Reggel van. Guk már rég elment itthonról. Egy szót sem szólt, csak elment. Ez furcsa nekem. Soha nem volt még ilyen. Meg Kook, tegnap este óta rágódik valamin. De mindegy. Legalább egy darab normális testvérem van, aki nem más, mint Sehun. Vele mindent megbeszélek, de ez már lényegtelen.
A nagy gondolkodásból Kook rántott vissza a való életbe.
- Menni kell. - motyogta. Egy óvatlan mozdulattal felvettem a táskámat, ami megnyomta a sebemet a kezemen. Persze, hogy egyből elkezdett vérezni, de ez nem érdekelt. Lementem a garázsba és beültem a volán mögé.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Menjünk. - mosolyogta Sehun és elindultunk. Furcsa mosoly volt, mit ne mondjak. Az autóban töltött 5 perc néma volt. Az iskola parkolójában kiszálltunk, majd bezártam az autót és mentünk a dolgainkra. Én Hee-hez és a testvéreihez mentem. Jimin mellé álltam és köszöntek.
- Szia. - mosolyogták.
- Sziasztok. - mosolyogtam és körül néztem, láttam, hogy Jimin az arcát nem fordítja felém - Jimin? Van valami baj?
- Nem nincs. - mondta.
- Fordítsd ide az arcod. - kezdtem idegeskedni.
- Nem. - mondta egyszerűen, majd megfogtam az arcát, és magam felé fordítottam. Megláttam, hogy lila foltok vannak az arcán, és a szája is feldagadt.
- A bátyád. Guk. - mondta hátulról Hee.
- Hee. Megkértelek, hogy ne mondd el. - förmedt rá a bátyja.
- Tudnia kell! Nem hazudhatsz neki. - mondta Hee. Fogtam magam, és bementem az iskolába, azonban nem a saját termembe mentem be, hanem a bátyáméba.
- Szia húgi. - mosolyogta.
- Te tetted ezt vele? - kérdeztem dühösen.
- Ezt ne itt rendezd le. - csitított.
- Guk. Hogy lehetsz te ilyen? Nem az én bátyám vagy. - fogtam a fejem.
- Mina... - kezdett bele.
- Hagyj békén. Jobb leszz ha ma bemegyek dolgozni. - mondtam, kisétáltam a teremből, majd az iskolából is. Már a sírás kerülgetett, nem gondoltam volna, hogy Guk újra képes megverni valakit. Mindegy. Csalódtam benne. Mikor az autó közelébe értem, kinyitottam azt, bedobtam a táskámat és beültem a volán mögé, majd beindítottam az autót. A sírás kitört belőlem.
- Hogyan tehette ezt? Miért csinálta? Újra elkövette ezt a baromságot! - zokogtam magamnak. Kinéztem az ablakon és megláttam, hogy Jimin közelít az autó felé. Mivel nem akartam senkivel sem beszélni ezért elindultam haza. Mikor hazaértem levettem az egyenruhámat és felvettem egy farmert és egy fehér pólót, majd mentem is a munka helyemre. Az út hosszú volt, legalábbis szerintem. A kávézónál megálltam és bementem. Benn leültem egy asztalhoz, majd az egyik munka társam lépett hozzám.
- Szia Mina. - mosolyogta Hana.
- Szia. Egy Caffe latte-t szeretnék kérni. - mosolyogtam rá.
- Enni valamit? - jegyzetelt.
- Egy Croassan-t. Köszönöm. - mosolyogtam, majd Hana elment. Az én telefonom meg megcsörrent. Valaki hívott, az a valaki Jimin volt. Felvettem a telefont.
Én: Munka helyemen.
Jimin: Mit keresel te ott?
Én: Nem tudok az iskolában lenni és Guk arcát nézni. - mondtam elcsukló hanggal.
Jimin: Figyelj. Ezzel ne foglalkozz. Ne sírj. - mondta, de már késő volt. A könnyeim potyogni kezdtek.
Én: Estig itt leszek. Kis túl óra nem árt.
Jimin: Suli után bemegyek.
Én: Rendben. De mennem kell. Szia." mondtam és letettem a telefont. Ekkor Hana is megérkezett a kávémmal és a sütimmel.
- Mi a baj? - ült le mellém - Yoona! 5 perc! - kiabálta.
- Semmi. Minden rendben. - zokogtam.
- Nem láttalak még sírni. - simogatta a hátam.
- Guk. Megverte Jimin-t. - mondtam el a problémám.
- Jimin az új barátod? - kérdezte.
- Még nem vagyunk együtt, de majd hamarosan. - motyogtam.
- Guk-kal ne törődj. Mindig ilyen volt. Majd felnő. - vigasztalt.
- Egyszer. - mondtam és belekortyoltam a kávémba - ha megettem beállhatok dolgozni?
- Persze. - mosolyogta - Egyél csak.
- Majd hátramegyek átöltözni. - mondtam, bólintott, felállt és elment dolgozni. Én nyugisan megreggeliztem és megittam a kávémat. Egy kisebb ötlet pattant a fejembe az utolsó korty kávénál.
"Mi lenne ha minden délután egyenesen munkába jönnék? Addig sem vagyok otthon. Legalább nem kell Guk-kal lennem egy légtérben. Nem idegeskednék Kook miatt. Nyugodt életem lenne."
Gondolkoztam, de a gondolataimból felébredtem egy idő után.
- Hana! Itt a pénz az asztalon. - szóltam az említett lánynak.
- Rendben. - mosolyogta, majd elmentem hátra átöltözni. Felvettem a kötényemet, majd magamhoz vettem a jegyzet tömbömet és a ceruzámat. Összefogtam a hajam egy copfba, majd kimentem a pénztárhoz. Csak néztem, hogy mikor toppan be egy vendég. Ma nyugodt napunk volt. Délután napszemüveges ember jöttbe.
- Mina, kiszolgálnád? - suttogta nekem Hana.
- Persze. - mosolyogtam.
- Köszönöm. - motyogta, majd magamhoz vettem a jegyzet tömbömet és kimentem az úrhoz.
- Üdvözlöm! Felvehetem a rendelését? - mosolyogtam az úrra.
- Üdv! Egy Caffe Latte-t szeretnék kérni. - nézett fel az ital lap mögül egyenesen a szemembe.
- Esetleg valami mást? - kérdeztem jegyzetelés közben.
- Nem köszönöm. - mosolyogta.
- Rendben, pár perc és hozom. - mosolyogtam, majd elmentem a pult mögé elkészíteni a kávét. Pár perc alatt elkészítettem a kávét, majd ki is vittem az úrnak.
- Nagyon köszönöm. - mosolyogott - Had mutatkozzak be. A nevem Kim Wonshik, de a barátaimnak csak Ravi.
- A mosolyod elvarázsolt, a kisugárzásod felkeltette a figyelmem. Nem szeretnél modell lenni? Sok ajtó megnyílhatna számodra. - mosolyogta és elővette a port fólióját. - Mindössze ez a 3 fénykép van most nálam. Gyere el, próbáld ki a szakmát.
- Átgondolom. Köszönöm. - mosolyogtam, majd felém nyújtott egy névjegy kártyát, amit elvettem és visszamentem dolgozni. Nem sokkal ezután Jimin is megérkezett a kávézóba. Amint leült, odamentem és én is leültem.
- Mina! - kiabált Hana, mire felé fordítottam a fejem - Hazamehetsz ám. - mosolyogta, majd a reakcióm csak egy legyintés volt.
- Szia Jimin! - mosolyogtam rá.
- Szia Mina. - mosolygott. Még mindig zavart a kék, lila foltok az arcán.
