30. Fejezet Go London/Szakítás

Mina Pov.:

Egész éjjel gondolkoztam, milliónyi gondolat forgott a fejemben.

„Nem bírom tovább! Guk-ra fogok hallgatni. A mai műszak után átmegyek Jimin-hez és beszélek vele. Nem tudok a szemébe nézni. Nem megy. Sajnálom, hogy ez lett a vége.”

Mikor reggel felébredtem, már éreztem, hogy a mai nap valami nem lesz rendben, de ezt az érzést elnyomtam magamban. A szekrényemhez léptem és egy kényelmes outfit-et választottam ki, ami egy fehér női ing volt egy fekete farmerrel. Ezek után elmentem a fürdőszobába és egy halvány sminket tettem fel egy rózsaszín rúzzsal.

Mikor elkészültem, lementem a földszintre. Nagyon meglepődtem, mikor megláttam Guk-ot a konyhában.

- Neked nem aludni kellene még? - kérdeztem.

- Neked is szép reggelt. - kuncogott.

- Neked is. - értetlenül néztem rá.

- Kipihentem magam. - mosolyogva kortyolta a kávéját.

- Vagy volt házid, amit nem csináltál meg és reggel gyorsan bepótoltad. - kuncogtam.

- Ez is lehetséges. - mosolygott, mire elkacagtam magam.

- Nekem indulnom is kell dolgozni. További jó leckeírást. Majd estefele jövök. - mosolyogtam majd felvettem a cipőmet és kimentem a motorhoz. Felvettem a sisakomat, ráültem a motorra és elhajtottam otthonról. Út közben egyre nagyobb volt a gyomorgörcsöm, mire a munkahelyemhez értem, azt hittem összeesek. Remegő lábakkal mentem be a kávézó épületébe, mikor megláttam, hogy mindenki ott volt már rajtam kívül.

- Mina! Már azt hittük, hogy nem is jössz. - meglepetten nézett rám a főnök.

- Nem, vagyis de… Csak rosszul vagyok, és ezért késtem. Elnézést kérek. - bocsánatot kértem és meghajoltam.

- Csak nem teherbe estél? - kuncogott MiCha.

- MiCha! - moderáltuk egyszerre az említettet Yeol-lal.

- Jól van, na... - motyogott MiCha.

- Hol is tartottam? - fogta a fejét a főnök - Ja... Megvan. Yeol, Mina, szedjétek a cuccotokat.

- Hogy mi? - a gyomorgörcsöm elmúlt, majd fel is egyenesedtem.

- Apa, most tényleg kirúgsz minket? - háborodott fel Yeol apja szavait hallván.

- Befejezhetném? - kérdezte, ekkor már mind a ketten kíváncsian néztünk rá - Pakoljatok, mert este indul a gépetek Londonba, egy "pincér csereprogramnak" köszönhetően. - macskakörmözött.

- Ezt maga mikor tudta meg? - kérdeztem felháborodva, amiért az utolsó pillanatban kellett megtudnom, hogy Londonba megyek.

- 1 hete. - motyogta.

- Jó, hogy az utolsó pillanatban kell megtudnunk ezt. - motyogtam.

- Szedjétek össze a holmiijaitokat. És este a reptéren találkozunk. - mosolygott majd hátra ment az irodájába. Rajtam kívül mindenki át volt öltözve.

- Ennyi? Maximum 12 óra múlva elutazok, és most kell megtudnom? - morogtam.

- Mina, nyugodj le. - simogatta meg a felkarom Gina.

- Nem megy! - motyogtam majd bementem az öltözőbe és a cuccaimat elpakoltam egy kis zacskóba. Éppen felálltam, mikor valaki benyitott.

- Jobban vagy? - hallottam meg Yeol hangját.

- Voltam már sokkal jobban is. - motyogtam, mikor maga felé fordított.

- Ezen most ki ne akadj. Elköszönsz a családodtól, lesz rá időd. - mosolygott bíztatóan.

- Yeol, a bátyáim iskolában vannak. Nem tudom, hogy hány órájuk van. És... - kezdtem bele egy újabb mondatba, amikor nagy meglepetésemre megcsókolt. Nem tudtam gondolkozni, csak annyit tudtam, hogy ez jól esik, tehát viszonoztam és átkaroltam a nyakát. A kezei az oldalamra kerültek, amit simogatni kezdtek, egy halk sóhajt hallattam, mikor valaki benyitott és felsikított. Yeol-lal abban a pillanatban elváltunk, és az ajtó irányába néztünk.

- Tudtam! - kiabált mikor minden munkatársunk az ajtóhoz jött és végignéztek rajtunk.

- Ki kellene nyitnotok! Nem minket bámulni! - morgott, mire mindenki elment. A könnyeim patakokban kezdtek folyni, majd Yeol mellkasának dőltem, aki átölelt. - Nyugodj meg. Nincs baj. - a hátamat simogatta.

- Mennem kellene még mielőtt elkezdődnek az órák. - szipogva felegyenesedtem.

- Beszélünk még estig? - kérdezte meglepve.

- Valószínűleg. - motyogtam majd kimentem a pulthoz. - Elvitelre kérhetnék 4 kávét? - kérdeztem Gina-t, mire bólintott, majd csinálni kezdte őket.

- Amúgy mi van köztetek? - bukott ki belőle.

- Jó kérdéseid vannak. - motyogtam, majd elém tette a kávékat.

- Este mi is kinn leszünk a reptéren búcsúzkodni. - mosolygott.

- Akkor még senkitől sem köszönök el véglegesen. - motyogva megfogtam a kávékat, majd rájöttem hogy motorral vagyok. Sóhajtottam majd gondolkozni kezdtem. - Sehogy nem érek oda! - kétségbeesetten motyogtam, mikor két kezet éreztem a vállamon.

- Hova? - Yeol szólalt meg mögülem.

- Az iskolába. - motyogtam.

- Gyere, elviszlek. - mosolygott rám, majd a kávékat kivette a kezemből és beült az autójába. Ugyan így tettem majd bekötöttük magunk és az iskolához mentünk.

- Köszönöm a fuvart. - mosolyogtam.

- Megvárlak. - mosolyogta.

- Nem muszáj. Visszasétálok majd a motorért. - vállat vontam.

- Messze van. Itt várlak. - mosolygott rám majd kivettem a kávékat és a bátyáimhoz mentem. Sehun-t Yoona-tól, Guk-ot a haverjaitól, Kook-ot pedig Himchan társaságából rántgattam el.

- Te nem dolgozol? - meglepve kérdezte Sehun.

- Hát az úgy volt, hogy... - odaadtam nekik 1-1 kávét és nekem is maradt. - ..., hogy rossz hírt kell veletek közölnöm.

- Kirúgtak? - meglepetten kérdezte Kook.

- Nem. Csak el kell utaznom... Londonba. - egyre halkabban mondtam.

- Hogy hova? - egyszerte kérdezték meg.

- Este indul a gépem. Addig mindenemet összepakolom. - suttogtam.

- Mennyi időre? - kérdezte elkeseredve Guk.

- Nem mondták. - motyogtam és megöleltem őket. - Sajnálom. - könnyeztem.

- Majd beszélünk minden nap. Úgy könnyebb lesz. - mosolyogta Kook.

- Igen. De ha hazajöttök, mindent megbeszélünk. Most Jimin-nel is szeretnék beszélni. - sóhajtottam, majd Guk-ra néztem.

- Nyugi és bátorság. - mosolygott majd mind a négyen különböző irányba mentünk.

- Sziasztok! - léptem Hee-ékhez.

- Szia. - meglepetten mosolyogtak.

- Jimin, pár mondatot tudnánk váltani? - kérdeztem óvatosan.

- Persze. Menjünk... - mosolygott majd picit odébb mentünk. - Igen?

- Nos, én... - sóhajtottam - Sajnálom, hogy így alakult minden... Soha nem gondoltam, hogy ezt a beszélgetést veled kell megejtenem. - suttogtam.

- Miről beszélsz? - motyogva kérdezte.

- Szeretném, ha a kapcsolatunknak vége lenne. - suttogtam.

- Miatta van?! Ugye?! - kiabálni kezdett - Az a nyomorult bájgúnár elcsavarta a fejed! - az egész udvar minket nézett.

- Jimin, kérlek… ne kiabálj… - higgadtan csitítottam.

- Miért?! Had tudja meg mindenki. - halkított a hangján, de már eléggé felbőszített - Mondd el az igazat. Miatta van? - nem tudtam magamban tartani.

- Igen, miatta. - suttogtam, mire egy hatalmas pofon landolt az arcomon. Természetesen jogosnak tartottam, főleg belegondoltam, hogy Kook ugyan ezt érezte miközben én felpofoztam anno. A kezemet a fájó területre tettem, majd el is vettem onnan. Egy szó nélkül elsétáltam Jimin mellett, majd Hee mellé léptem.

