Reggel van. Már egy ideje csak fekszem az ágyamban és gondolkozok. Valami programom lesz hétvégén, de csak annyira emlékszem, hogy a testvéreimmel terveztünk valamit, vagy nem is tudom már. Nem nagyon szoktam figyelni. Majd rákérdezek. De minden esetre ez a narancssárga haj kezd idegesíteni.
- Jimin indulhatunk? - rontott be a szobámba Hee, ezzel félbeszakítva a gondolkodásomat.
- Mehetünk. - pattantam ki az ágyból.
- Akkor igyekezz. - mondta és kimentünk a szobából. Felvettük a cipőinket és kimentünk az autóba. Az eső ma már nem esett, de minden sáros volt. Beültünk az autóba és elindultunk.
- Hétvégére mit is terveztünk? - zavartam meg a csendet, mire mindenki kikeredett szemekkel nézett rám.
- Te elfelejtetted Mina szülinapját?! - ütött vállba Hee.
- Jaj! Tényleg! Guk-kal ezt szervezzük napok óta. - kaptam a fejemhez.
- Igen. - mondta Suga.
- Addig átfestem a hajam. - morogtam.
- Jól teszed. - nevetett Tae.
- Majd én... - kezdett bele Hee, de félbeszakítottam.
- Te sem a festékhez, sem a hajamhoz nem nyúlsz. - jelentettem ki.
- Pedig jól megcsinálnám. - kuncogott.
- Jól megcsinállnád a bajt. - néztem rá furán.
- Jól van na. - nevette és megálltunk az autóval az iskola parkolójában. Kiszálltunk az autóból és vártuk, hogy Mina megérkezzen. HA 4 szem közt leszünk kérdezek tőle valamit.
- Mina mikor jön? - kérdeztem nyugodtan, mikor a sarkon megjelent a BMW-jük. - Nem szóltam.
- Mizujs? - kérdezte.
- Semmi. Veled? - kérdezte Hee.
- Semmi. - mosolyogta.
- Mina, - néztünk egymásra - majd beszélhetnénk négyszem közt? - vakartam meg a tarkóm.
- Ömm... P-persze. - válaszolt bizonytalanul.
- Ne félj. - mosolyogtam rá - Nem bántalak.
- Dehogy félek. Pont tőled? - nevette. - De akkor menjünk.
- Rendben. - mosolyogtam és elmentünk. Bementünk az iskolába és addig gondolkoztam, hogy hogyan kérdezzek meg valamit.
- Nos? Mi volt az a dolog? - kérdezte és megálltunk.
- Ömm... - gondolkoztam - Ha megérhetnélek akkor visszafestenéd a hajam barnára? - kérdeztem. "Te mekkora egy barom vagy Jimin! Nem is ezt akartad! Idióta" gondoltam.
- Ha hozol olyan festéket, ami jó lesz akkor akár már ma délután is megcsinálom. - mosolyogta.
- Nagyon köszönöm. A húgomra már nem bízom rá. Nem akarok a végén kék lenni. - nevettem.
- Barnából? - nézett rám furán.
- Hee megoldja... - nevettem nagyot.
- Megértem. - kuncogott - Akkor majd gyere.
- 16 óra? - kérdeztem.
- Tökéletes. - mosolyogta és bement az osztályába.
- Te is az vagy... - motyogtam az orrom alatt, majd bementem a tantermembe és leültem a helyemre.
Mina Pov.:
Reggel kicsit késve ébredtünk fel a fiúkkal. Elfelejtettük bekapcsolni az ébressztőt, de ez nem is fontos, mert már Hee-vel és a testvéreivel vagyok.
- Mina, - néztünk Jimin-nel egymás szemébe - majd beszélhetnénk négyszem közt? - vakarta meg a tarkóját.
- Ömm... P-persze. - mondtak kissé bizonytalanul.
- Ne félj. Nem bántalak. - mosolyogta. "Észrevette a bizonytalanságot!"
- Dehogy félek. Pont tőled? - nevettem - De akkor menjünk.
- Rendben. - mosolyogta és bementünk az iskolába.
- Nos? Mi volt az a dolog? - álltam meg.
-Ömm... Ha megkérhetnélek akkor visszafestenéd a hajam barnára? - kérdezte kissé furcsa hangnemben.
- Ha hozol olyan festéket, ami jó lesz akkor akár már ma délután is megycsinálom. - mosolyogtam rá.
- Nagyon köszönöm. A húgomra már nem bízom rá. Nem akarok a végén kék lenni. - nevette.
- Barnából? - néztem rá érdekesen.
- Hee megoldja. - nevetett egyet.
- Megértem. - kuncogtam - Akkor majd gyere.
- 16 óra? - kérdezte.
- Tökéletes. - mosolyogtam rá és bementem a termembe, majd leültem a helyemre és olvasni kezdtem. Ez nem tartott sokáig, mivel Hee bejött a terembe.
- Mina! - huppant le mellém - Mit beszélgettetek?
- Semmmi különöset. Csak megkért, hogy fessem be a haját. - mosolyogtam.
