- Fiúk! Motorral megyek! Sziasztok! - kiabáltam a testvéreimnek, majd kimentem a garázsba, felszálltam a motorra, és ellhejtottam otthonról. A suli parkolójába 2 perc alatt értem oda. Furcsa volt minden. Jimin-nel nem voltak ott a testvérei. Leszálltam a motorról, és Jimin mellé mentem.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Szia. - mosolyogta majd megölelt.
- Sajnálom a tegnapit. Tiszta ideg voltam, itt van Guk is, aki... - vettem egy mély levegőt de nem volt erőm folytatni.
- Ezen ne aggódj. Én a saját problémáimat megoldom. - elengedett, majd a szemembe nézett.
- Nagyon sajnálom, remélem nem haragszol... - kezdtem bele, de elhallgattatott. Az ajkai az enyéimre tapadtak, majd csatázni kezdtünk. Egész éjjel alig aludtam, mert azon izgultam, hogy megharagudott rám. A következő pillanatban felemelt a földről, s az autójuk motorháztetejére tett fel. Itt egy kicsit elváltunk a levegő hiány miatt.
- Nagyon szeretlek. Nem haragszom meg rád azért, mert nem most akarod átélni az első alkalmat. - mosolygott csábosan.
- Tudod... Délután szabadok vagyunk. Nem? - nézett rám.
- Fotózásra megyek... - mondtam.
- Milyen fotózásra? - kérdezte csodálkozva.
- Tegnap egy modell ügynökség vezetője bejött a kávézóba és mondta, hogy felfedezett bennem valamit. - mondtam.
- Az én kincsem... Imádlak. Ugye tudod, hogy érted bármit megtennék? - kérdezte.
- Igen tudom. Én is érted. Nagyon szeretlek, sőt. Annál is jobban. - mondta, majd megcsókoltuk egymást -De a tesóid hol vannak? - váltunk el egymástól.
- Beküldtem őket, hogy nyugisan tudjunk beszélgetni. - mosolyogta, és ekkor be is csengettek. Leszálltam az autóról, s elindultunk befelé.
- De miért kérdezted a délutánt? - kuncogtam.
- Hát... Te, meg Én... - mondta majd elvörösödött zavarában.
- Ennyire zavarba hoztalak? - tettem a szám elé a kezemet.
- Nem. - vakarta meg a tarkóját.
- Okay. De vigyázz magadra kérlek. Guk-ról majd gondoskodok, ha lesz valami. - mondtam aggódó tekintettel.
- Nem lesz semmi. Nyugalom. - mosolygott, majd homlokon puszilt. Elköszöntünk egymástól és mind a ketten bementünk a saját termünkbe. Leültem Hee mellé.
- Mit beszéltetek? - faggatózott.
- Először is, szia. - kuncogtam - Másodszor, semmi különöset. - mosolyogtam.
- Láttam az ablakból. - kuncogott. Tényleg! A mi termünk ablaka pont a parkolóra lát. - Nem nevezhetnénk beszélgetésnek.
- Hee! - förmedtem rá - Elég...
- Ahj... Szereted, ő is szeret. Ezen mit kell titkolni? Én a helyetekben mindenkinek az orrára kötném. - örvendezett.
- Én nem ilyen vagyok... Meg kell várni a megfelelő alkalmat. - mosolyogtam rá.
- Ebben igazad van, de örülök, hogy te leszel a sógornőm és nem más. - vigyorgott.
- Szinte testvérek voltunk, most lefokoztál sógor nőre... Megjegyeztem. - nevettem el magam.
- Jaj! Nem azért mondtam. De ha összeházasodtok, lesz gyereketek... - kezdett bele a mesélésbe.
- Hee, te hány évvel jársz elölrébb? - nevettem.
- Ha lesz gyereketek akkor lehetek én aa kereszt anyja? - nevetett.
- 10 évvel később visszatérünk rá. - fogtam a nevetéstől fájó fejem.
- Bármikor összejöhet. Nem lehet tudni. - kacsintott, mire én mar nagyon hangosan kezdtem nevetni.
- Majd megbeszéljük. - próbáltam lenyugodni.
- De ezt most kell... Tudod... Az a két csík bármikor előjöhet. - nevetett.
- Hee, meg fogsz ölni... - már sírtam a nevetéstől.
- Nem tervezem... Én unoka öcsiket szeretnék... - nevette, ekkor átöleltem.
- Majd lesz. Csak nem most... Még fiatalok vagyunk. - suttogtam a fülébe, majd kuncogni kezdtem.