- Mi a baj? - kérdezték, mire legyintettem.

- Szeretném, ha este kijönnétek a reptérre. - motyogtam.

- Ne haragudj, Mina… Éjszakások vagyunk Tae-val. - motyogott bűnbánóan Suga.

- Semmi baj. - mosolyogva megöleltem őket, amit viszonoztak - kérdéses idő múlva találkozunk. - mosolyogva engedtem el őket.

- Hova mész? - döbbenten kérdezte Hee.

- Londonba. Dolgozni. - mosolyogtam.

- Ott leszek. - mosolygott majd megöleltük egymást.

- Ne haragudj. Mennem kell. Össze kell pakolnom. - mosolyogva elengedtük egymást, majd Jimin megvető tekintetével kísérve mentem egészen Yeol autójáig, ahova beültem.

- Mi volt az a pofon? - zúdította rám a kérdést.

- Egy várva várt pillanat. - kuncogtam már inkább szégyenemben.

- Hallottam, hogy mi volt. És ne bánkódj. Ha nem szereted, ezt kell tenni. - mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra, ami hatására elpirultam.

- Menjünk, kérlek... Több időt nem akarok itt tölteni. - motyogtam, majd gumifüst kíséretével elindultunk, ezzel elhagyva az iskola területét. Biztos voltam benne, hogy elveszítettem a legjobb barátnőm és este nem jön el elbúcsúzni tőlem. Nagyon bántott a tudat, hogy mindenkit ellöktem magamtól, de a pofont még most is jogosnak tartom a vele járó megalázottsággal együtt.

Mikor visszaértünk a kávézóhoz, azonnal kiszálltam az autóból.

- Este találkozunk. - mosolyogta.

- Így lesz. - mosolyt erőltettem az arcomra majd becsuktam az ajtót. Felvettem a sisakomat, majd felültem a motorra és játszottam kicsit a hangjával, de végül elmentem haza. Hazaérvén körbejártam a lakást, hogy egy utolsó pillantást vessek minden apró részletre, minden apró emléket felidéztem, majd végső elhatározásként felmentem a szobámba és pakolni kezdtem. A holmiijaim egy nagy és egy közepes bőröndöt töltöttek meg. Ebbe a 2 bőröndbe összepakoltam az összes ruhámat, cipőmet, sminkemet, a laptopomat a töltőjével és a telefontöltőmet. Mivel az angoltudásom kifogástalan, nem is az ottléttől félek, hanem, hogy itt kell hagynom a családom.

Jimin Pov.:

„El sem hiszem, egy bájgúnár miatt így tönkre ment a kapcsolatunk. De lehet, hogy a megcsalás az családi szokás náluk. Jó hobbi… Vagy szimplán csak könnyűvérű, soha többé nem akarom látni őt…”

Miután elment a testvéreimtől, a könnyeimmel küszködve mentem vissza.

- Mi volt ez a kiabálás? – kérdezte Tae.

- Egy szakítás. - motyogtam.

- Hogy mi?! – döbbent le Hee.

- Mina szakított velem egy bájgúnár miatt… - morogtam.

- Ez lehetetlen. – motyogott Suga.

- Nincs olyan, hogy lehetetlen, csak tehetetlen. – motyogtam majd becsengettek.

- Menjünk órára. – motyogott Tae, majd ő és Suga elmentek.

- Most azt állítod, hogy Mina megcsalt? – motyogva kérdezte.

- Igen. De te is menj… Én otthon leszek, beteget jelentek. – morogtam majd beültem az autóba és hazamentem. Otthon nagyjából csak sírtam (vagy, ahogy férfitársaim mondanák: „A szememen keresztül izzadtam”). Jó lesz túllépni rajta, nem szabad a múltban raboskodnom, hiszen a kapcsolatunk már sivár volt. Nem fogok miatta bánkódni, boldog leszek, jobbat érdemlek.

Mina Pov.:

Még utoljára kitakarítottam a lakást, majd a fiúk is hazaértek. Fájó szívvel ültem le melléjük.

- Tényleg elmész? Mikor? – kérdezte Jungkook.

- Igen. És két óra múlva már a reptéren kell lennem. – motyogtam könnybe lábadt szemekkel.

- Szeretünk hugi… - megöleltek.

- Én is titeket srácok… Nagyon is… - mosolyogva viszonoztam az ölelést. – Sajnálom, hogy el kell mennem. – motyogtam.

- Ne sajnáld… - mosolygott Kook.

- Amúgy Jimin…? – kérdezte Guk.

- Egy megérdemelt pofont kaptam. – mosolyogva vállat vontam.

- Sajnálom… Én bíztattalak. – motyogott.

- Figyelj, ha elutazok, még nagyobb bűntudatom lenne, mivel Yeol-lal megyek. – sóhajtottam.

- Jól van. Mindened összepakoltad? – kérdezte Guk.

- Igen, kivéve a TV-m és a bútoraim. – kuncogtam.

- Jól van. – mosolyogtak, majd a maradék másfél órát is végigbeszéltük, és kipakoltam az autóba a bőröndjeim.

- Menni kell? – kérdezte Sehun.

- Igen. Ti is jöttök? – kíváncsian néztem.

- Ez nem kérdés. – mosolyogtak, majd mind a hárman beültek, és utánuk én is.

- Hee vajon eljön? – kérdezetem, majd elhajtottunk.

- Ha szeret téged, akkor biztos. Ha a bátyja befolyásolja, akkor nem tudom. – motyogott Guk.

- Ez is az én hibám. – sóhajtottam.

- Minden rendbe fog jönni. Csak meg kell nyugodnod. – nyugtatott Sehun. Én csak sóhajtottam mikor a reptérre értünk és kiszálltunk. A csomagjaimat is kiszedtem, amit Sehun és Guk elvett tőlem, és ők húzták tovább.

- Kook… - felé fordultam.

- Igen? – kérdezte.

- Amíg nem vagyok itthon, addig azt szeretném, hogy a motor nálad legyen. – átadtam neki a kulcsot.

- Köszönöm. – mosolyogva ölelt meg. – De menjünk. – mosolygott majd elengedett és a többiek után mentünk. A bejáratnál ChanYeol állt a munkatársakkal, Suho-val és egy lánnyal. Tágra nyílt a szemem, mert nem tudtam, hogy ki ő.

- Sziasztok. – mosolyogtam, hiába szomorodtam el.

- Sziasztok. – mosolyogtak mindannyian

- Ahm… Ők a bátyáim, Guk, Sehun és Jungkook. – mutattam rájuk – Fiúk, ő ChanYeol. – mosolyogtam majd kezet fogtak.

- Ők a lakótársaim. – hatalmas kő esett le a szívemről, miközben ezt mondta Yeol – Hana és Suho.

- Suho-t nem kell bemutatni. – kuncogtunk mindannyian.

- Ja, tényleg. – kuncogott – Mindegy, de a jegyeket már kiváltottam, ideje lenne menni. – mosolygott mire elindultunk, az ellenőrző kapukon átlépve a beszállókapuknál találtuk magunkat.

- Hee nem jön… - motyogtam Guk-ra nézve.

- Figyelj, ha Jimin befolyásolta a barátságotokat, akkor ez nem igazi barátság volt. – magához ölelt. A mellkasába fúrtam az arcom és úgy könnyeztem. Majd a hangosbemondón egy női hang szólalt meg „A Londonba tartó járatunk 10 perc múlva indul. Kérjük utasainkat, hogy kezdjék meg a beszállást!”
Megöleltem mind a 3 bátyámat, majd a munkatársakat is. Mindenkitől elbúcsúztunk, majd megfogtuk a bőröndjeinket.

- Hiányozni fogtok. – egyszerre mondtuk.

- Ti is nekünk. De menjetek, mielőtt felszáll a gép. – siettetett MiCha. Intettünk mindenkinek majd a beszállókapu felé sétáltunk.

- MINA! – hallottam meg a barátnőm kiabálását, mire visszafordultam és láttam, hogy fut felém. Amikor utolért magához szorított. – Sajnálom, hogy csak most.

- Nem baj… Már azt hittem, hogy nem jössz. – motyogtam, miközben viszonoztam az ölelését.

- Jimin próbált visszatartani, de nem ment neki. – motyogott.

- Mina, indulni kell… - szólalt meg Yeol.

- Menj, majd telefonálj, ha odaértetek. Érezd jól magad. – mosolyogva elengedett.

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd integette, megfogtam a cuccom és fájó szívvel felszálltunk a gépre. Miután leültünk, Yeol kezét éreztem mg a combomon.

- Apu azt mondta, hogy ez 1 év lesz. – mosolygott rám.

- Csak teljen már el. Már most hiányoznak. – motyogtam majd előjöttek a légi utas kísérők és mindent elmutogattak. Ezek után a gép felszállt és London irányába haladtunk tovább, persze mind a ketten elaludtunk az úton.