- Aha~ - nyújtotta el a szó végét, majd egy sunyi mosolyt láttam megjelenni az arcán.
- Gondolj amit akarsz... - nevettem, s belépett az osztályfőfök az ajtón.
-Gyerekek. Csendben, halkan azt csináltok, amit szeretnétek. - mosolyogta, mire lehajtottam a fejem és elaludtam. Az óra végére felébredtem, azután elkezdődött a második óra, és a többi is. A mai nap nagyon hamar elment. Amikor az utolsó óráról is kicsengettek, gyorsan összepakoltam és elindultam a parkoló felé. Út közben valaki csatlakozott hozzám.
- Milyen volt a napod? - lépett mellém Jimin.
- Jó, gyors. És a tiedé? - mosolyogtam.
- Gyorasan elment. - mondta és kiértünk a parkolóba.
- Majd gyere. - mosolyogtam.
- Akkor nálatok 16 órakor? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam és megöleltük egymást búcsúzóul. Én tovább mentem és beültem a mi autónkba a volán mögé.
- Mehetünk. - mondta Sehun.
- Mindenki itt van? - kötöttem be magam.
- Itt. - mondta Jungkook. Fura, hiszen a napokban nem nagyon beszéltünk. Beindítottam az autót, és nagy gázzal elhajtottunk. Ha én vezetek akkor érdekes mód mindig gyorsan hazaérünk, nem is tudom, hogy miért. Most is 5 perc alatt hazaértünk, bementünk a lakásba és ránéztem az órára, ami 14:30-at mutatott. Van még egy kis időm, hogy Jimin jöjjön, addig is szembesítem Guk-ot.
- Guk! - kiabáltam.
- Na? - kérdezett vissza.
- Négy szem közt tudunk beszélni? - kérdeztem, és egyik pillanatról a másikra előttem termett.
- Persze. Miről? - érdeklődött.
- Jimin átjön. - jelentettem ki.
- Jungkook-ra gondoltál? Nem akarok balhét! Minek jön? - kérdezősködött.
- Jungkook-ot, majd elintézem, és nem mindegy? - húztam fel a szemöldökömet.
- Hát nem örülnék neki, ha... Tudod te azt... Na ez nekem is és neked is gáz. - vakarta meg a tarkóját, mire én nevetni kezdtem.
- Nyugi. - nevettem - Csak befestem a haját.
- Kook, valami probléma van? - kérdeztem.
- Nincs. - válaszolta egyszerűen, nem nagyon zavart addig amíg a telefonja kijelzőjén meg nem láttam azt a nevet, hogy Himchan.
- Mit akarsz te Himchan-tól? - kezdtem aggódni érte, hiszen Himchan-ról mindenki tudja, hogy drogozik és árulja is azt.
- Nem mindegy az neked? Semmi közöd nincsen hozzá. - kapta fel a vizet.
- A bátyám vagy és aggódok érted! - magyaráztam.
- A bátyád... Ez eddig miért nem számított neked? - kezdett kiabálni.
- Miért nem számított? Én mind a hármótokat szeretlek és törődök veletek! Te vagy az aaki elzárkózol tőlünk! Te támadsz rá mindenkire! Ott volt Jimin is, addig szekáltad amíg el nem kezdett folytogatni nem kezdett. De ha már itt járunk, akkor azt tökéletesen megérdemelted. - mondtam.
- Köszönöm. - mondta és berontott a saját szobájába.
Szerintem most teljesen igazam volt, már nagyon sokat képzel magáról. Visszaszállhatna a földre közénk, Guk-kal és Sehun-nal is nagyon csúnyán beszél. A legfiatalabb a talpára állt, kiállt az öregebbekért. Mina a hős, na jó nem.
Nagy gondolkozásomból a csengő rántott vissza a valóságba, gyorsan ránéztem az órára, ami 16:02-t mutatott.
- Nyitom! - kiabáltam és az ajtóhoz futottam, majd kinyitottam az ajtót, és egy furcsa érzés fogott el, mintha 1000 és 1000 pillangó lett volna a gyomromban.
- Szia. - köszönt az ajtón kívül álló.
- Szia, gyere be. - mosolyogtam, mire Jimin bejött.
- Meghoztam a festéket is. - mosolyogta.
- Rendben, akkor menjünk is fel az emeletre. - mutattam a hátam mögé.
- Menjünk. - mosolyogta és felmentünk a lépcsőn, bementünk a tiszta fürdőszobába és leültettem a székre.
- Milyen színt varázsolunk neked? - kérdeztem és odaadta a festéket.
- Barna! - mosolyogtam és elkezdtem olvasni a leírását.
"Figyelem! Ha allergiás reakciót észlel azonnal mossa le!
A festéket maximum 45 percig szabad a fejbőrön hagyni. Ha tovább marad akkor más színt válthat ki, és/vagy a hajat is roncsolja! A figyelmeztetést gondolja komolyan a biztonság érdekében."
Elolvastam a figyelmeztetést és elkezdtem bekeverni a festéket.
