Apuci! – mosolyogtam, miközben az örömkönnyeim is kifolytak, majd elengedtük egymást.

- Ki ez a fiatalember? – nézett Jimin-re.

- Üdvözlöm uram! Park JiMin vagyok, a lánya barátja. – mosolygott majd kezet fogtak.

- Szia. Jeon Bon-Hwa vagyok az édesapja. – mondta barátságos hangnemmel – De gyertek beljebb. – mosolygott majd beinvitált minket a lakásba. – Hae-Won! Gyere! – kiabált anyukámnak majd, Ő is előlépett a konyhából.

- Drágám! – szorított magához anya.

- Anya! – mosolyogtam. Bevallom, hogy én kifejezetten az az apás leányzó vagyok.

- Ki ez az úriember? – kérdezte, majd Jimin-re nézett.

- Üdvözlöm asszonyom! Park JiMin vagyok, a lánya barátja. – mosolygott majd illedelmesen meghajolt.

- Örülök, hogy megismerhettelek. Kim Hae-Won vagyok. Mina nevelő anyukája. – mosolygott.

- Ha nem haragszotok, akkor itt éjszakáznánk. – néztem rájuk.

- Dehogy. A volt szobáitok az emeleten vannak. Foglaljátok el valamelyiket. – mosolygott Apa.

- Köszönjük. – mosolyogtam.

- Menjetek, pakoljatok ki. – mosolygott Hae-Won és mi felmentünk a régi szobámba és elkezdtünk kipakolni.

- Kedvesnek tűnnek a szüleid. – mosolygott Jimin.

- Apa kedves. Hae-Won nem. Miatta mentünk Szöul-ba. – motyogtam.

- Miért? – nézett rám döbbenten.

 - Éjjel meglátod. – motyogtam – Ja, és ha ez az éjszaka nagyon rossz lesz, akkor hotelbe megyünk.

- Jól van. – értetlenül nézett rám, majd kipakoltunk és lementünk beszélgetni.

20. Fejezet Bűntudat

~Reggel~

Kai Pov.:

Az előző este még jól is elsülhetett volna. Most akkor Mina itt feküdne mellettem, és az én éjszakám is jó lett volna. De, hát jött az ünneprontó Sehun, és elvitte Mina-t haza. Pedig gondoskodtam volna róla, jól éreztem volna magam. De, ez senkit sem érdekel. Mindegy, ezt mindenki visszakapja egyszer.
Reggel hatalmas dörömbölésre ébredtem.

- Ki a franc az hajnalok hajnalán?! – morogtam, majd kikászálódtam az ágyamból. Ránéztem az órámra, ami 5 óra 19 percet mutatott. Kimentem a szobámból, és a bejárati ajtó felé mentem – Nem igaz, hogy hétvégén sem tudok aludni nyugodtan! Suli időben nem tudom kipihenni magam és még hétvégén is zaklat mindenki! – kiabáltam majd kinyitottam az ajtót. Az ajtó másik oldalán Guk állt. – Mi a frászt akarsz?!

- Nem tudsz aludni? Hogy oda ne rohanjak te barom! – forgatta a szemeit.

- Miért jöttél ide? Nem vártlak… De ha csak ennyit akartál, akkor tudod, hogy merre van a kapu. Ki lehet rajta baktatni! – támaszkodtam meg az ajtófélfában.

- Szóval kíváncsi vagy, hogy minek jöttem? – vigyorgott Guk, majd meglökött.

- Ne lökdössél… Nem otthon vagy! – kiabáltam.

- Ki kérdezte, hogy hol vagyok? Azt csinálok, amit akarok… - morgott.

- Mit akarsz? Feküdnék vissza aludni… - forgattam szemeimet.

- Akkor kezdjük. – mondta majd a nyakamnál fogva a falhoz lökött.

- Tudod, hogy ez már mennyire unalmas? Az öcséd és Te is ezt csináljátok állandóan… Legalább valami újat tegyetek bele, ez szánalmas. – sóhajtottam.

- Újat akarsz? – lelökött a földre, majd rám nézett és belém rúgott – Eléggé új?  Remélem és azt is, hogy tudod miért jöttem. – morgott két rúgás között, én elmosolyodtam.

- Ha a húgod itt lenne, akkor érte jöttél volna, egy fergeteges éjszaka után. – vigyorogtam.

- Bedrogoztad… - gyomorszájon rúgott, majd nem kaptam levegőt. – Meg akartad erőszakolni… - felemelt a földről.

- És tudd… Én ezt nagyon élveztem is volna… - félmosolyra húztam a számat.

- Úgy érzem te nagyon meg akarsz ismerkedni az öklömmel… - morgott majd csak éles fájdalmat éreztem az arcomon. Elengedett, majd a földre estem. Letérdelt mellém, majd úgy kezdett el ütni. – Szívesen agyonvernélek, de az csak nekem és a családomnak lenne rossz, ha börtönbe kerülnek… - egy kis idő után befejezte a bántalmazásomat. – Jegyezd meg… A húgom számodra TABU! – dobott egy fejemre egy kéztörlőt. – Én nem itt voltam, nm tudod mit csináltam és nem is láttál… Én leléptem… - mondta majd csak egy ajtócsapódást hallottam. A kéztörlőben megtöröltem az arcom majd felkeltem a földről. Kisebb vérfoltok voltak a padlón, amit szintén a kezemben lévő anyaggal töröltem fel. Mindezek után bementem a szobámba és a telefonomat magamhoz vettem. Tárcsáztam Himchan telefonszámát majd felhívtam.

„HC: Ki az? És mit akarsz?

Én: Csumi… Kai vagyok… A tegnap estéről akartam beszámolni, ahogyan kérted…

HC: Áh, Kai… Milyen hatása volt a drognak?

Én: Egy zacskó csak fejfájást és rosszullétet okozott neki… Adnom kellett neki még egyet, hogy kiüsse.

HC: Akkor egy zacskó az rosszullét, két zacskó az meg már kiüt.

Én: Pontosan… De mindegy, mert nem tudtam semmit tenni vele…

HC: Miért nem?

Én: Mert megérkezett a bátyja és észrevette, hogy nálam van. Kiverte a balhét, és elvitte.

HC: Szóval te annyira pancser voltál, hogy hazavitted és nem egy hotelszobába? Pancser… Rád már ez a szó is kevés…

Én: Igazán kössz…

HC: Ez az igazság te nyomorék… De legközelebb, ha hívsz, akkor várj 10 óráig. Ilyenkor én még alszok… Hello.

Én: Hello…” – mondtam majd Himchan letette a telefont.

- Én is visszafekszek egy kicsit… Majd elintézem a dolgokat később. – motyogtam magam elé, majd bedőltem az ágyba és elnyomott az álom.

Mina Pov.:

- Miért nem mondjátok el, hogy mi történt? Guk majd csak később jön, haza gondolom. – mondtam.

- Azért nem mondjuk el, mert Guk megkért. – mondta Suga.

- Guk szedhetné a lábait. – dőltem hátra a fotelben.

- Mindjárt itthon lesz. – mosolygott Sehun.

- Rendben. – mosolyogtam, majd a bejárati ajtó becsapódott.

- Megérkeztem! – kiabált Guk – És, hoztam reggelit is… - mosolyogva lépett be a nappaliba.

- McDonald’s-ban is voltál? – mosolygott Jungkook.

- Igen és minden lököttre gondoltam. – nevetett Guk.

- Köszönjük. – mondtuk mindannyian egyszerre.

- Na, akkor most már Meséljetek. – mondtam.

- Előbb egyél. – mondta Guk.

- Nem vagyok éhes. – motyogtam.

- Ha eszel, akkor evés közben elmondok mindent. – nyújtott felém egy toast-ot Guk. Elvettem tőle és elkezdtem falatozni.

- Na, elmentetek Hee-vel a mosdóba, de onnan más nem jöttél vissza. Kai elvitt. Mindenki hazajött, Sehun hazavitte Yoona-t. Kai otthon volt és furcsán viselkedett, Sehun észrevette, hogy a cipőd ott volt ezért gondolta te is ott vagy. Kai nem engedte be Sehun-t a szobájába így ez már roppant gyanús volt neki így odébb lökte és benézett a szobába. Meglátott téged félig levetkőztetve. A falhoz nyomta és Kai bevallotta, hogy… - nagyot sóhajtott.

- Hogy? – kérdeztem.

- Hogy bedrogozott. Nekem meg most reggel mondta, hogy szívesen megerőszakolt volna… - mondta a végét halkan.

- H-hogy mi? – döbbentem le.

- Nem akarom elismételni… - mondta Guk. A reggeli további részében némán ültem, majd reggeli után felmentem a szobámba és szégyellve magam feküdtem ott. Megbántam, hogy elmentem bulizni, megbántam azt, hogy itt vagyok ahol most. Az egész életemet megbántam. Sajnálom, hogy Szöulba kellett költöznöm.

~ Másnap ~

Hétfő reggel, iskola, tanulás. Jöhetne már a nyári szünet, már elég az egyenruhából.
Reggel Sehun ébresztett.

- Húgi, jó reggelt. – mosolygott rám a bátyám.

- Sehun… - mondtam kómásan.

- Igen? – kérdezte.

- Muszáj iskolába menni? Olyan rossz érzésem van a mai nappal kapcsolatban. – motyogtam.

- Iskolába menni kötelező. – mosolygott.

- A francba. – morogtam, majd kikászálódtam az ágyból és a cuccaim között kezdtem kutatni. – Nem tudod, hogy hova tettem az egyenruhámat? – néztem rá.

- A fürdőszobában van felakasztva a radiátorra. – mosolygott egyet, majd kiment a szobámból. Én is kimentem a szobámból, de én nem a lépcsőn lefelé mentem, hanem a fürdőszobába. Ott lefürödtem, és felvettem az egyenruhámat, majd bementem a szobámba és összepakoltam a tanszereimet. Ezek után a nappaliba mentem, ahol a fiúk vártak rám.

- Mehetünk? – kérdezte Jungkook.

- Menjünk. Már elkészültem. – mosolyogtam, mire mindenki felállt és kimentünk az autóhoz.

- Vezetek. – mondta Guk.

- Enyém az anyósülés. – kuncogtam és be is ültem az autóba mielőtt valamelyik fiú elfoglalná a helyemet. Utánam minden fiú elfoglalta a helyét és elindultunk az iskolába. Guk nagyon óvatosan vezetett, így 10 perc alatt értünk a suliba. Mindannyian kiszálltunk az autóból és a saját dolgunkra indultunk. Én Jimin-ékhez mentem.

- Jó reggelt. – mosolyogtam.

- Neked is. – viszonozták a mosolyt.

- Milyen jó újra látni. – ölelt meg Jimin.

- Tegnap is láttál. – kuncogtam.

- Reggel. Csupán 1 órára aztán bezárkóztál a szobádba. – suttogott.

- Az a lényeg, hogy látsz. Nem? – mosolyogtam.

- De… Majd bepótoljuk a tegnapot. – nevetett, majd elengedett.

- Majd be. – mosolyogtam és becsengettek.

- Na, turbékoló galamb pár… Becsengettek, mindenki menjen a termébe. – mosolygott Tae.

- Igen főnök. – kuncogott Hee.

- Suli után találkozunk. Sziasztok. – mondta Suga, majd a táncterem felé vette az irányt.

- Mi Mina-val előre megyünk. – kuncogott Hee és előre mentünk a terembe. – Mi volt veled tegnap?

- Nem tudom… Bűntudatom volt… Szégyelltem magam a történtek miatt. – motyogtam, majd leültem a helyemre.

- Nem a te hibád… Nem tudhattuk, hogy ez lesz belőle… - simogatta meg a karom.

- Óvatosabb is lehettem volna. – motyogtam.

- Legközelebb egy kortyot sem iszol? Attól félve, hogy Kai mikor jelenik meg? Innentől kezdve ez az éjszaka lebeg majd a szemed előtt? Nem fogsz nyugton élni amiatt, hogy bedrogozott az a szemétláda? Nem akarod észrevenni, hogy direkt ez miatt csinálta? – kaptam a fejmosást. Éppen válaszolni akartam mikor Kai belépett a terem ajtaján.

- Hol vagy ribim? – kiáltozott – Megvagy! – lépett mellém. Gyorsan felálltam és hátrálni kezdtem.

- Menj ki innen… - remegett a hangom.

- Miért mennék? – morgott, ekkor az arcára néztem, ami tele volt véraláfutással, kék, és lila foltokkal. Megijedtem, megbotlottam hátramenet közben és elestem.

- K-kérlek, menj el… - motyogtam.

- Ellőbb egy csók… - motyogott.

- Jongin! Elég! Hagyd békén! – szólt rá Yoon.

- Ne szólj bele. Ez az én dolgom. – mondta Kai, majd felemelt a földről és hajolni kezdett felém.

- Hagyj békén! – kiabáltam, mikor valaki ellökte tőlem.

- Jól vagy? – kérdezte Baekhyun.

- Most már igen. Köszönöm. – mosolyogtam, majd Kai dühösen kiviharzott a teremből. – Yoon!

- Igen? – nézett rám Yoon kedvesen.

- Köszönöm. – hajoltam meg.

- Nincs mit köszönnöd… A bátyám ilyen, ha el akar érni valamit. Vigyázz vele. – figyelmeztetett mosolyogva.

- Köszönöm. – mosolyogtam majd a tanárunk is megjelent.  Leült mindenki a helyére és elkezdődött az óra. Nem igazán tudtam koncentrálni, mert kis egymillió gondolat forgott az agyamban.

„Haza akarok menni. Haza, Busan-ba… Anyáékhoz... Most szükségem van rájuk, és a régi barátaimra. Látni akarom a tengerpartot, ahol kiskoromban a bátyáimmal játszottunk… Ahol nyugodt volt a gyerekkorom…
Haza fogok menni ezt a fiúkkal délután, közlöm… Viszlát, Szöul…”

19. Fejezet Még több drog

Hee Pov.:

Visszasétáltam az asztalunkhoz, ahol leültem Jungkook mellé, és észrevettem, hogy Mina nem jött velem.

- Mi a helyzet életem? – karolt át.

- Hányingerem van, fáj a fejem, szédülök és homályosan látok. Megártott ez a koktél. – mondtam, majd a fejemet a vállára hajtottam.

- Mina merre van? Együtt mentetek el. Nem? – kérdezte.

- De. De nem tudom, hogy hol van. A tömegnél láttam utoljára. Ahol átküzdöttük magunkat, hogy ide tudjunk jönni. – néztem körbe.

- Hee! Mina-t hol hagytad? – kérdezte Jimin.

- Nem tudom. Nem voltunk jól. Lehet hazament. – próbáltam a lehető legnyugodtabb hangnemem használni.

- Hazamegyek hozzá. Ha beteg és egyedül van, az nem tesz jót. – mosolygott Jimin.

- Majd a hős szerelmes meggyógyítja. – kuncogtam.

- Majd a hős szerelmes. – nevetett.

- Majd azért telefonálj, hogy hogyan van. – mondta mély hangon Guk.

- Ígérem… - mondta Jimin, majd felvette a dzsekijét és elment.

- Mitől voltatok rosszul? – kérdezte Tae.

- Ez a koktél megártott. – mutattam a pohárra.

- Milyen koktélt vettél nekik Jungkook? – kérdezte Suga.

- Az a neve, hogy „Blue”. – mondta Kookie.

- Na, azt már nem kaptok többet. – mondta Sehun.

- Tényleg, Yoona. Honnan is jöttél? – kérdeztem.

- Busan-ban éltem eddig szüleimmel, aztán idejöttem az iskolába és a bátyámnál lakok. – mosolygott.

- Busan az egyáltalán nincs közel. – mondta Guk.

- Hát nincs. – nevette Yoona – De örülnék neki, ha csak „Yoon”-nak hívnátok. – mosolygott.

- Rendben. – mondtuk mindannyian egyszerre.

Jimin Pov.:

- Majd azért telefonálj, hogy hogyan van. – mondta mély hangon Guk.

- Ígérem… - mondtam, majd magamra kaptam a kabátomat és elsiettem. A klub-ból kifelé menet hívtam magamnak egy taxit. Kinn vártam, mikor egy fehér Mercedes elszáguldott előttem. Hátsó ablakai sötétítettek voltak, elől beláttam és láttam, hogy egy fiú ül benn.

Ezután az én taxim is megérkezett, beszálltam és elindult.

- Hova vihetem? – kérdezte. Elmondtam neki Mina-ék címét és odavitt. A háznál kifizettem a szállítási költséget és besiettem a lakásba.

- Mina! – kiabáltam. Semmi válasz nem érkezett, így felmentem a szobája ajtajához. Bekopogtam, de még mindig nem érkezett válasz, így úgy határoztam, hogy bemegyek. Beléptem és döbbenten néztem. – Mina! Itt vagy?! – kiabáltam, majd bementem a fürdőszobájába is. Nem volt ott, sehol nem volt – BASSZUS! – fogtam mag a fejem, majd a másik kezemmel a telefonomért nyúltam. Bepötyögtem Guk telefonszámát és felhívtam. 3 kicsengés után fel is vette.

„Guk: Igen? Mina jól van?

Én: Figyelj… Mina… Hát… Izé… - vakartam meg a tarkóm.

Guk: Jimin mi van? Mondd már! – kiabált.

Én: Mina nincs itthon… És hazafele jövet sem láttam az utcán…

Guk: Mi a sz@r?! Mina eltűnt? Király… Én körülnéztem a klubban és itt sincs! Rohadt életbe!

Én: Meg fogjuk találni…

Guk: Hazamegyek.” mondta majd letette a telefont.

Kai Pov.:

Derekánál átöleltem és el sem engedtem. Kezdődhet az én szórakozásom.

- Jimin te vagy az? – kérdezte.

- Ki más lennék? – kérdeztem – Mi lenne, ha kimennénk levegőzni?

- Jó lenne. – mosolygott maga elé – De szóljunk a többieknek.

- Már szóltam. – mondtam ravasz hangnemmel.

- Rendben akkor menjünk. – fogta meg a kezeim és elindult a kijárat felé.

- Mi lenne, ha hátul mennénk ki? – kérdeztem, majd irányt váltottam és magam után kezdtem húzni. A hátsó kijáraton kilépve magam felé fordítottam.

- T-te nem is Jimin vagy. – nézett rám sápadtan.

- Ki vagyok, ha nem ő? – kérdeztem „Himchan! Azt mondtad h alig lesz magánál!”

- K-Kai… - mondta remegő hangon.

- Még mázli, hogy Chan nekem is adott… - morogtam majd megragadtam Mina kezét, és magammal rángattam a Mercedes-emhez. Benyúltam az autóba, és elővettem egy tasaknyi fehér port. Mina nyaka alá fogtam és kicsit megszorítottam – Nyisd szépen ki a szád.

- Engedj el. – suttogta.

- Azt mondtam, hogy nyisd ki a szád! – szorítottam meg erősebben, mire kinyitotta a száját, én pedig beleöntöttem a port. Ezután elengedtem, s a földre rogyott.  – Kelj fel! – utasítottam.

- Nem tudok. – mondta kábán.

- Na, ezt már szeretem! – vigyorogtam, majd felemeltem és bedobtam a hátsó ülésre. Mivel a hátsó ablakok sötétítve voltak, Mina nem látszott. Én beültem a volán mögé és padlógázzal elhajtottam.

- Segítség… - mondogatta – Valaki segítsen…

- Nyugi babám! Nem segít senki. Nem hallanak. – mondtam. Elhajtottam a klub bejárata előtt és láttam, ahogy Jimin kinn állt. Ekkor egy gonosz nevetés hagyta el a számat és hazáig száguldoztam. Otthon beálltam a garázsba, kiszálltam, majd az eszméletlen Mina-t is kiszedtem az autóból. Az ölembe kaptam és megnéztem az arcát. – Ilyenkor vagy a legszebb… Csak sírtál, és ez a sminkednek nem tett jót. – mondtam és bementem vele a lakásba. Lefektettem a kanapéra és levettem róla a magas sarkút. Én is levetkőztem (Kabát; cipő), majd újra az ölembe vettem, és elbattyogtam vele a szobámig. Ott lefektettem az ágyamra, és simogatni kezdtem az arcát, a kezét és a haját is.

„Miért nem lehet így elintézni mindent? Olyan jó megoldás a drog mindenre. Olyan védtelen, tehetetlen, mintha egy kislány lenne…” gondoltam, majd ajkait kezdtem kóstolgatni. Közben az oldalát is simogattam, egyedül voltunk otthon, Yoon elment bulizni biztos, hogy majd csak hajnalban jön. Legalább is ezt hittem. Mar elkezdtem lehúzni Mina-ról a ruhát, mikor meghallottam a bejárati ajtó becsapódását.

- Francba! – kiabáltam, ami kicsit hangosra sikeredett. Elmásztam Mina-tól és kimentem a szobámból. Kinn láttam, hogy a húgom és Sehun jöttek ide.

- Bratyó! – mosolygott rám Yoon.

- Yoon! Hát ti? Sehun? – kérdeztem idegesen.

Sehun Pov.:

- Srácok! Mina eltűnt! Hazamegyek és segítek megkeresni Jimin-nek! – mondta nekünk Guk.

- Eltűnt?! Hogy érted? – kérdeztem.

- Nem ment haza. Itt sincs. És Jimin út közben sem látta. – magyarázta.

- Mi is segítünk. – mondta egyszerre Suga, Taehyung, és Hee.

- Rendben. – mosolygott Guk.

- Hazaviszem Yoon-t és én is segítek. – mondtam kissé idegesen.

- Rendben. Otthon találkozunk. – mondta Guk és ők el is tűntek.

- Nem baj, ha… - vakartam meg a tarkómat.

- A húgod legyen most számodra a legfontosabb. Menjünk. – mosolygott.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd felálltunk és mi is elmentünk. Mivel én és ő autóval jöttünk ezért nem hívtunk taxit, hanem elmentünk a parkolóba és beszálltunk az autóba.

- Remélem, minél előbb meglesz… - fogta meg a kezem.

- I-igen… Reméljük. – sóhajtottam aggódva.

- De induljunk. – engedte el a kezem. Beindítottam az autót és padlógázzal elhajtottunk. Egész úton a kormányt markolásztam, azon rágódva, hogy hol lehet Mina és mi történhetett vele. Mikor Yoon-ék házához értünk megálltam. – Gyere be egy pillanatra. Csak adok valamit. – mondta.

- Rendben. – mondtam és kiszálltunk az autóból, majd bementünk. Megálltam az ajtóban, Yoon pedig a konyhába ment. Alig 1 perc múlva egy pohár vízzel és egy tablettával jelent meg.

- Nyugtató… Ne legyél ideges… Jót fog tenni… - adta át a poharat és a tablettát.

- Köszönöm, de nem kérem. Nem szeretek gyógyszereket szedni… - mosolyogtam rá, és letettem a mellettem lévő kis komódra a kezemben tartott dolgokat. Amint letettem, Kai jött ki a szobájából.

- Bratyó! – mosolygott Yoon.

- Yoon! Hát ti? Sehun? – kérdezte idegesen.

- Sehun hazahozott, mert a húga eltűnt és elmennek megkeresni. – mondta.

- És akkor minek jött be? – sápadt el, majd becsukta az ajtaját.

- Mit rejtegetsz te ott? – kuncogott Yoon.

- Mi? Én? Semmit… - tördelte a háta mögött az ujját. Én csak próbáltam az arcáról leolvasni azt, hogy mi történik, de távol volt ezért nem igazán tudtam mást leolvasni róla, minthogy ideges.

Teljesen akaratlanul lenéztem a cipőkre és egy ismerős magas sarkút láttam meg.

- Yoon… Ez a tiedé? – kérdeztem és a fekete magas sarkúra mutattam.

- Nem. – mondta. Én ekkor elindultam Kai felé – Sehun, mi a baj?

- Engedj be oda! – néztem a szemébe idegesen.

- Dehogy engedlek. – mondta, ekkor elborult az agyam és félrelöktem. Benyitottam a szobájába, és megláttam félig levetkőztetve a húgomat, aki eszméletlen volt.

- Mit tettél vele?! – nyakánál fogva neki toltam a falnak.

- Neked az nem mindegy? – húzta félmosolyra a száját, majd megszorítottam a nyakát – Egy kis fehér por és kiüti a szervezete. – nevetett.

- Bedrogoztad?! Te nyomorult beteg állat! – engedtem el és befutottam a húgomhoz. Megigazítottam a ruháját és ölbe vettem. Kivittem a szobából és végignéztem rajta. Eszméletlen volt, karjai csupán lengtek, mintha csontjai sem lennének. – Yoon, majd hívlak. Jongin, te meg szerintem ne kerülj a testvéreim szeme elé. – mondta és kimentem a lakásból. Beültettem Mina-t az autóba, bekötöttem, majd én is beültem. Beindítottam az autót és el is hajtottam.

Guk Pov.:

Már egy ideje hazaértünk a többiekkel, már csak Sehun hiányzik. Ő is megérkezhetne már,n húzzuk az időt.

- Jó… Addig gyűjtsük össze azokat a helyeket, ahol Mina lehet. – törtem meg a csendet.

- Lehet a parkban, a sportcsarnok melletti kutyafuttatónál, vagy esetleg az iskola tánctermében. – mondta Hee.

- Ezeket mind ellenőrizni fogjuk. – mondtam, majd meghallottuk, hogy egy autó motorja leáll. – Biztos megérkezett Sehun.

- Ideje. – mondta Jungkook, majd kinyílt a bejárati ajtó és becsapódott. – Ember! Kilincset nem ismered?!

- Befogtad a szádat! Gyere inkább segíteni! – kiabált kintről, majd felpattantam és kimentem hozzá. A kezébe Mina-t tartotta, aki teljesen eszméletlen volt. Átvettem tőle a lányt és bevittem a nappaliba.

- Kanapéról felállnál Kook? – kérdeztem, majd felpattant és lefektettem a húgom. Jimin leguggolt mellé és az arcát kezdte simogatni.

- Életem… Hol voltál? – kezdett sírni – Mi történt veled? Miért nem vagy magadnál? – kérdezgette, majd én kimentem Sehun-hoz az előszobába.

- Hol volt? – kérdeztem.

- Nem akarod azt tudni. – morogta.

- Mondd már! – utasítottam.

- Kai szobájában félig levetkőztetve, és ugyan így eszméletlenül. – suttogta.

- Holnap elintézem Jongin-t. De mitől ilyen? – kérdeztem.

- Bedrogozta. – motyogta.

- Éljen. – morogtam idegesen – Menjünk be a többiekhez.

- Rendben. – mondta és bementünk a nappaliba.

- Most, hogy megvan… Szerintem mindenki menjen haza aludni. – mondta Kook.

- Ha el is megyünk, holnap visszajövünk. – mondta Hee.

- Ha nem baj, akkor én maradok vele. Nem akarom egyedül hagyni. – mondta Jimin.

- Jó… Akkor mi megyünk… Reggel viszont jövünk… - mondta Tae.

- Várunk titeket. – mondta Sehun.

- Sziasztok! – mondták, majd (Hee; Suga; Tae) elmentek.

- Én felviszem a szobájába és elalszunk. – mondta Jimin, majd ölbe vette és felvitte a szobájába.

- Nektek is jó éjszakát… Holnap reggel beszélünk. – mondtam a két öcsémnek és én is elmentem aludni.

~Reggel~

Mina Pov.:

A fejem sajog, és rosszul vagyok. Nem tudom, hogy hogyan kerültem ide, de végre a szobámban vagyok. Lehet, hogy csak egy szörnyű álom volt az, amire emlékszek? Bár az amúgy is csak annyi, hogy a tömegből kimentem Kai-al és a parkolóban beleöntött valamit a számba. Onnantól számomra se kép, se hang. Kikeltem az ágyamból és észrevettem, hogy a lábaim kissé gyengék, de ez a gyengeség elszállt mikor éreztem, hogy a tegnapi Kimchi is visszajön. Befutottam a fürdőszobába, majd visszajött az ebédem is. Ezután jobban éreztem magam. Megmostam a fogam és átöltöztem, ezek után lementem a lépcsőn és bementem a nappaliba, ahol Hee és a testvérei és az én testvéreim közül csak Guk nem volt ott.

- Jó reggelt. – köszöntem, majd mindenki ledöbbenve nézett rám.

- Életem! – ölelt át Jimin.

- Okay… Akkor lenne egy kérdésem. Miért van is ilyen „temetési” hangulat? – kérdeztem.

- Majd mindent elmondunk. Jól vagy? – kérdezte Hee.

- Most már igen. – mosolyogtam.

- Ha Guk hazajött mindent elmondunk. – mondta Sehun.

- Baj van? – kérdeztem.

- Emlékszel valamire a tegnap estédből? – kérdezte Suga.

- Addig képben vagyok, hogy kimentem a mosdóba Hee-vel… - motyogtam, majd leültem Jimin-nel a fotelbe, és beszélgetés közben vártuk Guk-ot. 

18. fejezet „Drogok éjszakája”

Mina Pov.:

Egy gyönyörű szombati nap. A madarak énekelnek, a nap, fényesen süt, a mai napon lég egy rövidnadrág. De ezt csak a kint lévő emberek élvezik, mióta összevesztem szeretett bátyámmal nem igazán mozdulok ki a szobámból. Jimin nem is egyszer próbált kiráncigálni a szobámból sikertelenül. Hee és Baekhyun is nagyon sokszor átjött az elmúlt napokban. Hee-t nem érdekli, hogy Jungkook drogozik, úgy érzem, hogy csak én viselem szívemen bátyám sorsát.

- Mina, hahó! – integetett szemem előtt Baek.

- Igen? Bocsi, csak gondolkoztam. – tértem vissza a való életbe.

- Nagyon magadba fordultál. – fogta meg a vállam Hee.

- Nem is tudom miért… - forgattam a szemeim.

- Ne legyél már ilyen Jungkook-kal… Leszokik, majd róla. – mosolygott biztatóan Hee.

- Majd… Addig pedig tönkreteszi a saját életét, de úgy látom, hogy ez csak engem érdekel. – néztem ki az ablakomon.

- Engem is érdekel. – mondta.

- Lányok! Ne veszekedjetek. Este Mina kipiheni magát a bulizás közben. Megnyugodtok mind a ketten és ki is fogtok békülni a bátyáddal. – mosolygott Baek.

- A buli… Teljesen elfelejtettem! – csaptam magam homlokon.

- Nem mondhatod vissza. Már több mint egy hete le vannak foglalva az asztalok és mind a te nevedre. – váltott át komoly hangnemre Hee.

- Nem mondom vissza. – mosolyogtam – Kik is jönnek?

- Te, Baek, én, a bátyjaid és az én bátyjaim. – mondta Hee.

- Megleszünk, bulizunk, jól érezzük magunkat. Elfelejtünk mindent, ami történt. – ölelt meg minket Baekhyun.

- Igazad van. – motyogtam.

- Legalább egy mosolyt! – húzta fel a szám két sarkát Hee.

- Majd talán este. – húztam le.

- Srácok! – jött be a szobámba Guk.

- Igen? – néztünk rá.

- Csak szólni akartam, hogy készen van az ebéd. – mosolygott.

- Ki főzött? – kérdeztem.

- Én. – mondta büszkén.

- Ki akarsz nyírni minket ember? – nevettem.

- Akkor én ezt viccnek veszem. – kuncogott, majd az ágyam mellé sétált. – Napok óta nem jöttél ki innen, és a kedvencedet készítettem. – mosolygott.

- Na, és mi a kedvencem? – kuncogtam.

- Kimchi. – felelte büszkén.

- Nem. – nevettem.

- Akkor? – rökönyödött le.

- Nyugi… Az… Csak idegesíteni akartalak. – mondtam.

- Jó akkor gyertek enni. – mondta Guk.

- Én nem szeretnék. – dőltem hátra az ágyon.

- Vagy két lábon jössz vagy leviszlek. – mutatott rám ujjával Baekhyun.

- Megyek-megyek… - sóhajtottam.

- Remélem is. – mondta egyszerre Baek és Guk. Kikeltem az ágyamból és előttük kimentem a szobámból, majd lebaktattam a lépcsőn. A lépcső alján körülnéztem, majd bementem az étkezőbe. Jimin már ott ült az asztalnál. Mögé léptem és átkaroltam.

- Régen láttalak itt. – fogta meg a kezemet.

- Most sem látsz, csak a kezemet fogod. – kuncogtam.

- De mindjárt látni foglak. – mosolygott, majd elengedte az egyik kezem, a másikat megrántotta és a mellette lévő székre lökött.

- És már látsz is. – kuncogtam, majd a többiek is megérkeztek.

- A szerelmesek egymásra találtak. – kuncogott Hee.

- Hugi! – nézett hátra Jimin.

- Jól van, na… - kuncogott Hee, majd ők is leültek az asztalhoz.

- Jó étvágyat. – mosolygott Guk és elkezdtünk enni.

- Guk, biztosan te főzted? – kérdeztem.

- Volt egy kis segítségem. – nézett Jimin-re.

- Nagyon finom lett. – mosolyogtam, és megfogtam Jimin kezét az asztal alatt.

- Köszönjük. – mosolyogta Guk és Jimin.

- Nagy baj lenne, ha ma este Yoona is jönne? – kérdezte Sehun.

- Nem, dehogy. Több ember nagyobb buli. – mosolyogtam rá. Nekem most Sehun boldogsága a legjobb, annyira örülnék neki, ha Yoona-ban találná meg az igazit.

- Köszönöm, akkor majd beszélek vele. – mosolygott a bátyám. Ez a mosoly volt a legőszintébb, amit valaha is láttam tőle. Ez nagyon meglepett. Nagyon örülök, hogy a bátyám talált magának egy széplányt.

- Guk. Te is találhatnál már valakit magadnak. Te vagy a legidősebb és neked nincs senkid. – mutattam rá az evőpálcikámmal.

- Sehun-nak sincs. – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Neki alakulóban van a kapcsolata. – mosolyogtam-

- Majd találok valakit. Addig is a Te és Jimin nyakán maradok. – nevetett.

- Ne már. – kacagtam.

- Nem segítenél a bátyádon? – nézett rám a szeme sarkából, mosolyogva.

- Vannak neked öccseid is. – nevettem – De, persze, hogy befogadnálak. – mosolyogtam – Majd idősek otthonába adnálak. – suttogtam, mire mindenki nevetni kezdett.

- Guk ezt megkapta. – nevetett Sehun.

- Baek? Neked kapcsolatod? – váltott hírtelen témát.

- Nekem nincs kapcsolatom és egy ideig ne is kell. – mondta Baek.

- De mindenki észrevette, hogy Guk mennyire gyorsan levakarta magáról a figyelmet? – nevettem, majd mindenki elnevette magát.

Himchan Pov.:

- Igen, minden a terved szerint halad, estére full drogban fog úszni a csaj, Jungkook fogja belecsempészni az italába a cuccost. Csak hogy tudd, a legerősebbet adtam neki, hogy a csaj nagyon magánál se legyen. Könnyen magadévá teheted. – magyaráztam miközben rá gyújtottam.

- Na, akkor a csaj remélem még, magáról sem fog tudni. Nem hiába kértelek meg téged. – mosolygott ravaszul.

- Kai, sokkal tartozol már. Ez csak egy újabb dolog, amiért jössz nekem. Ennyi. De csak annyit kérek, - fújom ki a füstöt – hogy Kook-nak a mi kis ügyünkről ne mondj semmit. Majd meglepetés lesz neki is, hogy az édes kis hugicája nálad ébred.

- Én nem említek senkit meg, csak a lányt akarom. Meg amúgy sem fognak látni, ugyanis úgy fogom elvinni őt, hogy senki nem látja, a tömegből fogom kihúzni. – nevetett gonoszan.

- Én ezt már rád bízom. Ez már a te dolgod. Én minden tőlem telhetőt megtettem. – morogtam.

- Aztán kezdődhet a „Drogok éjszakája”. – dörzsölte meg tenyerét.

- Na, most már menj. Jungkook-kal akarok még beszélni. – mutattam az ajtóra.

- Majd még konzultálunk. – mondta, majd elment.

Amint hallottam, hogy becsukódott az ajtó, lehuppantam a kanapéra és a telefonomat a kezembe vettem. Jungkook-nak kezdtem el pötyögni.

„Én: Csá. Estére megvannak a cuccok?”

Jungkook azonnal válaszolt is.

„JK: Csá. Meg vannak. Majd pár óra múlva megyünk el. Addigra én is hazaérek.

Én: Ne felejtsd el, hogy egy pohárba egy tasak. Ne kevesebbet.

JK: Okay… Nem kell aggódni. Mindent elintézek.

Én: Remélem. Hova is mentek?

JK: Seoul Night Club

Én: Rendben. Akkor majd beszélünk. Csá”

- Remélem, nem csinálsz se te, se Kai nagy problémát nekem. Hat te csinálsz neked nincs több anyag, ha Kai akkor megölöm. – morogtam magam elé. A következő pillanatban egy SMS-em jött, Kai-tól.

„Kai: Na?

Én: Ember! El sem mentél, de már zaklatsz!

Kai: Mit beszéltél Jungkook-kal?

Én: A Seoul Night Club-ba mennek pár órán belül.

Kai: Okay… Ennyire voltam kíváncsi, nem kellett volna rám förmedned!

Én: Most mentél el! Mondtad, hogy „MAJD konzultálunk”. Nem gondoltam volna, hogy az a „MAJD” 15 perc múlva lesz!

Kai: Szívj egyet. Feszült vagy.

Én: Érezd jól magad este! Majd beszélünk, hogy mi történt. Tulajdonképpen, amit adtam Kook-nak azt a drogot nem próbáltam még ki. Nálam ez vadonatúj. Kíváncsi vagyok a hatására.

Kai: Én is… *nevet*

Én: Bye!”

Eldobtam a telefonom egy távoli helyre, majd elfeküdtem a kanapén, és elaludtam.

Mina Pov.:

~ 4 óra múlva~

- Segítsek a sminkedben? – kérdezte Hee, miközben bejött a fürdőszobába.

- Nem kell köszönöm. – mosolyogtam rá – Egy tusvonal, és készen is van. – húztam meg az emlitett vonalat.

- WOW! Nagyon jó lett! – ámult el.

- Köszönöm. Megy a ruhámhoz? – kérdeztem.

- Persze. Nagyon is. De gyere, mert Jimin már vár, és persze mi is. – mosolygott, majd kimentünk a fürdőből, és lementünk a lépcsőn.

- A te sminked is nagyon szép lett! De a ruhád egyszerűen nagyon csinos. – néztem végig barátnőmön.

- Nagyon szépen köszönöm. – mosolygott, majd beléptünk a nappaliba. Az összes fiú nagyon megnézett minket. Hee és az én testvéreim is tátott szájjal néztek minket. – Szátokat azért csukjátok be, mert belerepül a légy. – kuncogott. Jimin és Jungkook egyszerre felálltak és mellénk sétáltak.

- Gyönyörűek vagytok. – mondták egyszerre. Jimin megölelt és suttogni kezdett.

- Nehogy féltékeny legyek valakire. – suttogta.

- Nem kell féltékenynek lenned. – mosolyogtam. A következő pillanatban elengedett és megcsókolt.

- Csak mondtam, hogy nehogy. – mosolygott, és visszaállt mellém.

- Sehun, Yoona hol van? – kérdeztem.

- Megyek érte. Kai is elment valahova és nem tudta elhozni. – mondta, majd az órájára nézett – Én indulok is. – felállt a kanapéról és el is ment.

- Szerintem mi is induljunk. – mosolygott Suga.

- Menjünk. – állt fel Taehyung.

- Hívok taxit. – mondta Guk és elment telefonálni.

- Mi addig menjünk ki. – mosolyogtam és mindannyian elindultunk kifelé. Kinn a kapu előtt megálltunk, és vártuk a taxit, meg a bátyámat is. Amikor Guk megjelent, abban a pillanatban meg is láttunk kettő taxit, ami előttünk állt meg.

- Szálljatok be, egyik taxi a miénk másik a tiétek. – mondta Guk. Kook, Guk, és Én a hátsó taxiba ültünk be, majd el is indultunk.

- Hova vihetem magukat? – kérdezte a sofőr.

- A Seoul Night Club-hoz kérem. – mondta Guk és a Club felé vettük az irányt. Amint odaértünk kiszálltunk, és vártuk Sehun-ékat. Jimin, Suga, Hee, és Tae már ott vártak minket. Jimin mellé léptem és azt néztem, hogy ő még így is magasabb.

- Nem szeretnél kicsit összébb menni? – kérdeztem meg tőle.

- Nem, bocsánat. – nevetett – Jó vagy nekem ilyen alacsonyan is. Így tökéletes vagy. – mosolygott. Sehun és Yoona eközben megérkezett.

- Miért nem mentetek be? – kérdezte Sehun.

- Mert úgy gondoltuk, hogy egy család vagyunk, akkor menjünk be együtt. – mosolyogtam Sehun-ra.

- Kedvesek vagytok. Köszönjük. – mondta.

- Csinos vagy Yoona! Szép a ruhád is. – dicsértük meg Hee-vel egyszerre a ruháját.

- Köszönöm. – mosolygott – Ti is nagyon csinosak vagytok.

- Köszönjük. – mosolyogtunk.

- Majd benn megbeszéltek mindent. Menjünk be, mert kezd hűvösödni. – mondta Tae és elindult befelé, mi követtük. Én a klub recepciójához mentem és egy kedves fiatalember fogadott.

- Szia. Miben segíthetek? – kérdezte mosolyogva.

- Szia. Asztalfoglalásom van Jeon Mina névre. – mosolyogtam.

- Egy 10 fős asztal, ugye? – kérdezte. Bár 9-en vagyunk muszáj volt egy 10 fős asztalt foglalnom, mert 9 fős nincs.

- Pontosan. – mosolyogtam a recepciós fiúra.

- A 70-es számú asztal. – mosolygott.

- Köszönöm. – mondtam és elindultam a csapat felé. – 70-es asztal.

- 70-es asztal! – nevetett Suga, majd elindultunk az említett hely felé. Út közben egy fiút láttam, aki nagyon hasonlított Kai-ra, de szerinte biztos, hogy nem ő volt. Megérkeztünk az asztalhoz és leültem.

- Én, Sehun, Suga, Guk és Tae hozunk valami koktélt. – mondta Jungkook és az említett fiúk elmentek.

Jungkook Pov.:

Elmentünk italt kérni. A zsebemben egészen eddig ott volt az anyag, amit Himchan adott. Nagyon izgultam, hogy mi lesz ennek a vége.

- Kérjetek ti előbb. Én viszem Mina-nak és Hee-nek. – mondtam.

- Rendben öcskös. – mondta Guk, és sorba kérte az italokat. Ezeket hamar kiadták, majd megfogták őket és elmentek.

- Hello. 2 „Blue”-t szeretnék. – mondtam, majd a pultos elkészítette az általam kért italokat. Amint feltette ezeket az asztalra mind a két pohárba beleöntöttem az anyagot és elkevertem. – Köszi. – mondtam, megfogtam a két poharat és visszamentem az asztalunkhoz.

- Jungkook is megérkezett. – mondta Jimin.

- Ezt kiengesztelésül. – mondtam, majd Mina és Hee elé tettem a poharakat.

- Köszönjük. – mosolyogták és belekortyoltak.

- Ez finom. – mondta Mina.

- Igen tudom. Azért hoztam. – sóhajtottam és mosolyogtam.

- Ez pedig a tiedé. – mosolygott Suga, és a kezembe nyomott egy poharat.

- Köszönöm. ÉS ezt mindenkire, no meg a békességre. – mosolyogtam és beleittam az italba. Mivel elsőnek mindenki csak egy kisebb koktélt kapott, így az hamar elfogyott. Mina és Hee nem kért többet, mondván, hogy fáj a fejük. Nem is értem miért *szarkazmus*. Mindegy is…

Mina Pov.:

Nagyon megártott ez az egy pohárka ital. Azóta fáj a fejem, és homályosan látok.

- Hee… Nem megyünk ki a mosdóba? – kérdeztem.

- Már én is meg akartam kérdezni. – kuncogott, majd felálltunk és elsétáltunk. A mosdóban a csap felé dőltem és a szemem-lehunytam.

- Nem tudom, hogy mi volt ebben a koktélban, de valami nagyon rossz. Hányingerem is van, szédülök, homályosan látok és fáj a fejem. Neked valami? – kérdeztem.

- Ugyan ezek. – vett egy mély levegőt.

- Menjünk vissza. Megleszünk mi hajnali kettőig. – mosolyogtam, majd felegyenesedtem és kimentünk a mosdóból. Éppen a nagy tömegen mentünk át mikor két kéz fonódott a derekam köré. – Jimin te vagy az? – mosolyogtam. Nem érkezett válasz, de úgy gondoltam, hogy hallgatás beleegyezés…