- Jól vagy? Nem fájnak? - kérdeztem, és a kezemmel végigsimítottam az arcán.
- Semmi bajom. - fogta meg a kezem, majd mélyen a szemembe nézett.
- Játszod az erőset, a sziklát. De tudom, hogy belül fáj. - könnyezett be a szemem.
- Nem fáj. - suttogta.
- Szeretlek. - öleltem át.
- Én sokkal jobban. - simogatta a hátam.
- Esélytelen. - motyogtam a mellkasának dőlve.
- Nem megyünk el sétálni? - kérdezte aranyosan, majd elengedtem.
- Átöltözök és mehetünk. - mondtam, felálltam és elmentem hátra öltözni. Miközben vettem le a kötényt, kiesett egy papír a zsebemből. Leguggoltam, hogy felvegyem, és akkor vettem észre, hogy ez a papír darab a névjegy kártyája Ravi-nak.
"Elteszem, hátha szükségem lesz még rá. Vagy esetleg élek az ajánlatával. Igazán csábító, de nem hinném, hogy nekem való."
Gondolkoztam egy kis ideig, majd zsebre tettem a kártyát. Gyorsan a pólómat is átvettem, majd kimentem Jimin-hez.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam - Hana, majd jövök holnap, vagy holnap után. - szóltam az említettnek és Jimin-nel elmentünk.
- Vezess haza. Oda megyek érted. - mondta és homlokon puszilt.
- Akkor majd nálunk találkozunk. - mosolyogtam és beültem az autómba. Beindítottam, majd hazavezettem. Otthon beálltam a garázsba, kiszálltam, majd bementem a lakásba.
- Mina! Hol a rákban voltál? - ölelt át aggódva Jungkook.
- A munka helyemen. De már megyek is el. - öleltem én is meg őt.
- De miért nem voltál iskolában? - kérdezte, majd elengedett.
- Kérdezd a legidősebb bátyánkat! - morogtam - De tényleg mennem kell.
- Menj csak. Majd este beszélünk. - mosolyogta, majd kikerültem, letettem a kulcsot és kimentem Jimin-hez az autóba.
- Baj van? - kérdezte.
- Dehogy. - erőltettem magamra egyy mosolyt.
- Nem volt túlságosan őszinte. - mondta és elindult az autóval.
- Mindegy. - emeltem fel a kezeim.
- Mi van a kezeddel? Mit csináltál? - kérdezte aggodalmasan.
- Tegnap belenyúltam a táskámba, és össze volt törve a tükröm. Az meg elvágta. - magyaráztam el a helyzetet.
- Vigyázzál jobban magadra. - mosolygott rám.
- Megpróbálok. - kuncogtam.
- Segítek ám. - nevette el magát.
- Úgy már biztos, hogy biztonságban leszek. - mosolyogtam,majd egy parkolóban megállt.
- Azért ajánlottam fel. - mosolygott és felém fordult. Kezdett közeledni felém, majd a szemem és a szám között kapkodta a tekintetét. Egy hírtelen mozdulatot csinált, s már az ajkaimra is tapadt. Csók csatába kezdtünk, majd a hideg kezét megéreztem a derekamon, kezemet a kezére tettem, s folytattuk a csatánkat. Kis idő múlva lecsúszott és a nyakamat kezdte csókolgatni. Néhol megszívta, valahol pedig megharapta.
"Mina! Ne hagyd, nem kellene ezt tennetek! Túlságosan rövid ideje vagytok egymáshoz közel. Halasszátok el ezt. Meg fogja érteni. Hagyjátok abba!"
Súgta egy hangocska a fejemben. Sajnos igaza volt.
- J-Jimin. E-ezt n-ne. Kérlek. - toltam el magamtól félve.
- Megértem. - lihegte.
- Ne haragudj... - könnyezett be a szemem.
- Megértem. Lehet, hogy ez neked korai, vagy esetleg még nem bízol bennem annyira. - fordult vissza a kormányhoz.
- Nagy probléma lenne ha hazamennék? - kérdeztem félve attól, hogy megbántom.
- Hazaviszlek. - mondta, beindította a motort, majd el is indultunk. Az út néma volt, nagyon sajnálom, ha megbántottam, de én nem állok erre készen. A ház előtt megállt, majd felé fordultam.
- Köszönöm, hogy hazahoztál. - öleltem meg.
- Szeretlek. - mondta eltolt, s megcsókolt. Ez nemm tartott sokáig.
- Én is... - mosolyogtam, kiszálltam, és be is mentem - Megjöttem! - kiabáltam.
- Mina~! - kiabálta Sehun és Kook egyszerre.
- Fiúk~! - kiabáltam ugyan olyan hangnemmel, majd bementem a nappaliba.
- Beszélhetünk? - kérdezte Kook, majd felállt, és elém lépett.
- Persze. - mosolyogtam. Ekkor megragadta a csuklómat, és behúzott a szobájába. Leültetett az ágyára, és elém állt.
- Igen? - néztem rá kíváncsian.
- Még mielőtt félreértenéd a dolgokat. Ez a por tea... - mondta, majd közbeszóltam.
- Fehér? - vontam feel az egyik szemöldököm.
- Neo Citran. Megfázásra. - tartott egy kis hatás szünetet - A kapszulák azok vitaminok. C-, D-, és E-vitamin. - magyarázkodott.
- Valóban? - kérdeztem, bár nem hittem neki.
- Igen. 100%. - mosolyogta.
- Elhiszem. - vagy mégsem...
- Köszönöm. Nehogy azt hidd, hogy egy óriási drogos vagyok. - mosolyogta, majd a zsebem felé nyúlt - Ez mi?
- Egy névjegykártya. - mosolyogtam.
- Azt látom. Milyen...? - kérdezte aranyosan.
- Egy modell ügynökség vezetője adta. - vontam meg a vállam.
- Hogy? - kíváncsiskodott.
- Ha akarom akkor hívjam fel őt és mivel felfedezett valamit bennem beállhatok modellkedni. - magyaráztam.
- Mire vársz? Hívd fel most! - adta oda a telefonomat.
- Hogy krült az hozzád? - néztem rá furán.
- A névjeggyel együtt vettem ki. - rántott vállat.
- Ravasz. - nevettem.
- Vacsora! - kiabált kintről Guk.
- Sütike! Vacsora. Hallottad? - nevettem el magam.
- Ne hívj Sütikének. - morgolódott Kook, mivel nem figyelt, kivettem a kezéből a telefonom és a névjegyet, majd kimentem a szobájából. Kimentem az étkezőbe és leültem a helyemre.
- Milyen volt a napod? - kérdezte Sehun.
- Fantasztikus. Képzeld, ma megtalált egy modell ügynökség vezetője és átadta a névjegyét. - mosolyogtam.
- Modellkedni fogsz? - kérdezte Sehun, majd Kook is leült a helyére.
- Valószínüleg. - mosolyogtam.
- Nem fogsz modellkedni. Megtíltom. - morogta Guk.
- Pont te fogod megtiltani nekem, hogy mit csináljak! Álljál már le! - mordultam rá Guk-ra.
- Azt mondtam nem! Akkor az NEM lesz és nem pedig IGEN! Remélem világos voltam. - morgott.
- Miért is? - kérdezte.
- Meg tudnálak fojtani! - morogtam, majd felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba. Ott magamhoz kaptam a telefonom és a névjegyet, majd elküldtem Ravi-nak egy SMS-t.
"Szia! Elvállalom az ajánlatod! Üdv Mina!"
A válaszért nem kellett sokat várnom. Szinte azonnal megkaptam.
"Szia! Holnap suli utánn gyere a színház melletti épületbe! Ott leszek. Üdv: Ravi"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése