Mina Pov.:
Fél éve dolgozok a kávézóban, nagyon megszerettem ezt a
helyet. A családi hangulat, és a sok vendég a szívemhez nőtt. Az első 2
fizetésemből mindenemet pótoltam és azóta kulccsal zárom az ajtómat, hogy senki
ne menjen be. ChanYeol-lal legjobb barátok lettünk, ám Jimin-nel eltávolodtunk
egymástól mióta dolgozok.
(Mina & ChanYeol)
Hee még mindig bánkódik Jungkook miatt, egyáltalán
nem tudom kirántgatni a szóbájából. Csak akkor lép ki a kis „odújából”, ha
iskolába megy. A hétvégémet általában, vele és Baekhyun-nal töltöm, ami abból
áll, hogy megpróbáljuk kirántani a természetbe, sajnos sikertelenül. Már én is
kezdem azt hinni, hogy ő ott fog megöregedni, a remény még él, de már félig
halott. Jungkook-kal egyáltalán nem beszélek. Sehun és Guk pedig csak aggódik
értem, hogy keveset alszok. Reggeltől estig dolgozok, és van olyan is, hogy
éjjel sem alszok, mert éjjel megcsinálom az otthoni dolgokat, esetleg átmegyek
Hee-hez és próbálom felépíteni az önbizalmát.
- Hee… - simogatom a hátát fáradtan, az ágya szélén ülve.
Hajnali 3 óra van, 5 órája ülök és beszélgetek vele. – Menjünk el sétálni most,
utána majd tudsz aludni.
- Aludj te… - Bárcsak
megtehetném - Én nem akarok. – morgott, mire csak sóhajtottam.
- Nekem mennem kell dolgozni 3 és fél óra múlva. –
motyogtam.
- Még nem aludtál? – aggódó tekintettel nézett rám.
- Téged próbállak alvásra bírni. – sóhajtok – Sikertelenül.
- Aludjunk együtt. És akkor alszunk mind a ketten. Benne
vagy? – kérdezte mosolyogva.
- Benne. – mosolyogtam majd lefeküdtem mellé.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy. – mosolygott, majd lehunyta
a szemeit.
- Ezt ne köszönd. – suttogtam, majd én is becsuktam a
szemeim, és azonnal elaludtam.
Reggel a telefonom csörgése ébresztett fel 6 óra 30-kor,
amikor tudatosult bennem, hogy nagyon sietnem kell. Kipattantam az ágyból
gyorsan magamhoz vettem a tiszta ruhámat és a fürdőbe futottam, ahol csak
átöltöztem.
- Hova-hova? – vállamnál fogva visszatolt Jimin.
- Munkába… - egyszerűen válaszoltam.
- Öltözz át… Így nem mész sehova… - motyogta.
- Most mi a bajod ezzel a ruhával? – állt a védelmemre Suga.
- Hasig ér a póló. – morog.
- Jimin… Nem érek rá… Így is késésben vagyok már… -
motyogtam.
- Öltözz át! – emelte meg a hangját.
- Nem öltözök, mert sietek. – morogtam majd kikerültem őket
és a motoromhoz mentem. Felvettem a sisakot, majd ráültem a motoromra és
amilyen gyorsan csak tudtam a munkahelyemre hajtottam. Mivel sokkal fáradtabb
vagyok, mint ami előtt lefeküdtem aludni, ezért miközben leszálltam a motorról,
megszédültem. Mikor körülnéztem, láttam, hogy még mindenki kinn áll az épület
előtt. Megnyugodva sóhajtottam, hogy nem késtem el. Levettem a sisakot majd a
motornak dőltem és vártam, majd egy nagyot ugrottam, mikor valaki megijesztett.
- Jó reggelt! - csípte meg az oldalam Yeol, ez volt az
ijedelmem oka.
- Neked is… - kuncogtam miután megugrottam.
- Láttalak… Elég vadul száguldozol korán reggel. -
kuncogott.
- Ne is mondd… Így is veszekedtem már Jimin-nel. - morogtam.
- Miért? - kérdezte döbbenten.
- Nem akart így elengedni. Mert, hogy hogyan nézek ki. -
sóhajtottam.
- Miért szerintem nőies és ugyanakkor csinos vagy. -
mosolyogta miközben éreztem, hogy elvörösödök, majd kuncogtam zavaromban.
- Köszönöm. - kuncogtam.
- Menjünk be. Mindenki bement csak mi nem. - mosolygott majd
egyszerre bementünk.
- Végre megérkeztetek. - mosolygott a főnök. - Nos, ma nem
nyit ki a kávézó.
- Akkor minek kellett bejönni? - kérdezte Gina.
- Mert délután 5 órára kell jönnötök, ezt el akartam
mondani. Van egy rendezvényünk, amit lebonyolítunk. - mosolyogta.
- És ez milyen rendezvény? - kérdeztem.
- Biztos olyan, mint a múltkori. Senki nem jön el. - kacagta
MiCha.
- Nem. Ez egy szülinapi buli. - mosolygott a főnök - Mivel
ez egy gyereknek a szülinapja lesz ezért csak este 9 óráig tart. Utána szabad
az estétek. - összecsapta tenyereit - Addig pihenjetek. Kérdés? - végig nézett
rajtunk.
- Mi lenne, ha a szülinapi buli után mi is elmennénk
szórakozni? Iszogatni? - kérdezte Yeol, mire mindenki rá nézett.
- Nem rossz ötlet. - mosolyog mindenki.
- Mi lenne, ha mindenki abban a ruhában jönne délután,
amiben este akar lenni? - kérdezte ismét Yeol, mire mindenki bólintott.
- Akkor mindenki menjen haza és pihenje ki magát. -
mosolygott a főnök, majd elment az irodába. A munkatársaimmal együtt kimentünk
az járműveinkhez.
- Este ugye te is jössz? - kérdezte mosolyogva Yeol.
- Háááát~ - mosolyogtam.
- Jó. Akkor este jössz. - mosolygott, mire kuncogtam.
- Ha nem zavarok. - mosolyogtam.
- Bolond. Dehogy zavarsz. - kuncogott - Délután motorral
jössz? Vagy elhozzalak? - kérdezte kicsit félve.
- Ahm… - gondolkoztam, majd meg sem várta a válaszomat.
- 16:45-re a kaputok előtt leszek autóval. - bátran mondta.
- Rendben. - mosolyogtam majd felvettem a sisakom - Délután
találkozunk. - pacsiztunk majd felültem a motoromra és hazáig meg sem álltam. A
motorral a garázsba álltam, majd bementem a lakásba, ahol 2 döbbent szempár
fogadott.
- Dolgos kisasszony itthon van nappal? - kuncogott Sehun.
- Itthon, majd 17 órától megyek 21 óráig, s azután pedig
szórakozni. - álmosan mosolyogtam.
- Örülök, hogy végre kikapcsolódsz és nem Hee lelkét ápolod.
- mosolygott Guk.
- Ha nem baj én felmegyek aludni, mert hulla fáradt vagyok.
16 órakor kelek. Sziasztok. - mosolyogtam, majd felmentem a szobámba és az
ágyamra dőltem. Beállítottam a telefonomon az ébresztőt és feltettem töltőre.
Mindezek után nyugodtan betakaróztam és azon nyomban el is aludtam.
Sehun Pov.:
- Végre a saját maga jókedvével is törődik. - mosolyogtam.
- Igen… Szerintem már vagy 3 napja nem aludt, hogy Hee-t rábeszélje,
hogy lépjen ki a házból. - motyogott Guk.
- Jimin-nel mostanában nagyon sokat veszekednek. Múltkor
este is kiabáltak egymással aztán Jimin fogta magát és hazament. - meséltem a
történteket.
- Ne haragudjon rám senki. De Jimin-t még a mai napig sem
tudom elfogadni. - magyarázta, hogy ő ennek miért örül.
- Az utóbbi időben már teljesen megváltozott. - suttogtam –
Mindegy… Yoona jön át nem sokára. Örülnék, ha békén hagynál minket. -
motyogtam.
- Nem foglak zaklatni titeket. Megnyugodhatsz. - mosolygott
- Amúgy ágyba vitted már? - sunyi mosollyal nézett rám, mire hozzávágtam a
mellettem lévő párnát - Ezt igennek veszem. - kacagott.
- Annak veszed, aminek akarod. Én szeretem és kész. -
morogtam.
- Mióta is vagytok együtt? – kérdezte mosolyogva.
- 7 hónapja. – mosolyogtam büszkén.
- Gratulálok. – mosolygott, majd csengettek a bejárati
ajtón. Mosolyogva álltam fel, majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam azt.
Yoon-nal megöleltük egymást, majd beinvitáltam a lakásba.
- Szia Guk. – mosolygott az említettre.
- Szia Yoon. – mosolyogva lépett ki az előszobába.
- Akkor mi menjünk a szobámba. – mosolyogtam Yoon-ra.
- A nyögésekkel csak halkan… Mina had aludjon… - kuncogta
Guk majd visszament a nappaliba.
- Bro, ezért még meghalsz. – zavaromban csak kuncogtam. – Menjünk.
– mosolyogtam, majd bementünk a szobámba.
- Mina itthon van? – kérdezte mosolyogva.
- Igen, 16:30-ig. – mosolyogtam majd leültem az ágyam
szélére.
- Ez is ritka. – kuncogott.
- Igen. – kuncogtam, majd az ölembe húztam, mire ő
elvörösödött és eltakarta az arcát – Miért takarod el a szép arcodat? –
mosolyogva elvettem a kezeit az arca elől.
- Zavarba hozol. – mosolygott vörös arccal.
- Tudom, már tapasztaltam. – kuncogtam majd óvatosan
megcsókoltam, amit ő viszonzott ezért felbátorodtam és elfektettem. Innentől,
ami történt, azt mind a ketten akartuk és semelyikünknek nem volt kifogása
ellene.
Guk Pov.:
Leültem a nappaliban és a TV-zni kezdtem. Nem igazán
érdekelt, hogy mit csinálnak a szobában, de a halk nyögések megcsapták a fülem,
amitől nevetni kezdtem. Inkább a telefonomért és a fülhallgatómért nyúltam,
majd bedugtam a fülest és zenéket kezdtem el hallgatni. Ez egészen addig ment,
míg két kezet meg nem éreztem a vállaimon. Megijedtem ezért a telefon kiesett a
kezemből, szerencsére csak a kanapéra esett.
- Ki vagy? Mit szeretnél? – kérdeztem, majd hátranéztem és
Kook-ot láttam meg.
- Pénzt. – jelentette ki.
- Megint? Mire? – kérdeztem.
- Az nem mindegy? Amit fater utal annak a negyede az enyém.
Arra költöm, amire akarom. – morogta.
- Tönkreteszed az életed. Függő vagy. – motyogtam.
- Akkor másképpen mondom. Vagy ideadod a pénzem, vagy
feljelentelek lopásért. – morogta.
- Ezt megtennéd? – kérdeztem majd elém tette a telefonját,
amibe be volt ütve a segélyhívó (911). Nem
volt más választásom, oda kellett adnom neki a zsebpénzét. Pedig csak az ő
érdekében volt nálam, soha nem lopnám meg. Elvette a pénzét és elment itthonról.
A következő pillanatban egy döbbent Jimin közeledett felém.
- Az baj, hogy ennek szem-, és fültanúja voltam ennek? –
kérdezte majd leült mellém.
- Egy tanúval több. – sóhajtottam majd a telefonomat az
asztalra tettem.
- Minden rendben? – kérdezte.
- Kook-kal kapcsolatban minden csak romlik. – motyogtam –
Soha az életben nem fenyegetett meg. És kezdek félni, hogy mindent valóra vált,
amit mond.
- Nem fogja. Tudja, hogy ő húzná a rövidebbet. – mosolyogta.
- Reménykedem, de hogy hogy átjöttél? – kérdeztem nyugodt
hangnemmel.
- Gondoltam, szedek össze Mina-nak ruhát. – mosolyogta.
- Ne menj most a szobájába. Had aludjon. – motyogtam.
- Ki? – értetlenül nézett rám.
- Mina. Had aludjon végre, már napok óta nem alszik. –
morogtam.
- De hát… Ő dolgozik. – mondta a maga igazát.
- Hazajött… És lefeküdt aludni 16 óráig. – magyaráztam el
neki a helyzetet.
- Nekem nem is szólt. – motyogta.
- Szerintem örült, hogy hazajött. – sóhajtottam.
- Akkor 16 óra után átviszem hozzánk. – mosolygott.
