19. Fejezet Még több drog

Hee Pov.:

Visszasétáltam az asztalunkhoz, ahol leültem Jungkook mellé, és észrevettem, hogy Mina nem jött velem.

- Mi a helyzet életem? – karolt át.

- Hányingerem van, fáj a fejem, szédülök és homályosan látok. Megártott ez a koktél. – mondtam, majd a fejemet a vállára hajtottam.

- Mina merre van? Együtt mentetek el. Nem? – kérdezte.

- De. De nem tudom, hogy hol van. A tömegnél láttam utoljára. Ahol átküzdöttük magunkat, hogy ide tudjunk jönni. – néztem körbe.

- Hee! Mina-t hol hagytad? – kérdezte Jimin.

- Nem tudom. Nem voltunk jól. Lehet hazament. – próbáltam a lehető legnyugodtabb hangnemem használni.

- Hazamegyek hozzá. Ha beteg és egyedül van, az nem tesz jót. – mosolygott Jimin.

- Majd a hős szerelmes meggyógyítja. – kuncogtam.

- Majd a hős szerelmes. – nevetett.

- Majd azért telefonálj, hogy hogyan van. – mondta mély hangon Guk.

- Ígérem… - mondta Jimin, majd felvette a dzsekijét és elment.

- Mitől voltatok rosszul? – kérdezte Tae.

- Ez a koktél megártott. – mutattam a pohárra.

- Milyen koktélt vettél nekik Jungkook? – kérdezte Suga.

- Az a neve, hogy „Blue”. – mondta Kookie.

- Na, azt már nem kaptok többet. – mondta Sehun.

- Tényleg, Yoona. Honnan is jöttél? – kérdeztem.

- Busan-ban éltem eddig szüleimmel, aztán idejöttem az iskolába és a bátyámnál lakok. – mosolygott.

- Busan az egyáltalán nincs közel. – mondta Guk.

- Hát nincs. – nevette Yoona – De örülnék neki, ha csak „Yoon”-nak hívnátok. – mosolygott.

- Rendben. – mondtuk mindannyian egyszerre.

Jimin Pov.:

- Majd azért telefonálj, hogy hogyan van. – mondta mély hangon Guk.

- Ígérem… - mondtam, majd magamra kaptam a kabátomat és elsiettem. A klub-ból kifelé menet hívtam magamnak egy taxit. Kinn vártam, mikor egy fehér Mercedes elszáguldott előttem. Hátsó ablakai sötétítettek voltak, elől beláttam és láttam, hogy egy fiú ül benn.

Ezután az én taxim is megérkezett, beszálltam és elindult.

- Hova vihetem? – kérdezte. Elmondtam neki Mina-ék címét és odavitt. A háznál kifizettem a szállítási költséget és besiettem a lakásba.

- Mina! – kiabáltam. Semmi válasz nem érkezett, így felmentem a szobája ajtajához. Bekopogtam, de még mindig nem érkezett válasz, így úgy határoztam, hogy bemegyek. Beléptem és döbbenten néztem. – Mina! Itt vagy?! – kiabáltam, majd bementem a fürdőszobájába is. Nem volt ott, sehol nem volt – BASSZUS! – fogtam mag a fejem, majd a másik kezemmel a telefonomért nyúltam. Bepötyögtem Guk telefonszámát és felhívtam. 3 kicsengés után fel is vette.

„Guk: Igen? Mina jól van?

Én: Figyelj… Mina… Hát… Izé… - vakartam meg a tarkóm.

Guk: Jimin mi van? Mondd már! – kiabált.

Én: Mina nincs itthon… És hazafele jövet sem láttam az utcán…

Guk: Mi a sz@r?! Mina eltűnt? Király… Én körülnéztem a klubban és itt sincs! Rohadt életbe!

Én: Meg fogjuk találni…

Guk: Hazamegyek.” mondta majd letette a telefont.

Kai Pov.:

Derekánál átöleltem és el sem engedtem. Kezdődhet az én szórakozásom.

- Jimin te vagy az? – kérdezte.

- Ki más lennék? – kérdeztem – Mi lenne, ha kimennénk levegőzni?

- Jó lenne. – mosolygott maga elé – De szóljunk a többieknek.

- Már szóltam. – mondtam ravasz hangnemmel.

- Rendben akkor menjünk. – fogta meg a kezeim és elindult a kijárat felé.

- Mi lenne, ha hátul mennénk ki? – kérdeztem, majd irányt váltottam és magam után kezdtem húzni. A hátsó kijáraton kilépve magam felé fordítottam.

- T-te nem is Jimin vagy. – nézett rám sápadtan.

- Ki vagyok, ha nem ő? – kérdeztem „Himchan! Azt mondtad h alig lesz magánál!”

- K-Kai… - mondta remegő hangon.

- Még mázli, hogy Chan nekem is adott… - morogtam majd megragadtam Mina kezét, és magammal rángattam a Mercedes-emhez. Benyúltam az autóba, és elővettem egy tasaknyi fehér port. Mina nyaka alá fogtam és kicsit megszorítottam – Nyisd szépen ki a szád.

- Engedj el. – suttogta.

- Azt mondtam, hogy nyisd ki a szád! – szorítottam meg erősebben, mire kinyitotta a száját, én pedig beleöntöttem a port. Ezután elengedtem, s a földre rogyott.  – Kelj fel! – utasítottam.

- Nem tudok. – mondta kábán.

- Na, ezt már szeretem! – vigyorogtam, majd felemeltem és bedobtam a hátsó ülésre. Mivel a hátsó ablakok sötétítve voltak, Mina nem látszott. Én beültem a volán mögé és padlógázzal elhajtottam.

- Segítség… - mondogatta – Valaki segítsen…

- Nyugi babám! Nem segít senki. Nem hallanak. – mondtam. Elhajtottam a klub bejárata előtt és láttam, ahogy Jimin kinn állt. Ekkor egy gonosz nevetés hagyta el a számat és hazáig száguldoztam. Otthon beálltam a garázsba, kiszálltam, majd az eszméletlen Mina-t is kiszedtem az autóból. Az ölembe kaptam és megnéztem az arcát. – Ilyenkor vagy a legszebb… Csak sírtál, és ez a sminkednek nem tett jót. – mondtam és bementem vele a lakásba. Lefektettem a kanapéra és levettem róla a magas sarkút. Én is levetkőztem (Kabát; cipő), majd újra az ölembe vettem, és elbattyogtam vele a szobámig. Ott lefektettem az ágyamra, és simogatni kezdtem az arcát, a kezét és a haját is.

„Miért nem lehet így elintézni mindent? Olyan jó megoldás a drog mindenre. Olyan védtelen, tehetetlen, mintha egy kislány lenne…” gondoltam, majd ajkait kezdtem kóstolgatni. Közben az oldalát is simogattam, egyedül voltunk otthon, Yoon elment bulizni biztos, hogy majd csak hajnalban jön. Legalább is ezt hittem. Mar elkezdtem lehúzni Mina-ról a ruhát, mikor meghallottam a bejárati ajtó becsapódását.

- Francba! – kiabáltam, ami kicsit hangosra sikeredett. Elmásztam Mina-tól és kimentem a szobámból. Kinn láttam, hogy a húgom és Sehun jöttek ide.

- Bratyó! – mosolygott rám Yoon.

- Yoon! Hát ti? Sehun? – kérdeztem idegesen.

Sehun Pov.:

- Srácok! Mina eltűnt! Hazamegyek és segítek megkeresni Jimin-nek! – mondta nekünk Guk.

- Eltűnt?! Hogy érted? – kérdeztem.

- Nem ment haza. Itt sincs. És Jimin út közben sem látta. – magyarázta.

- Mi is segítünk. – mondta egyszerre Suga, Taehyung, és Hee.

- Rendben. – mosolygott Guk.

- Hazaviszem Yoon-t és én is segítek. – mondtam kissé idegesen.

- Rendben. Otthon találkozunk. – mondta Guk és ők el is tűntek.

- Nem baj, ha… - vakartam meg a tarkómat.

- A húgod legyen most számodra a legfontosabb. Menjünk. – mosolygott.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd felálltunk és mi is elmentünk. Mivel én és ő autóval jöttünk ezért nem hívtunk taxit, hanem elmentünk a parkolóba és beszálltunk az autóba.

- Remélem, minél előbb meglesz… - fogta meg a kezem.

- I-igen… Reméljük. – sóhajtottam aggódva.

- De induljunk. – engedte el a kezem. Beindítottam az autót és padlógázzal elhajtottunk. Egész úton a kormányt markolásztam, azon rágódva, hogy hol lehet Mina és mi történhetett vele. Mikor Yoon-ék házához értünk megálltam. – Gyere be egy pillanatra. Csak adok valamit. – mondta.

- Rendben. – mondtam és kiszálltunk az autóból, majd bementünk. Megálltam az ajtóban, Yoon pedig a konyhába ment. Alig 1 perc múlva egy pohár vízzel és egy tablettával jelent meg.

- Nyugtató… Ne legyél ideges… Jót fog tenni… - adta át a poharat és a tablettát.

- Köszönöm, de nem kérem. Nem szeretek gyógyszereket szedni… - mosolyogtam rá, és letettem a mellettem lévő kis komódra a kezemben tartott dolgokat. Amint letettem, Kai jött ki a szobájából.

- Bratyó! – mosolygott Yoon.

- Yoon! Hát ti? Sehun? – kérdezte idegesen.

- Sehun hazahozott, mert a húga eltűnt és elmennek megkeresni. – mondta.

- És akkor minek jött be? – sápadt el, majd becsukta az ajtaját.

- Mit rejtegetsz te ott? – kuncogott Yoon.

- Mi? Én? Semmit… - tördelte a háta mögött az ujját. Én csak próbáltam az arcáról leolvasni azt, hogy mi történik, de távol volt ezért nem igazán tudtam mást leolvasni róla, minthogy ideges.

Teljesen akaratlanul lenéztem a cipőkre és egy ismerős magas sarkút láttam meg.

- Yoon… Ez a tiedé? – kérdeztem és a fekete magas sarkúra mutattam.

- Nem. – mondta. Én ekkor elindultam Kai felé – Sehun, mi a baj?

- Engedj be oda! – néztem a szemébe idegesen.

- Dehogy engedlek. – mondta, ekkor elborult az agyam és félrelöktem. Benyitottam a szobájába, és megláttam félig levetkőztetve a húgomat, aki eszméletlen volt.

- Mit tettél vele?! – nyakánál fogva neki toltam a falnak.

- Neked az nem mindegy? – húzta félmosolyra a száját, majd megszorítottam a nyakát – Egy kis fehér por és kiüti a szervezete. – nevetett.

- Bedrogoztad?! Te nyomorult beteg állat! – engedtem el és befutottam a húgomhoz. Megigazítottam a ruháját és ölbe vettem. Kivittem a szobából és végignéztem rajta. Eszméletlen volt, karjai csupán lengtek, mintha csontjai sem lennének. – Yoon, majd hívlak. Jongin, te meg szerintem ne kerülj a testvéreim szeme elé. – mondta és kimentem a lakásból. Beültettem Mina-t az autóba, bekötöttem, majd én is beültem. Beindítottam az autót és el is hajtottam.

Guk Pov.:

Már egy ideje hazaértünk a többiekkel, már csak Sehun hiányzik. Ő is megérkezhetne már,n húzzuk az időt.

- Jó… Addig gyűjtsük össze azokat a helyeket, ahol Mina lehet. – törtem meg a csendet.

- Lehet a parkban, a sportcsarnok melletti kutyafuttatónál, vagy esetleg az iskola tánctermében. – mondta Hee.

- Ezeket mind ellenőrizni fogjuk. – mondtam, majd meghallottuk, hogy egy autó motorja leáll. – Biztos megérkezett Sehun.

- Ideje. – mondta Jungkook, majd kinyílt a bejárati ajtó és becsapódott. – Ember! Kilincset nem ismered?!

- Befogtad a szádat! Gyere inkább segíteni! – kiabált kintről, majd felpattantam és kimentem hozzá. A kezébe Mina-t tartotta, aki teljesen eszméletlen volt. Átvettem tőle a lányt és bevittem a nappaliba.

- Kanapéról felállnál Kook? – kérdeztem, majd felpattant és lefektettem a húgom. Jimin leguggolt mellé és az arcát kezdte simogatni.

- Életem… Hol voltál? – kezdett sírni – Mi történt veled? Miért nem vagy magadnál? – kérdezgette, majd én kimentem Sehun-hoz az előszobába.

- Hol volt? – kérdeztem.

- Nem akarod azt tudni. – morogta.

- Mondd már! – utasítottam.

- Kai szobájában félig levetkőztetve, és ugyan így eszméletlenül. – suttogta.

- Holnap elintézem Jongin-t. De mitől ilyen? – kérdeztem.

- Bedrogozta. – motyogta.

- Éljen. – morogtam idegesen – Menjünk be a többiekhez.

- Rendben. – mondta és bementünk a nappaliba.

- Most, hogy megvan… Szerintem mindenki menjen haza aludni. – mondta Kook.

- Ha el is megyünk, holnap visszajövünk. – mondta Hee.

- Ha nem baj, akkor én maradok vele. Nem akarom egyedül hagyni. – mondta Jimin.

- Jó… Akkor mi megyünk… Reggel viszont jövünk… - mondta Tae.

- Várunk titeket. – mondta Sehun.

- Sziasztok! – mondták, majd (Hee; Suga; Tae) elmentek.

- Én felviszem a szobájába és elalszunk. – mondta Jimin, majd ölbe vette és felvitte a szobájába.

- Nektek is jó éjszakát… Holnap reggel beszélünk. – mondtam a két öcsémnek és én is elmentem aludni.

~Reggel~

Mina Pov.:

A fejem sajog, és rosszul vagyok. Nem tudom, hogy hogyan kerültem ide, de végre a szobámban vagyok. Lehet, hogy csak egy szörnyű álom volt az, amire emlékszek? Bár az amúgy is csak annyi, hogy a tömegből kimentem Kai-al és a parkolóban beleöntött valamit a számba. Onnantól számomra se kép, se hang. Kikeltem az ágyamból és észrevettem, hogy a lábaim kissé gyengék, de ez a gyengeség elszállt mikor éreztem, hogy a tegnapi Kimchi is visszajön. Befutottam a fürdőszobába, majd visszajött az ebédem is. Ezután jobban éreztem magam. Megmostam a fogam és átöltöztem, ezek után lementem a lépcsőn és bementem a nappaliba, ahol Hee és a testvérei és az én testvéreim közül csak Guk nem volt ott.

- Jó reggelt. – köszöntem, majd mindenki ledöbbenve nézett rám.

- Életem! – ölelt át Jimin.

- Okay… Akkor lenne egy kérdésem. Miért van is ilyen „temetési” hangulat? – kérdeztem.

- Majd mindent elmondunk. Jól vagy? – kérdezte Hee.

- Most már igen. – mosolyogtam.

- Ha Guk hazajött mindent elmondunk. – mondta Sehun.

- Baj van? – kérdeztem.

- Emlékszel valamire a tegnap estédből? – kérdezte Suga.

- Addig képben vagyok, hogy kimentem a mosdóba Hee-vel… - motyogtam, majd leültem Jimin-nel a fotelbe, és beszélgetés közben vártuk Guk-ot. 

18. fejezet „Drogok éjszakája”

Mina Pov.:

Egy gyönyörű szombati nap. A madarak énekelnek, a nap, fényesen süt, a mai napon lég egy rövidnadrág. De ezt csak a kint lévő emberek élvezik, mióta összevesztem szeretett bátyámmal nem igazán mozdulok ki a szobámból. Jimin nem is egyszer próbált kiráncigálni a szobámból sikertelenül. Hee és Baekhyun is nagyon sokszor átjött az elmúlt napokban. Hee-t nem érdekli, hogy Jungkook drogozik, úgy érzem, hogy csak én viselem szívemen bátyám sorsát.

- Mina, hahó! – integetett szemem előtt Baek.

- Igen? Bocsi, csak gondolkoztam. – tértem vissza a való életbe.

- Nagyon magadba fordultál. – fogta meg a vállam Hee.

- Nem is tudom miért… - forgattam a szemeim.

- Ne legyél már ilyen Jungkook-kal… Leszokik, majd róla. – mosolygott biztatóan Hee.

- Majd… Addig pedig tönkreteszi a saját életét, de úgy látom, hogy ez csak engem érdekel. – néztem ki az ablakomon.

- Engem is érdekel. – mondta.

- Lányok! Ne veszekedjetek. Este Mina kipiheni magát a bulizás közben. Megnyugodtok mind a ketten és ki is fogtok békülni a bátyáddal. – mosolygott Baek.

- A buli… Teljesen elfelejtettem! – csaptam magam homlokon.

- Nem mondhatod vissza. Már több mint egy hete le vannak foglalva az asztalok és mind a te nevedre. – váltott át komoly hangnemre Hee.

- Nem mondom vissza. – mosolyogtam – Kik is jönnek?

- Te, Baek, én, a bátyjaid és az én bátyjaim. – mondta Hee.

- Megleszünk, bulizunk, jól érezzük magunkat. Elfelejtünk mindent, ami történt. – ölelt meg minket Baekhyun.

- Igazad van. – motyogtam.

- Legalább egy mosolyt! – húzta fel a szám két sarkát Hee.

- Majd talán este. – húztam le.

- Srácok! – jött be a szobámba Guk.

- Igen? – néztünk rá.

- Csak szólni akartam, hogy készen van az ebéd. – mosolygott.

- Ki főzött? – kérdeztem.

- Én. – mondta büszkén.

- Ki akarsz nyírni minket ember? – nevettem.

- Akkor én ezt viccnek veszem. – kuncogott, majd az ágyam mellé sétált. – Napok óta nem jöttél ki innen, és a kedvencedet készítettem. – mosolygott.

- Na, és mi a kedvencem? – kuncogtam.

- Kimchi. – felelte büszkén.

- Nem. – nevettem.

- Akkor? – rökönyödött le.

- Nyugi… Az… Csak idegesíteni akartalak. – mondtam.

- Jó akkor gyertek enni. – mondta Guk.

- Én nem szeretnék. – dőltem hátra az ágyon.

- Vagy két lábon jössz vagy leviszlek. – mutatott rám ujjával Baekhyun.

- Megyek-megyek… - sóhajtottam.

- Remélem is. – mondta egyszerre Baek és Guk. Kikeltem az ágyamból és előttük kimentem a szobámból, majd lebaktattam a lépcsőn. A lépcső alján körülnéztem, majd bementem az étkezőbe. Jimin már ott ült az asztalnál. Mögé léptem és átkaroltam.

- Régen láttalak itt. – fogta meg a kezemet.

- Most sem látsz, csak a kezemet fogod. – kuncogtam.

- De mindjárt látni foglak. – mosolygott, majd elengedte az egyik kezem, a másikat megrántotta és a mellette lévő székre lökött.

- És már látsz is. – kuncogtam, majd a többiek is megérkeztek.

- A szerelmesek egymásra találtak. – kuncogott Hee.

- Hugi! – nézett hátra Jimin.

- Jól van, na… - kuncogott Hee, majd ők is leültek az asztalhoz.

- Jó étvágyat. – mosolygott Guk és elkezdtünk enni.

- Guk, biztosan te főzted? – kérdeztem.

- Volt egy kis segítségem. – nézett Jimin-re.

- Nagyon finom lett. – mosolyogtam, és megfogtam Jimin kezét az asztal alatt.

- Köszönjük. – mosolyogta Guk és Jimin.

- Nagy baj lenne, ha ma este Yoona is jönne? – kérdezte Sehun.

- Nem, dehogy. Több ember nagyobb buli. – mosolyogtam rá. Nekem most Sehun boldogsága a legjobb, annyira örülnék neki, ha Yoona-ban találná meg az igazit.

- Köszönöm, akkor majd beszélek vele. – mosolygott a bátyám. Ez a mosoly volt a legőszintébb, amit valaha is láttam tőle. Ez nagyon meglepett. Nagyon örülök, hogy a bátyám talált magának egy széplányt.

- Guk. Te is találhatnál már valakit magadnak. Te vagy a legidősebb és neked nincs senkid. – mutattam rá az evőpálcikámmal.

- Sehun-nak sincs. – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Neki alakulóban van a kapcsolata. – mosolyogtam-

- Majd találok valakit. Addig is a Te és Jimin nyakán maradok. – nevetett.

- Ne már. – kacagtam.

- Nem segítenél a bátyádon? – nézett rám a szeme sarkából, mosolyogva.

- Vannak neked öccseid is. – nevettem – De, persze, hogy befogadnálak. – mosolyogtam – Majd idősek otthonába adnálak. – suttogtam, mire mindenki nevetni kezdett.

- Guk ezt megkapta. – nevetett Sehun.

- Baek? Neked kapcsolatod? – váltott hírtelen témát.

- Nekem nincs kapcsolatom és egy ideig ne is kell. – mondta Baek.

- De mindenki észrevette, hogy Guk mennyire gyorsan levakarta magáról a figyelmet? – nevettem, majd mindenki elnevette magát.

Himchan Pov.:

- Igen, minden a terved szerint halad, estére full drogban fog úszni a csaj, Jungkook fogja belecsempészni az italába a cuccost. Csak hogy tudd, a legerősebbet adtam neki, hogy a csaj nagyon magánál se legyen. Könnyen magadévá teheted. – magyaráztam miközben rá gyújtottam.

- Na, akkor a csaj remélem még, magáról sem fog tudni. Nem hiába kértelek meg téged. – mosolygott ravaszul.

- Kai, sokkal tartozol már. Ez csak egy újabb dolog, amiért jössz nekem. Ennyi. De csak annyit kérek, - fújom ki a füstöt – hogy Kook-nak a mi kis ügyünkről ne mondj semmit. Majd meglepetés lesz neki is, hogy az édes kis hugicája nálad ébred.

- Én nem említek senkit meg, csak a lányt akarom. Meg amúgy sem fognak látni, ugyanis úgy fogom elvinni őt, hogy senki nem látja, a tömegből fogom kihúzni. – nevetett gonoszan.

- Én ezt már rád bízom. Ez már a te dolgod. Én minden tőlem telhetőt megtettem. – morogtam.

- Aztán kezdődhet a „Drogok éjszakája”. – dörzsölte meg tenyerét.

- Na, most már menj. Jungkook-kal akarok még beszélni. – mutattam az ajtóra.

- Majd még konzultálunk. – mondta, majd elment.

Amint hallottam, hogy becsukódott az ajtó, lehuppantam a kanapéra és a telefonomat a kezembe vettem. Jungkook-nak kezdtem el pötyögni.

„Én: Csá. Estére megvannak a cuccok?”

Jungkook azonnal válaszolt is.

„JK: Csá. Meg vannak. Majd pár óra múlva megyünk el. Addigra én is hazaérek.

Én: Ne felejtsd el, hogy egy pohárba egy tasak. Ne kevesebbet.

JK: Okay… Nem kell aggódni. Mindent elintézek.

Én: Remélem. Hova is mentek?

JK: Seoul Night Club

Én: Rendben. Akkor majd beszélünk. Csá”

- Remélem, nem csinálsz se te, se Kai nagy problémát nekem. Hat te csinálsz neked nincs több anyag, ha Kai akkor megölöm. – morogtam magam elé. A következő pillanatban egy SMS-em jött, Kai-tól.

„Kai: Na?

Én: Ember! El sem mentél, de már zaklatsz!

Kai: Mit beszéltél Jungkook-kal?

Én: A Seoul Night Club-ba mennek pár órán belül.

Kai: Okay… Ennyire voltam kíváncsi, nem kellett volna rám förmedned!

Én: Most mentél el! Mondtad, hogy „MAJD konzultálunk”. Nem gondoltam volna, hogy az a „MAJD” 15 perc múlva lesz!

Kai: Szívj egyet. Feszült vagy.

Én: Érezd jól magad este! Majd beszélünk, hogy mi történt. Tulajdonképpen, amit adtam Kook-nak azt a drogot nem próbáltam még ki. Nálam ez vadonatúj. Kíváncsi vagyok a hatására.

Kai: Én is… *nevet*

Én: Bye!”

Eldobtam a telefonom egy távoli helyre, majd elfeküdtem a kanapén, és elaludtam.

Mina Pov.:

~ 4 óra múlva~

- Segítsek a sminkedben? – kérdezte Hee, miközben bejött a fürdőszobába.

- Nem kell köszönöm. – mosolyogtam rá – Egy tusvonal, és készen is van. – húztam meg az emlitett vonalat.

- WOW! Nagyon jó lett! – ámult el.

- Köszönöm. Megy a ruhámhoz? – kérdeztem.

- Persze. Nagyon is. De gyere, mert Jimin már vár, és persze mi is. – mosolygott, majd kimentünk a fürdőből, és lementünk a lépcsőn.

- A te sminked is nagyon szép lett! De a ruhád egyszerűen nagyon csinos. – néztem végig barátnőmön.

- Nagyon szépen köszönöm. – mosolygott, majd beléptünk a nappaliba. Az összes fiú nagyon megnézett minket. Hee és az én testvéreim is tátott szájjal néztek minket. – Szátokat azért csukjátok be, mert belerepül a légy. – kuncogott. Jimin és Jungkook egyszerre felálltak és mellénk sétáltak.

- Gyönyörűek vagytok. – mondták egyszerre. Jimin megölelt és suttogni kezdett.

- Nehogy féltékeny legyek valakire. – suttogta.

- Nem kell féltékenynek lenned. – mosolyogtam. A következő pillanatban elengedett és megcsókolt.

- Csak mondtam, hogy nehogy. – mosolygott, és visszaállt mellém.

- Sehun, Yoona hol van? – kérdeztem.

- Megyek érte. Kai is elment valahova és nem tudta elhozni. – mondta, majd az órájára nézett – Én indulok is. – felállt a kanapéról és el is ment.

- Szerintem mi is induljunk. – mosolygott Suga.

- Menjünk. – állt fel Taehyung.

- Hívok taxit. – mondta Guk és elment telefonálni.

- Mi addig menjünk ki. – mosolyogtam és mindannyian elindultunk kifelé. Kinn a kapu előtt megálltunk, és vártuk a taxit, meg a bátyámat is. Amikor Guk megjelent, abban a pillanatban meg is láttunk kettő taxit, ami előttünk állt meg.

- Szálljatok be, egyik taxi a miénk másik a tiétek. – mondta Guk. Kook, Guk, és Én a hátsó taxiba ültünk be, majd el is indultunk.

- Hova vihetem magukat? – kérdezte a sofőr.

- A Seoul Night Club-hoz kérem. – mondta Guk és a Club felé vettük az irányt. Amint odaértünk kiszálltunk, és vártuk Sehun-ékat. Jimin, Suga, Hee, és Tae már ott vártak minket. Jimin mellé léptem és azt néztem, hogy ő még így is magasabb.

- Nem szeretnél kicsit összébb menni? – kérdeztem meg tőle.

- Nem, bocsánat. – nevetett – Jó vagy nekem ilyen alacsonyan is. Így tökéletes vagy. – mosolygott. Sehun és Yoona eközben megérkezett.

- Miért nem mentetek be? – kérdezte Sehun.

- Mert úgy gondoltuk, hogy egy család vagyunk, akkor menjünk be együtt. – mosolyogtam Sehun-ra.

- Kedvesek vagytok. Köszönjük. – mondta.

- Csinos vagy Yoona! Szép a ruhád is. – dicsértük meg Hee-vel egyszerre a ruháját.

- Köszönöm. – mosolygott – Ti is nagyon csinosak vagytok.

- Köszönjük. – mosolyogtunk.

- Majd benn megbeszéltek mindent. Menjünk be, mert kezd hűvösödni. – mondta Tae és elindult befelé, mi követtük. Én a klub recepciójához mentem és egy kedves fiatalember fogadott.

- Szia. Miben segíthetek? – kérdezte mosolyogva.

- Szia. Asztalfoglalásom van Jeon Mina névre. – mosolyogtam.

- Egy 10 fős asztal, ugye? – kérdezte. Bár 9-en vagyunk muszáj volt egy 10 fős asztalt foglalnom, mert 9 fős nincs.

- Pontosan. – mosolyogtam a recepciós fiúra.

- A 70-es számú asztal. – mosolygott.

- Köszönöm. – mondtam és elindultam a csapat felé. – 70-es asztal.

- 70-es asztal! – nevetett Suga, majd elindultunk az említett hely felé. Út közben egy fiút láttam, aki nagyon hasonlított Kai-ra, de szerinte biztos, hogy nem ő volt. Megérkeztünk az asztalhoz és leültem.

- Én, Sehun, Suga, Guk és Tae hozunk valami koktélt. – mondta Jungkook és az említett fiúk elmentek.

Jungkook Pov.:

Elmentünk italt kérni. A zsebemben egészen eddig ott volt az anyag, amit Himchan adott. Nagyon izgultam, hogy mi lesz ennek a vége.

- Kérjetek ti előbb. Én viszem Mina-nak és Hee-nek. – mondtam.

- Rendben öcskös. – mondta Guk, és sorba kérte az italokat. Ezeket hamar kiadták, majd megfogták őket és elmentek.

- Hello. 2 „Blue”-t szeretnék. – mondtam, majd a pultos elkészítette az általam kért italokat. Amint feltette ezeket az asztalra mind a két pohárba beleöntöttem az anyagot és elkevertem. – Köszi. – mondtam, megfogtam a két poharat és visszamentem az asztalunkhoz.

- Jungkook is megérkezett. – mondta Jimin.

- Ezt kiengesztelésül. – mondtam, majd Mina és Hee elé tettem a poharakat.

- Köszönjük. – mosolyogták és belekortyoltak.

- Ez finom. – mondta Mina.

- Igen tudom. Azért hoztam. – sóhajtottam és mosolyogtam.

- Ez pedig a tiedé. – mosolygott Suga, és a kezembe nyomott egy poharat.

- Köszönöm. ÉS ezt mindenkire, no meg a békességre. – mosolyogtam és beleittam az italba. Mivel elsőnek mindenki csak egy kisebb koktélt kapott, így az hamar elfogyott. Mina és Hee nem kért többet, mondván, hogy fáj a fejük. Nem is értem miért *szarkazmus*. Mindegy is…

Mina Pov.:

Nagyon megártott ez az egy pohárka ital. Azóta fáj a fejem, és homályosan látok.

- Hee… Nem megyünk ki a mosdóba? – kérdeztem.

- Már én is meg akartam kérdezni. – kuncogott, majd felálltunk és elsétáltunk. A mosdóban a csap felé dőltem és a szemem-lehunytam.

- Nem tudom, hogy mi volt ebben a koktélban, de valami nagyon rossz. Hányingerem is van, szédülök, homályosan látok és fáj a fejem. Neked valami? – kérdeztem.

- Ugyan ezek. – vett egy mély levegőt.

- Menjünk vissza. Megleszünk mi hajnali kettőig. – mosolyogtam, majd felegyenesedtem és kimentünk a mosdóból. Éppen a nagy tömegen mentünk át mikor két kéz fonódott a derekam köré. – Jimin te vagy az? – mosolyogtam. Nem érkezett válasz, de úgy gondoltam, hogy hallgatás beleegyezés…

17. Fejezet Drog

Jungkook Pov.:

A mai délután unalmas. Az eső megeredt. Nincsen semmi programom, Guk-kal és Sehun-nal nézünk valami értelmetlen valóság show-t. Azért könyörgök az égnek, hogy ma hozzanak nekem egy kis anyagot, mert már 3 napja elfogyott minden tartalékom. A szobámban semmi tabletta, semmi por, már bármit megtennék egy zacskónyi valamiért.

„Istenem! Csak egy zacskónyit szeretnék. Nekem annyi elég lenne. Nagy kérés ez?”

Gondoltam, majd a telefonom is megcsörrent. Himchan írt.

„Hello! Ma a bandát összeszedem. Gyere a parkhoz 10 perc múlva. Ja, és lesz anyag is ;)”

Több nem is kellett. Felpattantam a kanapéról, és befutottam a szobámba. Ott felvettem a cipőmet és felvettem a kabátom, ugyanis kissé hideg van kinn. A bőrdzseki felvétele után kimentem a bejárati ajtóhoz, és ott megálltam egy pillanatra.

- Elmentem! Majd este jövök valamikor! – kiáltottam el magam.

- Rendben. – mondta Guk. Nos, ő az, aki nagyban tesz arra, hogy én mit csinálok. Lehet, hogy emiatt kezdtem el ezt az egészet.

- Csá! – kiabáltam, kimentem a lakásból, majd futásnak eredtem. Egészen a parkig meg sem álltam. A parkolóban ott állt az egész banda (Tagok: Himchan, Youngjae, Suho).

- Szia Jungkook. – nézett rám Himchan.

- Sziasztok. – lihegtem – Anyagot! Kérlek!

- Mit kérsz? – kérdezte Himchan. Himchan a diller, nála mindig van valami.

- Mindegy. Már napok óta nem kaptam semmit. – nyújtottam ki a kezem, amibe egy doboz cigit kaptam. – Olyan?

- Adok én neked másmilyent? – nézett rám érdekesen.

- Nem. – vettem ki a dobozból egyet, majd rágyújtottam. Jól esett, a lehető legjobb dolog az életemben, ez a boldogságom, amiről csak ez a négyes csapat tud.

- Hogy telt a napod? – kérdezte Suho.

- Azon kívül, hogy nem volt semmi tartalékom és már nagyon kívántam mindent? Jó szar… - fújtam ki a füstöt.

- De miért nem hívtál, hogy kell valami? – kérdezte Himchan.

- Mert a telefonomat tegnap előtt összetörtem. – rántottam vállat.

- Szerencsétlen. – gyújtott rá Youngjae is.

- Holnap érkezik meg az új. De valami por? – kérdeztem.

- Van. – mondta Himchan és adott 10 kis zacskónyi port. Azonnal zsebre tettem és boldogan mosolyogtam.

- Mint a kisfiú, amikor megkapja azt a játékot, amire mindig is vágyott. – nevetett Youngjae.

- Ne szólj be. – lazultam el.

- Mi lenne, ha elmennénk sétálni kicsit? – vetette fel az ötletét Suho.

 - Menjünk. – mondta Himchan, majd elindultunk. Már mindenki elszívott minimum 1 doboznyi füves cigarettát, mikor megálltunk az erdő szélén, és beszélgetni kezdtünk.

- Amúgy ezeket honnan is szerzed be? – kérdezte Youngjae. Ismét rágyújtottunk.

- Nem mindegy az neked? Szívd és kész. – förmedt rá Himchan. Nála ez a kérdés mindig is tabu volt.

- Figyeld milyen jó autó! – kiáltott fel Suho. Mindannyian az autó után néztünk mikor az megállt. Az autóból egy lány szállt ki. Mindössze egy pici rövidnadrág, egy has póló és egy pulcsi volt rajta, amivel fedte magát.

- Nézzétek! – kiáltott fel Youngjae.

- Mennyit kérhet egy óráért? – kérdezte Suho. Nekem a lány nagyon ismerős volt ezért inkább nem mondtam semmit. Amint a lány közelebb jött megismertem.

- Csajszi. Egy óra mennyibe kerül? – vetette neki oda a kérdést Himchan.

- 2 pofon, és ha mázlid van, akkor nem visznek el a mentők. – jelentette ki a húgom komoly mégis furcsa hangnemmel.

- Fejezzétek be. A húgomról beszéltek. – néztem rájuk szúrós tekintettel.

- Jungkook… Te mit művelsz? – kérdezte kissé idegesen Mina.

- Miért te? – kérdeztem vissza.

- Mi a franc van a kezedbe?! – tépte ki a füves cigarettát a kezemből, majd földhöz vágta.

- Kislány! Ez drága cucc! – szólt a háttérből Suho.

- Miért mi ez? – kíváncsiskodott.

- Füves… Kérsz? – nevette Suho.

- Hogy mi?! Te drogozol?! A maradék eszed is elment? Ennyit számít neked az élet? Ennyi? Esküszöm, hogy mindenki egy akkora barom mostanában! Csalódtam benned! – kelt ki magából.

- Mondja az, aki úgy öltözött fel, mint egy rib@nc... – mondtam, majd egy hatalmas pofont kaptam.

- Szerintem jobb lenne, ha tudnád az előzményeket. – mondta, majd megfordult és beült az autóba, ami nagy gázzal elhajtott.

- Ő Mina?! – kérdezte Himchan.

- Ő volt. – fogtam meg az arcom fájó területét. – Soha az életben nem ütött meg. – motyogtam halkan.

- Ő is sok pénzt fog keresni… - vigyorgott Youngjae.

- Álljál le! – kiabáltam rá.

- Kook… Lenne egy feladatod. – nézett rám sumákul Himchan.

- Mi lenne az? – kérdeztem.

- Itt van ez a két csomag por. Ha mentek, valamerre akkor rakd bele a húgod italába és a másikat meg valaki máséba… - vigyorgott.

- A hétvégén úgy is megyünk bulizni. – mondtam és gondolkodás nélkül elvettem a 2 csomag fehér port. Zsebre tettem őket és egy újabb cigarettára gyújtottam rá.

Mina Pov.:

Jungkook-hoz és a csapatához léptem. Minden tagját felismertem, és csak akkor kezdtem el gyanakodni mikor Himchan-t megláttam.

- Csajszi. Egy óra mennyibe kerül? – vetette fel a kérdést Himchan.

- 2 pofon, és ha mázlid van, akkor nem visznek el a mentők. – jelentettem ki komoly hangnemmel.

- Fejezzétek be. A húgomról beszéltek. – rendezett le mindenkit Jungkook.

- Jungkook… Te mit művelsz? – kérdeztem kissé idegesen.

- Miért te? – kérdezte.

- Mi a franc van a kezedbe?! – kérdeztem idegesen. Ekkor már nyilvánvaló volt számomra, hogy ez nem más mint DROG. Kitéptem a kezéből és földhöz vágtam.

- Kislány! Ez drága cucc! – szólt közbe Himchan.

- Miért mi ez? – játszottam a tudatlant.

- Füves… Kérsz? – vallotta be az igazat Suho.

- Hogy mi?! Te drogozol?! A maradék eszed is elment? Ennyit számít neked az élet? Ennyi? Esküszöm, hogy mindenki egy akkora barom mostanában! Csalódtam benned! – akadtam ki. Nagyon nagyot csalódtam benne.

- Mondja az, aki úgy öltözött fel, mint egy rib@nc... – mondta, majd hirtelen felindulásból egy nagy pofont adtam neki. Nagyon rosszul esett, amit mondott.

- Szerintem jobb lenne, ha tudnád az előzményeket. – mondtam, majd beültem Jimin mellé, aki nagy gázzal elhajtott.

- Mi történt? – kérdezte.

- Drogozik. – sírtam.

- Biztos, hogy a bátyád volt? – kérdezte.

- Igen. Sajnos ő volt. – zokogtam. – Sajnálom azt, amit reggel mondtam, és azt is, amit tegnap este.

- Nekem kellene bocsánatot kérnem életem. – állt meg a házunk előtt.

- Bejössz? – kérdeztem.

- Ha bemehetek. – mondta, majd mind a ketten kiszálltunk, majd megöleltük egymást. A zuhogó esőben csak álltunk egymást ölelgetve.

- Nagyon sajnálom. Szeretlek. – súgtam a fülébe.

- Én még annál is jobban, és azt jegyezd meg, hogy soha az életben nem csalnálak meg. – elhúzódott tőlem és megcsókolt. – De be kellene menni, mert te már nagyon el vagy ázva.

- Igazad van. – mosolyogtam, majd megfogta a kezem és bementünk a lakásba.

- Szia! – kiabált a két fiú egyszerre, majd Sehun megjelent.

- Sziasztok. – helyesbített lesápadva.

- Sztok? – jött ki értetlenkedve Guk.

- Igen. Ketten vagyunk. – mondtam.

- Mit keres itt? – kérdezte Guk.

- Engem. – morogtam.

- És milyen ruha van rajtad? – kérdezte Guk.

- Hagyjál békén. – mondtam nyugodtnak álcázva magam.

- Mi ez a ruha rajtad? – ismételte magát.

- Ne velem foglalkozzál már! Mi lenne, ha az idióta Jungkook-kal foglalkoznál? Engem mára mindenki hagyjon békén! – kiabáltam.

- A bátyád tud magára vigyázni. – mondta nyugodtan Guk.

- A bátyám, ha tudna magára vigyázni, akkor nem az erdő mellett drogozna! – kiabáltam, majd megfogtam Jimin kezét és felmentünk a szobámba. Magunkra zártam az ajtómat, és leültünk az ágyamra.

- Én is hagyjalak békén életem? – kérdezte.

- Te rád ez nem vonatkozott. – mosolyogtam rá.

- Reménykedtem benne. – nyomott a homlokomra egy puszit, majd az ölébe vett.

- Tényleg nem haragszol? – kérdeztem.

- Ha haragudnék, akkor nem lennék itt, és nem mentettelek volna ki onnan. – mosolygott csábosan.

- Szeretlek. – csókoltam, meg majd ő eldőlt az ágyon magával rántva engem is. Kicsit kuncogtam, majd elkezdtem lemászni róla, mikor megfogta a kezemet és fordított helyzetünkön. Ő volt felettem, majd a minden történt egymás után. Jimin szépen lassan elkezdett vetkőztetni és a következő lépésként lefeküdtünk.

Nem sokkal később az ágyban fekve beszélgettünk.

- Nem is tudom elképzelni, hogy Ravi mit tett volna, ha nem jössz. – gondolkoztam, és hozzábújtam.

- Erre ne gondolj… A lényeg, hogy odaértem időben. – mosolygott.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd kiabálást hallottunk lentről.

„Mit képzelsz magadról? Minek kell ez neked? Tönkre akarod tenni magad? Tudod mit?! Tedd ezt! De akkor rám soha ne számíts!” ordibálta Guk.

- Van egy olyan érzésem, hogy Kook hazaért. – mondta Jimin. Kipattantam az ágyból és elkezdtem felöltözni.

- Én is így érzem. – motyogtam, majd felvettem a pólóm és Jimin is gyorsan felöltözött. Lementünk a lépcsőn és óvatosan bementünk a nappaliba.

- Még én vagyok a szemét?! – háborodott fel Kook.

- Igen te. – szólaltam meg.

- Te inkább meg se szólalj! – nézett rám. – Rib@nc...

- Nem volt elég a pofon? – kérdeztem.

- Miért? Milyen ruha volt rajtad? – tette karba a kezeit.

- Előbb azzal kellene tisztában lenned, hogy felmondtam az ügynökségnél! – akadtam ki.

- Felmondtál? – kérdezte Kook.

- Fel… - morogtam.

- Ne haragudj, de én ennek nagyon örülök. – mondta Guk.

- Ja, és ha Jimin nem jött volna, akkor nem tudom mi lett volna! – mondtam.

- Veled még számolok… - nézett Kook-ra Guk. Kook ekkor elment a szobájába és csak Guk, Sehun, Jimin és én maradtunk a nappaliban. Mindenki leült a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.

- Miért is mondtál fel? – kérdezte Sehun.

- Mert akt fotókat akart készíteni. – mondtam.

- Megmondtam, hogy bűzlik itt valami! – mondta Guk.

- Én meg nem hallgattam rád. Sajnálom. – keseredtem l még jobban.

- Szeretlek húgi. Én csak óvni szeretnélek, de te mész a saját fejed után. – ült át mellém és átölelt.

- Szeretlek bátyó. – mosolyogtam.

- Én is szeretlek hugica. – mosolygott. Az est további részét beszélgetéssel töltöttük, majd este fáradtan, Jimin-nel az oldalamon az ágyba dőltem. Amikor befeküdtünk az ágyba magához szorított. Ekkor a telefonom megrezzent. A kezembe vettem és megnéztem, hogy ki írt. Hee volt az.

"Hee: Szia! Nem tudod, hogy hol van Jimin?

Én: Szia! Bocsi, biztos elfelejtett szólni, hogy itt alszik.

Hee: Holnap megölöm. *nevet*

Én: Ne öld meg az én életemet. *nevet*

Hee: Jó. De csak azért, mert a te életed. :)

Én: De mi megyünk aludni, ha nem haragszol. Holnap suliban találkozunk. :)

Hee: Rendben! Jó éjszakát! Holnap. :*

Én: Jó éjszakát! :* "

- Ki volt az? - kérdezte Jimin.

- A húgod érdeklődött felőled. - mosolyogtam.

- Elfelejtettem szólni! - csapott a homlokára.

- Én megtettem helyetted. - mosolyogtam és egy "Jó éjt" puszit nyomott az arcomra.

- Köszönöm. Szeretlek. Jó éjszakát! - mosolygott.

- Szeretlek! Jó éjszakát! - mosolyogtam, és körülbelül 5 perc alatt mind a ketten elaludtunk.

16. Fejezet „Vedd le…”

Hee Pov.:

Délután mikor hazajöttem iskolából lefeküdtem aludni. Mostanában nagyon fáradt voltam. De körülbelül 2 óra alvás után felébredtem. Bementem a fiúkhoz a nappaliba és meglepetten láttam, hogy Jimin nincs ott.

- Jimin hol az életben van? - kérdeztem.

- Elment. - vont vállat Suga.

- Mina-hoz? - kérdeztem.

- Nem hiszem. - nézett fel a tankönyve mögül Taehyung.

- Akkor? - kezdtem idegeskedni, majd lehuppantam Suga mellé a kanapéra.

- Mi azt nem tudjuk. – motyogott Suga.

- De te aztán tudsz aludni. – nevetett Tae.

- Miért? – kérdeztem értetlenül.

- Összetörtem egy poharat és nem keltél rá fel. – magyarázta.

- Ha valaki fáradt, akkor nagyon mélyen is tud aludni. – rántottam vállat. Ezután a bejárati ajtó becsapódott.

- Megérkeztem! – kiabált Jimin.

- Hol voltál? – kérdeztem, majd Jimin belépett a nappaliba.

- Sarah-nál voltam. – ült le a fotelbe.

- Megint mit szeretett volna? - kérdezte Tae.

- Átrendezni a lakást. - motyogta Jimin.

- Nincs véletlenül barátja? Már ne haragudj, de Mina-val is tölthetted volna a délutánodat. - háborodtam fel.

- Szakítottak, és mégis csak az unokatesónk. Szerintem bárki segített volna neki. - dőlt hátra Jimin.

- Hát szerintem Mina nagyon elkeseredett, hogy nemet mondtál neki. Soha nem csináltad még ezt. - vette le szemüvegét Suga.

- Uh, Mina! El is felejtettem. Megkérdezem tőle, hogy áll e még a mai program. - mosolygott egyet, majd elővette a telefonját és felhívta a barátnőjét.

- Végre valami értelmes gondolat tőled is. - morogtam.

- Babám, miért sírsz? Ki bántott? - kérdezte Jimin mire Taehyung kezéből a könyv, Suga kezéből pedig a szemüveg esett ki. Én pedig lesápadtam - Ezt, hogyan érted? Mina? Ott vagy még? Haló? Mina! - kiabált a telefonba.

- Jimin, mit mondott? - kérdeztük egyszerre a 2 fiúval.

- Miattam sír. De mit tettem? - gondolkozott, majd a cipőjét gyorsan felvette - Elmegyek. Majd visszajövök, ha megtudtam valamit. - mondta és elfutott.

- Mi van Mina-val? - kérdezte Suga.

- Nem tudom. - tettem a kezem a szám elé. - Mi van, ha látta Jimin-t Sarah-val?

- Félreértette volna a helyzetet? - kérdezte Tae.

- Lehet. Hát ilyet soha nem csinált még. Kai-al is ez volt, amikor megtudta, hogy megcsalta. - gondolkoztam hangosan.

- Mit kereshetett ott Sarah lakásánál? – kérdezte Suga.

- Na, az már jó kérdés. – dőltem hátra a kanapén, és elkezdtem gondolkozni.

„Mit kereshetett ott? Egyáltalán ez a baja? Vagy, hogy Jimin visszamondta a mai programot? Történt valami, amiről mi nem tudunk?”

 Semmi választ nem kaptam, nem találtam választ egy kérdésemre sem. A gondolkozásomat egy nagyon nagy ajtócsapódás zavarta meg.

- Az ajtó maradjon a helyén. – mondtam a lehető leghalkabban. Egyszerre pattantunk fel, mikor meghallottuk Jimin sírását. Kimentünk és megláttuk, hogy az ajtóban ül és a szemei vörösek a sírástól.

- J-Jimin… Mi történt? – akadt el Suga szava. Leguggoltam Jimin mellé, és letöröltem a könnyeit.

- Elküldött… - zokogott – Elküldött, és azt mondta, hogy gondoljak vissza a mai délutánomra.

- Sarah… - fogtam meg a fejem.

- Mi? – kérdezte Jimin elcsukló hanggal.

- Mit csináltatok ma Sarah-val? – kérdezte Tae.

- Átmentem segíteni, átrendeztük a lakást, majd lekísért az autómhoz ahol megöleltük egymást, és hazajöttem. – sorolta el a ma délutáni cselekményeit.

- Holnap elmagyarázod neki, hogy Sarah csak az unokatesód. – rántotta fel Suga Jimin-t a földről.

- Nem fog hinni nekem. – mondta sírva.

- De fog! – szólaltam meg a háttérből.

- Megpróbálom. – mondta és bement a szobájába.

- Istenem Jimin. Sarah mindig csak rosszat okozott… - fogta a fejét Taehyung.

- Hjaa… Én elfáradtam. Elmegyek aludni. – nevettem.

- Most keltél fel! – lepődött meg Suga.

- Igen, de elfáradtam. Vacsorát nem kérek köszönöm. – mosolyogtam, és bementem a szobámba. Vettem elő magamnak egy hálóinget és elmentem fürdeni. Fürdés után a gondolataimmal az ágyamba feküdtem. Már majdnem sírtam tőlük mikor sikerült elaludnom.

~Másnap~

- Hee! Indulunk! – hallottam meg Suga hangját.

- Megyek is! – kiabáltam ki a szobámból, majd magamhoz vettem a táskámat és kimentem a garázsba.

- Mehetünk őfelsége? – kérdezte Tae, mire csak megforgattam a szemem és beültem az autóba. Mindenki más is beült, majd Suga elindította az autót és elhajtottunk otthonról. Az út közben feszült volt a hangulat, de közülünk Jimin volt a legidegesebb, amit meg is értek. Reménykedek benne, hogy Mina meghallgatja. 5 perc alatt az iskolához értünk, beparkoltunk, majd kiszálltunk az autóból és a megszokott körbe beálltunk.

- Jimin, mai feladatod? – kérdezte Taehyung.

- Elmagyarázni mindent Mina-nak. – sóhajtott.

- Így igaz. – értettem vele egyet.

- Aztán nehogy mélyebbre ásd magad. Szerintem Guk így is ki akar készíteni. – nevetett rajta Suga.

- Igen gondolom. – sápadt el Jimin.

- Áh, nézd… Motorral jött és egyedül. – mosolyogtam, majd megfordítottam Jimin-t és megadtam neki a kezdő lökést. Jimin bátortalanul, de elindult Mina-hoz. Mina a kisírt szemeivel nézett rá fel. Beszéltek 1-2 mondatot, majd Jimin ujjongva jött vissza.

- Mit mondott? – kérdezte Tae.

- Menjek majd a fotózás után elé és mindent megbeszélünk. – mosolygott.

Mina Pov.:

- Srácok, én ma motorral megyek, és most indulok – mondtam.

- Vigyázz magadra. – kiabált utánam Guk, majd kimentem a garázsba. Ráültem a motorra és elhajtottam otthonról. Az út közben végig a tegnapi napra gondoltam. Az éjjel csak sírtam, egy szemhunyásnyit sem aludtam. Az iskola parkolójában leszálltam a motorról, majd megfordultam és Jimin-be ütköztem.

- Mina… Tudunk beszélni? – kérdezte, majd a fekete íriszeibe néztem. Lehetett látni rajta, hogy sírt.

- Ne haragudj, de nekem ehhez most lelki erőm nincs. - ráztam meg a fejem.

- Nagyon fontos lenne. - fogta meg a derekamat, amitől a szemeim tányér nagyságúak lettek.

- Tudod mikor van vége a fotózásnak. Addigra gyere oda és tudunk beszélni. - mondtam közönbös hangnemmel, amit nehéz volt tartanom.

- Rendben akkor ott találkozunk. - mosolygott, majd én kikerültem és elmentem mellette, ahogyan láttam ő visszament a családjához. Én bementem az iskolába, ott pedig az osztályterembe. Ledobtam a táskám a padom mellé és magam is leültem a székemre. Csak néztem magam elé és elfeledkeztem mindenről. Csak akkor kaptam észbe mikor a tanár jött be órára. De az agyam órán is ki volt kapcsolva. Nem figyeltem.

~6 óra múlva~

Az iskola parkolójában állok. Egész nap csendben voltam. Nem kezdeményeztem beszélgetést, és nem is válaszoltam senkinek, csak bólogattam. Ravi most írt, hogy egyenruhában is mehetek, csak mielőbb ott legyek. Nem is zavart, hogy ezt kérte, tehát elindultam a fotózásra. Motorral hamar odaértem és egy jobb nap reményében felfutottam Ravi irodájába.

- Megérkeztem. - lihegtem.

- Fantasztikus. Gyorsan öltözz át és kezdhetünk is. - mosolygott (nos, ez a mosoly valami nagyon furcsa volt).

- Rendben. - mosolyogtam, majd elmentem átöltözni. Egy olyan ruhát kellett felvennem, ami kicsit sokat mutatott. Melltartót nem tudtam hozzá felvenni, a fajtája miatt. Mostanában Ravi egyre rövidebb ruhákat ad rám. Amíg nem kell levetkőznöm addig nem szabad zavarnia. Egy sóhajtás kíséretében a fekete-piros ruhában elhagytam az öltözőt és bementem a fotózó szobába, ahol Ravi már várt.

- Rendben. Akkor most az egyik kezed legyen a szádnál. - mondta, úgy cselekedtem ahogy kérte. - Tökéletes és Sexy... - bújt a kamerája mögé. Elkezdett fényképezgetni. - Most az egyik kezeddel fogd meg a másik karod. - utasított. Úgy cselekedtem, ahogy kérte. Sok fényképet készített, majd magához hívott. - Mit gondolsz ezekről a képekről?

- Jók lettek. - mosolyogtam majd megfogta a vállam. Az érintésétől a hideg is kirázott.

- Menj és öltözz át. Van egy hasonló ruha, csak ezüstben. - mondta majd elmentem átöltözni. Az a ruha, amit fel kellett vennem, az ugyan olyan stílusú volt csak ezüstszínben. Gyorsan ezt a ruhát is felvettem, majd visszamentem a fotószobába.

- Készen vagyok. – mosolyogtam (bár ez a mosoly most nem volt őszinte).

- Rendben. Állj oda. – mutatott a szoba egy pontjára, majd odamentem. – A kezed a fejed közelébe helyezd el. – kis idő múlva – Akkor most csak nézd a plafont, és mélyedj el benne.

- Rendben. – sóhajtottam – Amúgy még mennyi ruha van? – kérdeztem és elmélyedtem a plafon bámulásában.

- Még ezen kívül 1, de megkérlek, hogy ahhoz se vegyél fel melltartót. – kezdett fotózni. Körülbelül 10 perc alatt kivégeztük ezt a ruhát is. – Akkor azt a kis fekete két részest vedd fel. Köszönöm. – mondta, majd egy elégedett vigyor ült ki az arcára. Én elmentem átöltözni, és végig Jimin járt a fejemben. Kíváncsi vagyok a magyarázatára, őszintén megvallva nagyon hiányzik. De, amint észrevettem, hogy mit kell felvennem, kiakadtam. Egy fekete has-póló és egy rövidke nadrág. Mindez melltartó nélkül. Nem igazán repestem az örömtől, de meg kellett csinálnom. Az öltözőből takarva magamat mentem vissza Ravi-hoz.

- Ravi, akadt egy kis probléma a ruhával. – tettem karba a kezem.

- A ruhával nincs baj. Ez ilyen. – mondta – Ülj rá a székre.

- Jó. – szégyelltem el magam, majd ráültem a székre.

- A szék háttámlája legyen a két lábad között. – utasított, amit kutya kötelességem volt teljesíteni. Készített pár fényképet, majd egy másik utasítást adott. Mely szerint fél lábbal rá kell térdelnem a székre a másik lábammal pedig meg kell magam támasztanom.

- Így megfelel? – kérdeztem kissé már idegesen. Az idő nem akart telni, már azt kívántam, hogy bárcsak vége lenne ennek az egésznek mára. Ravi csak a hüvelykujját mutatta fel, majd fényképezni kezdett. Ebből a pozícióból a szokottnál több képet csinált.

- Jó. Akkor most ülj rá a székre – nézett fel a kamera mögül -, és vedd le a pólót.

- Mi? Nem! – ellenkeztem. Ez már több volt a soknál – Eszembe sem jut ezt megtenni.

- Pedig muszáj lesz. – morgott.

- Hadd emlékeztesselek ara amit mondtál, „Nem készítünk akt felvételeket”. Ezt aláírtam szerződés formájában is. – magyaráztam el neki a megegyezésünket.

- Kislány. Te a szerződésben annyit olvastál, hogy nadrág a minimum. A felsőről szó sem esett benne. Láttad múltkor JongJin-t? Ugyan úgy foglak lefényképezni egy magazinnak. – ült ki az arcára a kaján mosoly.

- Nem veszem le! Elég legyen! Felvettem neked az előző két darab ruhát és ezt is. Egyik sem volt az ínyemre, de megtettem! Ezt már nem fogom! – akadtam ki.

- Azt mondtam, hogy megteszed! – lépett közvetlen elém.

- Nem veszem le a felsőmet. – jelentettem ki.

- Azt mondtam leveszed! – ordibált. Szerintem az egész épület tőle zengett.

- NEM. – kiabáltam. Ekkor belemarkolt a hajamba és elkezdett húzni a szoba falához. – Azt ajánlom, hogy engedj el! – figyelmeztettem.

- Na, idefigyelj, kis rib@nc. Azt teszed, amit én mondok. – lökött a falnak. Am

int elengedett egy nagyon nagy pofont kapott tőlem. – Mocskos kurv@! – ordított, majd megfogta a széket, és mellém dobta. A szék darabokra tört.

- Mi folyik itt?! – hallottam meg egy roppant ismerős hangot. – Mi a franc van itt?!

- Te nem jöhetsz ide be! – fordult meg Ravi az ajtóban álló Jimin felé. A szám elé tettem a kezem, majd elfojtottam a sírást.

- Nem ezt kérdeztem! Ki a rib@nc, és ki a kurv@? – kérdezte Jimin majd közelített felénk.

- Az ott. – nézett végig rajtam.

- Tudd, hogy hogyan beszélsz a barátnőmről. – ütötte meg Jimin Ravi-t aki a földre esett. Félve Jimin mellé rohantam, és pár pillanat alatt az ölelő, biztonságot nyújtó karjaiban találtam magamat.

- Jimin… - folytak ki a könnyeim.

- Ne folytasd. Itt a kabátom. Terítsd magadra és menj ki az autóba. Mindjárt megyek. – mosolygott bíztatóan a szemembe. Magamra terítettem a kabátját, majd kimentem az autóba. Mivel egyedül voltam ezért kieresztettem a könnyeimet.

„Guk megjósolta, hogy ez lesz. Hallgatnom kellett volna rá. Rá kellett volna jönnöm, hogy ő csak jót szeretett volna, de én magasról tettem arra, amit mondott. Sajnálok mindent, hogy ilyen naiv liba vagyok, azt is sajnálom, hogy egyáltalán megszülettem!”

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor Jimin megérkezett.

- Ne sírj. – ölelt át.

- Nem sírok, csak… Csak… - gondolkodtam.

- Csak a szemeden keresztül izzadsz. – mondta, majd elkezdtem mosolyogni.

- Sajnálok mindent. – hajtottam le a fejem.

- Nem kell. Nem tudhattad. Inkább nekem kellene elmondanom, hogy mi történt tegnap. – mondta, majd erre a szemébe néztem. – Az a lány, akivel láttál… - tartott egy kis hatás szünetet - Ő az unokatesóm. – mosolygott.

- Az unokatesód? – néztem rá kiskutya szemekkel – Sajnálom. Felejtsük el ezt az egészet. – öleltem meg.

- Felejtsük el. De menjünk, mert kezd sötétedni. – mosolygott, majd elindultunk hazafelé. Az út kicsit némán telt, ameddig meg nem láttam Jungkook-ot a haverjaival.

- Picit lassíts le, kérlek. – mondtam és lelassított. Amikor megláttam, hogy Kook mit csinál, nem hittem a szememnek.

- Az ott cigi a kezében? – kérdezte meg tőlem. Ekkor már nem gondoltam, hogy vak vagyok, mert ugyan ezt láttam én is.

- Állj meg, kérlek. – kértem meg szépen és Kook-tól és a társaságától nem messze megállt. Kiszálltam az autóból és odamentem hozzájuk. Már messziről lehetett érezni a büdös cigi füst illatát, ám ez a füst nem volt szokásos.

15. Fejezet Ki az a lány?

Mina Pov.:

Egy szép napos keddi reggel. A madarak csicseregnek, és a nap sugarainak simogatására ébredtem. A tavasz mellé itt a tavaszias idő is. Szép napnak nézek elébe, főleg hogy ma csak 4 órám van és utána ma nincs fényképezés. A mai napom szabad. A mai napomat úgy terveztem, hogy ha Jimin ráér akkor megnézünk itthon egy filmet, ha nem akkor még nincs ötletem. Jimin eddig minden közös programban benne volt, ebben miért ne lenne benne? Gondolkodtam kicsit, majd Guk mély hangja rántott vissza a valóságba.

- Indulni kell. - mondta.

- Igen "apa". - forgattam meg a szemeimet.

- Apa? - nézett körül amin elkezdtem nevetni.

- Jaj, te... Oppa... - nevettem, majd felálltam és kisétáltam nevetve az autóhoz.

- Hát, te meg min nevetsz? - kérdezte Kook.

- Sütike... Te mit gondolsz Guk-ról? - kuncogtam.

- Hát, ő egy szigorú apuka. - mosolyodott el.

- Sehun? - néztem rá.

- Ugyan ez. - mosolyogta, majd mi hárman elkezdtünk nevetni.

- Nem vagyok az apukátok. A bátyátok vagyok. - morogta a mély hangján.

- Mint egy barnamaci. - nevettem - Rám ne is figyeljetek, én elvagyok.

- Akkor szállj be. - mosolygott Sehun.

- Most jut eszembe, hogy én motorral megyek. - kuncogtam, mire Guk az autó ajtajába kezdte verni a fejét.

- Istenem! Mit ártottam én neked? - nézett fel az égre.

- Majd találkozunk suliban. - mosolyogtam, és bementem a garázsba a motoromért. Ráültem és elhajtottam a fiúk után. Út közben megláttam az autójukat és gyorsabbra vettem a tempót. Az autó mellé hajtottam és bekopogtam. A fiúk felém néztek, majd el is hajtottam. Sokkal előbb odaértem az iskolába, mint ők. Amikor leszálltam a motorról, valaki mögöttem állt. Hát az a valaki ki lett volna.

- Basszus! Kai! Megijesztettél! - ijedtem meg.

- Mindegy. Megkérhetnélek, hogy vigyázz a húgomra az órák alatt? Eléggé felvágták a nyelvét. - magyarázkodott.

- A húgodnak akkor vissza kellene fognia magát és nem lenne semmi baj. Én rám nem hallgatna, mert nem ismer. Kiröhög, és annál inkább folytatja. - mondtam, majd a motorról levettem a szemem és az övébe néztem.

- Hallgatna rád. - mosolygott.

- Jó. Figyelek rá. De csak órán. A szünetekben nem szeretnék felügyelőt. – mondtam.

- Elhiszem. Csak, veled kerül egy osztályba, így gondoltam figyelhetnél rá. – vont vállat.

- Jó. Figyelek. Csak hagyjál már békén. – forgattam mg a szemem.

- Miért viselkedsz, így az exeddel? – kérdezte.

- Ott volt a kérdésedben a válasz. tudod, akit megcsal a „párja” az nem szívesen látja őt viszont. – mondtam.

- De te még kötődsz hozzám. – húzta kaján mosolyra a száját.

- Na, most menj innen. – morogtam – Látni sem akarlak.

- Figyelj babám. Megoldható kettőnk közt, hogy minden a régi legyen. – vigyorgott.

- Valóban? – néztem rá érdeklődést mutató szemekkel.

- Igen. – mosolygott.

- Hát akkor… - tartottam egy kis szünetet, majd a lábamat, és ágyékon rúgtam – Fordulj fel. – a rúgás után kicsit a fájó ponthoz kapott és leguggolt. Én nem igazán törődtem vele, inkább kikerültem és odamentem Jimin-ékhez.

- Jó reggelt. – köszöntek.

- Nektek is. – mosolyogtam.

- Mit akart Kai megint? – kérdezte Jimin, majd a „haldokló” Jongin felé nézett – Mit csináltál vele? – kezdett el nevetni.

- Ágyékon rúgtam. – nevettem.

- Ügyes vagy. – ölelt magához Jimin.

- De tényleg, mit akart? – érdeklődött Suga.

- Ömm… Vigyáznom kellene a húgára az órákon. Eléggé felvágták a nyelvét. – mondtam közömbösen.

- Várj… Az a húga, akivel tegnap volt? – kérdezte Taehyung.

- Igen, ő Yoona. – magyaráztam.

- Hanyagoljuk a témát szerintem. – mosolygott Hee.

- Jimin, ma délután? - fordultam felé.

- Dolgom van. Ne haragudj. - vakarta meg a tarkóját.