- Értettem... Majd 1-2 év múlva. - erősködött.
- 10. - helyesbítettem. Ezek után már nem tudtunk nagyon beszélni, mert a tanár bejött órát tartani.
- Gyerekek! Jelentést nem kérek. Papírt tollat elő! - utasított a történelem tanár. Ezért utáljuk a történelmet, röpdolgozatok hadával vagyunk szemben.
Egy utolsó órám van, ami tánc, aztán sietek haza, gyorsan átöltözök, és megyek a fotóshoz. Táncra menet Jungkook-kal futottam össze.
- Elkísérlek. - mosolygott rám a bátyám.
- Rendben. - mosolyogtam - Bátyó... Az órám után hazasietek és... - halgattam el.
- És? - kerekedett ki a szeme.
- Utána megyek a fotózásra. - sóhajtottam.
- Örülök! Boldog vagyok, hogy most nem hallgatsz Guk-ra. Szerintem egy csajra lenne szüksége. - nevetett.
- Ha már a csajokról van szó. Te és Hee, hogyan álltok? - kérdeztem.
- Elég jól. - mosolygott.
- Végre leálltál egy normális lány mellett. - mosolyogtam rá.
- Jah... - mosolygott.
- Amúgy eddig Guk nagy mértékben befolyásolta a döntéseimet. Megtanultam, hogy ezt nem szabad hagynom. A saját életemet kell élnem, hibákat kell elkövetnem ahhoz, hogy tanulhassak belőle. - váltottam komolyra a szót.
- Igazad van. Amúgy ha addigra hazaérünk, akkor elviszlek a fotózásra. Amúgy is van dolgom. - komolyodott el ő is.
- Rendben. - mosolyogtam, majd megöleltem - Otthon találkozunk, de nekem mennem kell öltözni.
- Otthon... - mondta, majd elengedtem és bementem a női öltözőbe. Ott gyorsan átöltöztem, s már mehettünk is be a terembe. Beálltunk egy sorba és a tanár elém állt.
- Mina... Befejezed a múltkori táncodat vagy beírhatom az 1-est? - kérdezte a tanár.
- Az a szaltó annyira kell, hogy anélkül egyes? - kérdeztem.
- Ha van szaltó akkor 5-ös, ha nincs akkor 1-es. Hajrá. - mondta, majd hátrált kicsit.
- Baekhyun! Zenét kapcsolj légyszíves! - kértem meg a legjobb barátomat.
- Erről van szó. - vigyorgott önelégülten a tanár. Baek bekapcsolta a zenét, majd mindenki leült rajtam kívül. Besétáltam a terem közepére, majd amikor Baek betette a zenémet elkezdtem táncolni. Azért, hogy a tanárom örüljön 3 szaltót is csináltam neki. Amikor a zenének vége lett a tanár a terem széléről kiabált nekem.
- Szerinted ez hányast érdemel? - kiabálta. Szőke hajam az arcomba lógott, így tudtam forgatni a szemem.
- Miért én döntsem el? Maga a tánctanár. - feleseltem.
- Ülj le. 5-ös. - morogta. Látom nem tetszik neki, ha elmondom neki a véleményem, de velem ne kötözködjön. Az óra többi részében elmondta, hogy ki, hogyan áll jegyileg, majd ki is csengettek. Kimentünk az öltözőbe, és mindenki némán öltözött.
- Mina, látom, hogy nem fáj már a lábad. - mosolyogta Hee.
- Már nem. - mosolyogtam rá.
- A reggeli témát meg ne feledd... - kuncogta.
- Neeeee... - törtem ki hanngos nevetésben.
- Deee... - nevetett ő is. Eddigre átöltöztem.
- Sietek... Majd találkozunk. - öleltem át a legjobb barátnőm.
- Délután majd üzizek. - mosolyogta mikor kimentem az öltözőből. A kabátom cipzárjával szórakoztam, mikor nekimentem valakinek. Majdnem a földre estem, de az a valaki elkapott.
- Ne haragudj... Jobban kellene figyelnem. De sietek, nagyon... - húztam fel a cipzárt és az előttem álló emberre néztem.
- Semmi gond. Veled akartam beszélni. - mosolygott aranyosan Jimin.
- Igen? - kérdeztem, majd felállított 2 lábra.
- Mi lenne, ha fotózás után elmennék érted? Egyedül leszek otthon. Suga és Tae elviszik Hee-t lövöldözni. - mosolyogta.