- Dolgozni megy, utána pedig bulizni. – motyogtam, hogy
tudja, ez nem fog összejönni.
- Oh, értem… - motyogott – Amúgy mindjárt kel. 3 perc múlva.
Megvárom. – mosolygott majd hátradőlt. Ránéztem az órámra és tényleg már 16 óra
van. Jó sokáig hallgattam a zenét.
Mina Pov.:
A telefonom csengésére ébredtem, most végre kipihenten. 16
óra volt, a nap vakítóan sütött mikor kikeltem az ágyból mosolyogva. A
szekrényemhez léptem, és kivettem azt a ruhát, ami a legjobban tetszett, majd
az új sminkes palettámmal a fürdőszobába mentem. Megfürödtem, ami nem vett
igénybe túlzottam sok időt csak 15 percet, ezután felvettem a ruhámat és a
sminkemet kezdtem el megcsinálni, de a tusvonalammal meggyűlt a bajom. Ezt is
negyed óra alatt csináltam meg, majd egy édes parfümöt fújtam magamra, és
visszamentem a szobámba, ahol nagy meglepetésemre Jimin volt. Az ágyamon ült,
mikor beléptem a szobámba, megijedtem tőle.
- Szia. – mosolyogtam.
- Szia… Hova készülsz? – kérdezte kíváncsian és faarccal.
- Dolgozni. – motyogtam.
- Mint reggel? – számon kérő hangneme idegesített.
- Elmentem dolgozni… Reggel is. Arról nem tehetek, hogy
hazaküldtek mindenkit pihenni. – motyogtam.
- És, nem egyenruhátok van? Miért van rajtad ez? – felhúzott
szemöldökkel nézett rám.
- Had ne kelljen minden egyes tettemet megindokolnom, Jimin!
– kezdtem ideges lenni.
- Én csak kérdeztem, hogy miért ezt vetted fel. Talán nem is
dolgozni mész? Kivel találkozol? – kérdezte.
- A munkatársaimmal egy zártkörű rendezvényen a kávézóban,
ahol pincér leszek. – morogtam egyre feszültebben.
- Aha… - hitetlenkedett.
- Utána pedig végre el tudok menni, szórakozni! – motyogtam majd
egy kis táskába tettem el pénzt és a telefonom.
- Értem… - morgott majd dudaszót hallottam meg lentről.
- Mennem kell, bocsi. – motyogtam és kimentem a szobámból. –
Gyere onnan ki, hogy be tudjam zárni. – motyogtam majd kijött és bezártam az
ajtót.
- Ki jött érted? – faggatott tovább.
- ChanYeol. – nyugodt hangnemmel mondtam, miközben
száguldoztam lefelé a lépcsőn.
- Már megint Ő? – emelte fel a hangját.
- Fejezd már be! Nem vetted még észre, hogy elegem van az
állandó vitáinkból? Már torkig vagyok azzal, hogy állandóan számon kérsz!
Szerintem még mindig független vagyok, és azt csinálok, amit én akarok! –
akadtam ki, majd felvettem a cipőmet – Elmentem! Éjjel majd jövök! – kiabáltam,
hogy mindenki meghallja majd egy nagy ajtócsapással elmentem otthonról. Beültem
Yeol autójába, s ránéztem.
- Szia. – mosolygott aranyosan.
- Szia… - egy
pillanat alatt lenyugodtam.
- Baj van? – kérdezte, majd elindultunk.
- Szokásos. – motyogtam.
- Sajnálom, de majd este mindent kipihensz. – kuncogott.
- Nekem még nem adják oda az alkoholt. – kuncogtam.
- Majd kikérjük neked is. Amúgy meg úgyis egyszerre fogunk
inni. Téged nem hagyunk ki. – kuncogta.
- Milyen rendesek vagytok… Leitatjátok a Maknae-t. –
kuncogtam, mire elkacagta magát.
- A Maknae határaira kíváncsiak vagyunk. – kacagta, majd meg
is érkeztünk a kávézóhoz ahol kiszálltunk és kuncogva mentünk be. Meglepett a
hely kinézete, mindenhol színes lufik és ´Happy Birthday Anna´ feliratok
díszelegtek. Nagyon jó volt ilyen formában látni a munkahelyemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése