6. Fejezet Szülinap

Mina Pov.:

Vasárnap... A legjobb nap a mai, de nem csak azért, mert a szülinapom van, hanem azért is, mert általában ezen a napon a szüleim fel szoktak hívni.
Reggel az ébresztőmre keltem, amit 9:30-ra húztam fel. Amikor felfogtam, hogy csak 30 percem van elkészülni, elkezdtem kapkodni. A zuhanyzásom 10 perc volt, egy gyors, halvány sminket feltettem és felvettem egy farmert és egy pólót, majd egy kockás inget kötöttem a derekamra és készen is álltam az indulásra.
Jaj, a cipő! - csaptam fejbe magam - felvettem egy fekete-piros nike magas szárú cipőt és lementem a nappaliba. Leültem a kanapéra és vártam.

Jimin 10:00-kor írta, hogy a házunk előtt vár. Én ekkor felpattantam, és mivel a bátyáim még aludtak, halkan kimentem a házból. A kapun is kimentem és megláttam Jimin-t ahogyan a volán mögött ült. Beültem mellé az anyós ülésre  és bekötöttem magam.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Neked is. - mosolygott vissza, és elindultunk.
- Hova megyünk? - kíváncsiskodtam.
- Ti-tok. - szótagolta a szót.
- Akkor nem fogod elmondani. - néztem az arcára, ami kissé piros volt. Gondolom melege van vagy hasonló.
- Nem fogom elmondani. - rám nézett és kinyújtotta a nyelvét.
- Na, igen? - kuncogtam.
- Igen ám. - nevetett és bekapcsolta a rádiót, amin Hee kedvenc zenéje kezdett szólni.
- Who You? Neee... - mondtuk egyszerre és elkezdtünk nevetni.
- Ez valami iszonyatosan rossz ötlet volt. - nevette el magát.
- Csak kicsit. - mosolyogtam.
- Akkor még ezzel is vétkeztem. Ezt is rárakhatjuk a számlámra. - mosolyogta.
- Nálam neked nincs számlád és nem is lesz. - motyogtam.
- Biztos? - nevette, és megláttam a Szöul vége táblát.
- Miért megyünk ki a városból? - kérdeztem ijedten.
- Nem maradunk Szöulban. Bucheon-ba megyünk. - mosolyogta. Én inkább nem mondtam semmit, ő tudja, hogy mi van. Közel fél óra múlva az autó megállt egy étterem előtt.
- Meg is érkeztünk? - kérdeztem.
- Meg. Ebédelünk egyet. - mosolyogta.
- Remek. - mosolyogtam, majd kiszálltunk az autóból és bementünk.

Jimin Pov.:

Reggel kicsi gyomor ideggel keltem. Gyorsan elkészültem, majd betettem azt a ruhát, amit Mina-nak vettem és el is indultam érte. A bátyjai mondták, hogy vigyem ki a városból, ezért Bucheon-ban kerestem egy jó kis éttermet, ahol asztalt is foglaltam. Remélem jól fogjuk érezni magunkat.
- Jó napot kívánok önöknek. - köszönt a portás.
- Jó napot. Park Jimin néven van egy asztal 2 főre. - mondtam.
- Áh, igen! Foglaljanak helyet. - mosolygott és rámutatott egy 2 személyes asztalra. Leültünk és egy pincér jött hozzánk.
- Jó napot! Az étlapok, - adott 1-1 étlapot - üdítőt hozhatok valamit?
- 1 kólát kérek. - mosolygott Mina.
- Legyen kettő. - mosolyogtam.
- Rendben akkor kettő kóla. Mindjárt hozom. - mondta a pincér és elment. Mi addig választottunk ételt magunknak.
- Mit választottál? - kérdeztem.
- Rámen. - monsolyogta.
- Te is? - kuncogtam, és visszajött a pincér.
- Választottak? - kérdezte.
- Igen. 2 Rámen-t kérünk. - mondtam és a pincér elment.
- Igaz, hogy én csak kávézóban dolgozok, de ott normálisabbak a pincérek. Legalább mosolygunk. - kuncogta.
- Már említeni szerettem volna. - mosolyogtam. Feltettem a kezem az asztalra, és előrébb csúsztattam. A kezem hozzáért a kezéhez, és hirtelen elrántottuk a kezünk, de amikor az arcára néztem az vörös volt.
Elvörösödött, de miért? Ő is érezne valamit irántam? Az nagy csoda lenne. Igazából én csakis azt szeretném, hogy ő boldog legyen, az már csak egy plusz, hogy velem.
A nagy gondolkodásomat a pincér és a Rámen zavarta meg.

- Köszönjük. - mosolyogtunk, mire csak egy biccentést kaptunk válaszul és már el is tűnt. Mi megettük a Ráment, és elkértem a számlát. Kifizettem azt, és kimentünk, majd beültünk az autóba.
- Nagyon finom volt az ebéd, köszönöm. - mosolyogta.
- Nagyon szívesen, és örülök neki. - mondtam.
- Mennyi az idő? - kérdezte, ránéztem az órára, és elképedtem.
- 14 óra. - mondtam, és beletapostam a gázba.
Basszus! De elment az idő! 16 órára a buli helyszínén kell lennünk, addig át kellene adnom neki a ruhát, és rá kellene bírnom, hogy vegye is fel. Sietni kell! Fél óránk van hazaérni.

Mina Pov.:

Az ebéd nagyon finom volt. Élveztem is Jimin társaságát, csak kár, hogy elment az idő. De most éppen száguldozunk haza.
-Ji-jimin. - mondtam félve mire csak gyorsabban ment. - Lassíts!
- Sietnünk kell... - mondta és hírtelen elhallgatott.
- Miért? Lassíts. - kérleltem, de nem lassított, és meg se szólalt.
Ha te nem szólsz hozzám, akkor én se hozzád. Meglátjuk, hogy ki bírja tovább.
Fél óra alatt hazaértünk Bucheon-ból, a közel 1 óra 15 perces útból csinált egy 30 perces utat. Amíg jöttünk haza addig végig féltem, hogy karambolozunk, de ez nem történt meg. Mikor megállt a házunk előtt, mind a ketten kiszálltunk az autóból.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne bejönnöd. Jungkook kiszámíthatatlan. Nem akarok balhét. - elvesztettem a versenyt.
- Nem lesz itt probléma. - mondta - Menj előre. - mondta, mire bementem a lakásba.
- Megjöttem! - kiabáltam, de semmi válasz nem érkezett. - Skacok! - jártam körbe a lakást. Mikor kijöttem a nappaliból, pont belépett Jimin.
- Mina... - kezdett bele.
- Hol vannak? Biztos tudod. - mentem elé.
- Igen tudom. Ne izgulj, mindent megtudsz nem sokára. - mosolyogta mire csak egy mély levegőt vettem.
- De mondd el kérlek. - fogtam meg a pólója nyak részét és magam felé húztam. - A bátyáim... - mondtam és elengedtem.
- Először is, mindjárt megyünk. Másodszor, boldog születésnapot. - mosolyogta és egy dobozt nyomott a kezembe. Én csak értetlenül néztem rá.
- H-honnan tudtad? - kérdeztem remegő hangon.
- Ezt nem szabad elfelejtenem. Se senkinek, de nézz bele a dobozba. - mosolyogta, mivel szépen kérte, belenéztem a dobozba amiben egy gyönyörű ruha volt.
- WOW. - néztem Jimin-re kikerekedett szemekkel és átöleltem. - Nem vagy normális! Köszönöm! - súgtam a fülébe.
- Boldog Születésnapot. - suttogta és elengedtük egymást - Mi lenne, ha felvennéd és elmennénk?
- Valamit tervezel. - mosolyogtam - De legyen.
- Itt várlak a nappaliban. - mondta, majd felszaladtam a szobámba és átöltöztem. Ezután átmentem a fürdőbe, lemostam a sminkemet és feltettem egy másmilyent. Felvettem egy ezüst magassarkú cipőt és lementem a nappaliba.
- Készen vagyok. - mosolyogtam.
- Ez... Te... Egyszerűen gyönyörű vagy. - képedt el.
- Köszönöm. - mondtam és előjött a kislányos zavar.

- Na, de induljunk is. - motyogta és kimentünk a lakásból, beültünk az autóba, majd elindultunk. Most a belvárosba mentünk és egy étterem előtt álltunk meg. Az étterem üres volt, még a lámpa sem világított. Jimin bement én pedig követtem, mikor beléptünk, hirtelen felkapcsolódott az összes lámpa és egy csomó ember kiabálta egyszerre, hogy "Boldog Születésnapot!"
- WOW... - lepődtem meg - Köszönöm! - mondtam és a bátyáim jöttek körém.
- Milyen  volt Jimin-nel? - kérdezte - vigyorogva Guk.
- Remek. De ti honnan tudjátok? - kérdeztem.
- Mi küldtünk el minél messzebb. - mosolyogta Jungkook.
- Boldog születésnapot. - jött oda Hee és a testvérei.
- Mindenkinek a keze benne volt? - kérdeztem boldogan.
- A legnagyobb kéz az Guk-é és Jimin-é volt. - mosolyogta Suga.
- Pillanat és jövök. Egy kis dolgom akadt. - mondta Jungkook és kiment az étteremből.
- Jimin, ezt titkoltad el? - néztem a mellettem álló fiúra.
- Ezt. - mosolyogta és vállat rántott, majd kinéztem az utcára és megláttam Jungkook-ot és Himchan-t. Jungkook éppen pénzt adott át, azután pedig valamit zsebre tett. Visszafordultam a többiekhez és folytattuk a beszélgetést.

