28. Fejezet A buli

Mina Pov.:

A születésnapi zsúr után pakoltunk össze. Már fájt a szám a sok mosolygástól, főleg a Jimin-nel való veszekedés után. Miután kitakarítottuk a kávézót és elmosogattuk az összekoszolt tányérokat, szinte mindannyian egyszerre sóhajtottunk fel, hogy végre végeztünk.

- Hova megyünk? – kérdezte MiCha.

- Seoul Night Club? – kérdezte ChanYeol.

- Induljunk. – kuncogta Gina. Mindenki mosolygott és kiment az autójához. Eléggé kellemetlenül éreztem magam, mert én Yeol-lal jöttem és nem volt nálam semmilyen jármű.

 - Mina velem jössz. – mosolygott rám Yeol, majd az autójához léptem és beszálltam vele együtt. – Várod már a kikapcsolódást? – mosolygott miközben bekötöttük magunkat.

- Tulajdonképpen izgulok. – kuncogtam.

- Ne tedd… Laza lesz a hangulat, és pihend ki a munkát meg a veszekedéseidet. – mosolyogva megsimogatta a felkaromat, amit halvány mosollyal és erős pírral fogadtam, amin csak kuncogott.

- Jó… Nem idegeskedek. – mosolyogtam, mire elindultunk a szórakozóhely felé. Ott Yeol beparkolt és kiszálltunk az autóból mosolyogva.

- Szerinted benn vannak már? – kérdezte rám nézve.

- Ott állnak a bejáratnál. – kuncogtam.

- Oh, nem láttam. – kuncogott majd a többiekhez léptünk.

- Rátok várunk már egy ideje. – mosolygott MiCha.

- Maximum 2 perce. – kuncogtuk egyszerre Yeol-lal.

- Akkor is örökkévalóságnak tűnt. – kuncogta Gina.

- Akkor talán menjünk be. – ajánlottam fel az ötletet, mire nevetve mentünk be a szórakozóhelyre.

Guk Pov.:

Mióta Sehun és Yoona bement a szobába az óta ki sem jöttek, pedig már 21 óra van. Jimin a Mina-val való veszekedés után duzzogva elment. Ez valahogy nem igazán zavart, sőt, talán még örültem is neki.

A TV nézés közben valaki kopogott a bejárati ajtón, ezért felálltam a kanapéról és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam azt, s meglepődtem.

- Te meg mit keresel itt? - néztem a hívatlan vendégre.

- A húgom, itt van? - kérdezte Jongin.

- Talán igen, talán nem. - vigyorogva dőltem az ajtókeretnek.

- Ne játssz az idegeimmel! Itt van vagy nincs? - ingerülten kérdezte.

- Fizetsz, elárulom. - mosolyogtam majd odébb lökött és bejött a házba. - Akkor én hol is kezdjem? Magánlaksértés, ha elesek vagy valami, akkor könnyű testi sértés... - motyogtam majd azt vettem észre, hogy Sehun szobája ajtaját tépi fel - Hülye vagy, ember? - elrántottam onnan.

- Engedj el! - kiabált velem.

- Öcsi... Tudd, hogy kinek a házában vagy. Ne érezd magad otthon! - morogtam majd kirántotta magát a kezemből és berontott a fiatalokhoz.

- Még mindig hívatlan vendég vagy. Húzzál ki a házamból! - bementem utána. Láttam, hogy Yoon és Sehun alszanak ezért próbáltam halkabban elintézni a dolgokat.

- Hugi! Kelj fel, és huss, haza! - kirántotta az ágyból.

- Na, amíg te ebben a házban vagy nem parancsolsz! Otthon, talán de itt nem! Ki lehet menni! Kívül tágasabb... - dühösen mondtam majd megfogtam a felkarját és kirántgattam a szobából.

- Megtiltom, hogy Sehun-nal találkozz! - kiabált Jongin.

- Milyen furcsa, hogy a kapcsolatuk 7. hónapjában kezd el érdekelni, hogy kivel van a húgod. - kipenderítettem a lakásból - Yoona, addig van itt, amíg jól érzi magát. Akár ide is költözhet, rád pedig nem vagyunk kíváncsiak. - morogtam és becsaptam az ajtót, majd visszamentem a fiatalokhoz. - Minden rendben? - Yoon-ra néztem.

- Persze. - halványan mosolygott.

- Addig maradsz, ameddig akarsz. Addig alszol, itt ameddig akarsz. Ehhez a hibbanthoz nem küldelek vissza. - mosolyogtam.

- Én is így gondoltam. - mosolygott Sehun.

- Igazán köszönöm, de nem fogadhatom el. - mosolygott.

- Dehogynem. Sehun mellett is van hely, vagy ha taszítod, akkor van vendégszobánk is. - kuncogtam.

- Mellettem alszik. - húzta vissza az ágyba Sehun, Yoon-t.

- Jól van... akkor én nem is zavarlak titeket. - mosolyogtam majd kimentem a szobából, és magam után az ajtót becsuktam. Visszamentem és tovább néztem valami teljesen értelmetlen Show műsort és vártam, hogy a húgom hazaérjen.