- Oh, értem. - keseredtem el.

- Milyen dolog? - kérdezte Taehyung.

- Az mindegy. Délután elfoglalt vagyok. Ennyi. - válaszolt feszülten.

- Jó... De miért szeded le a fejünk? - kérdezte Suga.

- Mert senkinek semmi köze hozzá. - mondta és elment a társaságból.

- Utána megyek. - mondtam, és Jimin után eredtem. - Jimin. Jimin! - kiabáltam utána, de semmi reakció - Állj már meg! - szóltam rá mire megállt és felém fordult.

- Mi van?! - kérdezte.

- Miért vagy ilyen ma? Miért nem veszed elő a zsebedből a kezed? Miért? - kérdeztem, majd a lehető legközelebb álltam hozzá. Megfogtam az egyenruhája öltönyét és magam felé húztam.

- Ne csináld. - mondta alig hallhatóan.

- Miért ne? - kérdeztem majd felnéztem a mellkasáról a szemeibe. Fekete íriszei titokzatosak voltak, soha nem láttam még ilyennek. Barna haja tincsekben előre lógott. A nyakkendőjét megfogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Csatába kezdtünk. Egy idő után levegőhiány miatt elváltunk egymástól.

- Szeretlek. De be kell valljak valamit... - nyelt nagyot.

- Mit? - ijedtem meg.

- Tegnap a fotózás után meglátogattam JongJin-t. - sóhajtott.

- Mutasd a kezeid. - rántottam ki a végtagjait a zsebéből. A két kézfeje tele volt véraláfutással - Úr isten. Jimin. - könnyezett be a szemem.

- Meg kellett tennem. Nem tudtam annyiban hagyni. - harapta be az ajkait idegesen.

- Megértelek. - öleltem át, hogy megnyugodjon. Tulajdon képpen ezért nem szerettem volna elmondani neki, mert tudtam, hogy képes neki menni. Nem sikerült megvédenem ettől.

- Szeretlek. Csak ezért tettem ezt. - ölelt át.

- Én is. - suttogtam - De ezeket majd én elintézem.

- Jó, rendben. - sóhajtott.

- Délután? - kérdeztem.

- Bocsi, de tényleg más dolgom van. - igazította meg az egyenruháját.

- Jó, akkor majd bepótoljuk. - mosolyogtam.

- Mindenképp. - mosolygott majd egy puszit nyomott a számra.

- Szeretlek. - suttogtam, majd meghallottuk, hogy becsengettek.

- Én sokkalta jobban. De menjünk be. - húzta mosolyra a száját. Megfogyta a kezem, és bementünk az iskolába. A termünkig némán sétáltunk, de ott átölelt és tovább ment. Én bementem a termembe, majd körülnéztem, és észrevettem, hogy Kai testvére a padom mellett állt és nézett rám. Melléléptem és letettem a padra a táskámat.

- Tudom ki vagy... - mondta kifejezéstelen arccal, rám meredve.

- Nem értelek. - lepődtem meg.

- Te vagy az a, lány akiről Kai annyit beszélt. De szakítottatok. - magyarázta.

- Hagyjuk, kérlek. Nem szeretnék erről beszélni. - fogtam a fejem. Akármennyire nem érdekel már Kai, a szakításunk mindig is érzékenyen érintett. Bánt, hogy naiv voltam, hogy hagytam, azt, hogy becsapjon és megcsaljon.

- Jó. Akkor kerüljük ezt a témát. - mosolygott. Ezek után Hee is bejött a terembe és lepakolta a cuccát, Yoona leült a saját helyére, ahogyan Hee és én is. Az óra is kezdetét vette.

~ 4 óra múlva ~

A napnak végre vége. Minden egyes órán Yoona-ra figyeltem. Mit ne mondjak, nagyon felvágták a nyelvét. Minden tanárnak felesel, kineveti, stb. Éppen a motoromhoz szeretnék kimenni, mikor a folyosón Kai utánam kiabált.

- Mina! Várj. - kiabált.

- Mi van már megint? - fordultam hátra.

- Yoona? - kérdezte.

- Nagy a szája. Más probléma nincs vele. Kedves lány, csak szemtelen. Még valami? - kérdeztem.

- Te, én, délután? - kérdezte.

- Reggel is fájt az, amit kaptál. Most is szeretnél? - néztem rá kissé dühösen.

- Akkor ez egy nem? - nézett rám értetlenül.

- Szia Kai! - mondtam, majd megfordultam és kimentem az iskolából a motoromhoz. Kinn felvettem a sisakom és felültem rá. Amint elindítottam, el is hajtottam onnan. Hazaérve az első dolgom az volt, hogy a szobámban ledobtam a sisakot, a táskámat és a nyakkendőmet az ágyra, majd vettem elő ruhát magamnak és átöltöztem. Mindezek után elkezdtem gondolkozni a délutáni programomon.

"Mi lenne, ha vennék kínai ételt a közeli kínai étteremben és azt elfogyasztanám itthon egy film kíséretében. Mondjuk a film lehetne egy vígjáték. Hmm... Nem is rossz ötlet. Fiúk hazaérnek és elmegyek autóval. Aztán nekik is hozok valamit, nehogy éhen haljanak és az én lelkemen száradjon."

Ezek és sok hasonló ötlet futott át a fejemen. Olyan hamar elrepült az idő, hogy észre sem vettem, hogy a bátyáim hazaértek. Lementem hozzájuk a nappaliba és eléjük álltam.

- Kinek mit hozzak a kinai étteremből? - kérdeztem.

- Nekem egy szecsuáni csirkét kérlek. - mosolygott Guk.

- Nekem egy sajtos csirkét, légyszíves. - mondta Kook.

- Sehun neked mit hozzak? - mosolyogtam rá.

- Egy csípős pulykát. Köszönöm. - mosolygott. Én ugyan azt eszek, mint amit Guk.

- Akkor én el is mentem. Majd jövök. - mosolyogtam és kimentem az autóhoz, majd beültem és elhajtottam. A közeli kínai étterem az a házunktól mindössze 15 perc autózásra volt. Az oda vezető úton az összes piros lámpa megfogott. - Ez nem az én napom... - morogtam magamba. A lámpa zöldre váltott én pedig elindultam. A kínai étterembe bementem, és a pultnál leadtam a rendelésemet.

- 15 perc alatt készülnek el. Addig kérem foglaljon helyet. - mosolygott rám a pultos, aki meglepő módon kínai volt. Leültem az ablak mellett lévő kis boxba, és az ablakon kezdtem el kifelé bámészkodni. 13 percen keresztűl csak néztem, aztán kiszurtam valakit. Az a valaki Jimin volt, aki egy lánnyal sétálgatott. Nem értettem a helyzetet, de nem is volt időm gondolkozni rajta mert a rendelésem készen lett. Odamentem a pulthoz, kifizettem az ételt, magamhoz vettem a kis dobozkákat, majd elhagytam az éttermet. Amikor kiléptem az étteremből azt láttam, hogy Jimin azt a lányt ölelgeti.

A szememből kifolyt egy könnycsepp, de mielőtt a karjaim elgyöngültek volna, az ételeket betettem az autóba. Gyorsan beültem az autóba, és a könnyeim kifolytak. Sírva beindítottam az autót és elhajtottam. Út közben meg azon gondolkoztam, hogy "Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Ennyire naív? Miért hazudik nekem mindenki?" Ezek és ehhez hasonló kérdések sorozata fogalmazódott meg bennem. Amint hazaértem a nappaliba letettem az ételeket.

- Az enyémet is megehetitek. - motyogtam majd kimentem a helyiségből és felfutottam a szobámba. Lehúztam a redőnyömet és befeküdtem az ágyamba, majd magamhoz öleltem a takarómat. Ellgondolkoztam, hogy mi is történt, majd ismét elkezdtem zokogni. A zokogásomat a testvéreim zavarták meg.

- Mina, miért sírsz? - kérdezte Sehun.

- Láttam Jimin-t... - töröltem le a könnyeim.

- Igen? - nézett rám Kook.

- Egy másik lányt ölelgetett. - jöttek ki az újabb könnycseppek.

- Kinyírom. - morgott Guk. Majd a telefonom is elkezdett csörögni. Megnéztem, hogy ki hív. Ki lenne az? Persze, hogy Jimin. Felvettem a telefont sírva.

"Én: Igen? - szipogtam.

Jimin: Babám, miért sírsz? Ki bántott?

Én: Miattad. Hagyjál békén! - sírtam el magam.

Jimin: Ezt, hogyan ért..." kezdte el mondani, csak lecsaptam a telefont.

- Mit akart? - simogatta meg a lábam Sehun.

- Nem mondott semmit, csak annyit kérdezett, hogy miért sírok. - rántottam meg a vállam.

- Itt hagylak titeket. Én nem igazán értek ezekhez. Sajnálom, ami történt. - vakarta meg tarkóját Guk, majd kiment a szobából.

- De mit láttál? - kérdezte Kook.

- Egy másik lányt ölelgetett. - szipogtam.

- Skacok! - kiabált Guk lentről - Gyertek!

- Megyünk. - kiabált Kook mire kikászálódtam az ágyból és lementünk a lépcsőn. A lépcső alsóbb fokairól állva megláttam az ajtóban álló Jimin-t. Az ajtóhoz mentem és az ajtó szélét megfogtam.

- Menj el kérlek. - kezdtem behajtani az ajtót.

- Magyarázd meg, hogy mit tettem! - szólt nekem.

- Gondolj vissza a mai délutánodra. - mondtam, majd becsuktam az ajtót. Ezek után a könnyeimmel küszködve szaladtam fel a szobámba.