- Ravaszak vagytok. - nevettem.
- Milyen csinos vagy. - nézett végig rajtam Hee.
- Köszönöm, a ruhát Jimin-től kaptam. - mosolyogtam és a mellettem lévőre néztem.
- Nem ülünk le? - kérdezte Taehyung.
- Menjünk. - motyogta Sehun és elmentünk egy asztalhoz leülni. Út közben Jungkook is csatlakozott.
- Mióta vártatok? - kérdeztem.
- Hát már 1 órája végeztünk, és vártunk rátok. - mondta Kook.
- Otthon kerestelek titeket. - mondtam komoly hangnemmel.
- Tiszta ideg volt, hogy nem talált titeket. - nevette Jimin.
- Addig jó amíg keres. Akkor van gond, ha már nem. - mondta Guk.
- Milyen bölcs lettél bátyó. - nevettük el magunk.
- Én bölcs vagyok, na és te? - kérdezte.
- Táncos, énekes. Semmit nem ér a bölcsességed. - nevettem.
- Te nyertél. - nevette Sehun.
- Ne aggódj, én vagyok az, aki vigyáz rád. Én szabom meg, hogy mikor hova mehetsz. -kötekedett Guk.
- Mekkora mázlid van, hogy az emeleten van a szobám és onnan nem mászok ki. - néztem rá szúrós szemmel.
- Nem véletlenül. - nevette.
- Én is szeretlek. - mosolyogtam. - Kookie, nincs kedved táncolni? - kérdeztem, mikor meghallottam, hogy lassú számot játszanak.
- De, menjünk. - mosolyogta, felálltunk és kimentünk a tánc parkettre. Táncolni kezdtünk.
- Kook, láttam, hogy Himchan-nal üzletelsz. Remélem nem drogot vettél. - suttogtam.
- Nyugi. - nyugtatott - Jó a cipőd, de ebben múltkor elestél. Nem?
- De, de ehhez a ruhához csak ezt tudtam felvenni. - magyaráztam el neki az okát, hogy miért ezt a cipőt vettem fel.
- Mit csinálsz, ha elesel? - kérdezte és egy kicsit meglökött, de utánam nyúlt.
- Ne csináld ezt. - néztem a szemébe - Ha vele üzletelsz, előbb-utóbb nagy balhé lesz. - próbáltam felnyitni a szemét, de nem sikerült.
- Ezzel ne foglalkozz. Majd elintézem én a dolgaimat, nem kell féltened. Nagy fiú vagyok már. Tudok magamra vigyázni. - suttogta.
- Bízom benned, de ne játszd el ezt. Csak jót akarok. - suttogtam. Mivel nem a táncra figyeltem, ezért félreléptem, és elestem.
- Jól vagy? - guggolt le mellém Kook.
- Fáj a bokám. - sziszegtem. A következő pillanatban a zene elhalkult és a testvéreim meg Hee testvérei körém gyűltek.
- Jól vagy? - kérdezte Tae.
- Csakk a bokám fáj. - mosolyogtam.
- Nem hiszem el, mosolyog. - morogta Guk - Mennyi tartás van benned?
- Erre ne térjünk ki. Haza kellene vinni. - mondta Hee az igazat.
- Hazaviszem. - mondta Guk.
- Nem, majd Jimin hazaviszi. - mosolygott a bátyjára Hee. Jimin felemelt a földről és kivitt az autóhoz.
- Te nagyon könnyű vagy. - mosolyogta, ismér zavarba jöttem. Betett az autóba, majd ő is beült és elhajtottunk.
- Mekkora balek vagyok... - morogtam.
- Dehogy is. Félreléptél, bárkivel megeshet. - vigasztalt.
- Ha nem szerettem volna táncolni, akkor most nem lenne ez. - mondtam könnyes szemekkel.
- Ne hibáztasd magad! - szólt rám.
- De ha igaz?! - folyt ki a könnycsepp.
- Nem igaz. - mondta, és a házunknál megállt. - Ne állj rá. Beviszlek. - mondta, mire levittem a magassarkút, és kiszálltam. El akartam indulni, de Jimin gyorsabb volt, és bevitt. A nappaliban tett le a kanapéra. Visszament becsukni az ajtót, és leült mellém. Bekapcsoltam a TV-t, és ránéztem.
- Olyan furcsa vagy... Nem tudom az okát, de ha szeretnéd, akkor elmondhatod nekem. Bízz bennem. - fogtam meg a vállát.
- Az okát szeretnéd tudni? Komolyan? - nézett rám kerek szemekkel.
- Igen. - mondtam, és felé fordultam teljes testtel.
- Nem tudom, hogy hogyan kellene. - vakarta meg a tarkóját.
- Csak mondd ki. Nem lehet az olyan nehéz. - mosolyogtam rá.
- A bátyádnak igaza van. Benned nagyon nagy a tartás. Fáj a bokád? - terelte a szót.
- Fájni, fáj. De ne próbáld kihúzni magad a kérdés alól. - tettem karba a kezem.
- Nem gondoltam, hogy ez is megtörténik. - sóhajtott, mire csak furcsán néztem rá - Én... Ez... Ilyen... Nem megy... - sóhajtott ismét.
- Ha nem, hát nem. - mondtam, és felálltam. Megpróbáltam elbotorkálni, de nem sikerült, mert megfogta a csuklóm, és az ölébe rántott. Belenézett a szemembe, egy kis pír jelent meg az arcomon , majd csak annyit észleltem, hogy Jimin megcsókolt.

Egy kis ideig csak néztem előre, de utána már a meglepettség eltűnt, és viszonoztam a cselekedetét. De ez is csak rövid ideig tartott, mert a telefonom megszólalt, és eltávolodtunk egymástól. Amikor megláttam, a kijelzőn, hogy ki hív, ugrálni tudtam volna örömömben. A szüleim hívtak.
- Egy pillanat. - mondtam, magamhoz kaptam a telefont és kibicegtem a konyhába.

Jimin Pov.:

Tulajdonképpen nem tartottam jó ötletnek, hogy én hozzam haza Mina-t, de szerintem Hee ezt tervezte. Most azért haragszom is a húgomra, és hálás is vagyok neki. Végül is megkönnyebbültem, nagy kő esett le a szívemről mikor viszonozta a cselekményt. Most telefonál, és az én telefonom is megrezzent. Megnéztem és a húgom írt.

"Mi a helyzet? ;)"

Most a pokolba kívántam a kíváncsiskodását.

" Mire gondolsz?"

Azonnal válaszolt.

"Elmondtad Mina-nak? Vagy még halogatod?"

Na, igen... Tudtam, hogy ezt tervezte.

"Megcsókoltam..."

Na erre szerintem kellett egy kis idő, hogy felfogja, mert csak 30 másodperc múlva írt vissza, de csak ennyit.

"ÉS?! O.O"

Én nevettem egy kicsit, és rávettem magam, arra, hogy válaszoljak.

"Ne kíváncsiskodj... Szia"

Kicsit gonosz vagyok, de ha ő az akkor én is tudok az lenni.
Gondolkozásomat egy kiabálás zavarta meg.
- Jimin! Kérsz valami vacsorát? - kérdezte Mina. Kimentem hozzá és megálltam mellette.
- Ha kapok kérek. - mosolyogtam.
- Rízs gombócok? - kérdezte.
- Tökéletes. - mondtam. Bedobta a rízs gombócokat forró vízbe főni és felém fordult.
- Felmegyek átöltözni. - mosolyogta és felbicegett a lépcsőn. Leültem az asztalhoz, és vártam. Mikor lejött egy farmerban és egy pólóban, kicsit megnéztem. Nem vette észre, szóval szerencsém.
- Hee? - kérdezte.
- Mi van vele? - ráztam meg a fejem, hogy visszatérjek a való világba.
- Keresett? - kérdezte.
- Kérdezte, hogy mi a helyzet. - mondtam.
- Értem. -mosolyogta, és a bejárati ajtón valaki bejött.
- Sziasztok! - hallottuk meg Sehun hangját.
- Hello. - köszöntünk, majd megjelentek az én testvéreim, és az ő testvérei is.
- Ne főzd ki a rízs gombócokat. - jelent meg Guk. - Hoztunk kaját. Gyertek az étkezőbe és megesszük. - mosolyogta, majd el is mentek. Én felemeltem Mina-t és átvittem, hogy ne bicegjen annyit a lábával. Leültünk, és amit hoztak azt mind elpusztítottuk. Még egy kicsit besz3lgetett a 2 család, majd a tesóimmal együtt fogtuk magunk és hazamentünk, hiszen holnap iskola.

5. Fejezet A titkok kiderülnek

Mina Pov.:

Ismét szombat, ez a hét is nagyon hamar elment. Most készülődök munkába menetre. Már a sminkemet feltettem és fogat is mostam. Ma még Guk nem hőbölgött velem, hogy késésben vagyok. Ma időben keltem fel, ez is ritka. Kimentem a fürdőből és Jungkook-ba ütköztem.
- Bocsi. - nevettem.
- Semmi baj. - mosolyogta - Pont szólni szerettem volna, hogy itt van Hee.

- Magamhoz veszem a táskám és megyek is. - mosolyogtam és bementem a szobámba. Jungkook most más, egész héten veszekedtünk most meg olyan normális. Nem értem őt, szerintem valami nincs rendben neki. Végül magamhoz vettem a táskám, a bukósisakom és már rohantam is le a lépcsőn. Leérve megöleltem Hee-t és a bátyáimat is.
- Ne hozz sisakot. Elvisz a bátyám. - mosolyogta.
- Oh... Akkor valaki visszaviszi a szobámba? - kérdeztem és Guk elvette tőlem a fejvédőt - Köszönöm. De menjünk. - mondtam és kimentünk az ajtón.
- Te sem készültél még el ilyen hamar. - nevette Hee és kimentünk a kapun, majd megláttam Jimin-t a volán mögött ülni. Aish~ elkezdtem pirulni.
- Nem tudom, hogy mi ütött belém. Ilyenkor, készen állni? Esélytelen. Ez nem én vagyok... - nevettem. Az autóhoz értünk és bepattantam a hátsó ülésre.
- Szia Jimin. - mosolyogtam.
- Szia Mina. - mosolygott a visszapillantóba. Hee is beszállt és már indultunk is.
- Jimin bekapcsol... - kezdett bele Hee, de megszakítottuk.
- Nincs Who You! - kiabáltuk egyszerre, és elkezdtünk nevetni.
- Értettem. - kuncogott Hee is. Jimin az autóval hamar a kávézóhoz vitt minket.
- Innen haza mész? - érdeklődtem.
- Nem. El kell mennem vásárolni egy, két dolgot. - mosolyogta, majd mindannyian kiszálltunk az autóból.
- Nem iszol meg egy kávét? Meghívlak. - mosolyogtam.
- Jól hangzik. De nem hívhatsz meg. - mosolyogta. Bementünk a kávézóba, Jimin leült egy asztalhoz, mi Hee-vel pedig elmentünk átöltözni.
- Minden rendben nálatok? - kérdezte.
- Persze. Most minden rendben. - mondtam őszintén.
- Akkor rendben. - mosolyogta. Gyorsan átöltöztünk és kimentünk felvenni a rendeléseket. Én Jimin-hez mentem.
- Uram felvehetem a rendelését? - mosolyogtam Jimin-re.
- Igen hölgyem. - mosolygott nagyot - Egy esspresso kávét kérnék.
- Esetleg valamit enni? - néztem fel a jegyzet füzetemből.
- Nem köszönöm. - mosolyogta.
- Rendben akkor egy esspresso kávé és más semmi. Mindjárt hozza valaki. - mosolyogtam és elmentem a pult mögé. Elkészítettem a kávét és Hee lépett mellém.

- Kinek? - kérdezte.
- Vidd ki a bátyádnak és ne fogadj el tőle pénzt. - mosolyogtam és betettem az árát a kasszába. Jártam sorra az asztalokat, Jimin pedig megitta a kávéját és elment.

Jimin Pov.:

- Rendben akkor egy esspresso kávé és más semmi. Mindjárt hozza valaki. - mosolyogta és elment.
Mina, ha te tudnád azt, hogyy én mit vásárolok ma neked akkor megölnél engem.
Kuncogtam, s megjelent a húgom.
- Itt a kávéd, de azt mondta, hogy ki ne merd fizetni. - mosolyogta.
- Na majd holnap megkapja. - nevettem.
- Na, ésszel. - mutatta fel a mutató ujját Hee.
- Nem gondoltam semmi rosszra. - emeltem fel a két kezemet.
- Elhiszem. - mosolyogta és már el is tűnt. Megittam a kávém és hívtam magamnak egy taxit. Kinn megvártam azt és amint megjelent, beültem, s bevitettem magam a belvárosba. Ott egy olyan nevű üzletet kerestem, hogy "MISS ELEGANTE" meg is találtam és besétáltam.
- Jó napot uram. Miben segíthetek? - kérdezte az egyik eladó nő.
- Jó napot. Ömm... Fekete elegáns ruhát keresek egy lánynak. - mosolyogtam.
- Térd felé érőre gondolt? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam, majd elkezdtem követni a nőt. Nagyon sok ruhát mutatott mire megtaláltuk az igazit. Egy fekete gyönyörű szép, testhez simulós ruháról van szó hozzá egy ezüst magassarkú cipővel. Nagyon csinos.
- Akkor ez megfelel? - kérdezte az eladó nő.
- Tökéletes. - motyogtam és visszamentünk a kasszához fizetni.
- Évfordulóra? - kérdezte a nő miközben fizettem.
- Születésnap. - mosolyogtam.
- Értem én. A barátnője biztosan örülni fog neki. - mosolyogta.
- Nem a barátnőm, de köszönöm. - mosolyogtam és kimentem az üzletből. Ezután fogtam egy taxit és hazamentem.

Mina Pov.:

Egészen eddig Jimin-en agyaltam. Ilyen abszolút dolgok, vagy nem. Én nem bírom ezt tovább. Magamnak is ideje bevallanom, hogy beleestem Jimin-be. 1 hónapja kezdődött minden, amikor Hee dolgozott én pedig náluk vártam meg őt este. Akkor Jimin-nel egy csomó dologról elbeszélgettünk és hopp belee is szerettem. Egészen eddig nem akartam bevallani magamnak, de most már muszáj. De ismét én leszek rosszban, mert Jimin úgysem belém szerelmes. Szóval felesleges akárcsak áltatnom is magam.
Most ebéd szüneten vagyunk Hee-vel és eszegetünk.

(Hee & Mina)

- Figyelj... Ugye tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem? - nézett a szemembe.
-Igen. - sóhajtottam.
- Valami nyomja a lelked. Mesélj csak. - mosolygott bíztatóan.
- Magamnak is nehéz volt bevallanom, de... - tartottam egy kis szünetet.
- De?! - nézett rám kikerekedett szemekkel.
- Beleestem a bátyádba. - amint kimondtam ezeket a szavakat, azonnal megkönnyebbültem.
- Melyikbe? - kérdezte meglepetten.
- Jimin. - mondtam, összepakoltam az ebédemet és visszamentem dolgozni. Nem akartam megvárni a reakcióját, mert biztos vagyok benne, hogy nem örül neki.
- Mina. - szólt utánam, megálltam, és utol ért.
- Hmm? - kérdeztem.
- Jimin nem rossz. Sőt. Én örülök, hogy beleestél. - mosolyogta.
- Na, és ő? Fogadni merek, hogy mindenki őt akarja. - mondtam el neki félelmemet.
- Ez lehet, hogy így van, de ő az igazira vár. Nem holmi kis csitrikre. És, ha ő nem veszi észre, hogy te vagy az, aki, akkor ő egy barom. Hidd el. - mosolyogta.
- Tényleg így gondolod? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Így gondolom. De menjünk vissza dolgozni, mert Mr. Hyo szólni fog. - mosolyogta és folytattuk a munkát.
Már este van nem sokára mehetünk végre haza. A lábaim fájnak, a fejem is lüktet, otthon akarok lenni és az ágyamban szeretnék pihenni.
- Hee mennyi időnk van még? - álltam meg a kassza előtt Hee mellett.
- Még negyed óra. - mosolyogta én pedig sóhajtottam megkönnyebbülésként.
- Végre. - mosolyogtam, és elmentem kiszolgálni az utolsó vendéget.

Hee Pov.:
Igazából meglepődtem azon, hogy Mina belezúgott Jimin-be. De nem rossz választás, legalább nem egy ilyen idiótát választott ki magának. De mikor elmondta el is szomorodott. Szerintem azt hitte, hogy nekem nem fog tetszeni, de egyáltalán nem zavar.
A munka időnk lejárt, most éppen öltözünk át, hogy haza tudjunk menni.
- Haza vigyelek? - kérdeztem.
- Szerintem valaki jön értem. - mosolyogta, bár nem volt túl őszinte.
- Rendben. - mosolyogtam. Kimentünk az öltözőből és a kávézóból is.
- Guk itt is van. - vált őszintévé a mosolya.
- Akkor jó éjszakát. - öleltük meg egymást. Én beszálltam az autómba és elhajtottam. Az út közben bekapcsoltam a rádiót és hallgattam a zenét, ami szólt (Infinite - Bad). Amikor hazaértem bementem a lakásba és levettem a cipőm.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Hello. - mosolyogták a fiúk.
- Jimin négy szem közt...? - kérdeztem.
- Tudunk beszélni. - mondta és bementünk a szobájába.
- Figyelj... Ömm... - makogtam.
- Na, mondjad. - mosolyogta és leült az ágyra.
- Mina iránt te mit érzel? - vakartam meg a tarkómat. Mire kikerekedett szemmel bámult rám.
- Miért kérdezed? - nyelt nagyot, majd elvörösödött.

- Te beleestél. - ugrottam a bátyámra örömömben.
- Shh... Ne kiabálj. - mosolyogta.
- De igazam van? Bele szerettél? - vigyorogtam.
- Igazad van, na... - mondta és elkezdett csikizni engem.
Ez az! Jimin és Mina~! Éljen! Wow! Azt hiszem már csak össze kell hozni őket, aztán majd dúl a love. Szerintem akkor már velem és Kook-kal sem nagyon fognak törődni. 2 oldalról is jó ez a helyzet.
- Ne csikizz. - mondtam és abbahagyta.
- Oké. De ezt miért kérdezted? - nézett rám.
- Csak úgy. Szia. - felálltam, kimentem a szobájából és felfutottam a sajátomba. Az ágyamba estem és a párnámba nyomva a fejemet nagyokat sikoltoztam örömömben. Aztán holnap itt van Mina szülinapja is, én csak egy nyakláncot vettem neki, de remélem, hogy örülni fog neki.Csupán egy ezüst szivecskés nyaklánc, de nagyon szép. Jimin ma vett neki valamit Suga és Tae meg már egy hete megvették, és senki nem mondta meg senkinek, hogy mit vett. Remélem, hogy senki nem vett neki nyakláncot.

Guk Pov.:

Mielőtt elmentem Mina elé gyorsan bementem egy ékszerészetbe, mert még nem vettem neki semmi ajándékot holnapra. Nyakláncot szerettem volna venni neki, de egy kis hang azt súgta, hogy ne azt válasszam. Egy szép karkötőt vettem neki. De, amíg válogattam eszembe jutott, hogy nyomoztam utána a laptopjában, és elfelejtettem kikapcsolni azt. Szóval gyorsan választottam és kijöttem az üzletből, majd felhívtam Sehun-t.
- Igen? - kérdezte.
- Figyelj már. Fenn Mina szobájában kapcsold már ki a laptopját. Azt elfelejtettem megtenni. - ültem be az autóba.

- Hallod. Te már megint nyomoztál utána? - vágta le a szituációt Sehun.
- Az most nem fontos. Tedd meg azt, amire megkértelek. - utasítottam.
- Jó, rendben. - mondta, de éreztem a hangján, hogy nem tetszik neki.
- Köszönöm. Hello. - mondtam és letettem a telefont, majd el is indultam Mina-ért a munka helyére. Ott maximum 5 percet vártam rá, és megláttam ahogyan Hee-vel ölelkeznek és beül az autómba.
- Szia. - köszönt.
- Hello. - mosolyogtam és elindultunk - Mi volt ma?
- Eléggé fárasztó nap volt. Hazamegyünk, lefürdök és le is fekszem aludni. - mondta el a programját.
- Akkor tényleg fáradt lehetsz. - mondtam és bekapcsoltam a kedvenc zenéjét, ami a Taeyang - Ringa Linga.
- Na, ez jó döntés volt. - nevette.
- Gondoltam, hogy ez jobb kedvre derít. - motyogtam. A zenének vége lett, és otthon is voltunk. Mina csak köszönt és már fel is ment a lépcsőn.
Hihetetlen ez a lány, mindent megtesz , csak azért, hogy legyen egy kis megtakarítása. Neki nem az azz elve, hogy "Élj a mának!" (Carpe diem) ő biztos alapokon akarja tudni a jövőjét, ami nem rossz dolog. Okos lány, furfangos és bátor.
Ezek a gondolatok után bementem a nappaliba és lehuppantam a fotelbe.
- Megtetted, amit kértem? - kérdeztem Sehun-t.

- Meg. De ez volt az utolsó, hogy én neked ilyen dolgot csinálok. Hány éve kémkedsz utána? Mióta nem tud róla? Mennyire nem örülne neki, ha ez kiderülne? Szerintem Jungkook is tudja, hogy, ha elmegy akkor te követed. És ebben az a gáz, hogy mindig. - morgott velem Sehun.
- Majd legközelebb elintézem én. - morogtam vissza.
- Miért nem bízol benne? Eddig 1 barátja volt, őt is elriasztottad. - amíg Sehun ezt mondta addig én kikerekedett szemekkel néztem - Ne hidd azt, hogy nem tudom. Többet tudok, mint azt hiszed. Azt is tudom, hogy még ebbe Kai is benne van. Ha te nem érsz rá akkor ő követi. - mondta.
- Ezeket te honnan tudod? - kérdeztem meglepetten. Nem hittem, hogy tudja.
- Megbízható forrásaim vannak. - dőlt hátra a kanapén.
"Guk... Neked már csak azon kell izgulnod, hogy Sehun mikor árul el téged." gondoltam.


Mina Pov.:

Hazaértem, bemenetem a fürdőszobába, és engedtem magamnak forró vizet a kádba. Amíg a kád telt a vízzel, addig bementem a szobámba alvós ruháért. A telefonom kitettem az íróasztalomra, és visszamentem a fürdőbe. A kád már tele volt így levetkőztem és beleültem a forró vízbe. A hajamat is megmostam, majd egy jó óra múlva kiszálltam a kádból, megszárítkoztam, és felöltöztem. Visszaballagtam a szobámba és annyit láttam, hogy a telefonom villog. Valaki SMS-t írt, meg is néztem, hogy ki az. Jimin.

"Szia. Áll még a holnapi program?"

Először nem tudtam, hogy milyen programról beszél, de aztán eszembe jutott, hogy akkor hívott el valahova amikor befestettem a haját.

"Szia. Álljon? :)"

Erre azonnal kaptaam választ.

"Holnap 10 órakor előttetek? :)"

Kis gondolkozás után visszaírtam.

"Nekem jó. :D"

10 másodperc múlva

"Rendben akkor holnap reggel 10 órakor előttetek leszek. Aztán elmegyünk valamerre. ;)"

Én erre csak ennyit írtam nagy zavaromban

"Rendben. Akkor holnap, de én megyek aludni, mert a mai nap az nagyon fárasztó volt. Végre ágyban vagyok. :D"

"Rendicsek. Jó éjszakát. ;)"

Ekkor feltettem töltőre a telefonom és befeküdtem az ágyba.Magamra húztam a takarót és elaludtam.

Jungkook Pov.:

Mivel Mina elaludt ezért a fiúkkal tudunk beszélni a holnapi buliról.
- Jimin délelőtt elviszi valahova, mi addig elkezdjük feldíszíteni a helyszínt és elmegyünk a tortáért. - mondta Guk.
- Ki megy a tortáért? - kérdeztem.

- Hát... Sehun, mert ő tud óvatosan vezetni. - vakarta meg a fejét Guk.
- Rendben. De hány órára ér vissza Jimin és Mina? - kérdezte Sehun.
- Hát ebédelni viszi, szóval 14 óra körül érnek ide vissza. Szerintem Jimin itt felköszönti aztán jönnek a helyszínre. - magyarázta Guk.
- Honnan veszed, hogy itt felköszönti? - kérdeztem.
- Mert ő mondta. - válaszolt kérdésemre Guk.
- Nekem még mindig nem szimpatikus ez a Jimin gyerek. - morogtam.
- Vetélytársra találtál benne. - mondta Sehun.
- Ez van. De én takarodok aludni, hulla vagyok. - mondtam és bementem a szobámba. Befeküdtem az ágyamba és már aludtam is.

4. Fejezet Hajfestés

Jimin Pov.:

Reggel van. Már egy ideje csak fekszem az ágyamban és gondolkozok. Valami programom lesz hétvégén, de csak annyira emlékszem, hogy a testvéreimmel terveztünk valamit, vagy nem is tudom már. Nem nagyon szoktam figyelni. Majd rákérdezek. De minden esetre ez a narancssárga haj kezd idegesíteni.
- Jimin indulhatunk? - rontott be a szobámba Hee, ezzel félbeszakítva a gondolkodásomat.
- Mehetünk. - pattantam ki az ágyból.
- Akkor igyekezz. - mondta és kimentünk a szobából. Felvettük a cipőinket és kimentünk az autóba. Az eső ma már nem esett, de minden sáros volt. Beültünk az autóba és elindultunk.
- Hétvégére mit is terveztünk? - zavartam meg a csendet, mire mindenki kikeredett szemekkel nézett rám.
- Te elfelejtetted Mina szülinapját?! - ütött vállba Hee.
- Jaj! Tényleg! Guk-kal ezt szervezzük napok óta. - kaptam a fejemhez.
- Igen. - mondta Suga.
- Addig átfestem a hajam. - morogtam.
- Jól teszed. - nevetett Tae.
- Majd én... - kezdett bele Hee, de félbeszakítottam.
- Te sem a festékhez, sem a hajamhoz nem nyúlsz. - jelentettem ki.
- Pedig jól megcsinálnám. - kuncogott.
- Jól megcsinállnád a bajt. - néztem rá furán.
- Jól van na. - nevette és megálltunk az autóval az iskola parkolójában. Kiszálltunk az autóból és vártuk, hogy Mina megérkezzen. HA 4 szem közt leszünk kérdezek tőle valamit.
- Mina mikor jön? - kérdeztem nyugodtan, mikor a sarkon megjelent a BMW-jük. - Nem szóltam.

- Jól tetted. - kuncogta Hee és láttuk ahogy Mina kiszáll az autóból és felénk sétál. Mikor mellénk lépett mindnkit megölelt.
- Mizujs? - kérdezte.
- Semmi. Veled? - kérdezte Hee.
- Semmi. - mosolyogta.
- Mina, - néztünk egymásra - majd beszélhetnénk négyszem közt? - vakartam meg a tarkóm.
- Ömm... P-persze. - válaszolt bizonytalanul.
- Ne félj. - mosolyogtam rá - Nem bántalak.
- Dehogy félek. Pont tőled? - nevette. - De akkor menjünk.
- Rendben. - mosolyogtam és elmentünk. Bementünk az iskolába és addig gondolkoztam, hogy hogyan kérdezzek meg valamit.
- Nos? Mi volt az a dolog? - kérdezte és megálltunk.
- Ömm... - gondolkoztam - Ha megérhetnélek akkor visszafestenéd a hajam barnára? - kérdeztem. "Te mekkora egy barom vagy Jimin! Nem is ezt akartad! Idióta" gondoltam.
- Ha hozol olyan festéket, ami jó lesz akkor akár már ma délután is megcsinálom. - mosolyogta.
- Nagyon köszönöm. A húgomra már nem bízom rá. Nem akarok a végén kék lenni. - nevettem.
- Barnából? - nézett rám furán.
- Hee megoldja... - nevettem nagyot.
- Megértem. - kuncogott - Akkor majd gyere.
- 16 óra? - kérdeztem.
- Tökéletes. - mosolyogta és bement az osztályába.
- Te is az vagy... - motyogtam az orrom alatt, majd bementem a tantermembe és leültem a helyemre.

Mina Pov.:

Reggel kicsit késve ébredtünk fel a fiúkkal. Elfelejtettük bekapcsolni az ébressztőt, de ez nem is fontos, mert már Hee-vel és a testvéreivel vagyok.
- Mina, - néztünk Jimin-nel egymás szemébe - majd beszélhetnénk négyszem közt? - vakarta meg a tarkóját.
- Ömm... P-persze. - mondtak kissé bizonytalanul.
- Ne félj. Nem bántalak. - mosolyogta. "Észrevette a bizonytalanságot!"
- Dehogy félek. Pont tőled? - nevettem - De akkor menjünk.
- Rendben. - mosolyogta és bementünk az iskolába.
- Nos? Mi volt az a dolog? - álltam meg.
-Ömm... Ha megkérhetnélek akkor visszafestenéd a hajam barnára? - kérdezte kissé furcsa hangnemben.
- Ha hozol olyan festéket, ami jó lesz akkor akár már ma délután is megycsinálom. - mosolyogtam rá.
- Nagyon köszönöm. A húgomra már nem bízom rá. Nem akarok a végén kék lenni. - nevette.
- Barnából? - néztem rá érdekesen.
- Hee megoldja. - nevetett egyet.
- Megértem. - kuncogtam - Akkor majd gyere.
- 16 óra? - kérdezte.
- Tökéletes. - mosolyogtam rá és bementem a termembe, majd leültem a helyemre és olvasni kezdtem. Ez nem tartott sokáig, mivel Hee bejött a terembe.
- Mina! - huppant le mellém - Mit beszélgettetek?
- Semmmi különöset. Csak megkért, hogy fessem be a haját. - mosolyogtam.
- Aha~ - nyújtotta el a szó végét, majd egy sunyi mosolyt láttam megjelenni az arcán.
- Gondolj amit akarsz... - nevettem, s belépett az osztályfőfök az ajtón.
-Gyerekek. Csendben, halkan azt csináltok, amit szeretnétek. - mosolyogta, mire lehajtottam a fejem és elaludtam. Az óra végére felébredtem, azután elkezdődött a második óra, és a többi is. A mai nap nagyon hamar elment. Amikor az utolsó óráról is kicsengettek, gyorsan összepakoltam és elindultam a parkoló felé. Út közben valaki csatlakozott hozzám.
- Milyen volt a napod? - lépett mellém Jimin.
- Jó, gyors. És a tiedé? - mosolyogtam.
- Gyorasan elment. - mondta és kiértünk a parkolóba.
- Majd gyere. - mosolyogtam.
- Akkor nálatok 16 órakor? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam és megöleltük egymást búcsúzóul. Én tovább mentem és beültem a mi autónkba a volán mögé.
- Mehetünk. - mondta Sehun.
- Mindenki itt van? - kötöttem be magam.
- Itt. - mondta Jungkook. Fura, hiszen a napokban nem nagyon beszéltünk. Beindítottam az autót, és nagy gázzal elhajtottunk. Ha én vezetek akkor érdekes mód mindig gyorsan hazaérünk, nem is tudom, hogy miért. Most is 5 perc alatt hazaértünk, bementünk a lakásba és ránéztem az órára, ami 14:30-at mutatott. Van még egy kis időm, hogy Jimin jöjjön, addig is szembesítem Guk-ot.
- Guk! - kiabáltam.
- Na? - kérdezett vissza.
- Négy szem közt tudunk beszélni? - kérdeztem, és egyik pillanatról a másikra előttem termett.
- Persze. Miről? - érdeklődött.
- Jimin átjön. - jelentettem ki.
- Jungkook-ra gondoltál? Nem akarok balhét! Minek jön? - kérdezősködött.
- Jungkook-ot, majd elintézem, és nem mindegy? - húztam fel a szemöldökömet.
- Hát nem örülnék neki, ha... Tudod te azt... Na ez nekem is és neked is gáz. - vakarta meg a tarkóját, mire én nevetni kezdtem.
- Nyugi. - nevettem - Csak befestem a haját.

- Köszönöm az információt, és Jungkook-ot, majd elintézem én. - mosolyogta, és mind a ketten mentünk a saját dolgunkra. Én felmentem a szobámba, átöltöztem és rendet tettem, amire reggel nem volt időm aztán bementem a fürdőszobámba és ott is elkezdtem takarítani. Feltaakarítottam és kivízkőoldóztam mindent. Nem mintha eddig nem lett volna rend vagy valami, de azért egy takarítás mindenre ráfér, ha esetleg jön valaki. Készen lettem a takarítással, és lementem a nappaliba, ahol Jungkook duzzogva ült.
- Kook, valami probléma van? - kérdeztem.
- Nincs. - válaszolta egyszerűen, nem nagyon zavart addig amíg a telefonja kijelzőjén meg nem láttam azt a nevet, hogy Himchan.
- Mit akarsz te Himchan-tól? - kezdtem aggódni érte, hiszen Himchan-ról mindenki tudja, hogy drogozik és árulja is azt.
- Nem mindegy az neked? Semmi közöd nincsen hozzá. - kapta fel a vizet.
- A bátyám vagy és aggódok érted! - magyaráztam.
- A bátyád... Ez eddig miért nem számított neked? - kezdett kiabálni.
- Miért nem számított? Én mind a hármótokat szeretlek és törődök veletek! Te vagy az aaki elzárkózol tőlünk! Te támadsz rá mindenkire! Ott volt Jimin is, addig szekáltad amíg el nem kezdett folytogatni nem kezdett. De ha már itt járunk, akkor azt tökéletesen megérdemelted. - mondtam.
- Köszönöm. - mondta és berontott a saját szobájába.
Szerintem most teljesen igazam volt, már nagyon sokat képzel magáról. Visszaszállhatna a földre közénk, Guk-kal és Sehun-nal is nagyon csúnyán beszél. A legfiatalabb a talpára állt, kiállt az öregebbekért. Mina a hős, na jó nem.
Nagy gondolkozásomból a csengő rántott vissza a valóságba, gyorsan ránéztem az órára, ami 16:02-t mutatott.
- Nyitom! - kiabáltam és az ajtóhoz futottam, majd kinyitottam az ajtót, és egy furcsa érzés fogott el, mintha 1000 és 1000 pillangó lett volna a gyomromban.
- Szia. - köszönt az ajtón kívül álló.
- Szia, gyere be. - mosolyogtam, mire Jimin bejött.
- Meghoztam a festéket is. - mosolyogta.
- Rendben, akkor menjünk is fel az emeletre. - mutattam a hátam mögé.
- Menjünk. - mosolyogta és felmentünk a lépcsőn, bementünk a tiszta fürdőszobába és leültettem a székre.
- Milyen színt varázsolunk neked? - kérdeztem és odaadta a festéket.
- Barna! - mosolyogtam és elkezdtem olvasni a leírását.
"Figyelem! Ha allergiás reakciót észlel azonnal mossa le!
A festéket maximum 45 percig szabad a fejbőrön hagyni. Ha tovább marad akkor más színt válthat ki, és/vagy a hajat is roncsolja! A figyelmeztetést gondolja komolyan a biztonság érdekében."
Elolvastam a figyelmeztetést és elkezdtem bekeverni a festéket.
Jimin most fura, nagyon gondolkozik valamin. Nem fájdul meg a feje?
A gondolkozásomba belenevettem.
- Min nevetsz? - kérdezte és beletúrt a hajába.
- Csak gondolkodtam, de ahogy láttam akkor te is. - néztem rá és végeztem a festék bekeverésével.
- Igen. - mosolyogta.
- Akkor elkezdem. - mosolyogtam és elkezdtem a hajára kenni a festéket. Az egészet rákentem és felállt a székből.
- Köszönöm. - mosolyogta én pedig mutatóujjal belenyultam picit a hajába.
- Szívesen. - mosolyogtam, és a mutatóujjammal rákentem a festéket az orrára, majd kacsintottam egyet.
- Az orrom is barna legyen? - nevette.
- Igen. - nevettem - Na töröljük le az orrodról. - mosolyogtam és nedves kéztörlővel letörőltem a festéket.

Jimin Pov.:

Mina fürdőszobájában ülök egy székben. Ő olvassa a figyelmeztetést. Én pedig gondolkozok.
Most itt az alkalom rá Jimin, hogy megkérdezd! Ne legyél ökör! Kettesben vagytok! Nem zavar senki. Csak Te meg Ő.
A gondolkozásomat a nevetése zavarta meg. Ajjaj, hangosan gondolkoztam?
- Min nevetsz? - kérdeztem és beletúrtam a hajamba idegesen.

- Csak gondolkodtam, de ahogy láttam akkor te is. - néztem rám.
- Igen. - mosolyogtam.
- Akkor elkezdem. - mosolyogta és  elkezdte a hajamra kenni a festéket. Az egészet rákente és felálltam a székből.
- Köszönöm. - mosolyogtam ő pedig mutatóujjával belenyult picit a hajamba.
- Szívesen. - mosolyogta, és a mutatóujjával rákente a festéket az orromra, majd kacsintott egyet.
- Az orrom is barna legyen? - kérdeztem nevetve
- Igen. - nevette - Na töröljük le az orrodról. - mosolyogta és nedves kéztörlővel letörőlte a festéket. Aranyos volt miközben törölgetett. Nemvis vette észre, hogy belenyúltam a hajamba, csak annyit észzlelt, hogy az ujjamon lévő festék az arcán van.
- Na akkor kvittek vagyunk. - kacagtam.
- Elnézem neked, de csak azért mert én is ugyan ezt csináltam neked. - kuncogta és a kéztörlőt elvettem tőle, majd lemostam az arcát.
- Most már mind a ketten tiszták vagyunk. - mosolyogtam, mire ránézett az órára.
- És még a 45 perc is lejárt. - mosolyogta - Gyere mossuk le a hajadról. - mondta, megfogta a csuklóm és a kádhoz vezetett. Ott a kád felé hajoltam és a tusolófejjel lemosta a hajamról azt a dolgot.
- Nem tudom, hogy hogyan fogom ezt meghálálni neked. -  vakartam meg a tarkóm.
- Hagyjad, csak baráti szívesség. - mosolyogta. "Csak baráti szívesség."  Ezt nem kellett volna hallanom.
- Hétvégén ráérsz? Vasárnap? - kérdeztem.
- Ráérek. - mosolyogta - Na, de adom neked a hajszárítót. Szárítsd meg aztán kinn várlak a folyosón. - mosolyogta, odaadta a hajszárítót és kiment a helyiségből.

Mina Pov.:

- Nem tudom, hogy hogyan fogom ezt meghálálni neked. - vakarta meg a tarkóját.
- Hagyjad, baráti szívesség. - mosolyogtam, de belül fájt, hogy azt kellett mondanom, hogy baráti.
- Hétvégén ráérsz? Vasárnap? - kérdezte.
- Ráérek. - mosolyogtam - Na, de adom neked a hajszárítót. Szárítsd meg aztán kinn várlak a folyosón. - mosolyogtam, odaadtam neki a hajszárítót és kimentem a helyiségből. Még mindig bánkódok a "baráti szívesség" kijelentésem végett.
Mina te is egy gyökér vagy. De akkora, hogy még ekkorát nem hordott a hátán a föld. Barom...
Ütöttem a fejem és a hajszárító elhallgatott én pedig abbahagytam önmagam bántalmazását. Jimin kilépett és mosolygott.

- Szép színe lett. - mosolyogtam én is.
- A Te műved. - fogta meg a vállami, mire elpirultam és lehajtottam a fejem nehogy észrevegye. - De én megyek is. - mondta.
- Lekísérlek. - mosolyogtam és elindultunk le. Már az ajtóban vette a cipőjét, amikor valaki megszólalt mögöttünk.
- Eddig narancs, most már gesztenye? - hallottam meg Kook hangját. Az arcomat a kezembe temettem.
- Kérlek... - tátogtam Jimin-nek.
- Elmentem. Holnap találkozunk. - mosolyogta és megöleltük egymást. Kook-ot figyelmen kívül hagyta, hallgatott rám. Ennek örülök, nagyon is.
- Szia. - mosolyogtam és elment. Becsuktam az ajtót és Kook felé fordultam.
- A kérdésemre nem válaszolt. - mondta karbatett kézzel.

- Ne is várd el. - mondtam, felmentem a sszobámba és az este további részében csak mosolyogtam, az ágyamban feküdtem és a plüsspónimat ölelgettem. A kedvenc pónim, még a bátyáimtól kaptam karácsonyra. Nagyon örültem neki. Csak egy kicsiny rózsaszín, lila- nyerges, kantáros póni. De nekem a világnál is többet jelent. Csak megölelem és visszaemlékszek arra az időkre amikor még Kook is normális volt...

3. Fejezet Szakadó eső

Mina Pov.:

Kedd reggel van. Arra ébredtem, hogy az eső az ablakomon kopog. Kikászálódtam az ágyból és összepakoltam a szobámat., majd fogtam magamhoz pár ruhadarabot és elmentem lefürdeni. A fürdés közben a fejem üres volt, a víz gőzölgött és a tükörre lecsapódva az üveg párás lett. Amint kijöttem a kádból megszárítkoztam gyorsan és a lehető leghamarabb felöltöztem, mert fáztam. Rettenetesen hideg volt, de leehet, hogy csak én éreztem így. Fürdés után lementem a konyhába és a még alvó fiúknak reggelit készítettem. Becsomagoltam azt és eltettem a táskájukba. Mivel már az összes reggeli teendőmet megcsináltam, ezért beültem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem nézni a Tom & Jerry-t. Pont nekem való sorozat, 17 éves lánynak. A fiúk szépen lassan felkeltek és kivánszorogtak a szobáikból.

- Jó reggelt! - simította meg a fejemet Guk.
- Nektek is. - mosolyogtam.
- Tom & Jerry? - kérdezte Sehun.
- Aham. - mosolyogtam rá.
- Neked való. - flegmázott Jungkook.
- Szerintem maradj csendben. - szólt rá Sehun, mire Kook felháborodva bement a fürdőszobába.
- Direkt mondtam, hogy én szeretnék elmenni elsőnek fürdeni! - kiabált Kook után Guk.
- Tudom! - kiabált vissza a "sértett".
- Menj az emeletre az enyémbe. - ajánlottam fel neki.
- Rendben. Köszi. - mondta és fel is ment. Sehun leült mellém és beszélgetni kezdtünk.
- Tegnap miattam veszekedtek? - kérdeztem.
- Kook magatartásáról volt szó. - motyogta.
- Értem. - húztam félmosolyra a számat.

Jimin Pov.:

Újabb reggel. Esik az eső és nem lepődnék meg ha villámlana is. Már indulásra készen várom testvéreimet az autóban, bár mindegyik többet készülődik, mint egy menyasszony. A gondolatomban Mina jár, többet beszélgettem volna vele tegnap, ha nem lettünk volna fáradtak. Szívesen beszéltem volna vele még órákig. Vele szót értek, ő az akivel az idő gyorsan telik. Ekkor a nagy gondolkodásomat 3 ajtócsapódás zavarta meg.
- Mindenki itt van? - kérdeztem.
- Igen. De induljunk. - sürgetett Tae.
- Jó. - mondtam és elhajtottam.
- Kapcsold be a... - kezdett bele Hee.
- Nincs Who you! - morogtam.
- Narancs. - morogta, s odaértünk az iskolához. Kiszálltunk és láttam ahogyan Mina és a testvérei is szállnak ki az autóból. Végül én is kiszálltam és bezártam az autót. Elindultunk a bejárathoz mire meghallottam egy beszólást.
- Narancs! Jó a hajad színe, csak nem rossz hajfestéket tettél fel? - hallottam meeg Jungkook hangját.
- Jungkook! - szóltak rá egyszerre a testvérei. Én megfordultam és az említett személyhez mentem.
- Csak szólok ez mind miattad van! - kiabáltam vele. A háttérben csakk annyit láttam, hogy Guk lefogja Mina-t.
- Miattam? - röhögött.
- Ha neem lennél akkor nem lenne mind ez! - fogtam merg a nyakát.
- Haver. Engedj el. - mondta.

- Szerinted hülye vagyok? - nevettem.
- Jimin... Engedd el! Könyörgök! - szólt Mina hátulról.
- Mina. Megérdemli. - nézett rá Sehun.
- Jimin, ha nem akarod megfolytani akkor engedd el. Most már tényleg nem kap levegőt! - lépett mellém Kai.
- Kai... Tudod mit? Nem ér ennyit az egész. Ez a lúzer nem fogja felcseszni az agyam. - mosolyogtam Kook-ra, majd elengedtem. Mivel esett az eső így én is Kook is és Mina-ék is eláztak. Benn a folyosón szépen mentünk a termeinkbe vagyis mentünk volna ha...
- Jimin! - szólt utánam Mina. Megálltam és megfordultam.
- Igen Mina? - kérdeztem.
- Miért kellett? Nem veszed észre, hogy ezt élvezi? Hogy tetszik neki, hogy felbosszanthat? Hogy kivívja a figyelmed? Hogy utána neked lesz rossz? Vagy azt észrevetted, hogy ő röhög a markába? - zúdított rám egy halom kérdést.
- Nem fogok már foglalkozni vele. Nyugi. - mondtam nyugtató hangnemmel.
- Ígérd meg! - kért meg kétségbeesett hangnemmel. Vizes haja az arcába lógott és csepegett le róla a víz.
- Ígérem. - mosolyogtam, ekkor becsengettek és bementünk a termeinkbe. Az én első órám ének volt. Ma nem nagyon volt kedvem énekelni.
- Park Jimin! - szólított a tanárnőm.
- Igen? - kérdeztem.
- Maga miért nem énekel? - érdeklődött.
- Fáj a torkom. - hazudtam.
- Rendben. - mondta és a többiekkel tovább énekelt. "Nem tudom, hogy ebből a nőből hogyan a rákban lett ének tanár amikor hangja sincs. Szerintem az igazgatóval tevékenykedhetett valamit." Gondoltam és egyet nevettem amit köhögésnek álcáztam.
- Elnézést. - mondtam és tovább ültem a helyemen. Az óra lassan, de elment. A csengetéskor felálltam és kimentem a teremből.

Mina Pov.:

Történelem, a legrosszabb tantárgy a világon. De ez legalább hamar elment. Amint tudtam kimentem a teremből Baekhyun-nal.
- Valami problémád van? - kérdezte.
- Kook nem bír magával. - sóhajtottam.
- Mit csinál? - érdeklődött.
- Jimin-t szekálja és csodálkozik ha kap egyet kettőt. - motyogtam.
- Megérdemli. - mondta ki Baek.
- Én is ezt mondom. - szólt közbe Guk.
- Rád meg haragszom. - morogtam.
- Azért mert reggel lefogtalak? - nézett furán.
- Kook kaphatott volna nagyobbat is. - foordultam a bátyám felé.
- Jimin csak megtanítja neki, hogy hol a helye. Megérdemli. - magyarázta el nekem.
- Lehet, hogy igazad van. - forgattam a szemem.
- Na, látod. - ölelt magához Guk.
- Rég volt ilyen pillanatunk. - mosolyogtam.
- Igen. - mondta és elengedett.
- Milyen órád is volt? - kérdeztem.
- Tánc. - mosolyogta.
- Már csak 3 óra és meehetünk haza. - sóhajtottam - Na, de mi megyünk be. Szia. - mosolyogtam és Baekhyun-nal együtt bementünk a terembe.
- Hello. - szólt utánunk Guk. Lassan elment az összes órám. Az eső úgy szakad, hogy ürgét lehetne önteni. Az autóig szaladtam, lattam, hogy a testbvéreim benn üllnek szóval csak be kell pattannom. Vagyis kellett volna, csak Jungkook volt olyan szemét és bezárta az ajtót belülről.

- Jungkook vagy valaki nyissa már ki. - kopogtam be az ablakon.
- Dehogy nyitom. - nevetett Kook.
- Hogy én mennyire utállak. - mondtam, mire Sehun kinyitotta a hátsó ajtót nekem. Beültem és már mentünk is haza. Amikor hazaértünk én berongyoltam a szobámba és amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem. Mikor végeztem a telefonom felvillant. Megnéztem, hogy ki és mit írt. Hee volt.
"Szia. Suga megy érted. Ne ülj autóba esőben. Most indult. :)"
Oh, igen... Én nem vezethetek autót ilyen időben, de más meg elmehet versenyezni motorral például Guk, vagy Kook. Mindegy is. Gyirsan felvettem a cipőmet és a bejárati ajtóhoz futottam.
- Majd jövök egyszer! - kiabáltam és kimentem. Suga már a kapu előtt várt az autóban. Behuppantam az anyós ülésre és el is indult.
- Mi újság? - mosolyogta.
- Semmi. Köszi, hogy elviszel. - mosolyogtam rá.
- Semmiség. - mondta aranyosan.
- Elvezettem volna. - motyogtam.
- Ilyen időben ne vezess. Még 5 métert se! - kezdett el nevelni. - Nem szabad. Nem biztonságos.
- Ne nevelj. 17 év alatt senkinek nem sikerült. Neked sem fog. - kuncogtam.
- Csak hétvégén leszel 17, még csak 16 vagy. - nevetett.
- Közelebb vagyok a 17-hez, mint a 16-hoz. - mosolyogtam.
- Nem baj. Csak a hétvégén töltöd be. - erősködött.
- Most te nyertél. De ez nem lesz mindig így! Ne szokd meg. - nevettem.
- Meg is érkeztünk. - mondta és leállította a motort, kiszálltunk az autóból és befutottunk a házba.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Hello. - kiabálták a többiek, Hee kijött a szobájából. Megfogta a csuklóm és berántgatott a birodalmába.
- Nem baj, hogy még a cipőmet sem vettem le? - néztem rá furán.
- Az most a legkisebb. Na, de mesélj! - ült le az ágyára. Levettem a lábbelim és én is lehuppantam.
- Oké. De miről? - néztem rá a legértelmetlenebb arcommal.
- Jimin-nel mit beszélgettek? - kíváncsiskodott.
- Semmit. Miért? - kérdeztem vissza.
- Belenyúltam a telójába és láttam, hogy dumáltatok. Mit? - kérdezte és kinyílott az ajtó. Mind a ketten odakaptuk a fejünk és megláttuk Taehyung-ot.
- Sziasztok! - köszönt.
- Kopogni ma már luxus? - kérdezte Hee és egy párnát dobott felé, ami el sem találta.
- Egy kis célzó víz nem ártana. - nevette, majd felvette a párnát és a húgának dobta. El is találta nagy szerencséjére.
- Ez nem fer... - nevette Hee.
- Te vagy a lövész és te nem célzol jól? Hova tart a világ? - fogta a fejét Tae - Na, jó elmegyek. Hagylak titeket. - mondta Tae és becsukta az ajtót.

Szeretek itt lenni, itt nincs veszekedés soha. Itt minden harmóniában van, itt jól érzem magam. Nálunk mostanában egyik veszekedés jön a másik után, de nem szeretem.
- De mit beszéltek? - szekált.
- Semmi olyat. - mosolyogtam.
- De ha van valami szólsz? - kérdezte.
- Alap dolog. - nevettem. Elfeküdtem az ágyán mire ő rácsapott a hasamra, nem nagyon zavart mert a hasam nem az a puha puding fajta.
- De ez nem jó. Neked kockás. - kezdte el nyomkodni a hasam és elkezdtem nevetni.
- Ne csikizz! - szóltam rá, mire csak jobban csikizett, a reakcióm sikoltozás volt. Erre ő nevetni kezdett. - Ne kínozz!
- Dehogy kínozlak. Csak nevetésre bírlak. - mosolyogta Hee.
- De én sokat szoktam mosolyogni. - nevettem.
- Mostanában csak ideges vagy és zaklatott. Nem hiszem hogy jól vagy. Otthon minden rendben? - érdeklődött és elengedett a kínzásból.
- Persze. - sóhajtottam - Minden a legnagyobb rendben. - mosolyogtam.
"Ha a minden rendben annak számít, hogy otthon állandóan megy a veszekedés mostanában akkor igen. Minden a leges legnagyobb rendben."
- Akkor jó. - mosolyogta.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- 18 óra. - nézett a karórájára.
- Máris? Uram isten, mennem kell. - álltam fel. Felvettem a cipőm és kimentem a szobából.
- Fiúk! Ki viszi haza Mina-t? - kérdezte a nappaliban ülő fiúktól.
- Hazasétálok. Nem hiszem, hogy annyira esne az eső. - mosolyogtam.
- Szó sem lehet róla. Majd én hazaviszem. - pattant fel Jimin.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Vigyázzatok. - mondta Tae, Jimin felvette a cipőjét és mellém lépett.
- Sziasztok. - mondtuk egyszerre és kimentünk az autóhoz. Beszálltunk, bekötöttük magunkat és Jimin már a gázba is taposott.

- A reggeli beszélgetésünk... - nézett rám - Igazad van.
- Komolyan gondolod? - kérdeztem félve.
- Komolyan. Egész nap ezen gondolkoztam. - mosolyogta.
- Azon gondolkoztál, amit mondtam? - néztem rá értetlenül.
- Igen. - mondta és az orra alatt morgott valamit, de sajnos nem értettem.
- Köszönöm, hogy hazahoztál. Hálás vagyok. - mosolyogtam, mire megállt a házunk előtt.
- Nagyon szívesen. Vigyázz magadra. - mosolyogta.
- Mint mindig. - mosolyogtam, kiszálltam az autóból és befutottam a házba - Sziasztok! - köszöntem.
- Szia. - köszöntek vissza a fiúk, és felmentem a szobámba.

Jimin Pov.:

Hazaviszem szívesen. Úgyis beszélni szerettem volna vele. Sok mindenről, dolgokról, stb.
Gondolkoztam és már úton voltunk feléjük.
- A reggeli beszélgetésünk... - néztem rá és elment mindentől a bátorságom - Igazad van.
- Komolyan gondolod? - kérdezte fura hangnemmel, szerintem félt.
- Komolyan. Egész nap ezen gondolkoztam. - mosolyogtam, de közben rájöttem, hogy a második mondatot nem kellett volna mondanom.
Jimin, te egy idióta vagy! gondoltam belül.
- Azon gondolkoztál, amit mondtam? - nézett rám üres tekintettel.
- Igen - mondtam - Na, meg rajtad. - morogtam az orrom alatt.
- Köszönöm, hogy hazahoztál. Hálás vagyok. - mosolyogta és megálltam a házuk előtt.
- Nagyon szívesen. Vigyázz magadra. - mosolyogtam.
- Mint mindig. - mondta, kiszállt és befutott a házba. Hazavezettem és még az autóban gondolkoztam kicsit.
"Miért nem volt bátorságom beszélni vele arról amiről valójában szerettem volna? Mi történt velem? Még a gyomrom is egyben volt. Valami itt nincs rendben."
A nagy gondolkozás után bementem a lakásba és becammogtam a szobámba. Bedőltem az ágyamba és elaludtam.

2. Fejezet Lőtér

Mina Pov.:
Mióta bejöttünk az iskolába Jungkook-ot nem is láttam még. Az idő csak telt. És hopp már az utolsó óra van, arrol is kicsengettek. Hee- vel össze pakoltuk a cuccunk és elindultunk a parkoló felé.
- Együtt vagy a bátyámmal? - kérdeztem.
- Még nem. De nem feküdtünk le sem. - mondta el az igazságot.
- Abban tudom, hogy kamuzott. Te nem mennél bele. - mosolyogtam.
- Na, látod. Én nam az a fajta lány vagyok, aki az első találkozásnál lefekszik a másikkal. Esélytelen. - magyarázkodott.
- Én ezt tudom, csak a báttyáidnak is magyarázd el. - vetettem fel neki ötletem.
- Igen. De nem hiszem el, hogy tényleg kinézik belőlem, hogy megteném. - mondta. Ekkor leértünk a parkolóba,megöleltük egymást és beszálltunk a sajat autóinkba a báttyáinkhoz.
- Mehetünk haza. - mosolyogtam és bekötöttem magam. Amikor körül néztem az autóban, csak akkor láttam meg, hogy Kook mellett ülök.
- Kook, Mina. Itt ne öljétek meg egymást, majd otthon megteszitek. - mondta Sehun komoly hangnemmel.
- Ezen ne izgulj. Majd otthon kiverem belőle a lelkét is. - jelentettem ki fenyegető hangnemmel. Az autó eközben elindult, az utazás néma csendben telt. Most valahogy senkinek nem volt kedve beszélni, de miért? Sehun-nál már megszoktam, hogy nem beszél sokat. De Guk-nál és Kook-nál, még soha nemm volt ilyen. Hamar haza is értünk, besiettem a házba, levágtam a dolgaimat a szobámba és ruhával a kezeben elmentem a fürdőszobába. A fürdésem most igen rövidre sikeredett (20 perc), megszárítkoztam, felöltöztem és lementem Kook szobájába. Kook éppen öltözik, ami most nem érdekel. Nem megyek ki a szobájából, most megkapja a magáét.
- Öltözök. Nem zavar? - kérdezte dühösen.
- Pont nem érdekel! - háborodtam fel. Felvette a pólóját és flegmán beállt.

- Mit akarsz? - flegmázott.
- Na, vajon mit?! Miért kellett ezt kivívnod Jimin-től? Elment az eszed?! Sokkal durvábbat is kaphattál volna! - dühöngtem.
- Igen? Talán azt nem ártott volna elmondanod, azt, hogy Jimin, Suga és Taehyung Hee tesói! Velük vagy majdnem minden áldott nap? Észnél vagy?! - állt feljebb neki.
- Még neked áll feljebb?! Szerintem semmi közöd ahhoz hogy én kivel vagy esetleg kikkel vagyok! - kiabáltam.
- Óh, akkor az téged miért zavar, hogy Hee-t megcsókoltam? - kérdezte kissé nyugodtabban.
- Engem nem az zavar, hogy megcsókoltad! Engem az zavar, hogy őt is ki fogod használni mint a többi k*rvát az iskolából! És csak szólok, hogy ha én nem állok közéd és Jimin közé akkor te most a sürgősségin rohadnál! - magyaráztam neki a szituációt, amikor valaki benyitott.
- Ne veszekedjetek már! - szólalt meg Guk.
- Áh... Guk... - húzta ravasz vigyorra a száját Kook - Képzeld van egy kis mondandója neked a kisasszonynak. - húzta beljebb a legidősebb testvéremet.
- Mivan?! Mina azzal nyugtass meg, hogy ugye még megvan az ártatlanságod. - nézett rám könyörgő szemekkel Guk.
- Nyugi. Nem erről van szó. Mutasd be neki Hee-nek a testvéreit. - vigyorogta Kook.
- Hee-nek van ugye 3 bátyja. - mondtam mire bóllogattak - Ők Jimin, Suga és Taehyung. - mondtam.
- Jimin és Taehyung még elmegy, de Suga. Na mindegy. Kook ezzel mi a bajod? - kérdezte Guk.
- Figyeljetek. Nekem mennem kell. A lőtéren leszek Hee-vel. - mondtam és elhagytam a szobát. Felvettem a cipőmet, vettem magamhoz pénzt és a bejárathoz mentem. - Sziasztok! Majd jövök! Guk az autódat elvittem! - kiabáltam és kimentem a garázsba. Beültem az autóba és elhajtottam. Út közben bekapcsoltam Monsta X - Tresspass című zenéjét.

Hee Pov.:

-  Nem leehetne már békénhagyni? Csupán 6 milliószor mondtátok el, hogy Jungkook nem hozzám való. Megértettem. - morgolódtam miközben kaptam a fejmosást.
- Most akkor befested a hajamat. - adott Jimin 1 doboz hajfestéket a kezembe.
- Jó. Gyere a fürdő szobába. - mondtam, felálltam az ágyról és mentem Jimin után a helyiségbe.
Elhallgatott a hajszárító én pedig csak hangosan nevettem.
- HEE MI A FRÁSZT MŰVELTÉL A HAJAMMAL?! - ordibált Jimin, s előjött. Teljesen más színü lett a haja.
- Narancssárga lett a hajad? - nevettek a többiek.
- Igen. Mivel az ember már a saját hugát sem kérheti meg arra, hogy fesse be a haját. - morgolódott.

- Azért kicsit vicces. - nevettem.
- Öltözzetek. Menni kell a lőtérre. - mondta és bement a szobájába.
- Igaza van. - tartottam egy kis hatásszünetet - Menjünk öltözni. - kacagtam és mindenki elment öltözni.10 perc alatt mindenki átöltözött és kinn az autónál találkoztunk.
- Narancs, Te vezetsz. - nevette Suga, mire Jimin szúrós tekintete rátalált. - Bocsi. Ezt vétek lett volna kihagyni.
- Semmi probléma. - forgatta a szemeit a sértett.
- Mina biztosan vár már. - motyogtam és beszálltam az autóba. A fiúk is beültek és már indultunk is. Alig 5 perc néma csend alatt odaértünk a lőtérre. Mina már ott állt és várt.
- Beparkolok. Addig menjetek. - mondta Jimin és kiszálltunk, majd elhajtott. Odamentem Mina-hoz és megöleltük egymást.
- Jimin? Ő elaludt? - kérdezte Mina, mire elkezdtem nevetni - Valami rosszat kérdeztem?
- Nem, dehogy is. - mosolygott Suga.
- Mindjárt jön, csak parkol. - mondta Taehyung. "Tae csak a fegyvereket szokta tölteni ő nem az a lövöldözős fajta." A láthatáron megjelent Jimin és én próbáltam elfolytani a nevetést ami csak minimálisan sikerült.
- De min nevetsz? - kérdezte Mina.
- Mindjárt meglátod. - folytottam el a nevetést. Ekkor Jimin megijesztette Mina-t aki egyből rákapta a tekintetét és a kezét a szájára tette.

Mina Pov.:

Hee csak nevetett. Már nagyon kiváncsi voltam.
- De min nevetsz? - kíváncsiskodtam.
- Mindjárt meglátod. - mondta Hee és nagyy kűzdelmek árán abbahagyta a nevetést. A következő pillanatban valaki megijesztett, mire megfordultam és megláttam Jimin-t narancssárga hajjal. Nagy meglepettségemben a kezemet a szám elé kaptam.

- Atya úr isten! - motyogtam.
- Nem tetszik? - kérdezte.
- Hee! Mit csináltal a hajával?! - néztem a barátnőmre.
- Hogy tudja, hogy ki csinálta. - nevetett Jimin.
- De miért? - kérdeztem.
- Mert bántotta Kook-ot. - mosolyogta Hee.
- Akkor az én hajfestékemhez nem nyúlsz. - mondtam.
- Te is bántottad? - nézett rám meglepve Jimin.
- Csak szóban. Aztán mégjobban összevesztünk és eljöttem. - rántottam meg a vállamat.
- Menjünk be. - mondta idegesen Hee és mindannyian bementünk. Felálltunk a lövészpályákra, kezünkbefogtuk a fegyvereket, céloztunk és lőtünk. Amikor kifogyott a töltény, akkor mindig Taehyung-hoz mentünk.
- Mit mondtál Jungkook-nak? - kérdezte Tae.
- Hosszú lenne elmondani. - motyogtam.
- Értem. - mosolyogta és megtöltötte a fegyveremet.
- Nagyon köszönöm, hogy megtöltötted. - mosolyogtam és visszamentem a lőpályára. Még 2 órát lövöldöztünk és kimentünk az autókhoz.
- Majd beszélünk. - mosolyogták.
- Persze. - mosolyogtam - Hee, holnap átjössz?
- Gyere te. Úgyis régen voltál már. - mosolyogta.
- Jó rendben. - sóhajtottam és mindenkit megöleltem - Naa, majd beszélünk. - mosolyogtam, beültem az autóba és elhajtottam. Hazafelé a GFriend- Raugh-ot hallgattam, erről a zenéről mindig Jimin jut eszembe, de nrm tudom, hogy miért. Haza is értem, bementem a lakásba és veszekedést hallottam.
- Miért nem lehet megérteni azt, hogy semmi közöd, hogy kivel van?! Amióta hazaértünk azóta pattogsz mindenkinek! Nemm tehetek róla, hogy te azt nem tudod, hogy hol a határ! Megérdemled amit Jimin-től kaptál! Nem is kicsit! - kiabált Guk, gondolom Jungkook-kal. Meg is bizonyosodtam benne mikor megláttam Sehun-t TV-t nézni.
- Szia hugica. - mosolygott egyet.
- Szia. Mióta veszekednek? - kérdeztem.
- Mikor elmentél abbahagyták. Aztán most egy 10 perce. - nézett az órájára.
- Beszólt nektek? - érdeklődtem.
- Mindenbe belekötött. - rántott vállat. Ekkor Guk kijött a nappaliba.
- Azt hiszem akkor én megyek is a szobámba. - mondtam bizonytalanul.
- Menjél csak. Jó éjszakát. - mosolygott rám Guk és felsiettem a szobámba. Ott összeszedtem magamnak alvós cuccot és elmentem fürdeni. 1 órán át áztattam magam, majd elkezdtem fázni és kimentem. Megszárítkoztam, felöltöztem éss visszabattyogtam a szobámba. Leultem az ágyamra és láttam hogy a telefonom villog.

 Megnéztem és egy SMS érkezett, Jimin-től. Ettől akaratlanul mosolyra húzódott a szám. Miért? "Mina. Ideje lenne megnézni az üzenetet!
" Szia! Mizujs?" kérdezte. Vajon mi vette rá, hogy rámírjon?
"Szia! Semmi különös. Nálatok? :)"
Elfeküdtem az ágyon és vártam a válaszát, ami viszonylag hamar érkezett.
"Semmisem. Veszekedtél még Jungkook-kal?"
Érdeklődött, erre azonnal válaszoltam.
"Én nem. Csak a bátyáim, legalábbis az egyik."
Nem is nagyon telt sok időbe mire válaszolt.
"Jimin: Amúgy kik a bátyáid? A nevüket nem igazán tudom... :(
Én: YongGuk, Jungkook és Sehun.
Jimin: Sehun? A néma Sehun?
Én: Igen. Az osztálytársad. :)
Jimin: Na, ezt nem is tudtam. :D
Én: Ők is ma tudták meg, hogy ti vagytok Hee-nek a testvérei. :)
Jimin: Ők sem tudták? Akkor nem csak mi vagyunk ennyire tudatlanok.
Én: Nem. De nem vagy álmos?
Jimin: Kicsit. Nem zavar, hogy ha most elmegyek aludni? :)
Én: Nem. Menjél csak. Én is megyek. Jó éjszakát!
Jimin: Neked is. Szép álmokat! :D"
Ennyi volt az amennyit beszélgettünk. Betakaróztam és mosollyal az arcomon elaludtam.



(Sziasztok! Ez a rész azért nem Szombaton vagy Szerdán került fel, mert így szeretném megköszönni az 500+-os megtekintést. Nagyon örülök neki! Nagyon szépen köszönöm!)

1. Fejezet Balhé a suliban

1. Fejezet

Balhé a suliban

Mina Pov.:
Hétfő reggel. A tegnapi munka amúgy is kimerített és most... Suli... Nem hiszem el, egy nap pihenőt szeretnék!
- Hugi kelj fel. - keltegetett Sehun.
- Már ébren is vagyok. - motyogtam és a fejemre húztam a takarót.
- Nem úgy látszik. - rántotta le az anyagot.
- Öhmm... - gondolkoztam - Öhmm... Beteg vagyok. - füllentettem.
- Egészséges vagy. - nézte meg a kezével a homlokomon a lázat.
- Lebuktam. Nem tudok szimulálni. - ültem fel az ágyon - Fel kell vennem az egyenruhát?
- Igen. - jelentette ki egyszerűen. Én a kezembe temettem az arcomat és morogni kezdtem. Nem részletezem, hogy miket mondtam, röviden mindenkit a pokolba küldtem. Nem szeretem a szoknyákat. Én bármit megtennék egy rövidnadrágért.
- Akkor elmegyek fürdeni, aztán átöltözök. - motyogtam.

- Én pedig lemegyek a konyhába és csinálok mindenkinek kaját suliba. - mosolyogta és kiment.
Csak úgy elárulom, hogy volt már olyan szituáció amikor Guk és Sehun adták rám az egyenruhát. Kook akkor is csak a háttérben nevetett. Irigylem őket, nekik nadrágjuk van. Ez nem fer! Aish~. Morogtam még egy sort és elmentem lefürdeni.

Suga Pov.:
- Hee. Igyekezz már. Mina biztos vár a parkolóban a suliban. - figyelmeztettem.
- Megyek is. - lépett elém és tovább is ment az autóhoz.
- Na mindenki az autóban van? - kérdeztem maagamtól, majd ránéztem az autóra, hogy megbizonyosodjak benne, hogy mindenki meg van e. Megvoltak, tehát bezártam az ajtót és beültem a volán mögé. - Indulunk. Kössétek be magatokat. Hee te is. - szóltam neki, mivel ő soha nem szokta bekötni magát.
- Értettem. - mondta és az ő övének a kattanását is hallottam. Ekkor biztonságosan elindultam. - Kapcsold be GD-től a Who You-t kérlek.
- Nem. Most csend lesz. - mondtam és bekapcsoltam neki a zenéjét.
- Milyen logikád van? Azt mondod, hogy csend lesz erre bekapcsolod a zenét. - nézett rám értetlen fejjel Jimin.
- Hagyjuk. Ezt csak én érthetem. - rántottam meg a vállam.
- Hát a te logikádat soha az életben senki nem fogja megérteni. - mondta Taehyung.
- Meg is érkeztünk a sulihoz. Mina már vár. - mondtam Hee-nek aki kipattant az autóból és a barátnője nyakába ugrott. Hee után mi is kiszálltunk az autóból és odamentünk hozzájuk.
- Én be is megyek. - mondta Hee és elment.
- Sziasztok. - köszönt Mina.
- Szia. - mondtuk.
- Délután lövészet? - kérdezte.
- Hee is jön? - kérdeztem.
- Persze. Nem hagyjuk ki őt sem. - mosolyogta és megláttam Baekhyun-t.
- Baek! - kiabáltam neki. Felénk fordult intett egyet és oda jött hozzánk.
- Hello. Hugotok? - kérdezte.
- Hello. Terembe. - mondta Jimin.
- Nem úgy látom. - mondta és az ujjával mutatott egy irányba mire mindenki arra fordult.
- Kook és Hee?! - lepődött meg Mina.
- Jungkook! Elvesztettél valamit a hugom szájában? Mit kutatsz benne? - szóltam neki be.
- Nem mindegy az neked? - kérdezett vissza.
- Na álljál le. Most! Szállj le a hugomról. - szólt bele Jimin is, majd megindult felé.
- Jimin. Te ne csinálj hülyeséget! - figyelmeztettem az említett személyt.

Jungkook Pov.:

A huguk? Se Mina se Hee nem említette még. Pfuuu... Alig gondoltam erre és Jimin már előttem is volt.

- Szállj le róla. Világos? - kérdezte.

- Nem. Mióta a hugod? De nekem te ne pattogj, nem vagy te gumilabda. - oltottam kicsit be, mire lökdösni kezdett.

- Talán amióta megszületett! - világosított fel. - De ehhez semmi közöd!

- Na hát mindegy... Már meg is húztam... De ehhez meg neked nincs közöd. - hazudtam egy óriásit. Vissza akartam fordulni Hee-hez, de már nem sikerült mivel bevert. Leültem a földre mire észrevettem, hogy a hugom is itt van. Felálltam és közelebb mentem Jimin-hez. 

- Csak ennyi telik tőled?! - húztam az agyát mire nagyon közel jött. Mina is mellénk futott.

- Na ide figyelj! Egy rossz szó és véged. - mondta halkan. Így is tisztán hallottam mert kb. 15 cm-re volt tőlem a feje.

- Most hagyjátok abba. Kérlek! - állt Mina kettőnk közé és eltólt minket egymástól.

- Mina. Maradj ki ebből, ez nem a te dolgod. - mondta Jimin.

- A bátyámat majd én megverem ezért. - nézett rá Mina. - Kook. Rohadt gyorsan takarodj fel a termedbe. - kiabált velem.

- Ezt még folytatjuk. - mondtam és elmentem a helyszínről.

Mina Pov.:

- Csak ennyi telik tőled?! - provokálta Jungkook Jimin-t. A provokált személy még susmorgott valamit.

- Most hagyjátok abba. Kérlek! - mondtam aggódva, majd a 2 fiú közé álltam és eltoltam őket egymástól.

- Mina. Maradj ki ebből, ez nem a te dolgod. - nézett rám komolyan Jimin.

- A bátyámat majd én megverem ezért. - néztem rá ugyan olyan komoly tekintettel. Majd Kook-ra néztem. - Kook. Rohadt gyorsan takarodj fel a termedbe. - fakadtam ki magamból.

- Ezt még folytatjuk. - jelentette ki és elment.

- Igen. Te, és én otthon. Csak úgy mondom, hogy te fogsz kijönni ebből rosszul. - mondtam, de ő ezt már nem hallotta, mert már nem volt hallótávolságban.

- Ő a bátyád? - nézett rám Taehyung meglepetten.

- Igen. Sajnálom ezt az egészet. Szégyellem magam miatta. - fejeztem ki sajnálatomat.

- Ezt nem neked kell sajnálnod. Ezt ő rontotta el. - tette a vállamra a kezét Jimin, erre a cselekményére a reakcióm az volt, hogy ránéztem. Ezt ő egy mosollyal jutalmazta.

- A rokoni kapcsolatról pedig nem tehetsz. Ha ő gyökér akkor az nem a te hibád. - vigasztalt Yoongi.

- Nem gyökér! - állt Jungkook pártján Hee.

- Délután a lőtéren kiadjuk magunkból. - mondta Jimin és becsengettek. 

- 4 órakkor a lőtéren? - kérdeztem.

- Tökéletes. - mondták egyszerre és bementünk az iskolába ott pedig a tantermeinkbe.

Prológus

Prológus

Mina Pov.:
- Mina! Elkésel! Hee már vár! - kiabált a földszintről nekem Guk. Szombat van. Munka nap. Mint vasárnap is. Hee-vel együtt vészeljük át ezt a két napot. En kifejezetten szeretem ezt a munkát. Mármint nem a pincérnős részét, hanem, hogy sok emberrel megismerkedhetek, köztük Hee-vel is. 2 éve ismertem meg. Akkor költöztünk fel a bátyjáimmal Szöulba. Ennek a munkának köszönhetően vagyunk ilyen jóban. Sok dolgot átéltünk...
- Mina! Guk üzeni, hogy ha nem jössz le 1 percen belül akkor nem tudja, hogy mit csinál veled. - kiabált fel nevetve Kook, ezzel megszakítva a visszaemlékezésemet.
- Nyugi. Megyek. - sétáltam le a lépcsőn tök nyugodtan, hogy idegesítsem a bátyámat. Kook és Sehun csak állt mellette és röhögött. Guk-nak viszont vörös volt a feje.
- Guk. Jegyezd meg. Egy királylány soha nem késik. Mások érkeznek túl korán. - mosolyogtam az így is vörös arcába.

- A királylányoknak nem is kell menniük dolgozni. - vágott vissza. Kook és Sehun már a földön fetrengtek a nevetéstől és Hee is elkezdett kacagni.
- Ahj... - fogtam a fejem - Én álruhás királylány vagyok. - kuncogtam - Na, de tényleg menjünk. Még a végén el fogunk késni. - néztem rá a nevető Hee-re.
- Ezt magyarázom fél órája, hogy menjetek, mert... - kezdett bele Guk.
- Jó. Sziasztok. - mondtam és elkezdtem nevetni.
- Sziasztok. - mondta Hee és kimentünk az autójához, amibe beültünk és elhajtottunk.
- Mizujs? - kérdeztem.
- Semmi különös. Ahogy látom, akkor arra annál több. - kuncogott.
- Guk-kal csak a szokásos veszekedés. - nevettem fel.

- Hát azt tudom. De eddig  ma volt a legvörösebb a fje. Képes lett volna kinyírni téged. - nevette Hee és megérkeztünk a kávézóhoz. Szóval megállt és kiszálltunk. Bementünk a kávézóba és elkezdtük a műszakot.

(Mina és Hee munkahelye)

~~~

Hee Pov.:
Este 6 óra. Most végeztünk a műszakkal. Ennek a napnak is vége. Végre. Mina-ért  jött a bátyja, én pedig hazamegyek egyedül.
- Holnap? - kérdeztem.
- Motorral gyere. - mosolyogta és beszállt Kook mellé az autóba. Én is beszálltam a sajátomba és elhajtottam. Hazáig meg sem álltam. Út közben rádiót hallgattam, amiben az egyik kedvenc zeném ment "G-Dragon - Who You?" nagyon szeretem. Én is énekeltem GD-vel együtt, de csak addig, amíg haza nem értem. Otthon kiszálltam sz autóból és bebattyogtam a házba.
- Sziasztok! - kiabáltam, de válasz nem igazán érkezett - Már megint lusták vagytok. Nem igaz. Délelőtt óta dolgozok és itthon egy falat kaja nem vár! - morogtam, mire Jimin jelent meg a láthatáron.
-Konyhában vannak. Ne morogj. Neked csinálják a vacsorát. - mondta Jimin és betolt a konyhába.
- ...De az nem abba kell! - szólt Suga V-re.
- Jól van már. Tudom. - nézett rá "értelmes" fejjel.
- Miben kell segíteni? - nevettem.
- Semmiben. - mosolygott rám Suga.
- Ne vesszetek össze egy nyomorék fűszeren. - nevetett Jimin, s a mondat hallatán én csak mégjobban elnevettem magam.

- Rámen. Yoongi és Taehyung módra. - nevettem - De ha készen van akkor a szobámban megtaláltok. - mosolyogtam és felmentem a szobámba. Beleugrottam az ágyamba és csak nevettem a fiúkon. Egy ráment nem tudnak úgy megcsinálni, hogy ne vesszenek össze.Körülbelül 20 perc múlva bejött Tae és lehuppant mellém az ágyra.
- Kész a vacsora. - mondta mire ránéztem és kisegített az ágyból.
- Te mióta tudsz a szememből olvasni? - kuncogtam.
- Amióta a bátyád vagyok. - mosolyogta és  elkezdett csikizni.
- Ne! Kérlek! Ezt ne! - nevettem, kiabáltam és sikoltoztam. - Segítség!
- Nem kell ide segítség. Egyedül is elbírok veled. - mosolyogta és elengedett.  Nyugalomban lesétáltunk az étkezőbe, és leültünk a helyünkre. Elmeséltük, hogy mi történt a mai nap és megettük a vacsorát.
- Jimin mosogat. - mondta Yoongi, mire Jimin csak meglepve nézett. Én összeszedtem a tányérokat (Persze, még itthon is pincérnő vagyok) és betettem a mosogatóba. Innentől ez Jimin gondja. Felmentem a szobámba és leültem az ágyamra.
- El kellene menni fürdeni. - motyogtam maganak. Előszedtem magamnak alvos ruhát és elmentem fürdeni. 40 perc alatt megfürödtem. Mikor visszamentem a szobámba azt hittem, hogy ez a paradicsom. A frenciaágyam, amin rózsaszín és lila ágynemű van az a kapu. A fal melyre Tokyo városa van felfestve az pedig a nyugalom. Nkm ez a szoba nagyon tetszik. De az a legjobb, hogy én és a testvéreim dekoráltuk ki. Ekkor bedőltem az ágyamba és el is aludtam.

Mina Pov.:


A fiúkkal gyorsan megvacsoráztunk, átbeszéltük a napot és húztam is fürdeni. 1 órán át benn áztattam magam a forró vízben. Visszamentem a szobámba és körül néztem. A szobámban csupán egy szekrény volt az ajtó mellett, ami nem is igazán látszott. 1-1 éjjeli szekrény volt az ágyam két oldalán. Az ágyamon rózsaszínes pirosas párnák voltak és egy kis takaró összehajtva. Nekem ennyi bőven elég. De ami a legjobban tetszik az a 2 db nagy ablak amin sok fény jön be. Ebben az ágyban aludni szeretek leginkább. Szóval most is úgy teszek ahogyan minden este. Elmegyek aludni. Kipihenem a mai napot és felkészülök a holnapra.