Jimin most fura, nagyon gondolkozik valamin. Nem fájdul meg a feje?
A gondolkozásomba belenevettem.
- Min nevetsz? - kérdezte és beletúrt a hajába.
- Csak gondolkodtam, de ahogy láttam akkor te is. - néztem rá és végeztem a festék bekeverésével.
- Igen. - mosolyogta.
- Akkor elkezdem. - mosolyogtam és elkezdtem a hajára kenni a festéket. Az egészet rákentem és felállt a székből.
- Köszönöm. - mosolyogta én pedig mutatóujjal belenyultam picit a hajába.
- Szívesen. - mosolyogtam, és a mutatóujjammal rákentem a festéket az orrára, majd kacsintottam egyet.
- Az orrom is barna legyen? - nevette.
- Igen. - nevettem - Na töröljük le az orrodról. - mosolyogtam és nedves kéztörlővel letörőltem a festéket.
Jimin Pov.:
Mina fürdőszobájában ülök egy székben. Ő olvassa a figyelmeztetést. Én pedig gondolkozok.
Most itt az alkalom rá Jimin, hogy megkérdezd! Ne legyél ökör! Kettesben vagytok! Nem zavar senki. Csak Te meg Ő.
A gondolkozásomat a nevetése zavarta meg. Ajjaj, hangosan gondolkoztam?
- Min nevetsz? - kérdeztem és beletúrtam a hajamba idegesen.
- Igen. - mosolyogtam.
- Akkor elkezdem. - mosolyogta és elkezdte a hajamra kenni a festéket. Az egészet rákente és felálltam a székből.
- Köszönöm. - mosolyogtam ő pedig mutatóujjával belenyult picit a hajamba.
- Szívesen. - mosolyogta, és a mutatóujjával rákente a festéket az orromra, majd kacsintott egyet.
- Az orrom is barna legyen? - kérdeztem nevetve
- Igen. - nevette - Na töröljük le az orrodról. - mosolyogta és nedves kéztörlővel letörőlte a festéket. Aranyos volt miközben törölgetett. Nemvis vette észre, hogy belenyúltam a hajamba, csak annyit észzlelt, hogy az ujjamon lévő festék az arcán van.
- Na akkor kvittek vagyunk. - kacagtam.
- Elnézem neked, de csak azért mert én is ugyan ezt csináltam neked. - kuncogta és a kéztörlőt elvettem tőle, majd lemostam az arcát.
- Most már mind a ketten tiszták vagyunk. - mosolyogtam, mire ránézett az órára.
- És még a 45 perc is lejárt. - mosolyogta - Gyere mossuk le a hajadról. - mondta, megfogta a csuklóm és a kádhoz vezetett. Ott a kád felé hajoltam és a tusolófejjel lemosta a hajamról azt a dolgot.
- Nem tudom, hogy hogyan fogom ezt meghálálni neked. - vakartam meg a tarkóm.
- Hagyjad, csak baráti szívesség. - mosolyogta. "Csak baráti szívesség." Ezt nem kellett volna hallanom.
- Hétvégén ráérsz? Vasárnap? - kérdeztem.
- Ráérek. - mosolyogta - Na, de adom neked a hajszárítót. Szárítsd meg aztán kinn várlak a folyosón. - mosolyogta, odaadta a hajszárítót és kiment a helyiségből.
Mina Pov.:
- Nem tudom, hogy hogyan fogom ezt meghálálni neked. - vakarta meg a tarkóját.
- Hagyjad, baráti szívesség. - mosolyogtam, de belül fájt, hogy azt kellett mondanom, hogy baráti.
- Hétvégén ráérsz? Vasárnap? - kérdezte.
- Ráérek. - mosolyogtam - Na, de adom neked a hajszárítót. Szárítsd meg aztán kinn várlak a folyosón. - mosolyogtam, odaadtam neki a hajszárítót és kimentem a helyiségből. Még mindig bánkódok a "baráti szívesség" kijelentésem végett.
Mina te is egy gyökér vagy. De akkora, hogy még ekkorát nem hordott a hátán a föld. Barom...
Ütöttem a fejem és a hajszárító elhallgatott én pedig abbahagytam önmagam bántalmazását. Jimin kilépett és mosolygott.
- A Te műved. - fogta meg a vállami, mire elpirultam és lehajtottam a fejem nehogy észrevegye. - De én megyek is. - mondta.
- Lekísérlek. - mosolyogtam és elindultunk le. Már az ajtóban vette a cipőjét, amikor valaki megszólalt mögöttünk.
- Eddig narancs, most már gesztenye? - hallottam meg Kook hangját. Az arcomat a kezembe temettem.
- Kérlek... - tátogtam Jimin-nek.
- Elmentem. Holnap találkozunk. - mosolyogta és megöleltük egymást. Kook-ot figyelmen kívül hagyta, hallgatott rám. Ennek örülök, nagyon is.
- Szia. - mosolyogtam és elment. Becsuktam az ajtót és Kook felé fordultam.
- A kérdésemre nem válaszolt. - mondta karbatett kézzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése