Kedd reggel van. Arra ébredtem, hogy az eső az ablakomon kopog. Kikászálódtam az ágyból és összepakoltam a szobámat., majd fogtam magamhoz pár ruhadarabot és elmentem lefürdeni. A fürdés közben a fejem üres volt, a víz gőzölgött és a tükörre lecsapódva az üveg párás lett. Amint kijöttem a kádból megszárítkoztam gyorsan és a lehető leghamarabb felöltöztem, mert fáztam. Rettenetesen hideg volt, de leehet, hogy csak én éreztem így. Fürdés után lementem a konyhába és a még alvó fiúknak reggelit készítettem. Becsomagoltam azt és eltettem a táskájukba. Mivel már az összes reggeli teendőmet megcsináltam, ezért beültem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem nézni a Tom & Jerry-t. Pont nekem való sorozat, 17 éves lánynak. A fiúk szépen lassan felkeltek és kivánszorogtak a szobáikból.
- Nektek is. - mosolyogtam.
- Tom & Jerry? - kérdezte Sehun.
- Aham. - mosolyogtam rá.
- Neked való. - flegmázott Jungkook.
- Szerintem maradj csendben. - szólt rá Sehun, mire Kook felháborodva bement a fürdőszobába.
- Direkt mondtam, hogy én szeretnék elmenni elsőnek fürdeni! - kiabált Kook után Guk.
- Tudom! - kiabált vissza a "sértett".
- Menj az emeletre az enyémbe. - ajánlottam fel neki.
- Rendben. Köszi. - mondta és fel is ment. Sehun leült mellém és beszélgetni kezdtünk.
- Tegnap miattam veszekedtek? - kérdeztem.
- Kook magatartásáról volt szó. - motyogta.
- Értem. - húztam félmosolyra a számat.
Jimin Pov.:
Újabb reggel. Esik az eső és nem lepődnék meg ha villámlana is. Már indulásra készen várom testvéreimet az autóban, bár mindegyik többet készülődik, mint egy menyasszony. A gondolatomban Mina jár, többet beszélgettem volna vele tegnap, ha nem lettünk volna fáradtak. Szívesen beszéltem volna vele még órákig. Vele szót értek, ő az akivel az idő gyorsan telik. Ekkor a nagy gondolkodásomat 3 ajtócsapódás zavarta meg.
- Mindenki itt van? - kérdeztem.
- Igen. De induljunk. - sürgetett Tae.
- Jó. - mondtam és elhajtottam.
- Kapcsold be a... - kezdett bele Hee.
- Nincs Who you! - morogtam.
- Narancs. - morogta, s odaértünk az iskolához. Kiszálltunk és láttam ahogyan Mina és a testvérei is szállnak ki az autóból. Végül én is kiszálltam és bezártam az autót. Elindultunk a bejárathoz mire meghallottam egy beszólást.
- Narancs! Jó a hajad színe, csak nem rossz hajfestéket tettél fel? - hallottam meeg Jungkook hangját.
- Jungkook! - szóltak rá egyszerre a testvérei. Én megfordultam és az említett személyhez mentem.
- Csak szólok ez mind miattad van! - kiabáltam vele. A háttérben csakk annyit láttam, hogy Guk lefogja Mina-t.
- Miattam? - röhögött.
- Ha neem lennél akkor nem lenne mind ez! - fogtam merg a nyakát.
- Haver. Engedj el. - mondta.
- Jimin... Engedd el! Könyörgök! - szólt Mina hátulról.
- Mina. Megérdemli. - nézett rá Sehun.
- Jimin, ha nem akarod megfolytani akkor engedd el. Most már tényleg nem kap levegőt! - lépett mellém Kai.
- Kai... Tudod mit? Nem ér ennyit az egész. Ez a lúzer nem fogja felcseszni az agyam. - mosolyogtam Kook-ra, majd elengedtem. Mivel esett az eső így én is Kook is és Mina-ék is eláztak. Benn a folyosón szépen mentünk a termeinkbe vagyis mentünk volna ha...
- Jimin! - szólt utánam Mina. Megálltam és megfordultam.
- Igen Mina? - kérdeztem.
- Miért kellett? Nem veszed észre, hogy ezt élvezi? Hogy tetszik neki, hogy felbosszanthat? Hogy kivívja a figyelmed? Hogy utána neked lesz rossz? Vagy azt észrevetted, hogy ő röhög a markába? - zúdított rám egy halom kérdést.
- Nem fogok már foglalkozni vele. Nyugi. - mondtam nyugtató hangnemmel.
- Ígérd meg! - kért meg kétségbeesett hangnemmel. Vizes haja az arcába lógott és csepegett le róla a víz.
- Ígérem. - mosolyogtam, ekkor becsengettek és bementünk a termeinkbe. Az én első órám ének volt. Ma nem nagyon volt kedvem énekelni.
- Park Jimin! - szólított a tanárnőm.
- Igen? - kérdeztem.
- Maga miért nem énekel? - érdeklődött.
- Fáj a torkom. - hazudtam.
- Rendben. - mondta és a többiekkel tovább énekelt. "Nem tudom, hogy ebből a nőből hogyan a rákban lett ének tanár amikor hangja sincs. Szerintem az igazgatóval tevékenykedhetett valamit." Gondoltam és egyet nevettem amit köhögésnek álcáztam.
- Elnézést. - mondtam és tovább ültem a helyemen. Az óra lassan, de elment. A csengetéskor felálltam és kimentem a teremből.
Mina Pov.:
Történelem, a legrosszabb tantárgy a világon. De ez legalább hamar elment. Amint tudtam kimentem a teremből Baekhyun-nal.
- Valami problémád van? - kérdezte.
- Kook nem bír magával. - sóhajtottam.
- Mit csinál? - érdeklődött.
- Jimin-t szekálja és csodálkozik ha kap egyet kettőt. - motyogtam.
- Megérdemli. - mondta ki Baek.
- Én is ezt mondom. - szólt közbe Guk.
- Rád meg haragszom. - morogtam.
- Azért mert reggel lefogtalak? - nézett furán.
- Kook kaphatott volna nagyobbat is. - foordultam a bátyám felé.
- Jimin csak megtanítja neki, hogy hol a helye. Megérdemli. - magyarázta el nekem.
- Lehet, hogy igazad van. - forgattam a szemem.
- Na, látod. - ölelt magához Guk.
- Rég volt ilyen pillanatunk. - mosolyogtam.
- Igen. - mondta és elengedett.
- Milyen órád is volt? - kérdeztem.
- Tánc. - mosolyogta.
- Már csak 3 óra és meehetünk haza. - sóhajtottam - Na, de mi megyünk be. Szia. - mosolyogtam és Baekhyun-nal együtt bementünk a terembe.
- Hello. - szólt utánunk Guk. Lassan elment az összes órám. Az eső úgy szakad, hogy ürgét lehetne önteni. Az autóig szaladtam, lattam, hogy a testbvéreim benn üllnek szóval csak be kell pattannom. Vagyis kellett volna, csak Jungkook volt olyan szemét és bezárta az ajtót belülről.
- Dehogy nyitom. - nevetett Kook.
- Hogy én mennyire utállak. - mondtam, mire Sehun kinyitotta a hátsó ajtót nekem. Beültem és már mentünk is haza. Amikor hazaértünk én berongyoltam a szobámba és amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem. Mikor végeztem a telefonom felvillant. Megnéztem, hogy ki és mit írt. Hee volt.
"Szia. Suga megy érted. Ne ülj autóba esőben. Most indult. :)"
Oh, igen... Én nem vezethetek autót ilyen időben, de más meg elmehet versenyezni motorral például Guk, vagy Kook. Mindegy is. Gyirsan felvettem a cipőmet és a bejárati ajtóhoz futottam.
- Majd jövök egyszer! - kiabáltam és kimentem. Suga már a kapu előtt várt az autóban. Behuppantam az anyós ülésre és el is indult.
- Mi újság? - mosolyogta.
- Semmi. Köszi, hogy elviszel. - mosolyogtam rá.
- Semmiség. - mondta aranyosan.
- Elvezettem volna. - motyogtam.
- Ilyen időben ne vezess. Még 5 métert se! - kezdett el nevelni. - Nem szabad. Nem biztonságos.
- Ne nevelj. 17 év alatt senkinek nem sikerült. Neked sem fog. - kuncogtam.
- Csak hétvégén leszel 17, még csak 16 vagy. - nevetett.
- Közelebb vagyok a 17-hez, mint a 16-hoz. - mosolyogtam.
- Nem baj. Csak a hétvégén töltöd be. - erősködött.
- Most te nyertél. De ez nem lesz mindig így! Ne szokd meg. - nevettem.
- Meg is érkeztünk. - mondta és leállította a motort, kiszálltunk az autóból és befutottunk a házba.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Hello. - kiabálták a többiek, Hee kijött a szobájából. Megfogta a csuklóm és berántgatott a birodalmába.
- Nem baj, hogy még a cipőmet sem vettem le? - néztem rá furán.
- Az most a legkisebb. Na, de mesélj! - ült le az ágyára. Levettem a lábbelim és én is lehuppantam.
- Oké. De miről? - néztem rá a legértelmetlenebb arcommal.
- Jimin-nel mit beszélgettek? - kíváncsiskodott.
- Semmit. Miért? - kérdeztem vissza.
- Belenyúltam a telójába és láttam, hogy dumáltatok. Mit? - kérdezte és kinyílott az ajtó. Mind a ketten odakaptuk a fejünk és megláttuk Taehyung-ot.
- Sziasztok! - köszönt.
- Kopogni ma már luxus? - kérdezte Hee és egy párnát dobott felé, ami el sem találta.
- Egy kis célzó víz nem ártana. - nevette, majd felvette a párnát és a húgának dobta. El is találta nagy szerencséjére.
- Ez nem fer... - nevette Hee.
- Te vagy a lövész és te nem célzol jól? Hova tart a világ? - fogta a fejét Tae - Na, jó elmegyek. Hagylak titeket. - mondta Tae és becsukta az ajtót.
- De mit beszéltek? - szekált.
- Semmi olyat. - mosolyogtam.
- De ha van valami szólsz? - kérdezte.
- Alap dolog. - nevettem. Elfeküdtem az ágyán mire ő rácsapott a hasamra, nem nagyon zavart mert a hasam nem az a puha puding fajta.
- De ez nem jó. Neked kockás. - kezdte el nyomkodni a hasam és elkezdtem nevetni.
- Ne csikizz! - szóltam rá, mire csak jobban csikizett, a reakcióm sikoltozás volt. Erre ő nevetni kezdett. - Ne kínozz!
- Dehogy kínozlak. Csak nevetésre bírlak. - mosolyogta Hee.
- De én sokat szoktam mosolyogni. - nevettem.
- Mostanában csak ideges vagy és zaklatott. Nem hiszem hogy jól vagy. Otthon minden rendben? - érdeklődött és elengedett a kínzásból.
- Persze. - sóhajtottam - Minden a legnagyobb rendben. - mosolyogtam.
"Ha a minden rendben annak számít, hogy otthon állandóan megy a veszekedés mostanában akkor igen. Minden a leges legnagyobb rendben."
- Akkor jó. - mosolyogta.
- Mennyi az idő? - kérdeztem.
- 18 óra. - nézett a karórájára.
- Máris? Uram isten, mennem kell. - álltam fel. Felvettem a cipőm és kimentem a szobából.
- Fiúk! Ki viszi haza Mina-t? - kérdezte a nappaliban ülő fiúktól.
- Hazasétálok. Nem hiszem, hogy annyira esne az eső. - mosolyogtam.
- Szó sem lehet róla. Majd én hazaviszem. - pattant fel Jimin.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Vigyázzatok. - mondta Tae, Jimin felvette a cipőjét és mellém lépett.
- Sziasztok. - mondtuk egyszerre és kimentünk az autóhoz. Beszálltunk, bekötöttük magunkat és Jimin már a gázba is taposott.
- Komolyan gondolod? - kérdeztem félve.
- Komolyan. Egész nap ezen gondolkoztam. - mosolyogta.
- Azon gondolkoztál, amit mondtam? - néztem rá értetlenül.
- Igen. - mondta és az orra alatt morgott valamit, de sajnos nem értettem.
- Köszönöm, hogy hazahoztál. Hálás vagyok. - mosolyogtam, mire megállt a házunk előtt.
- Nagyon szívesen. Vigyázz magadra. - mosolyogta.
- Mint mindig. - mosolyogtam, kiszálltam az autóból és befutottam a házba - Sziasztok! - köszöntem.
- Szia. - köszöntek vissza a fiúk, és felmentem a szobámba.
Jimin Pov.:
Hazaviszem szívesen. Úgyis beszélni szerettem volna vele. Sok mindenről, dolgokról, stb.
Gondolkoztam és már úton voltunk feléjük.
- A reggeli beszélgetésünk... - néztem rá és elment mindentől a bátorságom - Igazad van.
- Komolyan gondolod? - kérdezte fura hangnemmel, szerintem félt.
- Komolyan. Egész nap ezen gondolkoztam. - mosolyogtam, de közben rájöttem, hogy a második mondatot nem kellett volna mondanom.
Jimin, te egy idióta vagy! gondoltam belül.
- Azon gondolkoztál, amit mondtam? - nézett rám üres tekintettel.
- Igen - mondtam - Na, meg rajtad. - morogtam az orrom alatt.
- Köszönöm, hogy hazahoztál. Hálás vagyok. - mosolyogta és megálltam a házuk előtt.
- Nagyon szívesen. Vigyázz magadra. - mosolyogtam.
- Mint mindig. - mondta, kiszállt és befutott a házba. Hazavezettem és még az autóban gondolkoztam kicsit.
"Miért nem volt bátorságom beszélni vele arról amiről valójában szerettem volna? Mi történt velem? Még a gyomrom is egyben volt. Valami itt nincs rendben."
A nagy gondolkozás után bementem a lakásba és becammogtam a szobámba. Bedőltem az ágyamba és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése