31. Fejezet Londonban

Mina Pov.:

Mikor a gép leszállt mind a ketten felébredtünk, majd nyújtózkodtunk és a cuccainkkal együtt leszálltunk a gépről immáron Londonban.

- Amúgy, tudod, hogy hova kell mennünk? - kérdeztem miközben átmentünk az ellenőrző kapukon.

- Nem. - a hangja nyugodt volt.

- Mi? - ijedtem meg.

- Nyugalom! De tudom… - kuncogott.

- Akkor jól van. - elmosolyodtam majd elindultunk a kijárat felé.

- Szálljunk taxiba. - mosolygott miközben kiléptünk az üvegajtón, és egy taxi állt meg előttünk.

- Boszorkány. - kuncogtam.

- Hogy mi? - kacagott.

- Kobold… - kacagtam.

- Ülj be. Ezt majd a hotelban megbeszéljük. - kuncogott, sunyi mosollyal majd beszálltunk a járműbe. - A Brown's hotelbe, kérem. - angolul mondta.

- Mennyire vagy perfekt angol nyelvből? - kérdeztem kíváncsian. Mi ketten koreai nyelven beszélgettünk, így kényelmesebb volt.

- Felsőfokú nyelvvizsga. - kuncogott.

- Nekem is… - kuncogtam vele együtt, majd megérkeztünk a hotelhoz. Yeol kifizette a taxi árát majd kiszálltunk a csomagokkal együtt. - Itt már szeretnék én beszélni. - Yeol-ra néztem, miközben bementünk a hotel ajtaján.

- Csak tessék. - mosolygott majd a recepcióhoz mentünk.

- Jó napot! Park ChanYeol és Jeong Mina névre lett foglalva szoba. - angolul mondtam.

- Jó napot. Igen megvan. 1 lakosztály. - mosolyogva válaszolt angol nyelven, majd átnyújtotta a kulcsot.

- Köszönjük. - mosolyogtuk egyszerre majd felmentünk a 97-es szobába, vagyis inkább lakosztály volt, mint szoba. Beléptünk és a luxuscikkek hadaival álltunk szemben. Őszintén szólva meg ijedtem.

- Ez a miénk? - meglepetten kérdeztem.

- Igen. Apu nem szeretné, ha hiányt szenvednénk bármiben is. Minden számlát ő áll. - mosolygott.

- Aki megteheti… - suttogtam mikor puszikat éreztem a nyakamon.

- Hiszen van, 3 kávézója plusz ahol mi dolgozunk. - suttogta.

- El vagy kényeztetve. - kuncogtam.

- Veled mindenkepp. - kuncogott.

- Basszus! Elfelejtettem! - sietve nyúltam a telefonomért.

- Hívd őket, addig elfoglalom az egyik szobát. - mosolyogva ment be az egyikbe. Én pedig abban a pillanatban felhívtam Guk-ot.

„G: Már aggódtam…

Én: Neked is, szia… És ne aggódj… A hotelban vagyunk. Elfelejtettem… Ne haragudjatok… - bűnbánóan mondtam.

G: Semmi baj. A lényeg, hogy jól vagy. Ahm… Hee mondta, hogy neki SMS-t küldj, mert valami Daehyun-nal találkozott. - kuncogott.

Én: Rendben. Akkor neki csak SMS-t írok. De mennem kell, kipakolok és berendezkedek. - mosolyogtam.

G: Szia, hugi. Vigyázz magadra. - mosolygott.

- Szia Bro.” - mosolyogtam majd letettem a telefont. Behúztam a bőröndjeimet a szobámba, majd Hee-nek írtam egy SMS-t:

„Szia! Megérkeztünk Londonba. Jó szórakozást Daehyun-nal. ;)”

Letettem a telefont az ágyamra, s elkezdtem kipakolni. Épp, hogy csak kipakoltam, Yeol benyitott.

- Kopogni? - kuncogva néztem rá.

- Miért mit tennél, hogy ne jöhetnék be? - mosolyogva kérdezte.

- Bármit… Öltözködhetnék is, vagy akármi. - motyogtam - Kipakoltál már?

- Kellene egy kis segítség, mert még nem. - mosolygott.

- Segítek. - kuncogva sóhajtottam, majd felálltam és vele mentem a szobájába. Meglepődve láttam, hogy minden rendben van. - De hát… - motyogva fordultam felé.

- Kobold, mi? - kuncogott.

- Igen. Kobold. - mosolyogtam magabiztosan.

- Miből gondolod? - kuncogva hajolt a nyakamra, amelyet apró puszikkal hintett el.

- Ezért hoztál át? - suttogtam.

- Nem hoztalak… Jöttél te magadtól is… - kuncogott - Hol is tartottunk reggel? - kuncogott, majd megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és viszonoztam, immáron bűntudat mentesen. A derekamra tette a kezét és az ágy felé kezdett el tolni.

„Nem szabad engednem neki! Nem! Most semmilyen esetre sem…”

- Y-Yeol… - éppen eldöntött volna rá, de visszahúzott.

- Baj van? - meglepetten kérdezte.

- É-Én ezt most nem... Ne haragudj... - sóhajtottam.

- Dehogy. Nem haragszom. - mosolygott. - Tulajdonképpen, ebből is látszik rajtad, hogy nem vagy könnyűvérű. - mosolygott. Meglepődve néztem rá. - Nem vagy éhes? Hozassak valamit?

- Ahm... Nem szükséges... - motyogtam, majd éppen a szoba ajtaját nyitottam volna ki, amikor benyitott valaki, ezzel együtt fejbe csapott, majd a földre estem.

- Jézusom! Mina! Jól vagy? - mellém ugrott Yeol.

- Kisasszony! Ne haragudjon. Csupán egy kis ételt hoztam. - bűnbánóan segített fel a földről a szobaszolgálatos férfi.

- Jól vagyok… Köszönöm. - angolul mondtam.

- Akkor az ételt a nappaliban hagyom, uram. - motyogott majd elment.

- Ez írtóra fáj… - nyöszörögtem, mire felemelt és az ágyára tett.

- Egyél, aztán elmegyünk sétálni. - mosolygott, majd behozta az ételt, felültem az ágyon és rá néztem.

- Sétálni? - kérdeztem, majd az ételt meglátván meglepődtem. 2 nagy adag garnéla rák valamilyen szósszal.

- Igen, sétálni. Megnézzük a várost. - mosolygott, majd enni kezdtünk.

- Mit szeretnél megnézni? - kérdeztem halkan.

- Mindent, a Big Ben-t, a London Eye-t... - mosolyogta. - És te?

- Ezt most komolyan kérdezted? - kuncogtam.

- Igen. - mosolygott.

- Én nem tudom, mik vannak itt… Nem a szívem csücske ez a város. - motyogtam.

- Akkor melyik várost szívleled? - érdeklődött.

- Tokyo, Párizs, New York, Róma… - mosolyogtam halványan.

- Értem. - kuncogott.

- Most mi az? - komoly hangnemre váltottam majd ránéztem.

- Semmi… - kuncogott, majd megettük a garnélát.

- El akarsz menni? - kérdeztem.

- Ühüm… - mosolyogta.

- Szia. - kuncogtam mire felkapott és az ajtóhoz vitt.

- Nem egyedül megyek. - kuncogott majd letett a cipőkhöz. - Jössz velem.

- Lökött vagy. - kuncogtam.

- Lehetséges. - mosolygott, majd felvettük a cipőinket és elmentünk a hotelből.

Hee Pov.:

Miután Mina elment a repülővel, egy kávézóba siettem, ahova találkozót beszéltem meg Daehyun-nal. Nagyon izgatott voltam, de egyben nagyon is vártam. Mikor odaértem, Daehyun már várt rám.

- Szia… - mosolyogva ültem le.

- Szia. - mosolygott rám.

- Bocsánat a késésért, csak a reptérre is késve értem oda. - mosolyogva magyarázkodtam.

- Semmi baj. De minek voltál a reptéren? - mosolyogva kérdezett rá.

- A legjobb barátnőmnek Londonba kellett utaznia, és elbúcsúztam tőle. - mosolyogtam, kicsit bánatosan.

- Megbántottalak? Nem állt szándékomban. Ne haragudj. - bocsánatot kért.

- Nem tettél semmit. - mosolyogtam őszintébben, mikor egy pincér elém tett egy csésze kávét.

- Gondoltam ennyivel tartozok. - kuncogta.

- Köszönöm. - mosolyogtam majd belekortyoltam a kávéba - Honnan tudtad, hogy a Latte a kedvencem? - mosolyogva néztem rá.

- Mivel tegnap a fele az ingemen landolt, nem volt nehéz kitalálni. - kuncogta - Nem vagy éhes?

- Nem, köszönöm. - mosolyogtam, majd szépen lassan megittam a kávét.

- Azért együnk valamit. - mosolygott - Ismerek egy nagyon jó éttermet. Neked is tetszene.

- Biztos? - kérdeztem.

- Biztos vagyok benne. - mosolygott majd fizetett a pincérnek és felállt. Én is felálltam, majd felvettem a dzsekimet, és ami után Daehyun elindult utána mentem. - Menjünk taxival. - mosolygott. Engem ez az egész megrémített, mert igazából nem ismertem őt, és kiskoromban mindig azt mondták, hogy ne bízzak idegenekben, de ő más. Ő benne megbízok.

- Menjünk. - bátortalanul mondtam, mire fogott egy taxit, beültünk és egy étteremhez mentünk. Bementünk oda és elfoglaltunk egy asztalt. Az étteremnek romantikus hangulata volt, nagyon szép és díszes falai ezen még dobtak is.

- Mit szeretnél enni? - mosolyogva kérdezte.

- Kimchi szeretnék. - mosolyogva mondtam.

- 2 Kimchit kérünk. - mosolygott a pincérre, aki azonnal elment majd alig 1 perc múlva 2 pohár borral tért vissza.

- Köszönjük. - mosolyogtuk egyszerre. Megiszogattuk a bort, miután megérkezett az étel azt is megeszegettük. E közben sokat megtudtunk a másikról, a múltjáról, és a jövőképéről. Nagyon szimpatikus embernek tűnik Daehyun. Miután mindent megbeszéltünk, és már késő volt, elkísért haza.

- Mi lenne, ha találkoznánk még? - kérdezte mosolyogva.

- Találkozzunk. Holnap délután? A parkban? - kérdeztem.

- Jól van. Akkor ott. - mosolygott, majd az arcomra nyomott egy puszit és eltávozott. Elpirulva léptem be a házba, ahol hangos nyögések csapták meg a fülemet.

- Suga és Tae éjszakás... Jimin most szakított… Mi ez? - motyogva mentem a legfiatalabbik bátyám szobája felé, és a nyögések egyre erősebben hallatszódtak.  Hírtelen indulat irányított, ezért benyitottam. Jimin-t és egy lányt láttam meg, ahogyan éppen akcióznak.

- Hee! Menj ki! - kiabált rám.

- Ne beszélj velem így. - morogtam - Mit művelsz?

- Mina nem bánkódott! Én sem fogok. - morogta majd egy párnát hozzám vágva küldött ki a szobából. Nagy ajtócsapás kíséretével bementem a saját szobámba. Búslakodtam, hogy a bátyám egy k*rván éli ki magát. Soha nem gondoltam, hogy ezt megélem. Ezen gondolkoztam miközben elaludtam.

Mina Pov.:

Pár óra alatt majdnem egész Londont bejártuk Yeol-lal. Engem nem annyira érdekeltek a látnivalók, de egy-egy piercinges előtt elhaladva elállt a lélegzetem. Igen, bevallom, már egy ideje nagyon szeretnék piercinget. Szerintem ezt Yeol is észrevette, ami picit zavarba hozott.

Mikor visszaértünk a hotelbe, Yeol picit furcsán viselkedett.

- Beléd meg mi ütött? - meglepve néztem rá, mikor a telefonjával a szobája felé sietett.

- Holnapra van egy meglepetésem. - mosolyogva fordult vissza.

- Örülök. - közömbös hangnemmel mondtam.

- Egy kis vidámságot kérek. - mosolyogva lépett elém - Csak egy kicsit. - megsimogatta az arcom.

- Furcsa voltál. - szemeibe néztem.

- Ne haragudj rám. - mosolyogva nyomott egy puszit az ajkaimra, amit mosollyal fogadtam.

- Rád nem tudok. - kicsúszott a számon, majd elvörösödtem.

- Én sem tudok, ám rád. - mosolygott - Hol alszol, és hogyan? - nem értettem a kérdését.

- A szobámban. - értetlenül néztem rá.

- És kivel? - kuncogva kérdezte.

- Hát azon gondolkoztam, hogy mindjárt áthívom a szomszédokat és velük. - kuncogtam.

- Aludjak veled? - nyakamba puszilt, mire halkan sóhajtottam.

- Yeol... Mit szeretnél? - suttogtam.

- Téged. - két puszi közt válaszolt, mire zavarba jöttem, és elpirultam.

- E-engem? - meglepődve kérdeztem vissza, mire az ölébe vett és a szobámba vitt, ahol lefektetett az ágyra.

- Jól hallottad… - mosolyogva puszilgatta a nyakam tovább.

- Nem… Ne… Könnyű nőcskének fogsz hinni, akit akkor kapsz, meg amikor csak akarsz. Ez nem így van… - suttogtam, majd eltoltam magamtól.

- Legalább had aludjak veled, kérlek… - kiskutya szemeket meresztett rám.

- Jó… Úgyis ez egy francia ágy… - halványan mosolyogtam.

- Reggel majd megfürdünk. Most aludjunk… Gondolom te is álmos vagy. - mosolyogva lefeküdt mellém, majd betakarta magát és engem is.

- Jól gondolod. - mosolyogva fordítottam neki hátat, majd két kart éreztem meg a derekamon, amik Yeol-hoz közelebb húztak és átöleltek.

- Jó éjszakát, Mina Dongsaeng… - hallottam a hangján a mosolyt.

- Jó éjszakát, Yeol Oppa… - mosolyogva hunytam le a szemeim. Mivel az úton nem tudtam magam kipihenni kellően, ráadásul még Londont is körbejártuk, ezért nagyon hamar elaludtam. Yeol karjai közt pedig biztonságban éreztem magam.