Mina Pov.:

A hangulat nagyon laza volt, igaz volt bennünk már pár kör Tequila, és folyamatosan jött az utánpótlás. Soha nem voltam még ennyire felszabadult és ennyire jókedvű, nagyon élveztem, hogy senki nem szabja meg, hogy én kevesebbet ihatok, mint más. 3 munkatársunk már kidőlt, de én még bírtam, legalábbis azt hittem, hogy bírom. ChanYeol-lal szinte versenyeztünk, hogy ki bírja tovább. Minden egyes pohár után nevettünk egymáson, egyáltalán nem zavart, hogy alig fél éve ismerem. Olyan volt, mintha már minimum 1 évtizede ismernénk egymást és tudnánk, hogy mennyire őrült a másik. Az alkohol kihozta belőlünk azt, amit józanon igyekszünk eltakarni, de valójában most levettük azt a maszkot, ami mögé nap, mint nap rejtőzünk. Ilyenkor van az, hogy senki véleménye, de még a sajátunk sem érdekel. Elértük azt a határt, amikor felszabadulunk és elfelejtjük a mindennapok problémáit.

- Yeol, feladom... - kuncogtam - Te nyertél.

- Pedig ez még csak a… - elkezdte számolni az előttünk lévő poharakat - ...  a 10.

- Meg még előtte ittunk a többiekkel is. - kuncogtam.

- Az nem számít. - kuncogott.

- Nem baj... Én most úgy érzem a mai este elég volt. - kuncogtam, majd felálltam, mire az ölébe rántott. Meglepődtem, még részegen is.

- Hazavigyelek? - kérdezte csábító hangon.

- Megkérhetlek? - mosolyogtam a szemeibe, de válasz helyett egy csókot kaptam, amit teljesen megfontolatlanul viszonoztam. A munkatársak reakciója egyforma folt, kiabáltak és fütyültek.

- Menjünk. - felálltunk majd a többieknek integettünk és kimentünk a club-ból. Egymás kezét fogva jutottunk el az autóig, ahol egy gyors csókot váltottunk, majd mind a ketten beültünk a járműbe. Yeol és én is atom részegek voltunk, de ő még így is biztonságosan hazavezetett.

- Köszönöm, hogy hazahoztál. - mosolyogtam, majd kiszálltam az autóból. Körbe néztem és egy tök idegen helyen voltunk. - Most pontosan hol is vagyunk? - felé fordultam.

- Nálam. - mosolygott, majd egy hirtelen csók keretében a kerítésnek nyomot, a kilincs a hátamba állt, ami miatt felnyögtem, de viszonoztam tettét. A hátam mögé nyúlt és lenyomta azt, majd betolt egészen a házig ahol elengedett. - Egy pillanat csak ebbe a házba a bejutás életveszélyes a lakótársak miatt. - kuncogott, majd benézett az ajtón. - Reménykedjünk, hogy alszanak. - kuncogva ment be, majd én utána. Benn levettük a cipőinket, majd ő titkosügynökösdit kezdett el játszani.

- Esküszöm, mint egy rossz gyerek. - kuncogtam, mire elém lépett.

- A rossz gyerekeket meg kell jutalmazni ahhoz, hogy jóvá váljanak. - kuncogva vette birtokába az ajkaimat, majd a szobájába tolt. Ami abban a szobában történt, azt mindent az alkoholra fogok. De nem hiába mondják azt, hogy „A részeg ember, megteszi azt, amit a józan nem mer!“ Csupán ennyi kellett ahhoz, hogy a tudatalattink a felszínre törjön és megtetesse velünk azt, amire a lelkünk mélyén vágyunk? Hogy lefeküdjünk? De miért van az az érzésem, hogy ennek meg kellett történnie?

~ Másnap reggel ~

Az előző nap estéjén fogalmam sincs, hogy mi történt. A fejem sajog, a szemeimet ki sem tudom nyitni. Két kar karol át hátulról. Azt gondolom, hogy a szobámban vagyok, és Jimin fekszik mögöttem. De az ajtó elöl ismeretlen hangokat hallok.

- Ki ébreszti fel Yeol-t? Már 10 óra. - mondta egy női hang. „10 óra van már? Ácsi... Yeol-t?“ Kipattantak a szemeim és a mellettem fekvő emberre néztem. Felültem az ágyon, mire ő is felébredt.

- Jó reggelt királylány! - mosolyogva nyújtózkodott, majd mellém ült.

- Jó reggelt. - ijedten néztem rá, miközben a takaróval takartam magam, hiszen csak fehérnemű volt rajtam. - Mi történt az éjjel? - félve kérdeztem.

- Lefeküdtünk. - mosolyogta, majd egy puszit lehelt az ajkaimra. Abban a pillanatban magamhoz vettem a ruhámat és felöltöztem. „Miért esett jól még ez a puszi is?”

- Haza kell mennem… - motyogtam, és a tenyerembe temettem az arcomat.

- Haza vigyelek? - a hátamat simogatta.

- Nem kell… Hívok egy taxit. - motyogtam és a táskámért nyúltam, amiben a telefonom volt. Kivettem belőle, majd a képernyőjére nézve láttam, hogy 40 nem fogadott hívásom van. Még Jungkook is hívott, pedig vele nem beszélek egy ideje. - Te jó ég... - motyogtam majd hívtam egy taxit.

- Ki kísérlek. - mosolygott, majd kimentünk a szobából. Lehajtott fejjel sétáltam a cipőmig, mire Yeol minden egyes lakótársa kijött a nappaliból.

- Wow... - mondta egy ismerős női hang.

- Yeol becsajozott. - kacagott egy fiú, neki is ismerős volt a hangja, de inkább nem néztem fel, csak felvettem a cipőmet.

- Nektek nincs más dolgotok, mint hogy az én magánügyeimet nézzétek? - mordult fel Yeol. Felegyenesedtem, majd Yeol-ra néztem.

- Majd a kávézóban találkozunk. - halkan mondtam Yeol-nak - Sziasztok. - elköszöntem mindenkitől, majd kinyitottam az ajtót, mire Yeol visszarántott és megcsókolt. Túl sok gondolat kavargott a fejemben, ahhoz hogy viszonozni tudjam, mikor elengedett, kimentem a házból, majd a kapun is kiléptem. Ott sírógörcsöt kaptam, s meg is érkezett a taxim. Beszálltam majd elmondtam, hogy hova vigyen és hazavitt. Miután kifizettem, zokogva mentem be a házba, ahol már mind a 3 bátyám aggódva várt. Lerúgtam magamról a cipőt, majd megköszörültem a torkom. Mind a hárman kijöttek a nappaliból és végignéztek rajtam, de volt még egy kíváncsi szempár pontosan Sehun mellett.

- Hol voltál? - aggódva kérdezte Guk, de nem válaszoltam.

- Miért nem vetted fel a telefonod? - kérdezte Kook is aggódva, ezen annyira meglepődtem, hogy feléjük fordultam.

- Egyik haveromnál. - Guk-ra néztem és megválaszoltam a kérdését - Mert nem hallottam, hogy csörög. - Kook-ra néztem, miközben az ő kérdését válaszoltam meg, de a válaszom mind két testvéremnek kifejezéstelen hanggal történt. Ezek után felmentem a lépcsőn zokogva egészen be a szobámig. Mivel a szobám zárva volt ezért a fürdőbe mentem, ahol a szobám kulcsát tárolom egy fogason, de nem volt ott.

- Mina, gyere kicsit! - kiabált Sehun mire idegesen lementem.

- Hol van a szobám kulcsa? - kérdeztem a nappali ajtajából.

- Jimin elvitte. Azt mondta, hogy beszélni akar veled és így 100%, hogy odamész. - motyogta Kook.

- Persze majd ha az éjszaka közepén értem volna haza, akkor majd átmentem volna és elkértem volna. Mindenkinek annyi esze van, mint egy csigának?! Könyörgöm, legalább egy kis logikát tegyünk a szituációba! - morogtam hangosan miközben felvettem a cipőmet. - Elmentem. Nem sokára jövök. - morogtam és kimentem a garázsba a motoromhoz. Sisak és minden nélkül felültem rá, beindítottam, majd el is hajtottam. Jimin-ék házához érve ingerülten kopogtam be. Suga nyitott ajtót.

- Jó reggelt. - mosolygott - Gyere be.

- Jobbat… - motyogtam, bementem, majd egyenesen felrohantam Hee szobájába. - Csipkerózsika! Vegyen cipőt és 5 percen belül készüljön el indulásra készen. Nincs kifogás. - morogtam miközben világosságot csináltam a szobájában majd egy hang nélkül Jimin szobájába mentem.

- Jó reggelt, Minnus… - mosolygott rám.

- Ne hívj így… Legalább 1 milliószor megkértelek. - morogtam - Mit szeretnél kérdezni? Esetleg mondani?

- Hol voltál eddig? - kérdezte.

- Az egyik haveromnál. - motyogtam.

- Véletlenül nem ChanYeol-nál. - kérdezte a kulcsomat a kezében fogva.

- Na, jó… Erre nem vagyok kíváncsi. Add ide a kulcsom és had menjek haza. - motyogtam.

- Csak nem igazam van? - kérdezte vigyorogva.

- Jimin! Add ide a kulcsomat! - kicsit fegyelmezőbb volt a hangom.

- Válaszolj a kérdésemre! - kiabált.

- Jó… Tudod mit? Tartsd meg azt a kicseszett kulcsot! - morogtam.

- Hallgatlak! - kiabált.

- Időt kérek! - én is elkiabáltam magam. Ez a mondat kikívánkozott nem gondoltam át, hogy ennek súlya van.

- Hogy mi? - kérdezte, majd odaadta a kulcsomat és kimentem a szobájából. Hee már az ajtóban állt 1 sisakkal a kezében.

- Hee-t elrablom! - szóltam a testvéreinek, akik döbbenten nézek, majd elmentünk onnan.