- Te nem szeretnél velük menni? Rám pazarlod az időd? - néztem rá meglepetten.
- Nem pazarlom, mert veled szeretnék lenni. És ma nincs kedvem fegyvert fogni. - mosolyogta.
- Öhmm... Jó. Akkor majd SMS-ben átküldöm, hogy hova gyere. - moslyogtam.
- Okés. De mikorra? - kérdezte.
- Majd felhívlak, de ne haragudj, nagyon kell sietnem. - pusziltam szájon, majd el is mentem. A motorhoz futottam, majd felülte, s már indultam is. Nagyon gyorsan hazaértem, de legnagyobb meglepetésemre a testvéreim már otthon voltak.
- Szia Mina. Igyekezz. - sürgetett Jungkook.
- Sietek. - futottam fel a szobámba. Gyorsan átöltöztem, és már lenn is voltam.
- Nagyon gyors voltál. De menjünk. - mondta Kook, majd kimentünk a garázsba, beültünk az autóba és már mentünk is.
- Színház melletti épület. - lihegtem.
- Rendben. - utánozta lihegésem, mire mind a ketten nevetésben törtünk ki.
- Jimin jön értem. Onnan hozzájuk megyünk. Csak este felé érek haza. - mosolyogtam, majd megállt mivel a célhoz értünk - Köszönöm a szállítást. Majd megyek. - mondtam és kiszálltam az autóból. Menet közbe elküldtem Jimin-nek a címet. Bementem az épületbe és egy recepciós fogadott.
- Üdvözlöm. Miben segíthetek magának? - kérdezte a recepción ülő nő.
- Jó napot kívánok. Kim Wonshik-hoz jöttem. - mosolyogtam a hölgyre.
- Igen, Ravi. Az első emeleten az első ajtó jobbra. - mondta. Én köszönet képpen meghajoltam, s már el is indultam az említett emelet, s ajtó felé. Az ajtón bekopogtam és a "Gyere!" jelzésre beléptem.
- Szia! Örülök, hogy látlak! - mosolygott meggyőzően Ravi.
- Üdvözlöm. Én is örülök. - mosolyogtam.
- Tegeződjünk, és beszélgessünk kicsit. - mondta, majd mind a ketten helyet foglaltunk.
- Igen? - kérdeztem.
- Arra gondoltam, hogy Te modellkedhetnél a mi cégünknél. Persze ha nincsen ellenedre. Havi fizetésed lenne, ami nem kevés pénz. A mi cégünk egy csomó magazinnal szerződésben áll, ahol megjeleníthetnénk a képeidet, amelyeket megengedsz. Ömm... Nem készítünk akt felvételeket, az itteni ruhákat használjuk fel, és remélem mindent elmondtam. - vakarta meg az állát.
- Rendben. Akkor a mellettünk lévő szoba az öltöző. Ott vannak kitéve neked ruhák. Öltözz át és kezdődhet a fotózás. - mosolyogta. Úgy tettem ahogyan mondta, s elmentem átöltözni. Nagyon ízléses ruhák voltak kitéve.
- Nagyon jó vagy így. Először is megkérnélek, hogy ülj le erre a dobozra, vagy nem tudom, hogy hogyan mondjam. - nevetett.
- Értem. - nevettem, majd követtem az utasításait. 1,5 óra múlva az irodájában ültünk és nyomtattuk a jó képeket.
- Mindenből kettő darabot nyomtatok, hogy haza tudd vinni őket. - mosolyogta.
- Rendben. - mosolyogtam rá. Mikor az összes képet kinyomtattuk megmondtam neki, hogy melyek tetszenek a legjobban.
- Rendben akkor ezeket a képeket még ma átszállítom a magazinok kiadóinak és beszélek velük. Mára végeztünk. Várlak legközelebb, ami holnap után van Vasárnap. Jó hétvégét. - mosolyogta, mire meghajoltam, s küldtem egy SMS-t Jimin-nek, hogy jöhet. - Áh... Elfelejtettem. A belépő kártyád! - nyomott a kezembe egy kártyát, amin az én mostani képeim egyike volt. Elindultunk a parkoló felé, addig beszélgettünk. Jimin pont akkor ért oda, amikor kiléptünk az ajtón.
- Jó hétvégét! Vasárnap jövök. - mosolyogtam, s siettem Jimin-hez. Bepattantam az autóba, s már el is indultunk.
- Szia életem. - nézett rám aranyos tekintettel.
- Szia élet. - mosolyogtam rá.
- Milyen volt? - kérdezte.
- Ez az új állásom. - mosolyogtam.
- Akkor nagyon tetszett. Majd megmutatod a képeket amiket csinált? - érdeklődött.
- Persze. - mosolyogtam, majd meg is álltunk a házuk előtt. Kiszálltunk az autóból, majd bementünk. A lakás már üres volt. A többiek tényleg elmentek lövöldözni. Nem is olyan nagy baj az.
- Menjünk be akkor a nappaliba... Kíváncsi vagyok a képekre. - mosolyogta, majd a mappát kivette a kezemből, s bement az említett helyre, majd utána mentem. Amikorra beértem már a képeket vizsgálta.
- Nagyon gyönyörű vagy. A képek is nagyon jól sikerültek. - mosolyogta, majd leültem mellé.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd én is elkezdtem alaposabban nézegetni a képeket.
- Miért zavar az ott téged? - néztem a szemébe.
- Hát... Mi lenne, ha... Miénk a ház... - makogta el.
- Értelmesebben kérlek. - néztem rá mire megcsókolt, majd felemelt az ágyról és becipelt a szobájába. - Ezt szeretnéd? - kérdeztem miközben lefektetett az ágyra. Nem válaszolt. De most nem is érdekelt. Mint ahogyan Kook-nak mondtam:
"A saját életemet kell élnem, "hibákat" kell elkövetnem ahhoz, hogy tanulhassak belőle."
Nem nagyon gondolkodtunk csak minden történt magától. Elkövettük azt a "hibát" amit halogathattunk volna még. Én ezt nem tekintem olyan hibának, ami nagyon nagy vétkezés lenne. Ez az egész minden képpen megtörtént volna valamikor a közel jövőben. Az eset után beszélgettünk kicsit az érzéseinkről.
- Ez most azt jelenti, hogy együtt vagyunk? - kérdeztem.
- Igen. - mosolyogta.
- Amúgy mennyi az idő? - kérdeztem kicsit halkan.
- Este 7 óra. - mosolyogta.
- Basszus! Guk már biztos keresett! - néztem rá a telefonomra ami 21 nem fogadott hívást jelzett tőle.
- Hazavigyelek? - kérdezte, majd a hátamat kezdte simogatni.
- Megtennéd? - kérdeztem, majd kipattant az ágyból és elkezdett öltözni. Én is így tettem. Magamhoz vettem a telefonom, s már készen is voltunk.
- A képek a nappaliban maradtak. - mondta Jimin, majd kiment a nappaliba, én is követtem őt. A nappaliban, már Hee, Suga, és Taehyung is ott ültek. - Mióta vagytok itt? - kerekedett ki Jimin szeme, miközben a képeket szedte össze.
- Már egy ideje~. - húzta el a mondat végét Hee.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Hello. - mosolyogták, majd Jimin mellém állt.
- Hazaviszem. A bátyjai már aggódnak. - nyelt nagyot Jimin, majd kimentünk az autóba. Elindultunk felénk.
- Valami gond van? - kérdeztem.
- Mennyit hallhattak? - nézett rám.
- Kit érdekel az? Együtt vagyunk, boldogak vagyunk. Innentől őket nem fogja zavarni. - mosolyogtam.
- Jó. De csak miattad nyugszom meg. - mosolyogta. A házunk előtt megállt majd, kapott egy szájra puszit és kiszálltam az autóból. Ő elhajtott, én pedig bementem a lakásba.
- Megérkeztem! - kiabáltam, majd bementem a nappaliba ahol a többiek voltak és letettem az asztalra a mappámat. Guk volt az első aki a kezébe vette, majd én fogtam magam és felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra és csak néztem ki a fejemből egészen addig, amíg Kook és Sehun be nem lépett.
- Történt, de Guk reakciójára nem annyira vagyok kíváncsi. - mondtam mire ketten a két oldalamra ültek.
- Mi történt? - sápadt le Sehun.
- Le... - nem volt erőm kimondani a szót
- Lefeküdtetek? - kérdezte Kook, amire csak bólogattam.
- Együtt vagytok? Wow. De jó. Gratulálok. - mondta a két fiú egyszerre, mikor meghallottunk egy nagy ajtó csapódást.
- Guk megsértődött. - nevette Sehun.
- Hallom. De ha nem baj akkor én elegyek fürdeni és aludni. - mosolyogtam.
- Menj csak. Majd holnap beszélünk. - mosolyogta Kook, majd kimentek a szobámból. Szedtem magamnak össze ruhát és elmentem fürdeni, majd aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése