Vasárnap... A legjobb nap a mai, de nem csak azért, mert a szülinapom van, hanem azért is, mert általában ezen a napon a szüleim fel szoktak hívni.
Reggel az ébresztőmre keltem, amit 9:30-ra húztam fel. Amikor felfogtam, hogy csak 30 percem van elkészülni, elkezdtem kapkodni. A zuhanyzásom 10 perc volt, egy gyors, halvány sminket feltettem és felvettem egy farmert és egy pólót, majd egy kockás inget kötöttem a derekamra és készen is álltam az indulásra.
Jaj, a cipő! - csaptam fejbe magam - felvettem egy fekete-piros nike magas szárú cipőt és lementem a nappaliba. Leültem a kanapéra és vártam.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Neked is. - mosolygott vissza, és elindultunk.
- Hova megyünk? - kíváncsiskodtam.
- Ti-tok. - szótagolta a szót.
- Akkor nem fogod elmondani. - néztem az arcára, ami kissé piros volt. Gondolom melege van vagy hasonló.
- Nem fogom elmondani. - rám nézett és kinyújtotta a nyelvét.
- Na, igen? - kuncogtam.
- Igen ám. - nevetett és bekapcsolta a rádiót, amin Hee kedvenc zenéje kezdett szólni.
- Who You? Neee... - mondtuk egyszerre és elkezdtünk nevetni.
- Ez valami iszonyatosan rossz ötlet volt. - nevette el magát.
- Csak kicsit. - mosolyogtam.
- Akkor még ezzel is vétkeztem. Ezt is rárakhatjuk a számlámra. - mosolyogta.
- Nálam neked nincs számlád és nem is lesz. - motyogtam.
- Biztos? - nevette, és megláttam a Szöul vége táblát.
- Miért megyünk ki a városból? - kérdeztem ijedten.
- Nem maradunk Szöulban. Bucheon-ba megyünk. - mosolyogta. Én inkább nem mondtam semmit, ő tudja, hogy mi van. Közel fél óra múlva az autó megállt egy étterem előtt.
- Meg is érkeztünk? - kérdeztem.
- Meg. Ebédelünk egyet. - mosolyogta.
- Remek. - mosolyogtam, majd kiszálltunk az autóból és bementünk.
Reggel kicsi gyomor ideggel keltem. Gyorsan elkészültem, majd betettem azt a ruhát, amit Mina-nak vettem és el is indultam érte. A bátyjai mondták, hogy vigyem ki a városból, ezért Bucheon-ban kerestem egy jó kis éttermet, ahol asztalt is foglaltam. Remélem jól fogjuk érezni magunkat.
- Jó napot kívánok önöknek. - köszönt a portás.
- Jó napot. Park Jimin néven van egy asztal 2 főre. - mondtam.
- Áh, igen! Foglaljanak helyet. - mosolygott és rámutatott egy 2 személyes asztalra. Leültünk és egy pincér jött hozzánk.
- Jó napot! Az étlapok, - adott 1-1 étlapot - üdítőt hozhatok valamit?
- 1 kólát kérek. - mosolygott Mina.
- Legyen kettő. - mosolyogtam.
- Rendben akkor kettő kóla. Mindjárt hozom. - mondta a pincér és elment. Mi addig választottunk ételt magunknak.
- Mit választottál? - kérdeztem.
- Rámen. - monsolyogta.
- Te is? - kuncogtam, és visszajött a pincér.
- Választottak? - kérdezte.
- Igen. 2 Rámen-t kérünk. - mondtam és a pincér elment.
- Igaz, hogy én csak kávézóban dolgozok, de ott normálisabbak a pincérek. Legalább mosolygunk. - kuncogta.
- Már említeni szerettem volna. - mosolyogtam. Feltettem a kezem az asztalra, és előrébb csúsztattam. A kezem hozzáért a kezéhez, és hirtelen elrántottuk a kezünk, de amikor az arcára néztem az vörös volt.
Elvörösödött, de miért? Ő is érezne valamit irántam? Az nagy csoda lenne. Igazából én csakis azt szeretném, hogy ő boldog legyen, az már csak egy plusz, hogy velem.
A nagy gondolkodásomat a pincér és a Rámen zavarta meg.
- Nagyon finom volt az ebéd, köszönöm. - mosolyogta.
- Nagyon szívesen, és örülök neki. - mondtam.
- Mennyi az idő? - kérdezte, ránéztem az órára, és elképedtem.
- 14 óra. - mondtam, és beletapostam a gázba.
Basszus! De elment az idő! 16 órára a buli helyszínén kell lennünk, addig át kellene adnom neki a ruhát, és rá kellene bírnom, hogy vegye is fel. Sietni kell! Fél óránk van hazaérni.
Mina Pov.:
Az ebéd nagyon finom volt. Élveztem is Jimin társaságát, csak kár, hogy elment az idő. De most éppen száguldozunk haza.
-Ji-jimin. - mondtam félve mire csak gyorsabban ment. - Lassíts!
- Sietnünk kell... - mondta és hírtelen elhallgatott.
- Miért? Lassíts. - kérleltem, de nem lassított, és meg se szólalt.
Ha te nem szólsz hozzám, akkor én se hozzád. Meglátjuk, hogy ki bírja tovább.
Fél óra alatt hazaértünk Bucheon-ból, a közel 1 óra 15 perces útból csinált egy 30 perces utat. Amíg jöttünk haza addig végig féltem, hogy karambolozunk, de ez nem történt meg. Mikor megállt a házunk előtt, mind a ketten kiszálltunk az autóból.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne bejönnöd. Jungkook kiszámíthatatlan. Nem akarok balhét. - elvesztettem a versenyt.
- Nem lesz itt probléma. - mondta - Menj előre. - mondta, mire bementem a lakásba.
- Megjöttem! - kiabáltam, de semmi válasz nem érkezett. - Skacok! - jártam körbe a lakást. Mikor kijöttem a nappaliból, pont belépett Jimin.
- Mina... - kezdett bele.
- Hol vannak? Biztos tudod. - mentem elé.
- Igen tudom. Ne izgulj, mindent megtudsz nem sokára. - mosolyogta mire csak egy mély levegőt vettem.
- De mondd el kérlek. - fogtam meg a pólója nyak részét és magam felé húztam. - A bátyáim... - mondtam és elengedtem.
- Először is, mindjárt megyünk. Másodszor, boldog születésnapot. - mosolyogta és egy dobozt nyomott a kezembe. Én csak értetlenül néztem rá.
- H-honnan tudtad? - kérdeztem remegő hangon.
- Ezt nem szabad elfelejtenem. Se senkinek, de nézz bele a dobozba. - mosolyogta, mivel szépen kérte, belenéztem a dobozba amiben egy gyönyörű ruha volt.
- WOW. - néztem Jimin-re kikerekedett szemekkel és átöleltem. - Nem vagy normális! Köszönöm! - súgtam a fülébe.
- Boldog Születésnapot. - suttogta és elengedtük egymást - Mi lenne, ha felvennéd és elmennénk?
- Valamit tervezel. - mosolyogtam - De legyen.
- Itt várlak a nappaliban. - mondta, majd felszaladtam a szobámba és átöltöztem. Ezután átmentem a fürdőbe, lemostam a sminkemet és feltettem egy másmilyent. Felvettem egy ezüst magassarkú cipőt és lementem a nappaliba.
- Készen vagyok. - mosolyogtam.
- Ez... Te... Egyszerűen gyönyörű vagy. - képedt el.
- Köszönöm. - mondtam és előjött a kislányos zavar.
- WOW... - lepődtem meg - Köszönöm! - mondtam és a bátyáim jöttek körém.
- Milyen volt Jimin-nel? - kérdezte - vigyorogva Guk.
- Remek. De ti honnan tudjátok? - kérdeztem.
- Mi küldtünk el minél messzebb. - mosolyogta Jungkook.
- Boldog születésnapot. - jött oda Hee és a testvérei.
- Mindenkinek a keze benne volt? - kérdeztem boldogan.
- A legnagyobb kéz az Guk-é és Jimin-é volt. - mosolyogta Suga.
- Pillanat és jövök. Egy kis dolgom akadt. - mondta Jungkook és kiment az étteremből.
- Jimin, ezt titkoltad el? - néztem a mellettem álló fiúra.
- Ezt. - mosolyogta és vállat rántott, majd kinéztem az utcára és megláttam Jungkook-ot és Himchan-t. Jungkook éppen pénzt adott át, azután pedig valamit zsebre tett. Visszafordultam a többiekhez és folytattuk a beszélgetést.
- Milyen csinos vagy. - nézett végig rajtam Hee.
- Köszönöm, a ruhát Jimin-től kaptam. - mosolyogtam és a mellettem lévőre néztem.
- Nem ülünk le? - kérdezte Taehyung.
- Menjünk. - motyogta Sehun és elmentünk egy asztalhoz leülni. Út közben Jungkook is csatlakozott.
- Mióta vártatok? - kérdeztem.
- Hát már 1 órája végeztünk, és vártunk rátok. - mondta Kook.
- Otthon kerestelek titeket. - mondtam komoly hangnemmel.
- Tiszta ideg volt, hogy nem talált titeket. - nevette Jimin.
- Addig jó amíg keres. Akkor van gond, ha már nem. - mondta Guk.
- Milyen bölcs lettél bátyó. - nevettük el magunk.
- Én bölcs vagyok, na és te? - kérdezte.
- Táncos, énekes. Semmit nem ér a bölcsességed. - nevettem.
- Te nyertél. - nevette Sehun.
- Ne aggódj, én vagyok az, aki vigyáz rád. Én szabom meg, hogy mikor hova mehetsz. -kötekedett Guk.
- Mekkora mázlid van, hogy az emeleten van a szobám és onnan nem mászok ki. - néztem rá szúrós szemmel.
- Nem véletlenül. - nevette.
- Én is szeretlek. - mosolyogtam. - Kookie, nincs kedved táncolni? - kérdeztem, mikor meghallottam, hogy lassú számot játszanak.
- De, menjünk. - mosolyogta, felálltunk és kimentünk a tánc parkettre. Táncolni kezdtünk.
- Kook, láttam, hogy Himchan-nal üzletelsz. Remélem nem drogot vettél. - suttogtam.
- Nyugi. - nyugtatott - Jó a cipőd, de ebben múltkor elestél. Nem?
- De, de ehhez a ruhához csak ezt tudtam felvenni. - magyaráztam el neki az okát, hogy miért ezt a cipőt vettem fel.
- Mit csinálsz, ha elesel? - kérdezte és egy kicsit meglökött, de utánam nyúlt.
- Ne csináld ezt. - néztem a szemébe - Ha vele üzletelsz, előbb-utóbb nagy balhé lesz. - próbáltam felnyitni a szemét, de nem sikerült.
- Ezzel ne foglalkozz. Majd elintézem én a dolgaimat, nem kell féltened. Nagy fiú vagyok már. Tudok magamra vigyázni. - suttogta.
- Bízom benned, de ne játszd el ezt. Csak jót akarok. - suttogtam. Mivel nem a táncra figyeltem, ezért félreléptem, és elestem.
- Jól vagy? - guggolt le mellém Kook.
- Fáj a bokám. - sziszegtem. A következő pillanatban a zene elhalkult és a testvéreim meg Hee testvérei körém gyűltek.
- Jól vagy? - kérdezte Tae.
- Csakk a bokám fáj. - mosolyogtam.
- Nem hiszem el, mosolyog. - morogta Guk - Mennyi tartás van benned?
- Erre ne térjünk ki. Haza kellene vinni. - mondta Hee az igazat.
- Hazaviszem. - mondta Guk.
- Nem, majd Jimin hazaviszi. - mosolygott a bátyjára Hee. Jimin felemelt a földről és kivitt az autóhoz.
- Te nagyon könnyű vagy. - mosolyogta, ismér zavarba jöttem. Betett az autóba, majd ő is beült és elhajtottunk.
- Mekkora balek vagyok... - morogtam.
- Dehogy is. Félreléptél, bárkivel megeshet. - vigasztalt.
- Ha nem szerettem volna táncolni, akkor most nem lenne ez. - mondtam könnyes szemekkel.
- Ne hibáztasd magad! - szólt rám.
- De ha igaz?! - folyt ki a könnycsepp.
- Nem igaz. - mondta, és a házunknál megállt. - Ne állj rá. Beviszlek. - mondta, mire levittem a magassarkút, és kiszálltam. El akartam indulni, de Jimin gyorsabb volt, és bevitt. A nappaliban tett le a kanapéra. Visszament becsukni az ajtót, és leült mellém. Bekapcsoltam a TV-t, és ránéztem.
- Olyan furcsa vagy... Nem tudom az okát, de ha szeretnéd, akkor elmondhatod nekem. Bízz bennem. - fogtam meg a vállát.
- Az okát szeretnéd tudni? Komolyan? - nézett rám kerek szemekkel.
- Igen. - mondtam, és felé fordultam teljes testtel.
- Nem tudom, hogy hogyan kellene. - vakarta meg a tarkóját.
- Csak mondd ki. Nem lehet az olyan nehéz. - mosolyogtam rá.
- A bátyádnak igaza van. Benned nagyon nagy a tartás. Fáj a bokád? - terelte a szót.
- Fájni, fáj. De ne próbáld kihúzni magad a kérdés alól. - tettem karba a kezem.
- Nem gondoltam, hogy ez is megtörténik. - sóhajtott, mire csak furcsán néztem rá - Én... Ez... Ilyen... Nem megy... - sóhajtott ismét.
- Ha nem, hát nem. - mondtam, és felálltam. Megpróbáltam elbotorkálni, de nem sikerült, mert megfogta a csuklóm, és az ölébe rántott. Belenézett a szemembe, egy kis pír jelent meg az arcomon , majd csak annyit észleltem, hogy Jimin megcsókolt.
- Egy pillanat. - mondtam, magamhoz kaptam a telefont és kibicegtem a konyhába.
Jimin Pov.:
Tulajdonképpen nem tartottam jó ötletnek, hogy én hozzam haza Mina-t, de szerintem Hee ezt tervezte. Most azért haragszom is a húgomra, és hálás is vagyok neki. Végül is megkönnyebbültem, nagy kő esett le a szívemről mikor viszonozta a cselekményt. Most telefonál, és az én telefonom is megrezzent. Megnéztem és a húgom írt.
"Mi a helyzet? ;)"
Most a pokolba kívántam a kíváncsiskodását.
" Mire gondolsz?"
Azonnal válaszolt.
"Elmondtad Mina-nak? Vagy még halogatod?"
Na, igen... Tudtam, hogy ezt tervezte.
"Megcsókoltam..."
Na erre szerintem kellett egy kis idő, hogy felfogja, mert csak 30 másodperc múlva írt vissza, de csak ennyit.
"ÉS?! O.O"
Én nevettem egy kicsit, és rávettem magam, arra, hogy válaszoljak.
"Ne kíváncsiskodj... Szia"
Kicsit gonosz vagyok, de ha ő az akkor én is tudok az lenni.
Gondolkozásomat egy kiabálás zavarta meg.
- Jimin! Kérsz valami vacsorát? - kérdezte Mina. Kimentem hozzá és megálltam mellette.
- Ha kapok kérek. - mosolyogtam.
- Rízs gombócok? - kérdezte.
- Tökéletes. - mondtam. Bedobta a rízs gombócokat forró vízbe főni és felém fordult.
- Felmegyek átöltözni. - mosolyogta és felbicegett a lépcsőn. Leültem az asztalhoz, és vártam. Mikor lejött egy farmerban és egy pólóban, kicsit megnéztem. Nem vette észre, szóval szerencsém.
- Hee? - kérdezte.
- Mi van vele? - ráztam meg a fejem, hogy visszatérjek a való világba.
- Keresett? - kérdezte.
- Kérdezte, hogy mi a helyzet. - mondtam.
- Értem. -mosolyogta, és a bejárati ajtón valaki bejött.
- Sziasztok! - hallottuk meg Sehun hangját.
- Hello. - köszöntünk, majd megjelentek az én testvéreim, és az ő testvérei is.
- Ne főzd ki a rízs gombócokat. - jelent meg Guk. - Hoztunk kaját. Gyertek az étkezőbe és megesszük. - mosolyogta, majd el is mentek. Én felemeltem Mina-t és átvittem, hogy ne bicegjen annyit a lábával. Leültünk, és amit hoztak azt mind elpusztítottuk. Még egy kicsit besz3lgetett a 2 család, majd a tesóimmal együtt fogtuk magunk és hazamentünk, hiszen holnap iskola.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése